A lulnézet - éledj

Találd meg, de ne tálald szíved

A téma oly hideg
és oly bizarr,
napfényhez szokott
szemem holdat varr
a szívre,

s az elmét
csak jó belátásra
kéri, hisz a lélek,
az egyetlen, mi ezt
az egészet túléli.

Oly vigyázó ölelést küldök,
hogy szíved meg ne szakadjon
de feléledjen, kérve kérem

öleld meg magad, s fogadd el
büszkén, nyitottan,
mit az élet tartogat!

S ha itt most vers kel lábra,
s a verslábak habár inalnak,
ne légyen senki meglepett,
se ma, sem holnap, mert
a tegnap szivacsa betelt, veszed?

Csak az csírázhat ki, mit jó helyre,
s jókor vetettünk,
hátunk, ha egyenes,
s szívünk a szer s etet,
nagy baj nem lehet.

A tegnap most pihenjen,
s ha szívünk a szer s etet,
nagy baj nem lehet.

Ha nincs elhatározás,
a nagyja hiányzik!
De ha elindult fejedben,
s igaz szívből fogadod,
bárhogy is történjen,

NYERSZ!
Magadat!

Valami olyan csodát,
mit fellelni sosem mertél,
mindig csak másban kerestél,
holott ott kínlódik benned, s éled
bárhogy is dönt a test, a lélek éltet!

A könny, pont hogy
a lélek! Ez kimaradt...
Csak a bátor s alázatos,

(bár kissé dacos,
s nem megalkuvó )

mer igazán szeretni,
nemet vagy igent mondani,
süketen a lehetetlen felé indulni,
engedni vagy fogadni
sírni, élni, kishalni!!

Szeretlek! Ölellek!
Ne add fel. Csak érezd,
éld meg, értsd meg.

Címkék:

Hozzászólások



Harmat kedves!

persze h létezik... :-(
bár...
ízlések és pofonok...
kinek a nagy is kicsi, vagy tán fordítva
kinek keserű, kinek sótlan...
...

megírod majd, ugye?