Két kedvenc egypercesem

macska egérA Megváltó

Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.
– Kivisz-e a vízre egy kicsit, Voletnik bácsi? – kérdezte tőle.
– Tessék beülni – mondta a csónakos.
Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveg lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Voletnik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.
– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. – Idelátni még a partról?
– Még ide – mondta a csónakos.
Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.
– Még most is? – kérdezte az író.
– Még most is – mondta a csónakos.
Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang. Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.
– Még most is ide látni? – kérdezte az író. A csónakos körülnézett.
– Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
– Akkor húzza be az evezőt, Voletnik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

**********************************************************************
Gondolatok a pincében

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
– Cicus! – szólt oda a falábú házmesterkislány. – Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány – őt nézték cicának – meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigáltak, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt – mert ilyen telhetetlenek vagyunk! – mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.

Örkény István / Egyperces novellák/

Címkék:

Hozzászólások



Jutka!

Hálás köszönet, hogy felraktad. Jól esett olvasni, s közben itt mosolyogtál rám. :-) Sok puszi, és sajnos nem találkozunk szombaton. :-)

Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.



Kedves Jutka:)

Jó volt olvasni.
Meg a többit is:)

Köszi*



Folytatás..

Homo sapiens

1
Minden, ami a tudatunkban megjelenik, föltevés.

2
E föltevések egy része téves, más része viszont helytálló.

3
Ezt mérlegelve, a hibás föltevésekre nemet mondunk, a helytállókra igent. Föltevéseink bírálata tehát az igazság keresésének lehetõsége.

4
Az ember az egyetlen élõlény, mely az igazság keresésére alkalmas, mert csak õ tudja egy lehetõségre rámondani az igent vagy nemet. Az igazság tehát a gondolkozó ember képében testesült meg a világban.

5
Ez a képességünk tette lehetõvé, hogy legyõzzük a természet vak erõit, meggyógyítsuk a betegeket, felszabadítsuk a rabszolgákat, tiszteljük felebarátainkat, és megtervezzük a jövõt, mégpedig úgy, hogy az összes lehetséges világok legjobbika valósuljon meg.

6
Így sikerült a föld színérõl eltüntetnünk a gyûlöletet, a bûnt, a háborút, a szomorúságot és a nyomort. Felhõtlen örömben, biztonságban és boldogságban élünk.

7
Mostani jóvoltunk - ha ítélõképességünket nem éri károsodás - az idõk végéig meghosszabítható.

********************************************************************************

Az élet értelme
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fûzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fûzzük fel õket, nem lesz belõlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erõs. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

*********************************************************************************

Szakmai önérzet
Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövõm forgott a kockán.
-Állatmûvész vagyok - mondtam.
-Mit tud? - kérdezte az igazgató.
-Madárhangokat utánzok.
-Sajnos - legyintett -, ez kiment a divatból.
-Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
-Passzé - mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
-A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon.

3 lett :))))))))



:)

Köszi....

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Jutka....

Csodaszépek valóban!
Az "Önbizalomhiány"-os blogban a helye, odarakom hátha nem olvasták a lányok:-)
Tökéletes gondolatok, vágj még be kedvenceket, biztosan falnánk mi is!:-))
Ölellek Te gyönyörű lélek!

Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!
Sejtlúgosítás!



Jutka, szuperek!!!!

Nagyon köszi az írásokat!!!! Nagyon megható a második...de így van jól:))))

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Kedves Jutka!

Engem főleg az utóbbi gondolkodtatott el. Minden embernek más az igazság, másként éli meg a dolgokat. Ami nekem jó az életemben, az lehet, hogy valakinek már nem jó, viszont másvalakinek de jó lenne! Ezért aztán sírás, nyafogás helyett meg kell tanulnunk megbecsülni az életünket, és észrevenni a mindennapok szépségét, örömeit. Értékelni társunk, barátaink szeretetét.

Jó volt elolvasni az egyperceseidet! szeretettel:Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."