Párkapcsolati probléma

Sziasztok!

Egy párkapcsolati kérdésben szeretnék tanácsokat kérni.
Barátnőmmel több mint 1 éve vagyunk együtt és most jött el egy válságos időszak a kapcsolatunkban.
Először is kezdeném a megismerkedésünkkel: szinte a csodával határos módon találtunk egymásra, távol otthonunktól, egy külföldi munka során. Igazából mindketten változásra vágytunk ezért is mentünk ki pár hónapra külföldre. Mikor egymásra találtunk éreztem hogy rá volt szükségem, neki pedig rám és tudtam, hogy nem csak egy rövid kapcsolat lesz. Meg voltam róla győződve, hogy nem véletlenül mentünk ugyanarra a helyre, bevonzottuk egymást életünkbe.
Bár személyiségre különbözőek vagyunk, de pont jól kiegészítjük egymást, szinte mindenben egyetértünk, sose vesztünk össze, nem is vitatkoztunk (még most se).
Igazából mikor hazajöttünk teljesen megváltozott a környezet, élethelyzet, de ez nem számított, itthon is felhőtlenül boldogok voltunk, rengeteget voltunk együtt, nem telt el nap hogy ne beszéltünk volna egymással…
A gondok ott kezdődtek, hogy itthon a páromnak egyre csak halmozódtak a problémái (tényleg komoly problémák) és szépen lassan besokallt. Én mindenben segítettem amiben tudtam, de sajnos olyan problémák is vannak amiben nem tudok, amiket csak ő tudna elrendezni. Ebben az időszakban úgy érezte, hogy én minden támogatást megadok neki ő pedig nem tud velem eleget foglalkozni, pedig nem vártam el tőle. Itt kezdtek el jönni a negatív gondolatok a részéről, hogy el fog veszíteni… hiába mondtam, hogy nem így van, elkezdte bebeszélni magának. Elindult egy folyamat, egy "ördögi kör" ami miatt eléggé eltávolodtunk egymástól, érzelmileg és fizikailag is, kevesebbet beszélünk és találkozunk, ha együtt vagyunk egész más a hangulat.
Mikor beszéltünk róla azt mondta hogy most másképp szeret, nem úgy mint régebben.
Az én részemről nem kérdés hogy szeretném helyrehozni a dolgot, csak nem tudom eldönteni, hogy azért változtak az érzései, mert besokallt a problémáktól és nem tud mással foglalkozni, vagy csak egyszerűen elmúlt a dolog és ezesetben jobb ha elfogadom. A napokban fogjuk megbeszélni a hogyan továbbot.
Szerintetek mit tehetek az ügy érdekében?

Üdv
D.



Kedves zöld lomb kékje! :)

Köszönöm kedves szavaid!
Kívánok neked gyönyörű álmot, csodás valóságot!!! :))
Szeretetteli öleléssel: Julcsi

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



:)

Hát igen, a titok nyitja ez: ezen az oldalon mindenkinek van története! A lényeg az, hogy én TÖBB VAGYOK a történetemnél. Ha azzal a töblettel tudok azonosulni, akkor meglesz a jelennel alkotott állandó forrásom, amely erőt ad, hogy segítsem, hogy a történet folytatása mindíg pozitív legyen, ahol az "én" minden tőlem tehetőt mindíg meg tud tenni, s ráadásúl szívből. Ehez azonban tudni kell, hogy én több vagyok "az én történetem"-nél.



Kedves Julcsi ! Soraidat

Kedves Julcsi !

Soraidat olvasva egy kellemes, mosolygós pillanat támadt a lelkemben. Az ilyen történetek erősítenek meg abban, hogy lehetetlen dolgok nincsenek, s hogy minden csoda forrása bennünk van. Én hiszek ebben a csodában! Az én történetem még nem kiforrott, de a hitem adott, mely segít abban, hogy valóságot álmodjak magamnak.
Kívánok a világnak nagyon sok hozzád hasonló embert!
Üdvözlettel ......a zöld lombok alól :)



Kedves Dens86!

Örökös boldogsággal részben egyettértek. Azért mondom, hogy részben, mert olvasva az írásod, egy kicsit össze van zavarodva és lehet, hogy Te most nem férsz bele az életébe, addig, amig a saját problémáit el nem intézi. Gondolom a lánynak nincs energiája és hangulata hozzád (nem bántásból), mivel csak a gondok megoldására van hangolva. Szerintem várj egy kicsit, engedj neki egy kis teret és időt, hogy összeszedje magát.
Utána jöhetnek a programok és minden ami belefér:))))))

Szép napot!
Üdv.:
Lelkivitamin
www.freewebs.com/segithetek



Tündérke kedves! :)

Nem kell elengedned a szíveddel,ha még nem megy! Abban a dobozban minden benne... akár ő is... de lehet,hogy más....
te csak azt lásd,hogy valakivel boldog leszel!!!!!
Talán ő lesz,talán nem... de mindenképp a boldogság vár!
Képzeld el álarcban... nem látod az arcát... akár ő is lehet... de boldog vagy! Aztán,ha eljön az ideje,úgyis lehullik az álarc...de akkor már boldog vagy,bárki is az!!
A lényeg,hogy ne bújj el, légy nyitott az élet ajándékaira... barátságaira... a többi már jön magától.
Ha elhiszed: Minden csak érted történik,hogy te jól érezd magad!!!! :))
Lazaság!
Kitartás! :)
Üdv:
Julcsi

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Igazán köszi

Kedves Julcsi!

