Szabadsághiány

Amit most írni fogok, és amiben a véleményeteket tanácsotokat kérem az valamilyen szinten a vonzásról is szól, lehetséges h inkább csak emberi tapasztalat, nem annyira vonzani, hanem inkább tenni kell h ez megvalósuljon.

19 éves vagyok és egy nagyon szigorú családban nőttem fel. Mai napig minden este 9-re itthon kell legyek, voltak még esetek amikor ezt el lehetett húzni 11-ig, de a lényeg nem is az órán van.
Nagyon elegem van abból h minden buli amikor megkezdődne én akkor már haza kell jöjjek, vagy sok barátom nem rég jött ki és én máris indulok haza. Nagyon idegesítő és igazából nagyon sok kapcsolatom is ment tönkre ez miatt. Nem tudok kialakítani egy komolyabb baráti kört, mert sosem tudok csatlakozni ahhoz a társasághoz és azokkal lógni, vagy azt csinálni amit ők, mert nekem mindig megvan szabva h hánykor mehetek el és hányra kell hazaérjek. Naponta kb. 3 órára mehetek el otthonról és ez nagyon rossz nekem. Szabadsághiányom van, úgy érzem mintha börtönbe lennék. A minap azt kívántam, hogy bárcsak a családom megfeledkezne rólam, mintha nem is léteznék, senki nem foglalkozzon velem, ne törődjenek velem, ne érkelje őket h mi van velem. Akinek olyan családja van arra vágyik, hogy többet foglalkozzanak vele, én nagyon sokszor azt szeretném ha az enyémek is nemtörödömök lennének.

Azért ez már túlzás, hogy 19 évesen úgy kezeljenek mint egy 10 évest. Biztos nem lennék olyan h hajnalban meek haza, sőt, több mint valószínű h nagyon sokszor 10-11-kor otthon lennék, csak maga az idegesít h megszabják az időt és nem vagyok magam úra, nem csinálhatok amit akarok.

Próbáltam leülni velük és megbeszélni, de mindez hasztalan, nem értenek meg, nem is figyelnek arra h nekem mi lenne a jó, csak az számít amit ők helyesnek vélnek és az én érzéseim nem számítanak.

Tanácsolták h ne tartsam be a kiszabott időt, ha azt mondják 9 még azért is legyen 10, hogy vegyék észre h már nem tudnak hatni rám és akkor egy idő feladják. Nem tudom h ez mennyire jó ötlet. Én többször is elhatároztam h elszökök itthonról pár napra vagy hétre...

Teremtőtársaim mit tanácsoltok? Üljek a szobámban és teremtsek és várjak türelemmel? vagy inkább forduljak vmi drasztikusabb megoldáshoz? Én csak azt a megoldást látom, hogy elköltözök itthonról, mert a családom nézőpontja nem fog megváltozni, ha több év (5-6 év) veszekedés, egyezkedés, győzködés után nem sikerült, nem hiszem h ezután megfog. Persze tudom, h nem hiszem úgy lesz, ha bízok benne akkor meg megváltozik, de mégis...

Nagyon várom a javaslatokat véleményeket!
Köszönöm!
És imádlak benneteket, hálás vagyok h rátaláltam a titokra.
Puszi mindenkinek!!!

Hozzászólások



Drága Secret Admin és Emora és Mindenki

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat... a tegnap óta egy picit lenyugodtam és most már én is hasonlóképpen gondolom. Ez az egy év valahogy eltelik és talán jobb is így, mert legalább többet fogok tanulni (néha akár unalomból is) és nagyon jól tudom h ez egy nagyon fontos év, ettől függ a jövőm.

:)) Érdekes, hogy én is azt tervezem, hogy az ország másik felébe megyek majd egyetemre és akkor majd megkapom a szabadságot amire annyira vágyok.

Egyébbként történt fejlemény...megpróbáltam ezt a beszélgetést, nem épp úgy ahogy ajánlottátok, de szóvá tettem h ez nem jó így nekem, és elértem annyit h a hétköznapi programot meghosszabbították 1 órával, és szombatonként 2-3 órával maradhatok tovább mint eddig. Ez azért már haladás, úgy érzem hogy az első lépést megtettem. Nem ez amit szerettem volna, de aki a kicsit nem becsüli....... örülök h ennyi legalább történt.

Azt is elmondták h pont ezért nem engednek tovább, mert akkor idegeskednek miattam, mert úgy-e a tv-ben csak rosszat lehet hallani és annak aki csak a tv-ből ismeri a világot nem is csoda h ennyire félt.

Az elmenést itthonról pedig nem tudtam volna megtenni, lehet h nagy mérgesen elrohanok otthonról, de valószínűleg este már mentem volna haza, sajnálom őket és nem lenne szívem megtenni, mert tudom lerágnák mind a 20 körmüket, halálra izgulnák magukat h vmi bajom lett.

Tehát akármennyire is nehéz, de tűrök, egyelőre, közben meg pénzt gyűjtögetek és 1 év múlva megyek. Vagy csak egyetemre vhova messze, vagy veszek egy lakást itthon, de mindenképp költözök.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki írt nekem!
Fantasztikus egy csapat van itt! Nagyon remélem (és teremtem már) h egyszer személyesen is találkozhatok veletek!

Ölelek és puszilok mindenkit!



Kedves Kicsike!! Én mint

Kedves Kicsike!!
Én mint "gyakorló" anya próbálok közelíteni:))) (én nem a szüleid elveit vallom, de azért megértem őket is:))
Szerintem legyél türelmes velük és megértő.. Egy éved van hátra az iskolából és bár nem tudom, hogy tanulsz, hol tanulsz, de érettségi után az embernek nagyobb lesz a mozgástere (én is elmentem 19-20 évesen az ország másik végébe tanulni, ez egy jó módszer a szülőktől való megszabaduláshoz!!:)). Ha továbbtanulsz (van motiváció!! szabad lehetsz!!!), vagy dolgozol már egyszerübb lesz a dolgod. Én azt ajánlom bírd ki ezt az egy évet!! Semmi szükség fejjel menni a falnak.. ennyit még ki lehet bírni!! Elköltözve, meló mellett befejezni ezt az évet biztos, hogy nem olyan "eredményt" hoz, mintha otthon "nyugodt" körülmények közt tanulsz... Feltételezve, hogy csak a kimaradási szabályok a problémásak főleg..
Azért ne felejtsd el, hogy Te az ő "kicsi" lányuk vagy!! És féltenek!! Az, hogy ezt nem a megfelelő módon kommunikálják az más kérdés.., de az parancsuralmi rendszer mögött hidd el ez van!!
Szerintem is próbálj velük kedves lenni, ha nem érzik benned a dacos ellenszegülést, az ő számukra is elveszti a jelentőségét a "kinyilatkoztatás", magyarul, ha nem erősködsz, hogy "lécci-lécci csak egy kicsit hagy még..." jó darabig, akkor semmi szükség rá, hogy ők folyton az orrod alá dörgöljék, hogy de tizenegyre itthon légy ám!!

Csak okosan!! Ne erőből próbáld.., mint Ők!!!

Tizenkilenc évesen még nehéz elhinni, hogy a barátságok nem köthetők időponthoz.. ezért erről most nem is mondok mást.)))

Szép estét Neked!!
És nagyon vigyázz magadra, okos légy!!!!



szia Kicsike! szerintem az

szia Kicsike!

szerintem az első és legfontosabb dolog, hogy ezt a szüleiddel beszéld meg, hiszen velük van problémád :-) mondd el nekik nyíltan és őszintén, hogy te már nem vagy 10 éves, és szeretnél tovább kimaradni néha. nem lesz ez minden nap, csak alkalmanként. és egyébként is, ők is tudják, hogy előbb utóbb külön fogysz költözni, mert minden gyerek felnő egyszer :-) biztos vagyok benne hogy ezt meg fogják érteni.

arra figyelj közben, hogy ne légy érzelmileg benne, ne vitázni próbálj vagy meggyőzni őket. egyszerűen csak MONDD EL NEKIK, ami a lelkedet nyomja. próbáld kívülállóként kezelni a helyzetet, ez legkönnyebben úgy megy, hogy beleképzeled magad a szüleid helyzetébe: a legtöbb szülő azért nem engedi hogy a gyerek késő este kimaradjon, mert attól fél, hogy éjszaka történik vele valami.... hogy ha bulizni megy, akkor csúnya fiúk leitatják és megd.... izé, szerelmeskednek vele.... ezért a legtöbb szülő éjjel nem is tud aludni ameddig nem érsz haza, nézik az ablakból, hogy mikor jön már meg... ez teljesen érthető. fogadd el azt, hogy azért nem engednek el, mert SZERETNEK téged! féltenek és meg akarnak óvni mindentől. a baj csak az, hogy ezzel a túlzott szeretettel és féltéssel megfojtanak közben, és ezt nem veszik észre, ameddig nem jelzel nekik. Ezért ezt úgy lehet megoldani, ha őszintén elmondod nekik, hogy ez SZÁMODRA mit jelent, milyen érzés "börtönben lenni"... hidd el, amikor erről beszélsz, tudni fogják, hogy mit érzel, mert ők is voltak fiatalok. Mondd meg nekik hogy tudsz magadra vigyázni, és minden rendben lesz.

