Dilemma a segítségnyújtásról... Ti hogyan gondoljátok?

Mondanivalómhoz, vagy inkább kérdéseimhez, ideírnék egy részletet Popper Péter előadásából, a Mesterkurzus harmadik kötetéből.
Címe: Gnoti se auton (Ismerd meg önmagad):

"(...) Pontosan tudta azt az intimitási határt, amit a nyilvánosság elbír, és amit már nem bír el, ami után a nyilvánosság már csak romboló. (...) meg kell érezni a határt, mennyi intimitást bír el egy csoport, és könnyen lehet, hogy épp azok a dolgok, amik a legjobban fájnak az embernek, és amelyek a legjobban gyötrik, csoport előtt nem fogalmazódhatnak meg, ott el kell őket felejteni. (...)
Én is megkérdezhetném - pszichológushoz nem méltóan -, hogy ha az ember egy nyitott lény, mi akadálya van annak, hogy MEGISMERJE ÖNMAGÁT? Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni, ilyen bonyolult pszichotechnikákat bevetni ebbe a dologba?
Mi akadályozza meg az igazi önismeretet?

Az ember saját maga akadályozza meg reális önismeretét, elfojtásokkal, hárításokkal, hamis értelmezésekkel, a környezet visszajelzéseinek devalválásával (leértékelés, alulértékelés), stb.
Viszont kérdezem: EZT A VÉDEKEZÉST NEM KELL-E TISZTELETBEN TARTANI, még magának a védekezőnek is?
Végülis az ember nem ismeri meg önmagából azt, amit nem akar megismerni, és azért nem akarja, MERT A TUDÁS MEGHALADNÁ A TEHERBÍRÁSÁT.
TEHÁT VÉDI MAGÁT AZ ÖNMEGISMERÉS BIZONYOS TERHEITŐL.
Ez az, amit tiszteletben KELL tartani."

Mindenki a maga tempójában tud haladni az önismeret, a gondolkodásmód ,- és életmódváltás, esetleg gyógyulása útján.
Amit az ember nem tud önmagáról, azt "önvédelemből" nem tudja.
Természetesen, apránként felfedezni önmagunkat - nagyon izgalmas dolog.
Eleinte valóban adódhatnak kellemetlen pillanatok ebből, ha esetleg nem kívánt, általunk nem becsülendő tulajdonságra bukkanunk, de azt mondom: én rájöttem, hogy felettébb élvezhető az árnyoldalak felderítése is.
Nincs bennünk semmi, ami NE AJÁNDÉK LENNE ÉS NE SZOLGÁLNA BENNÜNKET AZ EREDETI ÉLETCÉLUNKNAK MEGFELELŐEN.

Ám, erre szintén mindenki a maga módján és maga tempójában tud ráébredni.
Időről időre fokozódó nyitottsággal, kíváncsisággal, erővel, bátorsággal és sok-sok szeretettel önmaga és a világ iránt, az árnyoldalai iránt.

Legtöbbünket, hacsak nem mindannyiunkat nagy megpróbáltatások SEGÍTETTEK idáig.
Szeretettel segítő kezet nyújtunk egymásnak - de nagyon fontos a HOGYAN.

Személyes kontaktus hiányában, amikor nem látjuk a másik embert, nem ismerjük jól az érzéseit, gondolatait, helyzetét, szabad-e a figyelmét nyersen a problémái felé irányítani
teljes bizonyossággal, hogy NEM SOKKOLOM ŐT EZZEL?
Vajon, nem szükséges-e tudni, mielőtt valakit ilyen céllal (még ha segítőleg is) megszólítunk, hogy egyáltalán olyan fázisban, lelki állapotban van-e az illető, HOGY ELVISELJE A KIÁSOTT PROBLÉMÁK SÚLYÁT?
Biztos-e, hogy egy fórumon - például ezen - feltehetünk válogatás nélkül BÁRMILYEN kérdést, BÁRKINEK, BÁRHOGYAN?

