Még mindig

jóbarátokSzóval csak el szeretném mondani, amit már néhányszor sikerült, teljesen megváltozott az életem. Ma elfogott egy furcsa, fantasztikus érzés, annyira jó, hogy nem is tudom hova tegyem. Régen a rossz érzéseket gyűjtöttem magamba, és egy idő után kitört belőlem sírás, vagy egy jó nagy hisztiroham formájában. Ma az ellenkezője történt velem. A sok jó dolog csapódott le bennem, ami az utóbbi időben történik es valami határtalan boldogság öntött el annyira, hogy sírni tudtam volna tőle. Ilyen meg soha nem fordult elő velem. És annyi mesélnivalóm van. Minden jól alakul. Érzem a férjem szerelmét és azt, ahogyan én is szépen lassan újra beleszeretek. A lányom a Balatonnál nyaral a szüleimmel, es a munkám, amiről azt hittem, hogy kibírhatatlan és tönkretesz, talán nem is az. Egyre jobban belejövök a dolgokba és tudom, hogy hamarosan egy új, kihívásokkal teli hivatás vár rám. Úgy érzem tele vagyok energiával, részese vagyok a világnak.

Rájöttem, hogy a tv nagyon rossz hatással van az emberekre. Gondoljunk csak bele. Nézzük mások nem létező, izgalmas, kalandos életét, és irigyeljük őket. Pedig a mi életünk sok tekintetben sokkal szebb és boldogabb lehet, de ennek az értekeit nem sikerül felismernünk. Egy pld. amikor a tvben a szappanoperák voltak a sláger, tizenéves voltam, és irigyeltem a szép, barna bőrű nőket, akikbe egyszerre több férfi is beleszeret, ott élnek a déli féltekén, ahol mindig meleg van, én meg itthon ülök egyedül a szobámban, kinn meg röpködnek a mínuszok, de rossz nekem. Sok ilyen apró gondolat, naponta és mindjárt elindul lefelé az ember. Ma már megtanítottam magamnak, hogy mindennek megvan a szépsége, csak figyelni kell. Nem nehéz dolog ez, csak nyitott szemmel kell járni. Nekem ez most nagyon jól megy. Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, és boldog. Örülök, hogy időben felfedezhettem magamnak a titkot. És nagyon szeretnék mindenkinek segíteni abban, hogy megélje az egészet, ahogy én teszem nap-nap után.

Címkék:

Hozzászólások



Sztem...

Sztem, a TV nem feltétlenül rossz dolog...
Pl. ha nem lett volna TV készülékem, a mai napig nem is láthattam volna a TITKOT....
Ugyanis a számítógépemen nincs DVD lejátszó...
Vagy pl. egy szerelmes, romantikus film csodákat tehet, akár az elkövetkezendő estében is...gyengédebbek, odaadóbbak lehetünk stb...:)
Még sok hasonló storyt tudnék mondani....A szappanoperákkal sincs baj, van aki úgy tud kikapcsolódni, a napi rutinból...Lehet nem is tudja mi zajlik épp a képernyőn, de legalább nem a munkahelyi stressz van most terítéken a fejében...
Minden attól függ, hogy honnan nézzük, és ki nézi azt!
Persze, h káros lehet a gyerekre, ha őrizetlenül néz mindenfélét....akár egy olyan mesét is, mint pl. a south park...ami persze felnőtteknek szól...

A lényeg, hogy "kezelni kell tudni" a távkapcsolót....Ahogy az életedet is TE magad irányítod, a távkapcsolót is használd csak nyugodtan...:))))

Ami számomra egy picikét negatív lehet a TV-ben, az az, hogy túl sok időt töltünk feleslegesen előtte...
Ahelyett pl. olvashatnánk, esetleg beszélgethetnénk szeretteinkkel...stb...Jobb lenne, és építő hatású...

Az én TV-m pár hete felmondta a szolgálatot, amit egy cseppet sem bánok...:)))
Voltaképp még szerencsés is vagyok...Itt a net....és TI, nem helyette, hanem mellette, több időm lesz rátok is...:)
Ha jól emlékszem soha semmilyen tárgy elvesztése miatt nem éreztem se keserűséget, se csalódottságot...Általában nem kötődöm tárgyakhoz...Azok csak "eszközök", tárgyak...amik segíthetnek ugyan vmiben, de elvesztésük miatt kár bánkódni....Soha nem a tárgy miatt sírunk, hanem a hozzá fűződő kellemes érzések lehetséges elvesztése miatt sztem...
Így hát őrizd meg a jó érzést, és gyakorold nap, mint nap, így ha esetleg elveszne vmid, amihez picit jobban kötődtél...Mondd csak azt magadnak: Ugyan már, hisz AZ ÉRZÉS megmaradt....Sőt, csak MOST ébredtem rá igazán, milyen jó érzés is...:)))

Szeretettel:

Ange



Kedves Sterkeni!

Örülök az örömödnek,ami nagyon érzik az írásodból!



Kedves Sterkeni!

Örülök,hogy egyre jobban érzed magad a bőrödben és ezt is tapasztalod meg pillanatról pillanatra:)
Csodásan szép napot neked:)
Katis



Kedves Sterkeni!

Gratulálok!!! Csak így tovább!!!!
A tv okozta károkkal teljesen egyetértek. Épp tegnap mesélte kisebbik leánykám, hogy a barátjának az 5 éves kisöccsén megfigyelték, hogy azért beszél sokszor kiabálva, mert a mesecsatornán nézett filmben a szereplők kiabálva beszélgetnek egymással. És ez még csak egy apróságnak tűnő dolog.
S mi volt, mi a te saját titkod? A gondolataid megfigyelése, átállítása? Vagy....??
Légy továbbra is nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog!
"Légy Önmagad és szeresd a Világot!"