Apró könnyeket csaltál a szemembe, bár őszintén szólva ez jelen lelkiállapotomban sajnos egy-kettőre megesik. Válaszod utolsó részét többször is végigolvastam... és ... tudom hogy igazad van. Az eszemmel tudom...a szívemmel még nem. Képtelen vagyok elengedni őt.. Próbálom a dobozkámat én is elképzelni, a boldogságot még jobban.
Remélem sikerrel járok majd!

Köszönöm!



Kedves Tündérke!

Megértem,amit érzel!
Hat éve volt,hogy 15év házasság után a férjem szerelmes lett,és elment! Pontosan ugyanezt éreztem,amit most te.
Akkor már évek óta agykontrolloztam,de így is két hónapomba telt,mire rájöttem mit kell tennem. Addig az összes jövőképemben,amit vizualizáltam , a férjemmel láttam magam,de csak még több sebet kaptam. Úgy érezte,megerőszakolom a gondolataimmal,és így éreztem én is,hiszen olyan boldog volt új kedvesével,amilyen velem talán sosem.
Aztán elengedtem az arcot a jövőképeimben... elképzeltem egy csodásan becsomagolt dobozt,ami a jövőmet rejtette,és ami szép lassan majd elém tárul.
Boldog szerelmet! Nem tudtam kivel: talán a volt férjemmel,talán egy most még ismeretlen férfival. Nem tudtam,csak azt,hogy boldog leszek valakivel.
Amikor nagyon padlón voltam,mindig ezt a dobozt képzeltem magam elé,amiben ott a boldogságom, a titok... ami megtörténik,ha hagyom.
Három hét múlva egy chaten megismerkedtem valakivel. Két hétig csak telefonon beszéltünk,versben sms-eztünk... mire találkoztunk,olyan szerelmesek voltunk,hogy előbb csókoltuk meg egymást,és csak aztán néztük meg kivel is találkoztunk. :)
Ez hat éve történt!
Azóta is együtt vagyunk,együtt lakunk,együtt neveljük a gyermekeinket. Az én lányom és az ő két fia most már a MI gyermekeink.
A titok: Úgy gondolj a jövődre,hogy az valami olyan csodálatos dolgot tartogat a számodra,olyan boldogságot,amit eddig el sem tudtál képzelni! És bármi ami történik,azért van,hogy ezt a mérhetetlen boldogságot megtalálhasd!
Ne légy szomorú! Örülj! Minden egyes mosollyal, minden egyes nappal közelebb kerülsz ahhoz,ami vagy aki boldogságot fog hozni neked! :)
Légy nyitott!
Szeretettel:

Julcsi



Nagyon szomorú vagyok...:(

kedves titoktársaim!

úgy érzem, elvesztettem az erőmet, elvesztettem a hitemet, elvesztettem mindent amit lehetett. Alapvetően optimista vagyok, de most teljesen tanácstalan is egyben.
A szerelmem, akivel minden remekül alakult, és akivel hosszú évekbe tellett, hogy egymáséi legyünk, akivel rengeteget küzdöttünk egymásért, most megtorpant. Meggyőződésem volt, hogy ő az az ember akivel le szeretném élni az életemet, akire mindig is vártam. Megéreztem, hogy nem kívánja közelségem, hogy irritálja a társaságom.. néhány napja. És jobbnak láttam azt mondani, keressen ő, ha el szeretné mondani mi bántja, mi a baj, amiér nem úgy viszonyul hozzám mint előtte néhány nappal. (!!) 3 napja se hír, se üzenet, se hívás, se semmi.

Egy világ omlott össze. Nem tudom mit szeretnék és mit nem, mit vonzzak be és mit nem. Miben higgyek és miben nem...:(
Mit kellene tennem?

Adjatok erőt, kérlek benneteket!



:)

Kedves Aryll!
Amíg szándékodban áll ilyet tenni, addig ezen úthoz esetleg tudok adni "gyakorlatot". Ha úgy érzed, hogy megint jön a "bekattanás", akkor gondolj a következőkre:
- Adj hálát azért a csodálatos lehetőségért, amilyenben vagy.
- Adj hálát azért, hogy pont olyan pasi foglalja el és le szívedet, amilyen. Azt, hogy mik azok a nagy pozitívumok ami miatt rá fókuszálod lényed figyelmét, azt ugye pont Te tudod a legjobban.;-)
- Adj hálát azért, hogy ennyi csodálatos dolgot át- és megélhetsz a pasiddal. Érezd a pasidban a végtelen lehetőségek forrását! Hiszen ahogy írtad cseppet "örökmozgó":)
- Adj hálát azért is, hogy ha bár még nem látod, de ott van a lehetőség kettőtök kapcsolatában arra is, amire nagyon vágysz: családalapítás, házasság.



de olyan nehéz...

Drága Zsul!:)

megint rátapintottál a lényegre! De mégis hogy fogjam vissza magam? Igen örülök hogy a közelében lehetek, örülök hogy a barátja, lelki társa, szeretője szóval mindene lehetek. Deeee néha az idő olyan mintha sürgetne és akkor veszem elő a -te szavaiddal élve- körzőt, vonalzót ő meg menekül a tervezőasztaltól...sajna én már közelebb vagyok a 30.-hoz mint a 20.-hoz :)
egyébként utálom amikor ez a bekattanásom van...sok értelme nincsen, de azért csinálom, hátha majd másként reagál egyszer :) tiszta dili vagyok néha..



rengeteg pozitivitás!!!

Szia Humorgumo!

