Mese, mely a játszótéren kezdődött

Volt egyszer egy aranyos kis játszótér, ahová az anyukák, apukák, nagyszülők vitték nap, mint nap játszani a gyerekeket.
Egyszer csak két nagyszülő egy padra ült le, és elkezdtek beszélgetni, míg a porontyok egymással játszadoztak.
Nagyon jól összemelegedtek, jókat beszélgettek, örültek egymásnak.
Aztán odaszaladt az egyik kisunoka, mert folyt az orra, és a nagyi megtörölte, de eközben valami okosságot is hozzáfűzött ténykedése közben. Már nagyon várta a kedvenc kispajtása az unokát, így hát Ő is odaszaladt. Történt közben, hogy a másik nagyszülő is elkezdett valami szépet mesélni. Na erre a két kicsi leült melléjük, és hallgatták Őket tágra nyílt szemmel.
Lassan egyre több csemete gyűlt köréjük, és mindegyik nagyon figyelt, jó kis beszélgetés kerekedett belőle.
Aztán mindenki hazament. Majd másnap ismét hasonlóan alakultak a dolgok ezen a játszótéren, és ez így ment minden nap.
Jöttek új gyerekek, új szülők, mert hogy Ők is belefolytak már ezekbe a beszélgetésekbe, és mindenki örült a nagyszülőknek, egymásnak.
A gyerekek elkezdték játszani is amiket hallottak, és nagyszerű volt minden.
Teltek múltak a hetek, hónapok, nagy egyetértésben, sok okosságot tanult mindenki. Volt aki játszotta, volt aki nem a tanultakat.
Hozzátettek, elvettek belőlük, és mindenkinek alakult az életkéje, kinek mikor hogyan.
Aztán egyszer csak a két nagyszülő valamin összeszólalkozott. Csak annyit lehetett látni, hogy egyre hevesebben vitatkoznak, és egyre hangosabban. Az unokák megilletődötten mentek oda, és csitítgatták a nagyikat.
A többi gyerekek is látták, hallották, ami zajlik, de igazán senki nem értette a dolgot.
Volt aki elsírta magát, volt aki fittyet hányt rájuk. A játék ment tovább a gyerekeknél, de valahogy mintha Ők is nyugtalanabbak lettek volna. Aztán volt olyan is, aki már nem akart menni a játszótérre többet, de ahogy eltelt pár nap, elfelejtették, és újra ott kötöttek ki. Persze, hiszen a játszótársaik hiányoztak.
Ott megint csak ugyan azt látták. Már nem igazán volt kedvük odamenni a nagyszülőkhöz hallgatni Őket akkor sem, amikor csendben voltak, vagy éppen csak az egyik volt ott az unokájával.
Aztán a két nagyszülő soha többé nem ment el egyszerre az unokájával, így békésebb napok jöttek. Megint lehetett jókat beszélgetni vagy az egyikőjükkel, vagy a másikkal, de már nem ment minden gyerek oda hozzájuk többé.
Telt múlt az idő, a gyerekek cseperedtek, nőttek, iskolába jártak, és emlékeztek a nagyszülőktől hallottakra.
Használták is sok okos tanításukat. Vettek olyan könyveket, amikben hasonló dolgokról olvashattak, és szaporították a tudásukat.
Majd felnőttek lettek, szétszéledtek a Világban.
Lett közöttük orvos, aki a betegeinél alkalmazta a tanítások egy részét.
Lett belőlük jó néhány vezető, akik meg olyan oktatásokat szerveztek a dolgozóknak, amikben bőven volt a játszótéren annak idején a nagyszülőktől tanult dolgokból.
Sokan megházasodtak, és a párjukkal hasznosították, amiket még ott a játszótéren hallottak a két nagyitól.
Lett sok anyuka, apuka, akik meg a gyerekeiknek adták át a régi emlékeket ajátszótérről.
Mindenki emlékezett a szép napokra, de szerencsére csak a sok jóra, amit ott kaptak még kicsi gyerekként.
Sokan már rég elfelejtették, kiktől, honnan is volt Nekik ez a sok jó dolog, csak használták, továbbadták, tanították másoknak.
Voltak persze olyanok, akik még foszlányokban emlékeztek a két nagyszülőre, és jól esett Nekik hálás szívvel gondolni rájuk, amiért ennyi hasznosat tanulhattak Tőlük.
Sokan sok felé vitték a sok szépet és jót, és így sok-sok ember gazdagodhatott álatluk is.
Néhányan azóta is összetartoznak, szoktak találkozni, barátok lettek és maradtak, és okulva a játszótéren tanultakból alaposan odafigyelnek, hogy velük olyan soha ne fordulhasson elő az,ami majdnem megrontotta a játékuk örömét.
Figyelnek arra is, hogy ami pedig szép és jó volt, megéljék a mindennapjaikban, és továbbadják, hogy mindenki boldogságára legyen.

Az én mesém eddig tartott. Aki akarja, elmeséli, aki nem, az annyit jegyez meg belőle, ami számára mond valamit.
Akinek pedig kedve van, hozzátehet, elvehet belőle, vagy tovább mesélheti :)

Szép, és Boldog napot Midenkinek!

Szeretettel, Önmagam

Hozzászólások



Én azt szeretem, ha beállhatok egy jó kis homokgödörbe

és betemetitek a lábamat. A hüsi finom homokszemcséktől bizsereg a lábam.
Aztán, amikor elkezd repedezni és ledőlni, akkor én is beledőlök a homokba.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



juuuj de jó :)

gyerteeeeeek :) én is hozzak lapátot? van két kezem is, csinálunk homokvárat?
Öbcsi :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Margit sziget tuti...

Margit szigetre tuti igen, de Matohoz még szervezkednem kell - csak azt érzem, hogy ott kell lennem nagyon, ha mán a kutyám ott lesz, pláne naná!
Ven egy két lábú fékem, de dolgozom rajta, na meg kit tudja, mit szolnátok hozzá, ha eljönne Velem, amit először is Matoval is meg kell beszélnem :)
Időben megkérem az engedélyeket Tőletek is, csak előbb a "kétlábúnak" kell nyilatkoznia - egyenlőre a kéziféket behúzta.
Milyen színű lapátod van?

Puszillak, Önmagam



viszem mán én is

a lapátom, aztán csereberélhetünk:-)))
Mato-hoz mész 16-án vagy inkább a Margit szigeten?:-)
selyemcica



Szia Selyemcica!!! :)

Hamarosan együtt homokozhatunk megint!
De jó lesz! :)) Teli lesz a játszótér!!!!

Szeretettel Neked is :)
Önmagam



Önmagam

Olyan jól fogtad meg azt az eldobott játszótéri lapátot, és homokozol:-)
selyemcica



Köszönöm!

Nagyon köszönöm Nektek a visszajelzéseket, mert ez számomra egyfajta önigazolást is jelent.

Szépséges napot Mindenkinek!

Szeretettel, Önmagam



Kedves Önmagam!

De jó, de jó, hogy az érzéseidre hallgattál és leírtad ezt a mesét.
Köszönöm
Én meg most dúdolgatom, Ééédes naaagymaaami..:-)))).Ééédes naaagymaaami....:-)))))

Go Jolly" "Lépj vidáman előre"
Sant Darshan Singh



Nagyon jó, igaz mese :)

Köszönöm hogy leírtad :)
Szeretettel ölellek: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Önmagam!

Jó, hogy az érzéseidre hallgattál. Ezzel többet mondtál számomra,
mint bármiféle okos gondolattal. Köszönöm Neked és én is hamarosan személyesen is meg fogom tudni köszönni!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



:-9

Jól tetted Kedves:-)
Remélem érteni fogja mindenki,amit közvetíteni szeretnél.
Nagyon várom,hogy jól megöleljelek:-))))
Addig is virtuálisan:-))))
Sok puszi



Ercsikém!

Ez a mese még az éjjel kerekedett bennem, és nagyon gondolkodtam, hogy beírjam-e, de nem tehettem mást, mert megint az érzésemet hagytam, hogy dikáljon. Majdnem győzött ám az a fránya gondolkodás! :)
Remélem hamarosan megint találkozunk! :)

Szeretettel, Önmagam



Drága Marcsi:-)

Nagyon-nagyon köszönöm...
Nagy ölelés: Ercsike