Tanévkezdés 2008!

Ha szeptember, akkor tanévkezdés!
Nekem a sokadik. Kisdiákként jó párszor, szülőként szintén nem az első, és volt néhány, amikor mindkét minőségemben érintett.
Nekem mindig nagyon sokat jelentett. Miért? Nem tudom.

A mostanit nem kis aggodalom előzte meg. Már csak a fiatalabbik gyerekem miatt vagyok érintett, és ő is a tizenkettedik évét kezdte, ami a mi esentünkben csak tizenegyedik, köszönhető egy nulladik évnek. Az pedig a nyelvtanulást segítette.
Igazából a riadalmat az okozta, hogy nem voltunk benne biztosak a nővérével, hogy ebben az iskolában fog folytatódni a fiamnak a tanítás.
Ez így tizenkettedikbe már elég gond.

A nyáron nem feszegettük a témát, bár én végig izgultam a nyarat. Tulajdonképpen a múlt héten, amikor már a tankönyveket kellett intézni lett világos számunkra, hogy marad. Ezzel még csak csatát nyertünk, de nem a háborút.

Szeptember 1. Ünnepélyes tanévnyitóra indult az én nagy fiam.
Már régebben megígértem neki, hogy a nyáron saját keresetből vásárolt öreg kis autójával mehetnek évnyitóra. A "haverok" is pontosan megjelentek.
Ugyanabban a közeli városban tanulnak, csak nem egy ikolában.
Még itt sem ért véget az aggódás, mi lesz akkor - gondoltam - ha az osztálytársa akivel jó viszonyba volt nem jön már ebbe a suliba. Benne volt a tervbe. Már tavaly ő is tervezte hogy máshol folytattja a tanulást. Neki a zene szabja meg elsősorban az életét.
Kérdőjelek!!

Izgatott voltam ugyan, de szépen kivártam az időt amikor már vége lett az első napi programoknak, majd felhívtam.
Már a jókedvű hang hallatán is megnyugodhattam.
- Képzeld anya a haverom kiíratkozott a suliból, de nem baj. A tanárok is is azt mondják így a legjobb.
Jött két új srác is, az egyik kinn volt egy évig Amerikába cserediákként, sokat mesélt, a másik csak két nap múlva jön először. Az emelt érettségi tárgyakat szemináriumokon tanuljuk majd, és alig kaptam új tanárt, és még az is jó.......az én emelt tárgyamon csak négy + egy fő van, ebből is négy az én osztályomból. /Az ő tárgya a fizika. Négy párhuzamos osztályból egy évfolyamon ez nem sok./ A többit majd otthon.....

Hát igen, a mi iskolakezdésünk ilyen volt.
Nagyön örültem, egyelőre a félelmeimet félre tehettem, és emelett még az is eltörpült, hogy bizony drága volt az ikolakezdés.
Hogy milyen lesz a folytatás? - Ezek után csak jó lehet!!!

Hozzászólások



Kedves Pipacsvirág!

Örülök, hogy ez a régi kis írásom jó érzéseket keltett benned. Nekem szinte már "történelem".
A mi kis történelmünk, és valóban mindig van miért aggódni.
Nekem most éppen a fiam zh-időszaka, majd a vizsgaidőszaka. De majd ezeken is túl jutunk.

Így anyák napja után érdekes volt most visszaolvasni egyes régi írásokat, amelyek elég sokat elmondanak a gyerekeimmel való történésekről, kapcsolatunkról.