The Artist

A némafilmes... most az M1-en

A némafilmes. (Adatok, szereplők, történet, vélemények, kritikák, link alant). Oscar díj, 2012: A legjobb film, rendező, férfi főszereplő, zene és kosztüm.

Nagy bátorság ilyen filmet készíteni a 3D és a CGI (kompjutergrafika) világában. Valahol talán tényleg a rendező rég dédelgetett álma lehetett, s mivel csakis egyszer süthető el ez a stílusváltás, az elején szinte képernyő elé dermeszt, majd egyre inkább jóleső mosollyal nyugtázom ezt a megismételhetetlen hatást. Üdítő frissesség a látványgazdag filmvilágban egy ilyen sztori, kedvem van újra nézni a Gene Kelly, Fred Astaire filmeket, amik zsenge ifjúkorom talán legjobb emlékei.

A zene nagyszerű, teljesen visszavisz az időben és a (h)őskorba, s eszembe jut a sztori alapján az Ének az esőben. A hangos film és a némafilm "csatája" a némafilm-sztár, a sármos és a sikertől önteltté váló, de mégis emberi George Valentin szemszögéből. Mindazonáltal borzongató, ahogy a képek, a szemek, a kezek, az arc, a mimika, a test beszél a szavak helyett. Szeretem, ahogy düh és magyarázkodás helyett a helyzeteket humorral és mosollyal oldja, üti el. Bár a másik nem díjazza... :-)

Több nagyszerű jelenet is megfogott: amikor a lány egyik karjával belebújik a férfi fogasra akasztott szmokingjába, és eljátssza ölelésüket. Vagy épp a film egyik leghatásosabb jelenete, a főszereplő rémálma, amelyben hirtelen minden hangot kap csak a férfi marad néma. Az egész filmet végigkíséri ez az érzés, nem akar beszélni. Nem akarja elveszíteni a régi életét. A vége felé jön egy érdekes jelenet, ahol az árnyéka szól hozzá, majd elhagyja... ! Minden s majdnem mindenki elhagyja. S végre rájön, mi az igazán lényeges és fontos az életében... nem azt a tekercset szorongatja válságos pillanataiban, mint amit egykor választott volna...

"Egy olyan korban, ahol a filmvilág nagyöregjei – Spielberg, Cameron, Scorsese – a térhatásban, a technikai fejlődésben látják a mozi megváltását, akkor divatjamúlt eszközökkel és technológiával leforgatni egy filmet nemcsak vakmerőségre, hanem hatalmas kreativitásra is vall. Hazanaviciusnak azonban sikerül elérnie, hogy nézőjét szavak, dialógusok nélkül végig lekösse, és visszarepítse az Álomgyár aranykorába, amikor a készítők a filmre inkább mint művészi kifejezésmódra tekintettek, semmint üzletre. A múltidézés pedig minden ízében hibátlan, az embernek olyan érzése van, mintha tényleg a (h)őskorból nézne egy filmet, és ebből csak akkor zökkenünk ki egy-egy pillanatra, amikor olyan jól ismert karakterszínészeket fedezünk fel kisebb-nagyobb szerepben, mint John Goodman, Malcolm McDowell vagy James Cromwell."
"Kortárs mozimágia a mozi mindenkori varázsáról."

Jó volt, megérte rá várni. Bár van, akinek tutira nem jön be.
A némafilmek különleges nevettető humorcsemegék, vagy igencsak mély mondanivalót hordozhatnak. Mint pl. Stan és Pan vagy Chaplin filmjei. Mit is mondott Chaplin?
Minden nap, amit nevetés nélkül töltünk, elvesztegetett idő.

2012. 03. 03.

http://www.port.hu/the_artist_-_a_nemafilmes_the_artist/pls/tv/films.fil...

http://www.port.hu/the_artist_-_a_nemafilmes_the_artist/pls/fi/films.fil...

Címkék: