Párkapcsolati probléma

Sziasztok!

Egy párkapcsolati kérdésben szeretnék tanácsokat kérni.
Barátnőmmel több mint 1 éve vagyunk együtt és most jött el egy válságos időszak a kapcsolatunkban.
Először is kezdeném a megismerkedésünkkel: szinte a csodával határos módon találtunk egymásra, távol otthonunktól, egy külföldi munka során. Igazából mindketten változásra vágytunk ezért is mentünk ki pár hónapra külföldre. Mikor egymásra találtunk éreztem hogy rá volt szükségem, neki pedig rám és tudtam, hogy nem csak egy rövid kapcsolat lesz. Meg voltam róla győződve, hogy nem véletlenül mentünk ugyanarra a helyre, bevonzottuk egymást életünkbe.
Bár személyiségre különbözőek vagyunk, de pont jól kiegészítjük egymást, szinte mindenben egyetértünk, sose vesztünk össze, nem is vitatkoztunk (még most se).
Igazából mikor hazajöttünk teljesen megváltozott a környezet, élethelyzet, de ez nem számított, itthon is felhőtlenül boldogok voltunk, rengeteget voltunk együtt, nem telt el nap hogy ne beszéltünk volna egymással…
A gondok ott kezdődtek, hogy itthon a páromnak egyre csak halmozódtak a problémái (tényleg komoly problémák) és szépen lassan besokallt. Én mindenben segítettem amiben tudtam, de sajnos olyan problémák is vannak amiben nem tudok, amiket csak ő tudna elrendezni. Ebben az időszakban úgy érezte, hogy én minden támogatást megadok neki ő pedig nem tud velem eleget foglalkozni, pedig nem vártam el tőle. Itt kezdtek el jönni a negatív gondolatok a részéről, hogy el fog veszíteni… hiába mondtam, hogy nem így van, elkezdte bebeszélni magának. Elindult egy folyamat, egy "ördögi kör" ami miatt eléggé eltávolodtunk egymástól, érzelmileg és fizikailag is, kevesebbet beszélünk és találkozunk, ha együtt vagyunk egész más a hangulat.
Mikor beszéltünk róla azt mondta hogy most másképp szeret, nem úgy mint régebben.
Az én részemről nem kérdés hogy szeretném helyrehozni a dolgot, csak nem tudom eldönteni, hogy azért változtak az érzései, mert besokallt a problémáktól és nem tud mással foglalkozni, vagy csak egyszerűen elmúlt a dolog és ezesetben jobb ha elfogadom. A napokban fogjuk megbeszélni a hogyan továbbot.
Szerintetek mit tehetek az ügy érdekében?

Üdv
D.



.

Nem én hanem ő szeretné ha magára hagynám, bár ezt így konkrétan nem mondta ki de most már egyértelmű. De szerintem is talán egy kis idő és a távolság lesz az ami "újra összehoz" minket. Mindenesetre ma találkozom vele és megbeszéljük hogy mi legyen.



de

Az emberben, főleg a szerelmes fajta emberben inkább dominál az áramlás, vagy boldogság érzés utáni cselekvés... ilyenkor képesek vagyunk néha nagy ostobaságokat is cselekedni... persze egy párkapcsolatnál mondhatnánk, hogy mások a súlyozások, de általában a nők - lehet vitatkozni velem, sőt kívánom:) - nem szeretik, ha meglepetésszerűen beállítanak hozzájuk. Persze gondolom nők és kapcsolatok milyenségei válogatják ezeket a dolgokat...
Ha szeretnéd magára hagyhatod, de "ne felejtsd el" időnként felhívni! Pl., heti egyszer. S úgy is meg fogod érezni idővel, hogy merre változnak a dolgok, s az új helyzet új döntés elé fog majd állítani.



Kedves Dens86 :)

Szerintem semmiképpen sem hagyd most magára, és ezt csakis saját magad miatt mondom, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor eltávolodunk a másiktól.
Helpinek is igaza van, lehet hogy az lenne a megoldás, hogy vond be a saját életedbe, kérd ki a tanácsát, akármilyen apró dologról is van szó, hogy érezze, neked is szükséged van rá. Talán igy jobban el tudja fogadni a Te segítségedet, hiszen elindul az áramlás.
És tényleg fontos a testi kontaktus, akár csak egy ölelés és csók erejéig. Ne csak telefonon beszéljetek, hanem csinálj programokat, és ha lemondja, akkor is tervezzél, mert ha önmagába fordult, akkor Te segítheted ki. Ámbár ha neki pedig csendre van szüksége, akkor hagyd hogy kiteljesedjen. De előtte mindenképpen beszéljetek erről, mert a közmondás is arról szól, hogy "néma gyereknek az anyja sem érti a szavát", igaz a rezgésekből sok mindent tudunk.
Szeretettel: Öbike

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Ez így teljes mértékben igaz

Nekem valóban kevesebb problámám volt ebben az időszakban és azt is könnyen kezelni tudtam, nem mondon hogy nem segített, de jóval kevesebbet mint én. Pedig én hiába tettem elvárás nélkül, ha ő meg elvárja magától hogy viszonozza. Ez ellen mit lehet tenni? Szerintem ezt csak magában tudná elrendezni..



Én egészen máshogy látom a dolgokat

Az inga két irányba leng ki. Van amikor jó, van amikor rossz. Olyan nincs, hogy nincs gond. Gond mindig van. A Te gondjaid megoldásában segítséget nyújt/nyújtott a párod? Igényelted tőle, hogy segítsen? Azért kérdezem ezeket, mert előfordulhat, hogy annyi az egész bibi a kapcsolatotokkal, hogy nem érzi a párod egyenrangúnak, vagyis Te támogatod Őt, Ő meg nem támogat Téged, mert vagy nincs miben, vagy mert nem olyan a problémád, amiben támogathatna. Ilyenkor szokott borulni a bili, mert akár tudatosan, akár tudat alatt, de az embernek szüksége van arra, hogy a párjának szüksége legyen rá.



Köszönöm a tanácsokat

Segítettetek kicsit közelebb kerülni a helyzet megértéshez. Szerintem mivel most a támogatást és a segítséget nem fogadja el tőlem, az lesz a legjobb megoldás ha kicsit magára hagyom, hagyok neki időt hogy csak magával és a problémáival tudjon foglalkozni, aztán majd az idő eldönti hogy mi lesz velünk. Feltéve ha ő is így szeretné.
Majd beszámolok, hogy hogy alakulnak a dolgok!



hűha

Sziasztok!

Az írás végébe kapaszkodnék bele! Ne csak beszéljetek! Az is fontos, de ha lehet érintsétek egymást... öleljétek egymást... érezzétek, s hallgassatok ezekre az érzésrekre! Az sokszor többet elárul, mint a beszéd... egy "sima" együttalvás is lehet gyógyító jellegű. A lényeg az, hogy a legtöbb kapcsolat szerkezete úgy épül fel, hogy van a "Te" + "önmagadról és a másikról alkottott kép" + "én" + "énről és a másikról alkotott kép". Ez felerősíti a félreértések lehetőségét... sok a szűrő, amin keresztül látjuk a másikat. Ezért igaz az a közhelynek mondott dolog, hogy a szívével lát jól az ember. De mondok mást. Van egy ilyen mondás, hogy a szerelem vakká tesz. Szerintem ez nem igaz, ellenkezőleg: a szerelem látóvá tesz! Annyira megnöveli az ember empátia készségét, hogy az már átcsaphat olyan végletbe, hogy szinte érzed a másik élethelyzetetét, s könnyebben ráérezhetsz indítékaira. Ez a "játék" veszélyes, mert sosem szabad azt hinni, te mindent tudsz a másikról. Most visszakanyarodok írásom elejéhez: úgy lehet a legjobban átlátni ezen szűrőkön, ha képesek leszünk arra, hogy ne csak a szavakkal, hanem a szívünkel és az érintéssel is "lássuk" a másikat. Nem szabad elkeseredni, ha egy pillanatra, ez csak egyirányú (akár magunknál van "szünet", akár a másiknál). Hogy mi az a jelenség, amely ezen folyamatot lerövídíti? Egy sokkélmény... valaki balesetet szenved a közelünkben, vagy ne adj ég meghal... miért írom ezt? Pont ma hallottam egy nagyon szomorú történetet a barátom munkatársnőjéről, aki csak 24 éves volt, és... nem fejteném ki nem lényeg... Azt kívánom, hogy minden embernél és kapcsolatnál megadassék a kiteljesedés (ilyen külső hatások nélkül), mert ettől lesz még színesebb és még tartalmasabb egy élet. S ha lehetek mohó: szerintem ez nem megy a "több uton járó" életmód rovására.:)



Szerintem a két

Szerintem a két legfontosabb dolog, hogy lássa, hogy támogatod abban, amit szeretne csinálni, a másik, hogy neked ne legyenek elvárásaid.... nekem most ez jött :-) Légy nyitott és fogadd el a döntését, bármi legyen az. Bízz benne, hogy a te szempontodból a lehető legjobb dolog fog történni, akármi is legyen az!

Szeretettel,
A.



Kedves dens86:)

Akármilyen szomorú is MOST a helyzetetek, rá kell ébresztened a barátnődet, hogy ezek a problémák, mindig ott hordozzák magukban a lehetőséget, azaz a megoldást is...
Szerintem, ahogy írásodból kivettem, mivel mindkettőtök egy folyamaton megy át, így neki is változnia, fejlődnie kell...
Sokszor a változás magában hordozza a zavaros, kusza dolgokat... Mint mikor valaki le akar számolni előző életével, és mikor az elhatározása már olyan erős, hogy elhiszi, hogy képes is rá, nos olyankor jönnek a "külső megerősítések..." Valóban képes vagy-e rá, vagy csak azt mondod?
Az, hogy elhatározol valamit, igen fontos, és komoly döntés....De tudd, hogy ez "csak" az első lépcsőfok utadon...Még sok ilyen lesz...Talán egyre erősebb megpróbáltatások mindaddig, míg meg nem erősödsz annyira, hogy tudd, ezek a leckék által fejlődsz, és válsz azzá, akivé lenni akarsz...
Minél nehezebbnek tűnik az adott feladat, tudd, hogy mikor "átvészeled", megoldod, csak erősebb leszel...és ez kell a fejlődésedhez...Ha azonban nem tanulod meg a leckét, az élet újra és újra feladja azt neked....Olyan élethelyzeteket kreál, ami elől egyszer már elmenekültél...Nem érdemes menekülni....
Azt is mondhatnám felesleges...Mert ezeket mind Te magad kérted, hogy általuk fejlődj, és légy az, aki mindig is akartál lenni: Önmagad...

Tanácsolhatnék önismeretről szóló könyveket, esetleg tanfolyamot mindkettőtöknek, hasznos lehet...
Talán felvethetnéd neki következő beszélgetésetek alkalmával, hogy ez a téma téged mindig is vonzott, és úgy érzed, hogy szeretnél kipróbálni valami újat /vmi régit:)/ együtt vele, közösen...

Szerintem nem zárkózna el...
Ha a pénz kérdése a lényeg mondván, hogy ez túl drága, van egy honlap, ahol ingyenesen olvasgathattok az önismeretről, párkapcsolatról, belső látásról, és a meditációról...

www.onmegvalositas.hu

Remélem segíthettem:)

Kiváncsian várom a fejleményeket...

És drukkolok, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd:))))

Hajrá:)))))

Ange