Egyszerűen csípem a hozzászólásaidat és köszönöm a jótanácsokat! Tényleg jó itt lenni, a weboldalnak
olyan pozitív töltete van, hogy csak na! Nekem szerencsém van mert próbálok az esetek nagy százalékában
mindennek a jó oldalára gondolni, és nem depibe esni ha ez v. az nem jött össze. Alapvetően küzdő típus vagyok és mindig tervezek. ki merem jelenteni hogy ez az oldal és persze ti megsokszorozta a pozitív vonzásaimat!
Egyenlőre csak egy dologra koncentrálok, mert könnyebb lesz úgy energiát áramoltatni.
Érdekes amit mondasz a klubbal kapcsolatban, de folyamatosan időzavarban vagyok, szerintem fogok én még arra látogatni :)

Egyébként ma rengeteg pozitív dolog történt velem és a rezgésem az egekben van! Nagyon hálás vagyok érte! Ezekből leírok egyet:
Többek között bevonzottam a páromnak mára egy remek állást olyan fizetéssel, amiről csak halkan mert említést tenni az interjún..szerintetek létezhet ilyen? Amikor szóba került hogy milyen állásinterjúra megy és hogy mik a lehetőségei a fizu terén én már minden ismerősnek, barátnak a magasabb összeget mondtam, hogy szerintem megkapja. Ő nem bízott benne én viszont tökéletesen elhittem és tudtam :) Hát ma mesélte hogy megkapta az állást és a pénzt is :D holnap felmond, a régi helyén. Nagyon boldog volt, nem merte elhinni, nem bízott benne..



Hajnalcsillagnak, aztán Humorgumónak és Aryllnek

Kedves Hajnalcsillag!
Szerintem ne változtassátok meg egymást. Nincs közös érdeklődési körötök, baráti körötök? Peh, de kit érdekel? Azért vagytok együtt, mert szeretitek egymást és kölcsönösen örömöt tudtok egymásnak okozni. Együtt megtalálhatjátok azt, amit közösen tudtok élvezni ezeken kívül is.:) Tehát ne változz meg az ő kedvéért és őt se változtasd meg a saját magad öröméért. Azonkívül: ne akard megszeretni a barátait, ha nem szereted... őbelé vagy szerelmes, vele akarsz eltelni, tehát ne akarj "országos cimborája lenni" egy jóbarátjának se. Pusztán fogadd el a környezetét! Neked nem azzal kell foglalkoznod, mi választ el titeket egymástól - mégha annyira zavarónak is érzékeled -, hanem azzal, ami összeköt titeket.
Humorgumó!;-)
Jah persze, te csak vicceket írsz... persze... ugye nem akarod, hogy el is higyjük?:P Te is adsz nagyon jó gondolatokat és mutatnék még valamit.:)
"Számomra egy kapcsolat akkor jól működő ha a felek a keserűséget megfelezik az örömöt megkétszerezik egymással." - Ez annyira tetszett, hogy belevéstem a világomba.:)
Drága Aryll!:)
Úgy érzékelem, hogy ebben a kapcsolatban - ezen a területen - te vagy a befogadóbb, s a másik félnek van itt "sűrűbb" határa! Így tehát tedd fel magadban a feszültségoldó(?) kérdést: kibe vagy szerelmes? egy élethelyzetbe, vagy ebbe a csodás pasiba?;-) Ha a pasiba, akkor egyszerűen nincs más dolgod, mint Vele élned a kifejezés tág értelmében! Egyszer csak a hapsi elcsodálkozik majd hidd el! Hiszen ott vagy mellette, osztozól vele örömben, bánatban, kalandban és "nem nyaggatod a jövőképpel". Mit eredményezhet ez? Hidd el, hogy ez eredményezheti azt IS, hogy előbb utóbb őmaga fogja megkívánni ezt az életformát, mert annyira fontossá válsz a számára. Természetesen ez megint csak egy lehetőség a sok közül. A lényeg nem ez... a lényeg az, hogy tedd félre a "tervezőasztalt" és a "körzőt vonalzót". Szerintem, ha szeretedben mellette vagy csak úgy, "simán", akkor előbb utóbb az élet, a vonzás törvénye, vagy Isten, vagy nevezzük bárminek meg fogja hozni azt a lehetőséget, ami elvezeti a férfit ahoz a változáshoz, amely szerinted is jújdejó.:)



Együtt...

Folyamatosan fellépő probléma egy párkapcsolatban a közös érdeklődési kör hiánya. Hiába próbálod a párod elvinni egy általad oly nagyon kedvelt helyre, barátaid körébe, ha ő eleve elutasítja még a gondolatát is. Lehet, hogy a hétköznapok folyamán minden a legnagyobb rendben van, de eljön a hétvége: te jobbra indulnál, ő balra húz. Mit tehetsz, ha a szabadidődet vele szeretnéd tölteni? Vele mész? Külön utakon jártok?
Ha azt a tudatot vonzom magamhoz, hogy azonos az érdeklődési körünk és szeretjük egymás barátait, akkor ki fog változni, valójában mit vonzok magamhoz?
Én cselekszem alaptermészetemmel ellentétesen, vagy ő fog megváltozni?
Valóban ezt akarjuk?



Kedves Aryll, Én is

Kedves Aryll,

Én is bekapcsolodok a beszélgetésbe.Számomra egy kapcsolat akkor jól működő ha a felek a keserűséget megfelezik az örömöt megkétszerezik egymással.Csak Zsul-t tudom ismételni hogy jó helyen vagy!

