Kicsi lány a tükör mögött

kicsi lány a tükör előttEgyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy aranyos kicsi lány... - akinek mindig duzzadtra volt sírva a szeme reggelenként... - amikor idegenek hajtottak kacskaringózva, kissé balesetveszélyesen vele, kerékpárjukkal az óvoda felé. Ez így nem meseszerű kezdés - de igaz.

Így kezdődik történetünk, amit most ha leírok, - hála fogja betölteni lelkemet. :)
Hogy miért idegenek vitték oviba a csöppséget..?
Mert már a babakocsija is többet volt a kocsma bejárata előtt,mint egy kedves..,meleg kis otthonban.
S hogy miért?
Édesanyja a kocsmában dolgozott és nem volt kinek odaadnia a falat kislányt..Dehát voltak ott jelenkezők bőven..,akik rázogatták, tologatták a rozzant babyszállító járgányt..,- annyi jókedélyű emberke adta egymásnak a kilincset..,- főhősnőnknek nem volt ideje unatkoznia..,- hiszen több nyelven szólt a fülébe a gügyögés,s az artikulátlan..,próbálkozó hangok még a Bábeli zürzavart is túlszárnyalhatták..
A környék legformásabb és legszemrevalóbb teremtménye volt Amanda../hívjuk így a főszereplőnk édesanyját/..,-így nem csoda,hogy a férfiak túlteljesítették a babycsősz szerepét..:)
Tódult a férfinép Amandához..,-míg illumináltra nem itták magukat..,s közben meseszép ódákat zengtek a pult mögött álló gyönyörű nőnek..
Otthon az asszonykák mindhiába várták haza drága férj-urukat..,-azok mit sem törődve a családjukkal..,múlatták az időt a városszéli kocsma"hivatalban",és szívvel-lélekkel..,pohárkával a kezükben udvaroltak Amandának.
Ez így nem is lenne olyan borzasztó és elviselhetetlen történet..,-mint ahogy a valóságban festett igazán.
Amanda nem örömében vállalta a munkát,hanem mert muszáj volt..,-övék volt a kocsma,-apai örökség..,-s rajta kívül nem volt aki tudta volna tovább működtetni a boltot.Jobban jártak volna ha a férj marad otthon és vezeti a kocsmát,de csak a történet szempontjából,-mivel az üzlet így virágzott jól..,-hogy a gyönyörű hölgy állta a sarat a pult mögött..
Nem úgy a pici lány..Nem értett Ő semmit a Világ nagy dolgairól..,-vagyis hogy csak azt feltételezték róla,hogy nem ért még semmit abból,ami körülötte történik..
Édesapja a jóképű,magas,daliás férfiú..,fantasztikus külsővel megáldva..,-méltán volt Amanda büszke párja.
Nagy szerelem volt az övék..,-azt hitték soha senki nem választhatja szét őket.Az emberek jóindulatát..,a féltékeny otthon ülő asszonyok haragját..,-és az ital mindent szétromboló erejét kifelejtették kettőjük,/hármójuk/- történetéből.
A férj egyre többet jött haza ittasan,és megkezdődtek a mindennapos veszekedések.A féltékenység befúrta magát egyszerű kis életükbe.Innentől kezdve, a kislány több időt töltött a kocsma bejárata előtt.Nem is lett volna az baj a friss levegőn..,csak hát azért néha feltünt nekik,hogy gyemekük nem a kiságyban sír...,mikor Ők már javában ordítoznak.
Még csak alig tipegett..,ide-oda dülöngélve..,-de a félelem már mindennapos volt falat kis életében..
Jöttek a leírhatatlan érzések..,a megmagyarázhatatlan fájdalom,ami élesen szúrt a pici szívébe..
Azt hiszem és érzem,hogy nagyon sokan vannak magukra hagyva nem csak gyermekkorban,hanem felnőtt fejjel is a "bezárt szív" mérhetetlen fájdalmával.
Hogy mitől mennek tönkre életek..?
Miért van,hogy az ember az egész életét végigszenvedi és nem tudja,hogy mi az igazi oka a szenvedésének?
Pedig mi választjuk a szülőket "odaát".Ők a legjobbak abban..,hogy...nem hogy közel..,-hanem odavigyenek ,odatoljanak minket azokhoz a dolgokhoz amikkel muszáj szembenéznünk ahhoz,hogy megtaláljuk itt a Földön amit keresünk.
Miért születünk meg minduttalan?
Mert nem vagyunk képesek szeretni..,először is magunkat nem!..-csak beszélünk róla..,de senki sem tudja igazán mi az a Szeretet.Igen..,- vannak olyanok akik tudják,-de nem sűrűn találkozunk Velük..,-sajnos..
Hogy szerethetnénk bárkit "bezárt szívvel"?Többször leszületünk,míg végre bekopog a Tudatosság az ablakon és az érzéseinken keresztül megmutatja nekünk,hogy gáz van..,-hisz a szívünk zárva van..!
