A hírvivő

baráti társaságMióta világ a világ, folyamatosan érkeznek életünkbe az igazság hírvivői. A legnagyobb hírvivő Jézus és Buddha volt, akik tanításaikkal próbálták az emberek szemét felnyitni. Aztán ott voltak az ókori bölcsek, filózofusok, Szokratész, Seneca, Nostradamus a látomásaival, Leonardo da Vinci a fantasztikus terveivel.
A mai életünkben folyamatosan nyílnak a „csatornák” és fantasztikus tudásanyaggal halmoznak el bennünket. Ezek a csodás emberek, tudósok, írók és gondolkodók ugyanolyan hírvivői az igazságnak, mint Jézus és Buddha a maga idejében.
Már napok óta azon gondolkodtam, hogy miért pont ők lettek a hírvivők…

Aztán beugrott, hogy BÁRKI lehet az, hiszen ott van a mindentudás bennünk. Elképzeltem egy nagy kerek termet, ahol temérdek ember van, és várja az előadót. Egyszer csak kigyullad egy felírat, hogy „MA TE VAGY AZ ELŐADÓ”. Ekkor valaki mindig feláll és elmondja azt, amit tud. Ez a terem nem is kerek, hanem gömbölyű, mert ez a Föld.

Aztán látok rengeteg sok kis kerek termet, ahol kisebb csoportok vannak, várják az előadót. Megint kigyullad a felírat, és feláll valaki a közönségből, kimegy és elmondja amit tud.
Nos ez a sok kis terem egyike a Te családod, baráti és ismerőseid köre. ÁLLJ KI eléjük, és aki befogadó, annak MOND EL, AMIT TUDSZ. Mond el azt, ami a célunk, hogy nem azért éljük ezt a mostani életünket, hogy szenvedjünk, bíráljunk és panaszkodjunk, hanem azért éljük hogy BOLDOGOK legyünk.

Emlékszem, mikor elindult ez a honlap közössége, eleinte csak beszélgettünk a vonzás törvényéről. Aztán páran felálltak, és elkezdték elmondani nekünk, amit tudnak. Mert DÖNTÖTTEK, hogy HÍRVIVŐK lesznek.

Kérlek szépen, hogy Te is DÖNTSÉL arról, hogy JÓL AKARSZ ÉLNI, DÖNTSÉL a BOLDOGSÁGODRÓL, majd ezt a tudásod mond el a környezetednek. Hozzatok létre baráti társaságokat, üljetek le valahova együtt, akár egy süteményre, vagy a fiuknak egy kártyapartira. Mondjátok el azt, amit TUDTOK. Beszéljetek a VONZÁS TÖRVÉNYÉRŐL.

Legyél saját magad által kiválasztott, legyél HÍRVIVŐ.



Igen, én is ezt érzem!

Nagyon jó lenne találkozni és csak rajtunk múlik. Te jössz, vagy én menjek?

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Igen, tényleg.....

így van! Nagyon jó érzés látni, hogy miként alakulunk, fejlődünk néha kisebb, néha nagyobb léptekkel.
Valóban jönnek elő a rejtett kincseink! És ezt saját magunknak, és egymásnak - a mi kis közösségünknek - is köszönhetjük. Jó érzés az is, hogy egyre több fiatal csatlakozik hozzánk! Én is szeretlek, jó lenne személyesen is találkozni újra Veled! Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Drága Juditkám! Mindannyian azok vagyunk!

És ebben az a legcsodálatosabb, hogy itt építgetjük egymást és csaljuk elő magunkból és egymásból is azokat
a mélyen ott lévő kincseket, amiktől azok vagyunk, akik....
Szeretlek! Csodás estét!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Drága Erykém!!

Csodálatos ember vagy!Boldog vagyok, hogy ismerhetlek! Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Tudjátok?! Ebben az a jó, hogy korábban én max.

megsajnáltam volna az ilyen embereket és biztosítottam volna őket az együttérzésemről.
Most viszont azt érzem, hogy tudok nekik adni valamit, amire szükségük van és ami nekem örömet és boldogságot okoz.
Egy kicsit önző is vagyok ám!
Erre mostanában jöttem rá és kezdek rászokni, pedig az utcára még én sem mertem kimenni ölelkezni.
Megölelni valakit nagyon jó érzés és ha egyszer ráérez az ember az ölelés jó érzésére, akkor legközelebb is akarja.
Mert a legjobb a világon adni!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Draga Ery!

Hat nagyon szep tolled a vigasztalas,es az hogy szinte erezted mi kell a masiknak.En is ereztem mar hasonlo erzest es olyan jo olyankor valakinek elmondani.
Biztosan o is igy erzett akkor.Sokat koszonhet neked!!puszi!!Jo hogy vagy!!!



:)

Sziasztok! :)
Én nem vagyok még igazán hírvívő, de alakulok. :) Az ötlet remek, bár időnként zavarba hoz, ha visszakérdeznek, mert nem vagyok egy szószátyár, inkább tettekkel is próbálom "bizonyítani" az igazamat.
Mielőtt erre az oldalra találtam, mielőtt beindult volna az ölelkezős projekt és mielőtt olvastam volna ezt a fórumtémát én mindíg is szerettem ölelkezni. Megölelni a másik Embert, megszeretgetni és úgy átkarolni, hogy szinte moccanni sem bírt. Nem fojtogatni, megölni :))))), hanem egyszerűen SZERETNI akartam. Azt akartam, hogy ÉREZZE, mennyire jó, amikor átjár az a BOLDOGSÁG, az ÖRÖM, hogy igenis létezik ez a fajta energia átvitel, amitől az ember úgy érzi, hogy a világot el tudná vinni a hátán! Felszabadít lelkileg!
Azt, hogy az utca Emberét is így meg tudjam ölelni, ahhoz még kell egy kis idő.
Azt azonban tudom, hogy ha hazamegyek, akkor az én Gyermekem szinte belémbújik, én átölelem és így duruzsolunk összeölelkezve hosszú percekig. Leírhatatlan, hogy mennyi kellemes érzést ad!
Jó ölelkezni! Kell ölelkezni! Kell a léleknek, kell a testnek, kell a szellemnek! Ha nem tehetném meg, akkor ürességet, hiányt érzek és az nagyon nyomasztó! Még a kutyámat is meg szoktam ölelni és olyankor le sem tudom magamról vakarni! :D
A barátnőmet, a barátomat, a kolléganőmet, a családomat, mindenkit, akit csak lehet megölelem. Szegényeim, csak bírják ki! Időnként olyan vagyok, mint egy barna maci. :D De hát nem tudom megállni! :D :D

Szeretettel: szerencséske :)



Mindnyájan Angyalok vagyunk....ÉRZEM, köszönöm Julcsi!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Drága Ery! :)

Az angyalok köztünk járnak! :)
Ez jutott eszembe,ahogy olvastalak.
A hírvivő, az angyal.... az nekem ebben a pillanatban Te vagy! :))
Szeretettel ölellek!!! Ugye érzed? :)
Julcsi

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Megint volt egy olyan esetem....

Az egyik kolléganőm nem egészen egy éven belül elveszített három közeli családtagját, ebből az anyukáját és a nővérét
az utóbbi 2 hónapon belül. Szegény olyan, mint egy kis hajladozó fűzfa, tényleg megesik rajta mindenkinek a szíve és
nem is igazán mer senki beszélgetni vele. Én vettem a bátorságot és egyik nap vele ebédeltem, ami azt jelenti, hogy
mindketten otthonról hozott ételt fogyasztottunk a kis konyhánkban. Ő egyedül volt és én bekéredzkedtem. Amikor
már majdnem végeztünk az ebéddel megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ekkora gyászt nehéz egyedül feldolgozni,
van-e megfelelő segítsége. Elkezdett beszélni, mondta, mondta, beszélt, beszélt, mintha csak erre a pillanatra várt volna
már régóta, hogy beszélhessen. Először keményen és szárazon csak a tényeket, aztán folytatta és elmesélte, hogy milyen
nehéz a nővére lányának és a férjének. Aztán elmondta, hogy neki van egy ikertestvére és azzal folyamatosan meg tud mindent
beszélni és hogy milyen jó, hogy vannak egymásnak.
Néha benyitott valaki a konyhába, de nem jöttek be, egyszer bejött a főnökünk, aki férfi. Nem szólt, csak megállt az ajtóban és
hallgatott bennünket és mi tovább beszélgettünk, talán háromnegyed órát, majd megkérdeztem tőle, hogy megölelhetem-e.
Szinte felsóhajtott örömében és mondta, hogy igen!
Ez a drága lény úgy csüngött rajtam, hogy érezni lehetett, ahogy veszi a szeretetemet és azt is, hogy mekkora szüksége volt neki most erre. Nem is tudom meddig álltunk így, én hagytam, ameddig Ő akarta. Mosolygott, amikor abbahagytuk a főnök pedig, szintén hang-
talanul, szinte földbe gyökerezett lábbal könnyezett, majd mindketten megköszönték nekem.
Én annyira boldog vagyok ezektől a percektől.
Egyszer láttam egy filmet, amiben egy csoport kórházakba látogatott meg menthetetlen betegeket és felkészítette őket a halálra.
Nem úgy, mint a pap, hanem egyszerűen beszélgettek velük. Mert rájöttek, hogy ezeknek a fizikailag már szinte mozgásképtelen
embereknek az agyuk még pontosan tudja, hogy mi történik velük, de az orvosoknak nincs arra idejük és nem is az a dolguk, hogy
lelki életet éljenek velük. Elmennek úgy, hogy egy csomó gondolatot nem tudnak átadni, aztán ez a csoport megoldotta a problémát.
Volt persze hivatalos neve, de az most nem jut eszembe.
A mi öleléseink sokkal vidámabbak és lehet, hogy nem teljesen jó a hasonlat, de annak aki időben kapja, szintén nagyon sokat adunk vele.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Erykém: ) nagyon szeretem amiket mondasz

