Én nem tudom..

nem tudom. Visszaolvastam a régi írásaimat. Tavaly ősszel ismertem meg ezt a honlapot. Akkor hoztam az életemben egy fontos döntést. Egy nehéz döntést. És annyi rengeteg dolog történt azóta. Annyi mindent tanultam. Változtam. De még mindig annyira fáj. Fáj, hogy a múltnak vége. Fáj, hogy akivel mindent megosztottam, már más utakon jár. Az egyik szemem sír.. a másik meg halványan mosolyog. Mert tudom, hogy azóta sok dolgot megéltem - amiket vele már nem élhettem volna meg. Amiket ő már nem értett volna meg. Örülök is, meg sírok is.
Egyszer olvastam egy interjút a híres 5 tusázóval (Balczó András). Kb 10 éve olvastam, azóta is emlékszem rá, olyan hatással volt rám. Amikor az 5tusát abbahagyta teljesen, arról a döntéséről beszélt. Mint egy légtornász, aki elengedi a levegőben az egyetlen biztos pontot: a rudat, amibe kapaszkodik. És ugrik. Ugrik a semmibe, bízva abban, hogy a másik rúdon levő tornász elkapja repülés közben. Ugrás közben nincs más, csak ez a bizalom, ez a hit, hogy lesz aki elkap a túlsó rúdon, és nem zuhanok le...
Valahogy minden fontos döntésnél ez van...szerintem.

Hozzászólások



Kedves Napfény,

Szebb hasonlatot ki sem gondolhattál volna a Hit fogalmára.
Szerintem.

Biztos vagyok benne,ahogy hiszed,úgy ott is lesz a másik rúdnál az,aki elkapjon:)
Szeretettel,Katis