Sokat fogsz itt tanulni.Én is mindenképpen javasolni tudom neked és legfőképp a párodnak hogy gyertek el a Harmóniaműhelybe jövő héten szerdán(kezdés 18 ó),ha budapestiek vagytok.Nem dobolás lesz hanem beszélgetés:)A téma mindig más de magát a titkot hiszen secretklub a neve,mindig érintjük mint téma:)

Hidd el hogy sokat lehet 1-1 alkalommal ott tanulni ráadásul új,és okos embereket ismerhetsz.Olyat mint Zsul:)
Én csak a vicceket tolom ide hogy mosolyt csaljak az arcokra,mert szeretek adni:)

"Viszont azt nem tudom hogy ha az életemben több dolgot szeretnék bevonzani azt hogy lehet kivitelezni, vagy egyszerre csak egy dologra lehet kérni?"
- Én azt javaslom neked hogy készíts egy listát. A fontossági sorrend szerintem elengedhetetlen,hogy tudatosítsd magadban mi az amit a legjobban szeretnél érzelmileg elérni!.
- Az én meglátásom az ha egyszerre 20 dolgot kérek akkor a sok dologból szinte biztos nem valósul meg semmi..de ez az én véleményem,mert én pasi vagyok és egyszerre egyre tudok koncentrálni.A nőknek ebből a szempontból egy fantasztikus plusszal áldotta meg a természet,ami a kis buksijukban van:)

Tiszta szívből kívánom neked hogy úgy alakuljanak a dolgaid ahogy te megszeretnéd teremteni magadnak!

" A boldogságod forrása TE MAGAD VAGY:)"



húh

Szia kedves Zsul!

Úgy érzem rátapintottál a lényegre, tök komoly hogy így elsőre megfogalmaztad amiről nem is tettem említést!
Valóban többször mondta, hogy szerinte a házasság egyenlő a szabadság elvesztésével, úgy tudta képileg elmagyarázni nekem, hogy olyan mint amikor a guillotinba teszed a fejed és levágják aztán leesik. Sajnos a szürke hétköznapok néha elkerülhetetlenek, de ettől még nem válik kőtömbbé az élet, valóban. Ettől is fél, ez is igaz. Igazából a kapcsolatért mind a két félnek tennie kell és ő többször "hátradőlt", majd hagyta hogy egyedül toljam a szekerünket. Próbáltam már felnyitni a szemét hogy amilyen színes egyéniség vagyok, azzal őt csak előrébb tudom tolni és fel tudom rázni a magányából. Erre mindig mosolygott egyet és azt mondta hogy jó a marketing szövegem, de értsem meg kevés neki a szeretet ami köztünk van. Azt már észre se veszi, hogy ez egy elég mély kötődés és sokkal több érzelmi töltet van mögötte, mint egy fellángolásnak.

A tanácsokért nagyon hálás vagyok neked! A tantra már nekem is eszembe jutott, köszönöm hogy megemlítetted! A harmóniaműhely dobolására 100% hogy nem fogom tudni elcipelni, nem érdeklik az ilyen progik. Viszont van közös program amit soha nem hagyna ki ha fene fenét eszik, akkor se, és az a póker.:)) Smst írtam neki reggel hogy azért gondolja át ezt a ne beszéljünk egy ideig dolgot, többek között a póker, a barátaink miatt is és válaszolt hogy ok, a közös pókerezések rendben vannak. Nekem ez már egy nyert ügy, de mégis mivel tudnám ráébreszteni az élet lényegére vajon?
jelenleg olvasom a Kérd és megadatik c. könyvet, nagyon tetszik és végig fogom csinálni a 3. lépés technikát.
Viszont azt nem tudom hogy ha az életemben több dolgot szeretnék bevonzani azt hogy lehet kivitelezni, vagy egyszerre csak egy dologra lehet kérni?



Kedves Aryll!

Valahol könnyű a helyzeted. Úgy vettem észre, hogy képes vagy arra, amit én a következőképpen fogalmaztam meg szerelmemmel kapcsoaltban:
"Nem a kapcsolatunk formája, hanem annak tartalma a lényeg, s ezaz, ami igazán sok erőt ad nekem." Ezt önmagad számára tökéletesen tudod kivitelezni, természetesen a környezeted lehet máshogy reagálna ezekre a dolgokra, s kicsit visszahúzna. Így képes vagy neki jóbarát, lelkitárs, szerető szerelmes és ki tudja miminden lenni egyszemélyben. Most egy kicsit a nehezebb részéről: valahogy rá kéne vezetni őt nagyon finoman, hogy az izgalmat más, közös programokban találja meg. Ajánlhatnám nektek a közös tantrát pl., de a harmóniaműhely dobolásos programja sem akármi.:) Ezek segítségével lehet rájön, hogy melletted sokkal jobb izgalomra talál. Természetesen az is lehetséges, hogy nem, tehát ne fogadd meg vakon a tanácsomat. Igazából a lényeg: arra kell rávenned, hogy melletted sokkal izgalmasabb, s sokkal több örömet lelhet ebben, mint abban a "játékban", amit űz. Továbbá arra is ráveheted - lehet ilyen is van a dologban -, hogy érste meg, hogy veled a közös élet, vagy a házasság, nem egy olyan kötött kőtömb, ami benyeli őt a szürke hétköznapokba. Hátha... Egyébként megint az villant át az agyamon, hogy ez a "ne beszéljünk egymással" a legterrorisztikusabb jelenség... engem igen csak kikészít, mert én nagyon szeretem megosztani magamat azzal, akit szeretek, s nagyon szeretem, amikor Ő is megosztja magát velem.:) Sok sikert, s lehet egy betű se használ abból, amit írok, de jó helyre jöttél! Itt biztos fel tudsz töltekezni, s talán friss, új szemszögből tudod nézni kettőtöket, amely új lendületet ad neked a helyzet megoldásában.



még valami

magamról még annyit hogy nem érdekel más férfi, úgy érzem mintha ezer szállal kötődnék a páromhoz, nem tudom és
nem is akarom őt elveszíteni.



segítségeteket szeretném kérni

Sziasztok!