Hű, Errrrrrrrrrrry, nagyszerű amit leírsz.
" - Van kedvetek kipróbálni?
Volt. Délben a munkahelyemen megöleltem három embert. Az egyik elvörösödött és zavartan matatott a hátamon, a másik megfelelően mereven igyekezett magát távoltartani tőlem, a harmadik hagyta, hogy az érzés átjárja. Mindenesetre ez után volt néhány perc csend közöttünk. Én pedig nagyon boldog vagyok.

"Élj a Szíved Erejével!" "



Tudtam én...........:))))))))))))))

És azt, hogy mennyire ceretlek:))))))))))))))))))))

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Húúúú de jó volt ezt újra olvasni!

Most - ennyi új élmény birtokában - egészen másképpen olvastam és jobban beleéltem magam ebben a klassz írásodba Öbike!
Köszi és a címet is (bár egy kicsit zavarba jöttem)!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Húúúú de boldog vagyok :))

Mióta kijöttek belőlem ezek a gondolatok, egyre több olyan hírt olvasok, amelyek a vágyaimat teremtik :)
Álomkereső, Secret Admin, Fóka, Shakti, Csillaír, Hankara, és most Csillagvirág és Ery :)
juhéééé :) csodás az élet :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Zsul :)

Tavaly sok egyéni akciót csináltunk és a Mosolyogj Mozgalmunk megalakulása után, pedig elkezdtük az Országos Ölelésnapokat szervezni. Pesten Álomkereső koordinálásával folyik az utca emberének megszeretgetése :)
Szeretettel várunk közénk, ha van kedved akkor ölelkezzél velünk :)
http://www.thesecret.hu/masodik_orszagos_momomo_olelesnap
És itt jobb oldalt a "Fényképalbum - MoMoMo és Secret programok" linknél megnézegetheted a fényképeket.

Szeretettel ölellek így virtuálisan: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



:)

Szívessen elmennék egy ilyen ölelkezéses alkalomra... hol lehet informálódni? Más érzés lehet, ki tudja mit adhat nekem, ezért szívessen kipróbálnám.:)



Erykém!

Na, ez az az érzés, amit én is szeretnék az unokáimnak örökül hagyni. Millió puszi: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Szia Juditkám!

Képzeld, nekem a Nagymamám jutott eszembe, aki 95 éves koráig ölelgetett bennünket.
Amikor meglátott, akkor "De rég vártalak drága gyermekem!" felkiáltással és kitárt karokkal szalad elénk!
És tudom, hogy olyan jó volt elolvadni a karjaiban!:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Erykém!

Nagyszerüen ráéreztél erre a - szerintem legtöbbünket visszafogó - gondra.Jó volt olvasni, hogy az elmult pár hónapban valamennyire le tudtad küzdeni.
Visszagondolva a februári alakuló ölelésnapra, bizony én is még igencsak görcsösen ölelgettem, nem tudtam elengedni magam. Nagyon új dolog volt ez nekem is, bár sokat segített az, hogy nem egyedül álltam az Oktogonon, hanem nálam már ölelésben tapasztaltabb társaink jelenléte adta meg a biztonságot, az erőt ahhoz, hogy meg tudjam csinálni. Nekem ez akkora lépés volt a fejlődésemben, hogy ilyet korábban el sem tudtam volna képzelni. Hogy én? Az utcán? Nyilvánosan megöleljek valakit? És mégis, megtettem! És ez akkora erőt adott, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Aztán jobb híján az unokáimmal gyakorlatoztam. A két nagyobbal. Zsuzska a 11 éves nagylány nagyon élvezi, és azóta is, ha találkozunk mindíg óriási öleléseket rendezünk. Az édesanyja meg csak néz, és csillog a szemében a könny a meghatottságtól. A középső az én kis katicabogaram, Kata. Ő most töltötte az öt évet, először kissé megilletődve, szemérmesen türte az ölelésemet, aztán egyre gyakorlottabbá vált, és olyan édesen jön mindíg, és alig akar kibontakozni az ölelésből.
Itt Orosházán, ha beszélek erről- mármint a Mi mozgalmunkról - elég furcsán néznek rám az emberek. Nem baj, majd megszokják. Azt az erőt, magabiztosságot még nem érzem magamban, hogy itt egy ölelésnapot tartsak, de biztos vagyok abban, hogy egyszer erre is megérek.
Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Drága Boldogság és Julika!

Most bevallom Nektek, hogy nem volt ez mindig így.
Amikor hívtatok, hogy menjek ölelkezni az utcára és milyen jó lesz, mert ott lesz a tv. is, háááát....ez nekem egyáltalán nem volt
csalogató. Még ezzel a gondolattal most sem barátkoztam meg teljesen, de az ölelések ízére ráéreztem! Nincs is annál jobb,
amikor egy-egy társamat megölelhetem. Mostanában pedig azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban igyekszem elmondani,
hogy kik is vagyunk mi és hogy miért is csináljuk, sőőőőt, volt már kolléganő, akit titokban (a kávézóban) megöleltem, de ez az
első ilyen nyilvános ölelésem, amikor több ember szemeláttára képes voltam. Gondolom ez is egy állomás és jön a folytatás!
Azért írtam le, mert úgy érzem, hogy több társunknak is lehet hasonló "szereplési" gondja.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Szeretettel: Ery



Drága Ery!

Könnyeket csaltál a szemembe,mosolyt az arcomra! :)
Köszönöm! :)
Az ötletet is köszi! :) Ezt én is meg fogom tenni mindenhol,ha módom lesz rá! Annyian vesznek el az "ellen"-ben. Nagyon tetszik,ahogy rávezetted őket... és az ölelés! :) ...elhiszem,hogy boldog vagy most! Ez nagyon jó!!!!
Mégegyszer köszi!!
Imádom,hogy itt vagyok! :)
Szeretetteli öleléssel: Julcsi :)

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Drága Ery :)

Igen pont erre gondoltam, amit Te csináltál :) Felálltál és elmondtad, hogy lehet másképp is gondolkozni. Vállaljuk fel magunkat, a gondolatainkat. Egyre jobban fog tetszeni ez a közösségünknek, aztán majd ez szépen jól el fog szaporodni :) Mindenki szépen hazaviszi és továbbadja, ők pedig be a saját munkahelyükre, aztán majd onnan újra haza és így tovább :)
Szeretettel ölellek: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Boldogság!

Én is egyre inkább szükségét érzem hangoztatni azt, amiben hiszek és ami meghatározza a gondolkodásmódomat. Fél évvel ezelőtt még gyűjtöttem magamba az információkat a filmből, könyvből és innen az oldalról. Mára azt vettem észre, hogy egyre több dologban van segítségemre a VT alkalmazása és ennek néha már hangot is adok. Pl. ma ebédidőben, amikor mindenféle kormányellenes tüntetésekről kezdtek el beszélgetni - félig tréfásan - a kollégáim. Egy ponton megjegyeztem nekik, hogy biztos, hogy a rossz ellen tüntetni kell? Nem lehetne jóval befolyásolni a jó irányba való terelést? Mire gondolok, volt a kérdés? Nem mondtam konkrétumot, mert gondoltam még nincs itt az ideje és egyébként se tőlem tudják meg azt, amire készülünk. Viszont elmeséltem, hogy hétvégén voltam egy olyan közösségben, ahol a jó ügyért és a jó érdekében próbálunk tenni a szeretet és a boldogságszerzés eszközeivel.
- Mivel? - kérdezték. Mondtam, hogy pl. mosollyal és öleléssel. Láttatok már híreket a "Free Hugs"-ról? Néhányan mondták, hogy igen. Ekkor elmondtam nekik, hogy Magyarországon is van egy közösség, aminek én is tagja vagyok, akik időnként megölelik - többek között - az utca emberét.
A hír vegyes fogadtatásra találat, de folytattam:
- Volt már ilyen élményetek, amikor valaki megölel és az érzés átjár....???
Egyikőjük mondta, hogy igen, ő már hallott az ilyen úton áramló energiák jótékony hatásáról. Erre megkérdeztem:
- Van kedvetek kipróbálni?
Volt. Délben a munkahelyemen megöleltem három embert. Az egyik elvörösödött és zavartan matatott a hátamon, a másik megfelelően mereven igyekezett magát távoltartani tőlem, a harmadik hagyta, hogy az érzés átjárja. Mindenesetre ez után volt néhány perc csend közöttünk. Én pedig nagyon boldog vagyok.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery