Boldogság köve....tanmese Mindenkinek...

Egyszer valaki tanácsot kér egy Bölcstől, hogyan találhatná meg a boldogságát...
A Bölcs azt mondta, keresse meg a Boldogság kövét és ha ezt megtalálta, akkor boldog lesz...
A Bölcs elmondta neki, hogy pontosan milyen követ keressen...
Nekiállt keresni a követ, mindehol nézte a kavicsokat, köveket, kezébe vette őket, és sorban el is dobta őket...szinte nem volt olyan pillanat, olyan hely, ahol ne ezt nézte volna....Mindegyik kőben talált valami pici apróságot, ami miatt úgy érezte nem ez az a kő...aztán egyszer csak kezébe akadt a Kő amire már olyan nagyon régóta vágyott, de már annyira belefásult a keresésbe, hogy ezt is visszadobta és ment tovább és kereste, kereste a követ...

"Ha csak a tökéletes elég jó, mindig a hibákat fogod keresni"

Csillagvirágos szép napot

Hozzászólások



Biztos vagyok benne!

Kedves Evelyn, hogy valahol valaki éppen Téged keres, és Te bevonzod Őt. Mint a mágnes !
szeretettel: Judit



Drága Csillagvirág!

Nekem az jutott eszembe a történetedről, hogy a tökéletes-hez vezető útra visszatekintve lehet, hogy nem
volt mindig, minden tökéletes, de (akkor) Most, (abban) Ebben a pillanatban számomra ez a pillanat igazsága.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Boldogság kő:)

Judikám én más szemszögből gondoltam saját "Varázskőségem":)))
Egyébként érdekes szituba keveredem legtöbb esetben, ha én szeretek nagyon és érzi a másik, hogy hú, ez de jó, mert ennyire még nem szerették, mégis véget ér a románc...ha pedig engem szeretnek nagyon, de nagyon, akkor én vetettem véget, mert sok esetben nem az illetővel van bajom, hanem az életkörülményeivel nem tudok azonosulni!!!
Bízom benne, hogy eljön az, akivel minden stimmel és egyforma hévvel fogjuk szeretni egymást:))))

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Evelyn!

Én is voltam, de nem hittem el, hogy engem ennyire lehet szeretni. Ezzel el is rontottam.Ma már tudom, és ez nagyon jó érzés! szeretettel: Judit



Mazsi:)

Boldogságot nektek:))))

Voltam én már "varázskő" valaki életében...

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Olyan jó

ez a történet...! :)



Kedveseim:)

Kedves Csillagvirag es Hokata
Gyonyoru es tanulsagos tortenetek:))))))))) Tortenet:) Hisz mindkettonek ugyanaz a lenyege:)
Nagyon erosen emlekeztet arra mikor mostani paromnal rajottem hogy O az en egyik "varazskovem"
nagyon jo hogy idoben rajottem es nem "hajitottam" el tovabb kutatva a nemistudom miert:))))
Megegyszer sok-sok koszonet
Puszi+Oleles
Mazsi

"Kotelen senki sem tudja nagyon magasra felhuzni magat.
de a sajat laban hegyeket is meg tud maszni........."



Hokatának!!!

Köszönöm a segítséget:)

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



A varázskő

Rabindranath Tagore:
A vándor
Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak. Lábainál a végtelen tenger morajlott.
A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süket fülét, aki nem értette beszédüket.
Talán már maga az örült sem reménykedett, de mert a keresés életévé vált, nem pihenhetett.
Ahogy a tenger sem pihen, örökké az elérhetetlen ég felé nyújtogatva karját.
Ahogy egy soha el nem érhető célt kergetve a körbenjáró csillag sem pihen.
Poros, csapzott hajfürtjeivel az őrült is tovább kóborolt a magányos parton keresve varázsköveit.
Egy napon egy gyermek lépett hozzá és megkérdezte: "Mondd, hol szerezted ezt az aranyláncot?" - s derekára mutatott.
Az őrült rábámult - a lánc, mely egykor valóban vas volt, most színarany - nem, nem álom, arannyá változott, csak azt nem tudta, hogy hol, s mikor.
Az őrült vadul öklözte homlokát - hol, ó hol talált rá - tudtán kívül - a varázskőre?
Régi szokása volt, hogy fölszedett minden kavicsot, aztán megérintette vele a láncot, ismét eldobta, anélkül, hogy ügyelt volna a változásra. Így talált rá és vesztette el az őrült a varázskövet.
A Nap lassan leáldozott az égen. Az őrült eszeveszetten, görnyedt testtel, s porba hullt szívvel, mint a gyökerestül kitépett fa visszafordult, hogy megtalálja az elveszett kincset.

Az álmok mindig valóra válnak. A gond az, hogy sokan egy bizonyos álmot kergetnek, és nem veszik észre a sok-sok megvalósult álmot maguk körül.

"A kisbogár szemébe a csillagos ég is belefér"

Hokata
TITKOS SZAVAK: www.hokata67.blogspot.com
Galériám: www.hokatart.blogspot.com