nagyon megtetszett az oldal és hogy ennyire összetartóak vagytok, kérhetek tőletek tanácsokat? egy kis reménysugarat...

három évvel ezelött ismerkedtünk meg a párommal az interneten.
Rengeteg hasonlóságot talátunk egymásban, közös az érdeklődési körünk és a szex az első pillanattól kezdve tökéletes összhangban működik. Mégis a buktatók mindig ott kezdődtek hogy a párom többször szakítani akart, vagy én mondtam ki hogy legyen vége, de valahogy mindig kibékültünk és újra kezdtük a kapcsolatunkat. Sőt volt hogy én 3 hónapra külföldre mentem hogy rájöjjek mit akarok ill. neki is legyen ideje átgondolni a kapcsolatunkat, végül alig várta hogy hazaérkezzek és kezdjük újra a kapcsolatunkat. Később éltünk is együtt a három évből két évet, és ahogy az lenni szokott a szerelem elmúlt majd átlényegült szeretetté..mindkettőnk részéről ezt érzem, hazudnék ha azt mondanám hogy még ma is ugyanúgy szerelmes vagyok mint az első pillanatban. Nem, sokkal méllyebb érzés van bennem iránta. Ez a józan ész szeretete és azt mondatja velem hogy ő az akivel le tudom élni az életemet, vele tudom elképzelni a családalapítást is.. Tavaly nyáron a szüleinket
összeeresztettük közös ebédre majd ott közölte a szüleimmel hogy nem akar senki mást csak engem, ő már csak velem tudja elképzelni az életét.

Aztán ő mondta ki ősszel hogy legyen megint vége és költözzek el tőle,(nem volt köztünk hangos vita, se veszekedés) sokáig nem tudtam megoldani az albérlet kérdést, így a kapcsolatunk elhúzódott decemberig.
Sajnos közben sokat bántottuk egymást, főleg mert én patthelyzetben voltam, ő meg már szeretett volna továbblépni. Végül ez odáig vezetett hogy nagyon csúnyán össze vesztünk és nem beszéltünk egymással egészen a februárig, persze akkor is csak bántottuk egymást. Aztán áprilisban enyhült köztünk a levegő és elkezdtünk telefonon beszélni, majd találkozni és végül újra közös programjaink lettek. Egyébként a baráti körünk közös 2. közeli barátnőm az ő 2. legjobb barátjával van párkapcsolatban. Közben nagyon boldog voltam h újra együtt lehetek vele, mert hiányoztak már a beszélgetéseink, a viccelődések és az ölelése, egyáltalán az ő lénye.. sokat voltunk együtt tavasszal, nyáron rengeteg közös programunk volt és nagyon jól éreztük magunkat akár a barátainkkal, akár kettesben.
Augusztusban elhatározta magát, hogy elvisz nyaralni balcsira, csak kettesben voltunk. Megint úgy éreztem minden a régi és szárnyalunk együtt, sokszor kitaláltuk egymás gondolatát. Sőt volt amikor így kezdte a mondatait: "ha majd a feleségem leszel, "a gyerekeink így meg úgy.
Hazajöttünk a nyaralásból és ő megváltozott velem szemben, kimért és távolságtartó lett, úgy érzem folyamatosan menekül előlem.. de ugyanakkor még mindig becézgetve szól hozzám. Közös hétvégi programunk megint volt a barátainkkal, de csak barátként kezelt. Tudom most úgy tűnhet hogy van valaki a képben nála, de tisztában vagyok vele hogy nincs senkije. Ez most kizárólag arról szól hogy megint legyünk külön, mert úgy érzi megrekedtünk..

Ő az a típus aki a szerelem felkavaró érzését akarja érezni örökké, egy életen keresztül mindig forró szenvedéllyel átitatva..az hogy már "csak" szeretjük egymást, az neki nem elég.
31 éves korára én vagyok az első tartós igazi kapcsolata, én vagyok az akivel elöször együtt élt és olyan közel került hozzám hogy a lelki társa is tudok lenni. Természetesen én is mindent elmondok neki őszintén, nálunk ezzel sose volt probléma. Sajnos ez a vágya az állandó lángolás után, folyamatosan az egyedüllétbe és a depibe kergeti. Tudom hogy amíg nem beszéltünk egymással volt egy rövid kapcsolata, illetve rengeteg lánnyal találkozott, de nem érzett semmit irántuk, így egyikből sem lett semmi.

kb. 6 évvel ezelött volt egy nagy szerelem az életében, ez a hölgy akkor vált éppen a férjétől és nem szerette igazán az én kedvesemet, csak kihasználta és eldobta, /nem jártak együtt, csak néha amikor a nő úgy döntött találkoztak/ ő mégis ezt tartotta nagy szerelemnek. Tőle tudom azt is hogy idén februárban egy fiatalabb lánnyal kezdett találkozni.. a lány 3-szor elküldte őt, hogy nem akar tőle párkapcsolatot. Az én párom erről is azt hitte hogy lehet belőle nagy szerelem.
Tudjátok kezdek aggódni főleg miatta, mert nem látja a fától az erdőt, mert a szerelmet rosszúl azonosítja be -szerinte az a nő lehet mellette aki folyamatosan az elérhetetlent adja neki- /szerintem ezt lehetetlen kivitelezni egy életen át, mert idegileg kifáraszt és főleg mesterkélt/ aztán magam miatt, mert már három éve várom hogy kinyiljon a szeme és rájöjjön hogy ki van mellette igazán -de még meddig van értelme várnom 29 éves vagyok- főzök, mosok, takarítok, focizom csak fiúkkal és nézem a forma1-et is, de legfőképpen elfogadtam őt olyannak amilyen, még a számítógép-játék mániáját is elnéztem!!!
reménykedem, de mától megint hosszú mosolyszünetet kért, pedig szeptember végén esküvőre vagyunk hivatalosak, szintén az egyik közös barátunkéra..

az a fura hogy nem érzek szomorúságot, azt érzem hogy minden rendben lesz, csak legyek hozzá türelmes...

Ti mit tennétek a helyemben? Mi a baj nála? A Szerelem, örökké tud ugyanolyan lánggal égni?

A barátaink szerint még lesz folytatása a történetünknek.. kiváncsi lennék a ti véleményetekre



Kedves Ramon és MINDENKI!!!

Elfelejtetek egy nagyon fontos dolgot...:)
Ramon, neked csak egy kérdést kell feltenned magadnak: Jól érzem magam MOST vele?
Ha a válasz IGEN, akkor nincs értelme további gondolkodásnak, azzal csak elrontod az egészet, hidd el...
Ne gondolkodj, ne töprengj, mert akkor pont azt veszíted el, ami a legfontosabb: A JELEN pillanatokat... Ne hagyd, hogy elsuhanjanak melletted a BOLDOG percek...Ragadd meg őket, ahelyett, hogy csak agyalsz, hogy mikor kivel lenne jobb...
Ha MOST jó, akkor JÓ DÖNTÉST hozol...Nincs is rossz döntés, mert abban a pillanatban, mikor döntesz, azt jónak ítéled, épp ezért az jó döntés...csak később jössz rá, hogy nemcsak jó volt, de hasznos is...Mert különben nem azt kaptad volna meg, amit...Mindennek oka van...Úgyhogy ne töprengj annyit, inkább Fogd meg a boldog pillanatokat, mert azokért érdemes ÉLNI, és "SZENVEDNI" is...:))))

És KEDVES MINDENKI!!!!
Mi az, hogy féltek???
A félelem csak az EGO kitalációja...Az nem TE vagy....Te a BOLDOGSÁG vagy, maga az ÖRÖM, a JÓLÉT forrása...Ha nem azonosulsz a félelemmel, az EGO-val, az már nem is létezik többé...Azon nyomban megsemmisül, hisz nem adsz neki energiát....
Gyerünk hát, figyeld meg a jelenlétét, mikor azon kapnád magad, h félsz, és gyerünk ENGEDD EL....Ne azonosulj vele....És mi történik? Egyszerűen elengedted...ez csak egy negatív érzés...de hát TE pozitív töltésű érzésű vagy...Összeférhetetlen a kettő!!!

SOK-sok BOLDOG pozitív töltéseket, rezgéseket, kívánok....

Szeretettel:

Ange



a fejemben

Ezeket a problémákat olvasva folyton csak egy dolog jár a fejemben: jól érzem magam mellettük! Mit érez valaki, ha ezt saját magában elmondja? Erkölcstelenséget? Undort? Bizsergést, örömet? Félelmet? Összezavarodottságot? Egy pillanatra felejtsünk el mindent és csak nézzünk a szívünkbe... xy-nal jól érzem magam, mert...... Z-vel jól élzem magam, mert. Az életet azonban nem lehet megkérni, hogy a nagy szerelmeket sorba rendezve hozza elém, mint autókat a gyártósorról.:) Egyszerre létezünk egyidőben, egy helyen, egy térben. Nem tudom, ha én ilyen két-székes helyzetbe kerülnék, mit tennék... félek is magamtól, mert ismerem magam, s tudom, hogy én egy amolyan "mindentmegosztós" típus vagyok, s ez bizony nem minden szituáciáóban jön jól. Szerintem próbálj kiindulni abból az igazságból, hogy a szeretet irántuk LÉTEZIK. Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogod tudni a sorrendet, s ne feledd, ha döntesz, vagy már döntöttél is, azzal NEM zártad ki a másikat az életedből, csak a figyelem és a szeretet erejéből valaki más most "többet" kap. Ettől még nagy szerettel lehetsz a másik iránt is, és figyelemmel is, ami a beszélgetéseket illeti.... természetesen tisztában vagyok vele, hogy minden ember más, s sokan nem szeretik az ilyen dolgokat.... azt is észrevettem, hogy ezen az oldalon több ember szájából hallottam (beszélő körben is), hogy az ex-emmel ezt meg azt csináltam. Az ember sokmindenre hallgat, meg főként a saját érzéseire is, de van valami nagy erő, amely segít abban, hogy akik egyszer együtt csodákat éltek át, azok megmaradhassanak egymás életében... ha nyitott a tudatuk erre.



Kedves Lollipop!

Köszönöm az elgondolkodtató szavakat, még ha tényleg eléggé nyersek is voltak... Igyekszem gondolkodni, de most úgy érzem, egyik kérdésre sem tudom a választ. Mindketten bizonytalanok vagyunk, de mégsem.... mikor milyen a sorrend... Az emlékekrõl annyit, hogy a "Diákszerelemmel" ahényszor csak találkoztam, mindig ugyanaz az érzés töltött el minket - hozzátéve azt, hogy "nem jókor találkoztunk". Úgy érzem, egyszer el kell jönnie a pillanatnak, amikor majd épp jó lesz az idõzítés. Kedvesem talán most harcol értem.. magával vagy velem -ki tudja. Akárhogy is van, nem mindent képzelek én bele ebbe a dologba, és amíg nem zárom le magamban a régmúltat, vagy nem éled fel végleg mostmár "jó idõben", nem tudom majd magam hova tenni.
EZÉRT:
Azt szeretném, hogy a Párom ne okozzak nagy fájdalmat, kérem a türelmét és megértését, hisz miatta is meg kell tennem, szeretném a boldogságunkat... most az övét talán a sajátomnál is jobban!!!! Találkozni szeretnék újra a "Diákszerelmemmel", hogy le tudjam zárni, adjak esélyt az elmúlásnak és fellángolásnak is, ha kell, azt tudjam mondani, hogy NEM, hogy soha többé ne legyen visszaút, mert ha a félelmet vonzom be, meg is kapom, amit nem akarok és Kedvesem életébe is behozom.
Nyomorult gerincelennek érzem magam, de nem tudok mit csinálni...ha becsukom a szemem, látom az arcát (emlékszem minden vonására). Ez olyan, mintha egy szellemnek mondanád, aki zaklat, hogy "lássam végre, ki vagy, vagy tünj el és ne kísérts többet!" - hiába mondom, nem válik köddé. Lesz, ami lesz! Párommal megbeszélem ezeket mindig, nem hazudozok, nem is menne. Ha ki kell tartsunk, ki is fogunk, MERT AZT AKARJUK!

Saphira



Még valami...

Nem vagy nagyon dramatikus esetleg...?
Mondjuk viharosan összeveszel vele, aztán meg kikönyörgöd a szerelmét?
Ez is egyfajta biztonságra törekvés, nehogy a másik elhagyjon, csak ez nagyon megerőltető mindkét félnek...
Felsorakoztattam pár dolgot, talán sikerül közelebb jutnod magadhoz.
Remélem :)



Saphiranak

Hát én nem irigylem a mozgalmasságért, már bocsánat, de úgy gondolom, hogy kimerítő lehet napról-napra egy ilyen érzelmi katyvasz. :)
És ilyen katyvasz közepedte, nehéz rendet rakni a fejben. Mit is szeretnénk? Mire van igényünk? És biztosak vagyunk benne, hogy e mellett a pár mellett reálisan megvalósulnak e az igényeink.
A cím találó... tudni akarom, mit akarok... valószínűleg ambivalenciáról, folytonos megingásról van szó.
Számomra nem derült ki, hogy ki ingat meg kit. Te inogsz meg önmagadban, vagy a párod?
Ki nem szeretne teljesen szerelmes lenni? Ki nem szeretne elköteleződni? Ő vagy te?
"Könnyebb a "Diákszerelemmel" elképzelnem a jövõmet és boldogságomat, de lehet, hogy csak azért, mert róla emlékekbõl mindent én találtam ki? Lehet, hogy minimális valóságalapja van? Vagy talán minden igaz, amit elképzeltem?"
Ezzel kapcsolatban pedig a következő saját tapasztalatból megfogalmazott gondolatom lenne: Ez a romantikus fantáziálással egyenlő. Ha már egy valós személyt nem szeretünk, akkor képzeletben jól el vagyunk egy másikkal. Kiszínezzük, szép lágy, romantikus zenét teszünk fel alá, és jó sokat kesergünk, meg édelgünk rajta... ezt csináltam régebben én is :D
Leszoktam róla! Az itt és most mindíg negatív fényben tűnik fel ilyenkor, a távoli elérhetetlen meg pozitív és csodálatos, sőt mágikus. És már észre sem vesszük az előttünk álló társunk valódi tulajdonságait. Tessék leszállni a magas lóról!
Igen, lehet képzeletben is szerelmesnek lenni, így tök kényelmes, mert akkor nem csalódhatunk.
Ha meg egy valós személy megbánt akkor befordulunk, és nyalogatjuk a sebeinket. Ahelyett, hogy aktívan részt vennénk a kapcsolatban...
Ha a valóság helyett a képzeletünkbe merülünk, nem is vesszük észre az igazi szerelmet.

Mint ahogy én... :D

Elnézést kérek, ha nyersnek tűnök... ébresztő!!!



Kedves Saphira!

Ne haragudj rám, amiért ezt írom, de: irigyellek!:) Mozgalmas az életed, és mindíg van választásod!:)
két szék közé, a pad alá szerintem semmiképpen nem fogsz kerülni;-)



...az elõzõhöz pótolva!

....csak hogy tiszta legyen minden nektek: Õ sem tisztel igazán engem... Õ maga is megmondta. Nem tud felnézni rám mindenben, sok dolog nem tetszik neki bennem. .. De a Kedvesem! Nem nyújt biztonságot a legtöbb esetben semilyen téren, de úgy vagyok ezzel, hogy megállok én egyedül is a lábamon, és amikor nagyon nagy baj volt, akkor ott volt velem. Könnyebb a "Diákszerelemmel" elképzelnem a jövõmet és boldogságomat, de lehet, hogy csak azért, mert róla emlékekbõl mindent én találtam ki? Lehet, hogy minimális valóságalapja van? Vagy talán minden igaz, amit elképzeltem? Mért nem tudom a Kedvesemmel elképzelni, hogy boldogok vagyunk? Mért nem megy egy felhõtlen nap vizualizálása sem? Szeretnék boldog és kiegyensúlyozott lenni.... és társra találni! És semmiképp sem egyedül maradni!!!!!!

Saphira



Tudni akarom, mit akarok!

Kedves Mindenki, aki ezen az oldalon megfordul és olvassa ezt a bejegyzést!:)
Kérlek Titeket, segítsetek nekem kicsit gondolkodni....egyedül már valahogy nem megy....