Szeritnem első körben elég ha beszélgettek, és felesleges költözésre gondolni, mert nem ez oldja meg a helyzetet. Az csak a menekülés lenne a probléma elől. Egyszerűen tisztázd velük hogy mit érzel, és mit szeretnél. Ha tényleg szeretnek, akkor támogatni fognak ebben is....

Szép hétvégét!

A.



Drága Kicsike:-)

Ha nem bánod,leírom saját gondolataimat:-)
Én tizenöt éves korom óta külön éltem a szüleimtől.Apukám 13 voltam,amikor meghalt,:hát felnőtté váltam:-))Huszonegy éves koromig éltem kollégiumban,ebből az utolsó két évet teljesen önállóan.A kolesz-díjon felül anyukám semmit sem tudott fizetni,nagy ritkán egy kis zsebpénzt,ami nem sokra volt elég.Bár én imádtam az anyukámat,azt hiszem nagyon jó öntés volt,hogy eljöjjek otthonról.Azután pedid albiba költöztem.Tehát tulajdonképpen 13 éve tartom el magam teljesen egyedül.
Ez csak egy kis szösszenet volt rólam:-)
Azt hiszem,mindenképpen jó lenne,ha vizualizálnál,de azon kívül semmi mást,mint: mosolyogtaok mindannyian,szeretettel néztek egymásra,és ÉRZED,minden rendben van:-)))
Viszont cselekedned kellene.Jó ötlet barátnőhöz,illetve kollégiumba költözni.Ennek azonban lehetnek buktatói:
1: Szüleid mgharagudnak rád,jobban megromlik a viszonyotok.
2: Dolgoznod kell keményen a suli mellett,ez mehet a tanulás rovására.
Nagyon komolyan ülj le magddal beszélgetni,és döntsd el magadban,hogy mi okoz neked jobb érzést!
Csak aszerint cselekedj,ám ne felejts el folyamatosan arra gondolni,és azt érezni,hogy minden renben van Veled,és a
a szüleiddel:-))Ez nagyon fontos!!!
Az is lehet,ahogyan előttem mondták,hogy ez a döntésed fogja kimozdítani szüleidet konokságukból.
Kérlek képzeld el,és érezd át nagyon sokszor,hogy beszélsz velük,miközben mosolyogsz,ők is mosolyognak,mert érzed,hogy ők szeretnek,és Te szereted Őket,ezért csak jó döntés születhet.
Ajánlom az agykontrollos szubjektív kommunikációt.Ha nem tudod mi az,szívesen elmagyarázom majd.Ezt gyakorold,és érezd egy ideig,aztán döntsd el,hogy beszélsz velük.
Nagyon kérlk,ne könyörögj,hanem végtelen szeretettel,az Ő oldalukat,értékrendjüket megértve,de határozottan,és mosolyogva mond el nekik a döntésedet.
Mond el azt is,hogy nagyon szívesen maradsz otthon,de akkor adjanak neked a szeretetükkel mozgásteret.Légy annyira határozott,hogy ne tudjanak a szavadba vágni,de ne emeld fel a hangodat,ne légy türelmetlen,stb.
Ám lássák,és mondd el nekik,Te mennyire szereted,és tiszteled Őket,ám ezzel a fajta élettel nem tudsz azonosulni.
Remélem így menni fog.Azonban nagyon kérlek,készülj fel erre.
Napokig vizualizálj,és üzenj nekik álmukban,hogy Ők is fel tudjanak készülni.Ez az idő Neked is elég arra,hogy önbizalmad megerősítsd.

Én azt hiszem ezt tenném:-)
A felszólító mód ellenére,Te csak akkor fogadd el,amit mondok,ha magadévá tudod tenni:-))
Nagy szeretettel,és öleléssel: Ercsike



Drága Katis

Köszönöm Katis a biztató szavakat, erőt adnak!
Természetesen amint lesz változás, bármilyen kicsi is, megosztom veled/veletek!
Puszi!



Kicsike:)

Ez esetben,a világban rengeteg hely van:)
Ha van lehetőség,barátnőhöz költözni?Vagy a koleszban ha van szabad hely még?
Lehet,hogy valóban a távozás hímes mezejére való lépés lehet itt ami megmozdítja számodra pozitívabb irányban a dolgokat.
Legyél nyugodtan bátor és tettrekész:)

Ha valamiben tudok,segítek szívesen.
Fejlemények érdekelnek majd,ha lehet;)

Szépséges estét neked:)



Kedves Katis!

Nem végeztem még a sulival, ez lesz az utolsó évem. Suli mellett dolgozni fogok és így szeretném összegyüjteni a pénzt, hogy érettségi után elköltözhessek.
Hidd el, hogy rengetegszer leültem velük és próbáltam megbeszélni, én is abszolút ennek a híve vagyok, csak velük valahogy nem megy. Soha nem ismerik el az én igazam. Nekük megvan a saját elképzelésük és attól nem lehet elrettenteni, igazad van abban h ők is ilyen nevelést kaptak és ehhez ragaszkodnak, ha ők ilyent, akkor nekem is ilyen jár. Sokszor próbáltam elmondani hogy nekem ez rossz, de őket nem érdeklik az én érzelmeim, nem érdeklik hogy a társadalom hogyan viszonyul ehhez, ők a ,,szülők", ők parancsolnak, én csak egy taknyos kölyök vagyok, nem tudok semmit az életről, ne szóljak bele a nevelésükbe. Az én gyerekeimmel azt csinálok majd amit akarok de amig otthon lakok addig minden úgy lesz ahogy ők mondják.

Lehetséges h neked túlzásnak tűnik, amit írok, de nem az.
Ez szó szerint így van, ezeket már jó párszor hallottam. Szép szóval nem lehet hatni rájuk.

...és én egyre nehezebben bírom már a börtönt...:(((((



Kedves Kicsike:)

Amit elsőre szeretnék kérni /javasolni/ a szüleidet is avasd be,ha el akarsz menni otthonról.
A középsulit nyilván most fejezted be.Mész valahova továbbtanulni?
Vagy esetleg saját jövedelemre akarsz szert tenni?
Nyilván nekik is neveltetési okok miatt olyan a hozzáállásuk,amilyen.Fogadd el.
Mondd meg nekik is,hogy megérted,hogy így éreznek.Esetleg érdemes lenne kitudni,ők miért Így,ahogy.
Ha szabályozni akarnak,mondd el nekik,amit érzel,hogy neked mire van szükséged.
Ettől nyilván ugyanúgy ottvagy nekik,de felnőttél,saját életet szeretnél.
Gondolom így van:)
Mindenesetre én mindig a leülni,megbeszélni,megérteni híve vagyok:)
Merthogy mindig igaza van mindenkinek,kérdés,honnan nézzük.
Egyeztetni is lehet,úgy,hogy minden "résztvevőnek" jó legyen.
Ha már titok,és alkalmazni szeretnéd,esetleg érdemes azt vizualizálni,hogy örömmel élheted a mindennapjaidat,barátaid vannak és a szüleiddel is jól megértitek egymást.
Bízok benne,hogy minden a legnagyobb Rendben alakul.
Kívánom a legjobbakat;)

Ölelés,
Katis



Drága Napfény

A ,,Kicsike" név csupán a magasságomra utal, soha meg sem fordult a fejemben, hogy azért mert fiatal (kicsi), vagy esetleg szellemileg nem túl fejlett lennék, sőt, mindenki azt mondja róla h koromhoz képest érettebben gondolkozok mint sok velem egy idős.
Tehát alacsony vagyok és ezért kicsike. :P

Ezt nagyon próbálom most vonzani, h jövő nyárra egy lakást veszek és elköltözök itthonról, addig is csak annyit szeretnék h egy kicsivel fogják vissza magukat, és ne szabjanak időt.
Azt mondtad h költözzek vkihez... ez eléggé drasztikus lenne, nem lenne jobb ha csak egyszerűen nem tartanám be az időpontot? Úgy érzem, hogy érted az helyzetem, mert tapasztaltad.
Megkérdezhetem, hogy hogyan sikerült elköltöztöd? Barátodhoz vagy saját lakásba?

Millió ölelés és puszi!



Kedves Kicsike!

Miért pont Kicsike? Elnézést, de elsőként ez jutott eszembe: ha magadat Kicsikének nevezed, nem csoda ha a szüleid akként bánnak veled...

Igen, nem valószínű, hogy hirtelen ennyi év után változna a szüleid nézőpontja. Megértelek, mert ennyi idősen én is nagyon szenvedtem otthon. Aztán szerencsére 20 évesen elköltöztem, és szó szerint felszabadulásként éltem meg. Mintha mázsás terheket tettem volna le akkor.
Szerintem, ha van olyan iskolatársad/barátnőd/ barátod, akihez odaköltözhetnél, akkor ugorjál. De ennek benned kell megérlelődnie.