Én a találkozón nagyon sok reménykedő-mosolygó-izgatott embert láttam, akik frissen
léptek az önmegismerés és életváltoztatás mindenkinél rögösen induló talajára.
Tudni kell azt, hogy ki mit bír el, enélkül nem sokkolható senki olyan
kérdésekkel, melyek által esetleg inkább fájdalmat okozhatok neki, mint
segítenék.

Persze, ezt is, mint minden mást, mindenki másképp gondolhatja.
Ti hogyan gondoljátok?

Szeretettel kívánok mindenkinek mosolygós, szép napot: Pacsirta:)

Hozzászólások



Upsz! :):):)

Éééééén csak ki akartam javítani egy gépelési hibát a reggel írt hozzászólásomban, erre újként jelezve küldte be... NEM VÉLTELENÜL... :):):)
Eredetileg ma reggel, 09:03 perckor íródott...
A gondolatmenetek követhetősége miatt, gondoltam, ideírom. :):):)

Mosolygós szép napot kívánok Nektek továbbra is!
Szeretettel: Pacsirta

Kedves Belladonna, köszönöm, hogy elolvastál minket - és köszönöm a gondolatot.
Ölel: Pacsirta/Évi:)

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



Fg/Istvánnak ! :o)

Ahogy olvastam Pacsirta válaszát neked,éppen ez a történet jutott az eszembe ..........aztán olvastam tovább ............és te már leírtad.

:o)

Mindkettőtök gondolatai közel állnak a szívemhez.Pacsirta az érzelmi oldalról közelíti meg a dolgokat,te a gyakorlatias oldaláról,mégis tele vannak érzelemmel a hozzászólásaitok ,kihozva ezzel másokból is a jó dolgokat.

Köszönöm nektek!
szeretettel:belladonna



Változásról - Pacsirtának

Kedves Pacsirta :)

Teljesen egytértek veled, hogy nem nekünk kell akarni, hogy valaki megváltozzon. Ha nincsn meg az igény, akkor nem segíthetünk, sem szavakkal, sem példákkal, semmivel.

Történet:
a halász meglátogatja a barátját és látja, hogy a sarokban ül egy kutya és "sír". A halász megkérzedi a barátját:
- Miért sír a kutya?
- Mert nyomja a szög, amin fekszik.
- De akkor miért nem megy odébb, hogy ne nyomja?
- Mert még nem nyomja eléggé!!!!

Amit mi tehetünk, hogy saját személyes tapasztalatainkat elmondjuk illetve azokat a gondolatokat, elveket megosszuk amelyek alapján mi élünk, amelyek nekünk segítettek eljutni, hogy úgy éljünk, ahogy ez a személy is szeretne. Egyetértek , hogy senkit nem tudunk megváltoztatni, ez nem is szabad cél legyen.

Csodálatos szép napot!

FG / István

"Azzá válsz, amire gondolsz!"



Kedves FiatalonGazdagon, Kedves Mindenki!

Mindenben egyetértek, amit leírtál, csak ahhoz tennék hozzá egy gondolatot, hogy: "...ezek a személyek nyitottak és be tudják fogadni, amire tényleg szükségük van és ki tudják szűrni azt, ami nem kell nekik."
Némelyek ki tudják szűrni, némelyek MOST MÉG NEM. Azoknak egyszerűen "csak" fáj az, ami Neked pl. tegnap "nem volt kellemes", mert Te "nem kérdőjelezed meg a hasznosságát".

A közvetlen közelemben tudok olyan, számomra fontos és szeretett személyt, aki sejti, hogy MIRE ÉS MIÉRT KELLENE nyitottnak lennie, de olyan félelmekkel van tele, hogy a nyitottság és a tudás az ÉLETÉNEK A GYÖKERES MEGVÁLTOZTATÁSÁT KÖVETELNÉK, ő pedig már megállapodott ember - és nem merné felvállalni, pl. hogy évtizedek óta nem hozzá való emberrel él, változtatnia kellene az élete ALAPJÁT KÉPEZŐ ERKÖLCSI-MORÁLIS ELVEIN, amikor már felnevelt néhány gyereket ezek alapján, stb.

Tehát: az emberek alapvetően FÉLNEK a gyökeres változtatásoktól.
Így, csak akkor szabad szembesíteni őket azokkal, AMIN változtathat - HA AKAR, (nem azért, mert én akarom, ilyen nincs!!!) HA Ő MAGA MÁR FELKÉSZÜLT ERRE AZ ÚTRA - ÉS KÉRI A SEGÍTSÉGEMET.

Mindenki tudja, hogy kérhet segítséget - és azt is jól tudja, hogy KITŐL.
Bevonzza az életébe azt az embert, akinek a segítő kezét a legmelegebbnek, legbiztonságosabbnak érzi...
De fogadatlanul nem sokkolhatom, főleg, ha még nem tudom, hogy valaki mennyire nyitott, ÉS FŐLEG: MENNYIRE FÉL - ÉS MITŐL.

Kívánok gyönyörű, mosolygós napot, szeretettel: Pacsirta:)

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



Ahogyan én látom a segítségnyújtást - Pacsirtának

Nagyon értékes témát vetettél fel drága Pacsirta :)

Egy fórum személytelen - maximálisan egyetértek - és sokkal jobban rá lehet hangolódni arra a személyre akivel személyesen találkozunk. Igen, attól függ milyen érzelmi skálán van az illető és egy profi "tanácsadó" ugyanarra az érzelmi skálára pozicionálja magát (húúúú, ez most nagyon tudományosan hangzik, de elsőre jött ez a gondolat és nem szoktam megváltoztatni őket. Főleg itt :))

Mégis azt gondolom, és ezt több bejegyzésben is olvastam, hogy aki segítséget kér ettől a secret-es közösségtől, az előtte meggyőződik róla, hogy val.leg értékes tanácsokat, ötleteket, tippeket kap, mert előtte sok-sok mindent el tud olvasni. Ezenkívül ezek a személyek nyitottak és be tudják fogadni, amire tényleg szükségük van és ki tudják szűrni azt, ami nem kell nekik.

Visszaemlékszem, amikor 1-2 napja írta valaki, hogy már jó ideje olvassa a bejegyzéseket, nagyon tetszenek neki és ezért fordul hozzánk ilyen és ilyen kérdéssel. Ha pl én valakinek írok és azt látom, hogy valamiben tényleg "dagonyázik", akkor mindig keresek olyan pontot, ahol én is voltam és abból kiindulva igyekszem tippet, tanácsot adni. Van akinek "erősebben", van akinek finomabban - megérzés. Szoktam hallgatni az intuiciókra és nekem mostanig bejött. Mostanig semmilyen más fórumon nem voltam jelen, mert pontosan én is azt tartottam, hogy egy "szöveg mögé" jó el lehet bújni és bármit lehet írni, mert személytelen. Én pl nem ez vagyok. Persze nem mindenki gondolkodik így, ez is rendben van, de az hiszem "lehet érezni" a szavakból, mondatokból, hogy mennyire őszintén írja valaki. Ez átmegy és megérzik - én mostanig ezt tapasztaltam :)

Tegnap én is kaptam egy megjegyzést - személyes beszélgetés közben - ami rám vonatkozik. Feltétel nélkül el is fogadtam még akkor is ha nem volt kellemes, mert szembesít olyan dologgal, ami részben tudatos volt csak épp nem vettem róla tudomást. Tudom, hogy tanulhatok belőle, ezért nem is kérdőjelezem meg a hasznosságát.

(ha nagyon eltértem a témától az annak tudható, hogy közben volt egy hosszú telefonbeszélgetés, teljesen más témáról és kizökkentett a gondolatmenetből. Mindenképp a belső hangra hallgattam, hogy erre én is írjak pár gondolatot és ezért teszem mégiscsak közzé)

FG / István

"Azzá válsz, amire gondolsz!"



Kedves Deni, Ercsi, Mindenki! :):):)

Így igaz, mindenki MAGÁN tud segíteni. Jézus gyógyításai is tulajdonképpen ÖNGYÓGYULÁSOK voltak, az ő energiája csak megnyitotta az utat a gyógyulást elősegítő saját forráshoz.
Valahol szükséges a segítség, a sok belénkrögzült hiedelem levetkőzéséhez. Amikor valaki úgy ad tanácsot, hogy Ő HOGYAN CSINÁLTA... Milyen úton - és főleg: hogyan halad. Tanácsot leginkább akkor osztanék, ha VALAKI AZT KÉRI. Sokkolni pedig... nos, régen nem szégyenkeztem már, de lehet, hogy megtörténne, ha ezt megtenném... (Nem mások véleménye miatt, hanem önmagam előtt érezném magamat keservesen...)

Természetesen előfordulhat, hogy a segítő szándék vezérel valakit - és nem veszi észre, hogy sokkoló hatású, inkább, mint segítő.
No, de, itt a fórumon láttam már példát arra, hogy valaki BIZTOSAN TUDHATTA, hogy a mód és maga a közlendője bántó és nem fog kaput nyitni az elrejtett okok felé...

Kedves Deni, a hatalmi drámák is a régi hiedelemrendszer kötelező részei. Ahogy megtanulják az emberek irányítani az energiáikat, nem fognak egymástól rabolni, jut elég még osztogatni is.
Ezek a hatalmi drámák viszont szükségszerűek: négy típusból valamelyik mindegyikünkre igaz.
Tehát a másokra telepedést, igazad van, nem direkt teszik - és nem is lehet ezért haragudni senkire.
Az Egohízlalással kapcsolatban maximálisan szívemből szóltál.
Az idemásolt idézetek viszont lehetnek olyanok, amik megfelelnek a pillanatnyi érzelmi-gondolati világunknak - ÉS HELYETTÜNK SZÓLNAK.
Én is szívesen másolok ide gondolatokat, de azok folyamatosan az aktuális gondolataimat tükrözik.

Van olyan, hogy valaki bemásol szinte egy egész könyvet, nap mint nap másik fejezetet... :):):)
De tudom, hogy AZZAL a könyvvel tele van, tele kell, hogy legyen minden gondolata, minden pillanatban, tehát megosztja a saját élményét MÁSOKKAL, VELÜNK.

Aztán, majd egyszer, mindannyian rájövünk (már tudjuk az elméletet, de amikor majd RÁJÖVÜNK:):):)), HOGY MINDENT, AMI FONTOS, MINDENT, AMI VAN: A CSEND HOZHATJA EL NEKÜNK, CSAK A CSEND ÁLTAL HALLHATJUK MEG A HANGJÁT...
ÖNMAGUNKBAN.

Szeretettel: Pacsirta:)

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



Pacsirta Drága!

Egyetértek,néha engem is sokkol.
Igyekszem jól közelíteni emberekhez:nem mindig sikerül.
Ki, honnan tudja,hogy biztosan jól és a megfelelőképpen teszi amit tesz?
Ölellek:ERcsi



Pacsirta

Egyet is értek veled, meg nem is. Egyet értek, hogy a segítség sokszor nem az, mert abban a pillanatban tünetmentesíthet, de csak odáz. De talán ez a kissebbik gond. Nagyobb gondnak találom azt, hogy ez az oldal rengeteg okoskodással kezd megtelni, ami mögött nincs nem sok minden van. Kiollózott szövegek, szövegkörnyezet nélkül. Veszélyes dolgoknak tartom. Hogy ez szubjektív lenne? Az. éppen ezért veszélyes.
De ugyanakkor persze segíthet is. Próbálom, amennyire csak lehet hangoztatni, hogy mindenki magának tud segíteni. Próbáltam azt is pedzegetni már, hogy vannak akik segítenek, de csak a saját egójukat hízlalják, ergo önző segítség, anélkül, hogy ezt a segítő tudná. Másnap azt sem tudja lehet, hogy mit tett. Szubjektív? Sajnos ez is az.

De ilyen a világ egy része. Másokra terhet raknak, rátelepszenek. Leszívják őket. vagyis le akarják. nem mondom, hogy direkt.

Deni



Értékes gondolat

Teljesen egyetértek a leírtakkal... :) Nem mindegy hogy kinek mit és hogyan. Vigyázzunk a másikra, és magunkra is.



Pacsirtának

Pontosan így gondolom. A találkozón megdöbbentett, hogy van aki ezt figyelmen kívül hagyta.
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.