De most visszatérek Amanda piciny gyermekéhez..,-ki nem érti..,-hisz nem értheti az élesen nyilaló fájdalmat a mellkasában.
Kérte Ő a szülei segítségét..,-hát kitől kérhetett volna mástól-,számára Ők voltak a "nagyok"..,-a legfontosabbak és a legközelebb állók.
Nyújtotta feléjük csöppnyi kis kezét..,szipogva..,sírva..,-de a nagy veszekedésekben..,verekedésekben..,soha nem hallották meg a riadt kislány segítségért könyörgő hangját.Piciny keze falakba ütközött,-soha nem fogta meg senki.Volt mikor a rácsos kiságyon félelmében nyújtózkodott kifelé lábujjhegyen és csak egy orrabukás volt a próbálkozás eredménye.
Nyúlt a pici kéz..,-és az Ő egetverő problémájukban soha nem vették észre,hogy egy törékeny kis Élet fut zátonyra..,-mert Ők nem álltak meg egy pillanatra sem..,- és nem adtak vigaszt..,nem nyújtottak segítséget.Nem vették észre,hogy egy aprócska száj görbül sírásra minden este és piciny szíve oly hevesen dobog folyton,mint az űzött vadnak ki a vadász elöl menekül.
Ahogy telt múlt az idő,-a kicsi lány már nem tudott hova bújni..,menekülni a félelmei és a borzalmakat nyújtó éjszaka elöl.Egyik éjjel,- egy tanyáról hozott hatalmas szárnyú tükör nyújtott neki menedéket a fájdalmakkal teli világ elöl.Megtalálta a foncsorozott tükör mögött,a védelmére siető.., illúziószőtte "másik" világot..
Elutasították..:)
Hányszor és még hányszor nyúlt a piciny kéz..,-míg a sok elutasítástól..,a félelem lebénította és hosszú időre bezárta..,-lefagyasztotta törékeny szívét..
A tudatalatti azóta is féltőn örzi a régi mintát..Várja a pillanatot,hogy elővehesse,használhassa..,-és a bezárt szívek falaiba ütköztesse a magunktól is eltolt segítséget.Hogy segíthetnénk magunknak..,-ha akkor ..,-ott..,-Ök sem tették..?Nem mutatták meg hogyan kell..!Eltoljuk magunktól Önmagunkat..,-kemények és elutasítóak vagyunk a testünkkel,lelkünkkel szemben..,-követve a régi példát.
Pedig van kiút..:)
Ha tudod,hogy minden de minden azért történt és történik..,-hogy végre elindulj a Tudatosság fénnyel kikövezett útján..,- és "Istenemberré" vállj még itt a Földön..,a durva anyagi Világ törvényei között,-akkor már közel vagy a Mindenség "CÉL" táblájához..
Könyörületes szívünk bármit képes megbocsájtani..,elengedni és könnyes..,de mosolygós szemmel a múltunkon jókat derülni.
A sok-sok fájdalomra és a félelemre a Lélek bezárta még akkor..,-ott..,-a tükör mögött..,a piciny kis szívet.De az Élet folyama addig kavargott és sodorta a kicsi lányt minden sziklához..,-kiálló partszakaszhoz..,-mire Ő azt mondta..:-már nem bírom tovább!!Elég volt..,-feladom..-És feladta..
De nem Önmagát..:)
Elengedte a szenvedéshez fűződő ragaszkodását..:)
Frekvenciát váltott..,-a régi..,bevált és ismert rezgést..,ami még ha fájdalmas is volt,de otthonosan mozgott benne..,-felcserélte egy jobbra..,-újra..,-magasabb röptűre..
Tudta,hogy teljes ítéletmentesség az ára..,- és megbocsájtani Önmagának..,-de ezen a ponton jutott el oda..,-hogy nincs is miért megbocsájtania..,-hisz nem vétkezett..,-nem tett semmi rosszat..,csak azt..,-amit tudott tenni minden helyzetben..:önmagát adta lénye minden porcikájával..
Ez az a pont..,-amikor érzi az ember..,hogy nem is bűnös..,nem volt rossz soha..,csak azt tette amit tennie kellett..
S ha ezt megértjük..,-nem kell nyújtani kezünket a Világ felé..,-könyörületes szívünk megesik rajtunk és átölel Isten Szeretetével..
Elenged minden rosszat..,-ami nem is volt rossz..,-hisz ez csak egy ócska cimke..:)
Átölel..,felmelegít és felszabadítja azt a mérhetetlenül sok energiát..,amit a múlt tartott fogva..,-mert volt mire fognia..:az elutasításra és a félelmeinkre..:)
Hát ennyi a történet..,
s ki tudja hová viszi-sodorja,
még a kicsi lányt az Élet.
De ő már tudja..
Az Élet a barátja..!
Bármi is történt eddig..,
Azt karmája vonzotta.
Ettől lett erősebb..,
Talán még fényesebb.
Ettől nyílik meg szíve,
S lesz élete Teljesebb.
Mindenkinek azt kívánom,
nyissa szívét..,
bármi áron..
Ne féljen a félelemtől,
illanó illúzió az,
Mely született az emberektől.
Hiánya a Szeretetnek..
De ha tudod..!
Csak eggyet tegyél meg kérlek:
Tárd ki a Világra nemes szíved..!

Hozzászólások



Erről azírásról az is eszembe jut,

csenge333
hogy nagyon fontos felnőtt fejjel megbocsátani-adott esetben- szüleinknek az ellenünk elkövetett "vétkeket", mert el kell fogadnunk, hogy akkor az volt a legtöbb, ami tőlük tellet, illetve akkori tudáasuk legjavát adták./Akkor ezen a szinten álltak./Hány "gyűlölködő magatartás" magszűnne gyerek és szülő között egy ilyen hozzáállással és nem folytatódna a láncolat, mely szerint"áldozatok áldozati vagyunk"....



Mosolygós Fénysugaram..:)

Nagyon boldoggá tesz..,-ha segítettem Neked..:)
Ez a legcsodálatosabb dolog..,-amit csak kaphatok az írásomért cserébe..:)
Hálás köszönetem:
Gab(csók)..



Édes Evelion..:)

Adni csak úgy lehet..,ha van kinek..,-és köszönönöm,hogy "adhattam" Nektek..:)
Köszönöm..,hogy elolvastál Kedves..:)
Szerető ölelés:
Gabcili.



Északifényem....

DRÁGA ÉSZAKIFÉNYEM! Ezzel a történettel a szívembe loptad magad! Nagyon sokat segítettél. Köszönöm Neked.



:))))))))))))

Ilyen ajándékot csak Tőled kaphatunk:)))))

Köszönöm!!!!

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Kedveseim..:)

Én köszönöm,hogy olvastátok lelkem diktálta soraim..:)
Szerető ölelés:Gabcili.



Drága Gabcili:-)

Csodálatos! Köszönöm ,hogy olvashattam.

Szeretettel ölellek:Kriszti



nagyon szép

nagyon szép



Boldogságom..:)

20.-án agyon- ölellek..:)
Érzem a Szereteted..:)
Én is végtelenül Szeretlek..
Gabcili.



Drágáim..:)

IGEN..,
ez az az érzés..,amiért írni kimondhatatlanul csodás..,-mert megtalálja a szívetekhez vezető utat..:)
Míg egymásba fonódnak gondolataink olvasás közben.,-EGY-gyé válunk az egyszerre dobbanó szívek ritmusára.
Köszönöm,hogy elolvastátok..
Szerető ölelés Mindannyiótoknak:
Gabcili.



Drágám :)

Végtelenül szeretlek :) Boldogságod :)



Drága Gabcili!

Jaj, ez annyira, de annyira szép! Érzem, hogy a szívedből jött és a szívemig hatolt. Köszönöm Neked, Te Drága!szeretettel: Judit



Drága Gabcili!

Köszönöm , hogy leírtad!

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!