A rövid történet:
A párkapcsolatom...hogy úgy mondjam, nem megy épp a legjobban- egyfolytában marakodás, kiabálás vádaskodás van idõnként pár nagyon kedves gesztussal és felejthetetlen örömmel...Tehát hullámzó, de nem átlagos hullámzásaink vannak. Megpróbáltunk már sokszor szakítani, de még az sem ment.. hátha van még egy utolsó esély a boldogságunkra. A külsõ paraméterek sem a legbíztatóbbak, de nem is reménytelenek. Mint embert, iszonyúan szeretem, és kell a közelsége, a kedvessége, megértése, tudása... minden, ami jó benne. Õ úgy érzi, nem tudok felnézni rá, nem tartom tiszteletben és nem becsülöm, pedig férfinak ez nagyon alap (persze nõnek is, de) elõbb megérzi a hiányát talán, mint a nõ.. vagy elõbb tudja megfogalmazni magában, hogy ez a hiba. Lényegében igaza is van. Mégsem tudunk elválni egymástól, és bármennyire is szégyellhetõ általában- bár én ezt inkább jónak fogom fel, hogy mindig mindent menthetõnek látok és van erõm újra belevágni és igyekezni - sokszor én könyörögtem magam vissza.. nem tudom és nem is akarom elengedni.
Ha problémáim voltak egy kapcsolatban, mintdig a gyermekkori vágyálmom, Diákszerelmem töltötte ki a gondolataimat, abban ringattam magam, hogy még lehet belõle valami (13 év távlatából is... meg persze azóta is, ha találkoztunk 2-3 alkalommal, nem tudtunk teljesen ridegek maradni egymáshoz... 1-szer aztán egzáltalán nem..), és az emlékképekbõl, fotókból elkezdem Vele építeni a boldogságom. Tudom, hogy az a boldogság bevonzható, talán az ember is, akihez igazából kötõdik, de nem értem, mért nem tudom elengedni a Kedvesem. Kavarodás van a fejemben, a Kedvesem hiányzik, Vele akarok lenni a szabad idõmminden percében, de a külön töltött idõ boldogabb, nincs akkor probléma. Már elképzelnem is nehéz, hogy boldogok lehetünk, mert állandóan félek, hogy nem kaphatom meg, mert nem akarja, nem akarom vagy a sors nem így rendelte (azaz én nem így teremtettem). Nem akarok két szék közül a pad alá esni!!! - ezt nem önzõségbõl mondom, a Kedvesem lenne az utolsõ, akinek fájdalmat akarok okozni, de nem tudom elengedni, mert nem tudom biztosra, hogy ezt kell-e tennem, ezt akarom-e, és amikor nem veszekszünk, fantasztikusan jó vele. Sok dolgot nem kapok meg tõle, de amit igen, az nagyon jól esik és azért nagyon becsülöm és szeretem. Tudom, azt kellene írnom, mi az, amit akarok, és nem negatívan vonzani, de gõzöm sincs, mit akarok, magamat sem értem, Kedvesemet sem értem, és akit NagyÕ-nek hiszek, õt sem értem. Mikor 4 éve utoljára találkoztunk, kishíjján megcsaltuk a párunkat... Arról sem tudom eldönteni, hogy mi csak rossz idõben találkoztunk eddig és eljött a tökéletes "összetalálkozás", vagy felejthetõ vagyok számára.
Kérlek, segítsetek rendet rakni a fejemben és elindulni a boldogságom útján, mert a keresztezõdésben állok és nem tudom, merre induljak.

Saphira



Jöttetek volna a szigetre

Jöttetek volna a szigetre mindkedden!:) Beálhattatok volna a kör közepébe ketten.... no mind1... remélem észreveszitek az egymáshoz vezető utakat.



Ígértem hogy beszámolok

Találkoztunk, beszélgettünk és bár nem szakítottunk de egyre jobban belátom hogy ez már elkerülhetetlen.
Megbeszéltük hogy kb 1 hónap "szünet" után újra leülünk és akkor megint beszélünk. De tudom hogy ebbe csak azért ment bele, hogy megnyugodjon a lelkiismeretem, hogy mindent megpróbáltunk. Így utólag átgondolva lehet hogy nem ez volt a legjobb döntés...



Az nem feltétlenül baj...

Az nem feltétlenül baj... gondolj arra, hogy egy párkapcsolatnál Te vagy a barát, szerelmestárs, szerető egy személyben.:)



Nehéz tisztán látni

Üdv. mindenkinek!
Új vagyok itt, de elolvasva a hozzászólásokat abban reménykedem, hátha valakinek több tapasztalata van ilyen téren és tudna valami pici kis tanácsot adni az én problémámra nézve.
Nehéz röviden érthetően elmondani, de a lényeg az, hogy 4 éve élek együtt a társammal, előtte volt egy 9 éves Nagyon szép és tartalmas kapcsolatom mely csunyán végződött.
A jelenlegi kapcsolatom merőben más, mivelhogy teljesen más ember, teljesen más felfogású, szóval az előzőnek a teljes ellentétje....
Igencsak ideje lenne családot alapítanom, gyereket vállalni, amit nagyon is szeretnék már nagyon régen, de annyira bizonytalan vagyok a döntésemben, olyan félelmeim vannak, melyekre nem tudok megoldást találni sehogysem.
Rengeteget gondolkodtam, az utóbbi 1 évben egyfolytában azon rágodom, hogy helyes uton járok-e vagy sem??? Nem tudom eldönteni és azt sem hogy mennyire tudok tisztán látni.
Szerintetek hogyan lehetne közelebb kerülni a valósághoz, hogy könnyebb legyen a döntés. Elképzelhető, hogy létezik valami párkapcsolati elemzés ami segíthetne? Sokszor van olyan érzésem hogy nem nagyon találunk, és sok olyan dolog van amitől tartok, magamban keresem ilyenkor a hibát, tisztelem és szeretem a páromat, de néha megijedek attól, hogy lehet nem úgy mint egy igazi társat, hanem csak mint egy barátot, vagy családtagot?
Ha van valami ötlet vagy tanács örömmel fogadom.
köszönöm