Csernus és a lelkifröccs

Lelkifröccs néven két társával bort készített és szőlőt művel, amióta Eger mellett, egy kis faluban megtalálta önmagát. Persze az is lehet, hogy úgy van, amióta megtalálta önmagát, a helyét is meglelte a világban. Csernus Imre, az ismert pszichiáter bevállalja: sokáig csak becsapta magát azzal, hogy jóban van önmagával, és csak pár éve érett férfivá. Most nyugodt, jókedvű és szerelmes, pedig csak annyi történt: kibékült saját hibáival.

- Egy pszichiáter könnyebben ismerkedik, mint egy átlagember?
- Mit jelent az, hogy könnyebben?

- Egyszerűbben: a szerelem mégiscsak lelki ügy, a pszichiáter meg ért a lélekhez.
- Azokra az előjelekre biztosan jobban ki vagyok hegyezve, amelyekkel az emberek a hazugságaikat takargatják.

- Akkor még sosem csapták be.
- Dehogynem, nekem is elengedhetetlenül meg kellett tanulnom, mi mit jelent. Amúgy eleinte figyeltem arra, hogy kizárjam a „szakembert” ezekből a helyzetekből, de a sok pofára esés megtanított arra: érdemes figyelni és kihasználni, hogy sokat elárul a másikról minden mozdulat, rezdülés, szó.

- El lehet kerülni, hogy becsapjanak?
- Mindenki annyi tiszteletet és megbecsülést kap a másiktól, amennyire önmagát tiszteli. Ahhoz tehát, hogy a másikkal őszintén tudjak beszélni, magammal is őszintének kell lennem. De ha én gyáva vagyok kimondani dolgokat magamról és magam előtt, akkor csak egy másik gyávát vonzok magamhoz, aki be fog csapni. A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.

- A fájdalom az nem jó. Normális, ha valaki el akarja kerülni, nem?
- Nem. A könnyebb utat mindig könnyebb választani, ezt hívják menekülésnek, de van egy rossz hírem: a könnyebb úton soha nem lehet olyan sikerélményeket szerezni, amelyek önbizalmat adnak. Fájdalom nélkül nincs fejlődés. ...

- Jó, de egy kapcsolat elején mindenki imponálna a másiknak, az nem megy, hogy a kiábrándító tulajdonságait mutatja meg és a szerelem egyébként is vak - ezt mondják.
- Persze, aki vak akar lenni, annak a párja is vak lesz, és akkor vak vezet világtalant. De a gödrök ettl még jönnek, aztán egymást rántják a mélybe és csodálkoznak. Felületesen kommunikálnak, színesnek és szórakoztatónak tartják magukat, nem kérdeznek rá egyértelmű dolgokra sem és nem merik kimondani, mit éreznek!!
Miért? Azért, mert az emberek nagy része bizonytalan, de úgy kompenzál, hogy erősnek mutatja magát. Nagyon vágyakozik arra, hogy szeressék, de nincs önbizalma, ezért inkább sumákol, fél, hogy kiderül az igazság és nem fogják szeretni. Éppen azért nem akarja meglátni a másik igazi arcát, mert fél megmutatnia sajátját. Közben persze iszonyúan frusztrált, hogy a másik mégis észreveszi, mit rejteget. Ebben a helyzetben rögtön adódik feszültség, a hazugság, amelyek csak halmozódnak, és ők a végén elbuknak.

- A siker egyenlő önbizalom? Sikeres kapcsolat nincs önbizalom nélkül?
- Nincsen. Önbizalom nélkül nincs siker, csak félelem és görcsök. Mindenki annyi tiszteletet és megbecsülést kap a másiktól, amennyire önmagát tiszteli. Az emberek jelentős része önbizalomhiányban szenved. Nem tudja magát tisztelni, mert tudja, hogy sokat hazudik magának, tehát a kapcsolatában sem kap tiszteletet, pedig vágyik rá. Ebből pedig lesz egy folyamatos megfelelési kényszer, ami óhatatlanul görcsökkel jár. Ilyenkor az ember kihasználható, megalázható, manipulálható, átlátható és nem a feladatára, nem önmagára fókuszál, hanem arra, hogy elismerjék. Ebből nem lesz siker, csak görcsös akarás, aminek a vége a kudarc.

- Bátorság nélkül nincs tehát önbizalom?
- Önbizalmat úgy lehet szerezni, ha tudatosan lépek bele racionális vagy érzelmi helyzetekbe, konfliktusokba, amelyek újak vagy amelyektől félek, azzal sem törődve, hogy a végeredmény fájdalmas lesz. Ha megteszem és belemegyek ezekbe a helyzetekbe - egy vitába, egy kapcsolatba, vállalok egy új feladatot, kiállok magamért -, akkor bátor vagyok és nyerek, ha meg gyáva vagyok, kikerülöm ezeket a próbákat és elbukom. Mindig a negatív megmérettetések mutatják meg egy ember erejét. Az önbizalom a siker-és kudarcélmények megfelelő aránya.

- A szerelem tehát bátorság kérdése is?
- Ha ki merem mondani, hogy emberből vagyok, tele hibákkal, akkor a másik negatív dolgait is észreveszem az elejétől kezdve. Ha egy ember bátran tesz erőfeszítéseket a saját érdekében és sikereket ér el, attól önbizalma lesz. Jobban fogja érezni magát, megváltozik a kisugárzása, az energiák körülötte, nagyobb esélye lesz igazi társat találni. DE a többség sajnos nem ismeri az emocionális törvényeket és kifejezni sem tudja, mit érez. A köznyelv úgy használ sok fogalmat, hogy nem tudja mit jelent.

- Nincs ez kicsit túlbonyolítva?
- Nincs. Aki nem tudja, mit beszél, azt sem tudja, hol hibázik. Ha például azt kérdezném, mi a fontosabb tulajdonságok az ön számára egy férfiban, mit mond?

- Legyen okos, erős, érzékeny...
- Az érzékeny mit jelent?

- Azt, hogy vállalja az érzéseit és ki is mutatja azokat.
- Látja, az, amiről ön beszél, az a bátorság. Ha valaki fel meri vállalni az érzéseit az bátor. Az érzékenység egész más.

- Önnek mi a fontos egy nőben?
- Legyen okos, legyen hite és teremtőereje, legyen kreatív, gyors.

- Lehetne akár egy férfi is.
- Pedig egy csodálatos nő, vele élek.

- A szépsége nem is fontos?
- Dehogynem, de a szépség szubjektív. Van az üres szépség és a tartalom, ami szépít. A hit kisugárzik, hatalmas erő és üt. Ettől figyelek fel egy nőre, és nem a jó lába miatt.

- Azért feltételezem, a párjának jó a lába is.
Nagyon jó, de azt két hét után vettem csak észre.

- Akkor tehát szerelmes?
- Igen.

- Volt olyan szerelmi csalódása, amelyik jobban fájt a többinél?
- Abban a pillanatban, amikor vége lett, mindegyik egyformán fájt. A viszonyulásom volt különböző ehhez. Volt idő, amikor ilyenkor rögtön a másikat hibáztattam, okoltam, szidtam. A húzós az volt., amikor beláttam a saját felelősségemet is, hiszen a másik csak azt a labdát üthette le, amit én dobtam fel.

- Ezeket a magas labdákat miért dobjuk fel?
- A szeretetéhségünk miatt. Mert éhesek vagyunk a szeretetre, a másik ember tapintására, testének a melegségére. Azért mert valójában önmagunkat ilyen-olyan okok miatt nem merjük szeretni és átölelni.

- Önmagunkat szeretni mit jelent?
- Önbizalmat, önbecsülést, derűt, békességet, nyugalmat. Ez csak úgy lehet, ha tisztában vagyok a gyengeségeimmel és az erősségeimmel, a jót és a rosszat egyaránt elfogadom. Azt, hogy merjem megdicsérni önmagam, ha megkívánok valamit, akkor azt megegyem, ha vágyok valamire, akkor azt megtegyem.

- Az önszeretetből könnyen lehet önzőség, nem?
A határok fontosak, valóban. Hogy ártok-e ezzel másnak vagy nem. De az első kérdés mindig az: magamnak jót teszek ezzel vagy rosszat? Ez önző megközelítés? Nos. Felmerül a kérdés, hogy megeszek-e este egy nagy tányér sütit. Mondjuk megeszem, mert a benne lévő endorfinnal kompenzálom a boldogságom. Ez önzés. A pluszkilók ugyanis jönnek, ez árt a szépségemnek, ettől haragszom magamra. Aki haragszik magára, annak megváltozik a kisugárzása, tüskés lesz. Egy tüskés embertől pedig mindenki sérül. Akkor ezzel meg magamnak ártottam vagy éppen a páromnak.

- A pluszkilókat könnyű észrevenni, de kapcsolatban mi az intő jel, ami mellett ha elmegyünk, sokkal nehezebb lesz?
- Ha valami megváltozik. Ha a másik szeszélyessége fokozódik, feszült vagyok, mikor velem van, ha több a konfliktus, ha megnéz más csajokat, ha észrevesz egy másik pasit. Ezek mind jelzések. Az persze már mindenkinek saját felelőssége, hogy kezd-e ezzel valamit, vagy nem. Egy kiegyensúlyozott párkapcsolat megmaradásának az őszinte beszélgetés az alapja. Amikor van egy érzés, arról beszélni kell, kérdezni. Sajnos a párok többsége hallgat, mert nem egymással, hanem egymás mellett él, s csak jobbára azért vannak együtt, mert kell valami a másikból, támaszkodik a másikra. Inkább nem szólnak semmit, mert akkor veszélybe kerül ez a "biztonság". Pedig az ilyen kapcsolatok stabilitása éppen ettől ideiglenes.

- Egy kapcsolatnak sok szakasza van, hosszabb-rövidebb támaszkodós is. Ez baj?
- Az a baj, ha ezt nem akarjuk észrevenni kényelemből, lustaságból, önzésből. Nem mindegy, hogy milyen gyorsan ismerjük fel ezeket a csapdákat. Ha tudom, hogy ez a helyzet, és tudatos vagyok, akkor képes leszek változtatni rajta. Ehhez önismeret kell. Az önismeret lényege ugyanis éppen az, hogy a negatív helyzetből mennyire gyorsan képes valaki felállni, s azon változtatni. Persze benne is lehet ragadni. A magyar férfiak átlagéletkora 67, a nőké 74 év, mindenki eldöntheti, hogy ebből az időből mennyit pocsékol el.

- Ha a kudarcok elkerülhetők, akkor miért nem sikerül? Nem mégis az a baj, hogy a szerelmes képtelen a józan ítéletre?
- Nem. A legnagyobb probléma, hogy a nők és a férfiak nagy része érzelmi dolgokban tájékozatlan és éretlen, mert generációkon keresztül hibás példát lát. Másoljuk szüleink hibáját, a konfliktuskezelési technikákat, melyeket tőlük láttunk.

- Megszakítható a generációkon átívelő rossz szülői példák lánca?
- Igen, de ehhez előbb a szülőknek rá kell jönniük, hogy mi az, ami az ő érzelmi életükből hiányzik. Tudatos és sokszor fájdalmas felismerés kell ahhoz, hogy valaki kimondja, (megértse) bizonyos szempontból voltak szülei, érzelmileg viszont árva. Ehhez előbb fel kell nőni, le kell válni a szülőkről érzelmileg is, ami akkor következik be, ha valaki képes nyugodt tárgyilagossággal, fájdalom nélkül viszonyulni a szülei által elkövetett hibákhoz, emberi gyarlóságaikhoz
Ez nem könnyű abban a kultúrában, ahol alapszabály, hogy a halottról vagy jót vagy semmit. Ez álságos megállapítás, melegágya az önbecsapásnak, az elfojtásnak, a hazugságnak.Ha a múlttal nem nézünk szembe, miből tudnánk okulni? Jönnek ugyanazok a hibák és nem véletlen, ha a pasik racionális nőt keresnek, erőset, mert azt látták otthon, hogy a fontos kérdésekben mindig az anyjuk döntött. A férfi első hiteles női idolja az anyja.

- Nézd meg az anyját, vedd el a fiát?
- Mondjuk inkább úgy, nem mindegy, milyen a viszonya az anyjával. Az nagyon árulkodó: szembe mer-e vele szállni, őszinte-e hozzá... stb. A nő számára ez azért veszélyes, mert ha a férfi rá támaszkodik, anyapótlék lesz a párjának. Ezért inkább hálát érez majd a nő iránt, vagy túlzott tiszteletet, ez pedig tönkreágja a szexuális vágyat. A nő meg úgy érzi, kapott egy tutyi-mutyi férfit, ezért nem kívánja, s előbb utóbb megjelenik a harmadik.

****

- A mai napig az jut az elsők között eszébe az embereknek Csernus Imréről, hogy kiabál. Gondolta volna, hogy ennek ekkora hatása lesz?
- Persze, mivel tudtam, hogy milyen sok embernek van gondja az agresszió megélésével, kezelésével. De ez messze nem csak erről és a hangerőről szól. A hangerő mindig csak kifogás volt. Amit leginkább nem szerettek, az az, hogy szembesültek az igazsággal.

- Vagyis nem öntől, hanem az igazságtól félnek?
- Pontosan: nem tőlem félnek, csak rám hárítják. Vagy az igazságtól félnek, vagy volt egy kiabálós emberük valamikor az életükben, akitől féltek és ez egy emlékeztető a számukra. Ez fáj, az ego pedig védekezik, nem akarja, hogy fájjon.

- Kiabál még?
- Alig. A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver.

- A fővárosból Egerbe költözött.
- ... Lezárult egy fontos időszak, amikor sok éven keresztül belső káoszban voltam.

- Már nem?
- Nem. Láttam az önbecsapásaimat, hogy érzelmi szempontból nem voltam eléggé bátor, nem voltam férfi. Csak azt hittem, hogy az vagyok és megvan a belső békém, de csak pár éve tudom, hogy már tényleg megvan.

- Mi változott azóta?
- Az hogy elfogadom: nem vagyok tökéletes. Nem okoz rossz érzést, amikor belátom a hibáimat. Nem haragszom magamra. Számon tartom, hogy képes vagyok gyávának lenni, számolok ennek következményeivel, és nincsenek bennem ettől frusztrációk.

- Rájött, hogy emberből van.
- Időbe telt, mire legyőztem a félelmeimet, de senki sem mondta, hogy csak azt kapom vissza, amit nap mint nap adok magamnak.

- Szóval akkor az nem úgy van, hogy az ember, ha valamit megold, azzal valahova elért és kipipálhatja?
- Elérni valamit mindig könnyebb, mint megtartani. Megtartani, az a nehéz. A leghosszabb kapcsolat, a legnagyobb szerelem is csak egy napig tart. Napról napra, következetesen kell dolgozni érte. Melós, de ami nem melós, az nem is érdekli az embert.

***************************

- Az első Drogma nyolc éve jelent meg. Változott valami ez alatt a nyolc év alatt, más problémákkal keresik meg, mint akkor?
- Abban az értelemben igen, hogy kevesebb drogos beteggel foglalkozom. Mégis ugyanazzal a problémával, mert rájöttem, hogy a legtöbb ember valójában félelemfüggő. Az összes függőség valami realitás elöli menekülést - félelmet - jelképez, amit mindenki másképp kompenzál, valaki droggal, valaki mással. Ebben az értelemben tehát ugyanazokkal a problémákkal keresnek ma is: önbizalomhiány, párkapcsolati problémák, gyász, pánikreakció, depresszió - ezekben egy valami közös, a félelem.

- Nem szabad félni a félelemtől?
- Nem lehet mindig bátornak lenni, létezik jogos félelem, de a bátorság és az ostobaság között van különbség. A buddhisták azt mondják, hogy a bátrak nem azért bátrak, mert soha nem félnek, hanem attól bátrak, hogy meghitt jó viszonyban vannak a félelmeikkel.

- Van reménytelen eset?
- Nincs. Mindenkiben van annyi erő, amennyi kell. Ahhoz persze, hogy valakinek segíteni lehessen, az ő akarata is kell, akarás a változásra. Ehhez viszont az kell, hogy valaki kristálytisztán felismerje, hogy a saját életéért ő a felelős, hogy rajta múlik, nem a másikon, ezt hívják úgy, hogy felelősség. Persze sokkal könnyebb ráfogni valakire, mást hibáztatni, másra mutogatni, ez az önsajnálat, a kifogás - ez az, ami nagyon megy.

- A magyarokról mondják, hogy szeretnek panaszkodni, pesszimisták. Van ebben valami nemzeti sajátosság?
- Az kétségtelen, hogy egy pohárra, ami félig van, arra itt azt mondják, már csak félig van, Nyugat-Európában meg azt, hogy még félig van. Ez csak két szó: már és még, mégis iszonyúan megváltoztatja egy nap megítélését, mert ez egy alapállásról szól a mindennapokban.

- Annak, hogy a közügyeinkről ennyire indulatosan és sok gyűlölettel döntenek körülöttünk, van hatása ezekre a mindennapokra?
- Aki nem tud a sorok között olvasni, annak lehet hatással az életére, aki meg tud és nem hagyja magát, annak nem. A világ polarizált. Mindig az volt: van benne jó is meg rossz is, ez nem a politika sajátja. Más kérdés, hogy manapság az emberek többsége könnyen manipulálható - a fogyasztói társadalom jellegzetessége ez, úgy a jó, ha könnyen ugráltathatók, manipulálhatók az emberek és ezt a politika is kihasználja, meg a reklámpszichológia is, meg a média is.

********************************

- A kereskedelmi televíziókban főműsoridőben például manapság nem lehet mást nézni, mint valóságshow-t. Nyilván azért, mert jó a nézettsége, van rá igény. Ön jól ismeri, hogyan működik az emberi lélek, miért szeretik ennyire sokan ezt a műfajt?
- Ez egy elterelés, kényelmes menekülési lehetőség arra, hogy mással lehessen foglalkozni, más bajával, más konfliktusaival. Amíg valaki ezt nézi, addig sem foglalkozik magával, azzal, hogy abban a napjában mi volt a jó és a rossz, addig sem kell szembenéznie önmagával. Helyette kíváncsiskodik, kukkol, irigykedik. De ez egy önbecsapás, mint a vak ember, aki azt hiszi, hogy lát.

- Szereti a karácsonyt?
- Egy ünnep attól az, ami, hogy érzelmi töltetet ad. Ha a karácsony érzelmi töltetet ad, akkor szeretem. Azt viszont ne feledjük, hogy ünnepelni csak az tud, aki tiszteli és szereti önmagát. Minden karácsony olyan lesz tehát, amilyen az adott év volt. Egy félelmekkel és feszültségekkel teli év után a karácsony sem lehet szép, sőt olyankor a pokol csak fokozódik, mert abban a három napban se munkába, sehova nem lehet menekülni egy nem működő családból vagy önmagunk elől. Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor, de miért pont akkor lenne, ha egyébként sem az?

- Mi kell az igaz ünnephez?
- Bátorság és biztonság. Nem drága pénzen vett ajándékok, játékok, hanem az, hogy a gyerekek azt érezzék, hogy a szüleik férfiként és nőként néznek egymásra és biztonságban érzik magukat egymás mellett.

- Ezekben a válságos időkben, biztonságban?
- Belső biztonságban.

- Milyen lesz a karácsonya?
- Szép.

*****

Nincs link, nagy része begépelve: Családi lap 2013. február, Kiskegyed, 2011., Fábos Erika.

Címkék:

Hozzászólások



Harmi!

Igen. Nemcsak valaki, aki megjárta a poklokat, azért jogot formált mindenkit keményen kezelni, s igen, van, akinek ez kell!

De az igazi pokol az lehetett, mikor egóját félretette, hátat fordított mindennek és mert nem tökéletes lenni, s ezt is bevállalni...

Azért a 10 parancsolata nagyon ott van!