Házasságban: boldogan vagy boldogtalanul?

házasságNehéz kellőképpen hangsúlyozni, mennyire átlátható és ködös meglátás: a "véletlen volt..."
Azt azonban szeretném a lehető legjobban kiemelni – majd meglátjuk sikerül-e - mennyire alapvető megtanulni, fejleszteni azt a képességet, ami mindannyiunkban benne van. Azt a képességet, mellyel rögtön észrevesszük, mi miért jelentkezik, miért jött az érzés, mit súg a megérzés... egyszóval a "nyitottnak lenni" érzést fenntartani és alapvető létformává tenni.
Egészen pontosan kettő csöppet sem véletlen hozzászólásnak „köszönhetitek „ezeket a sorokat. Az egyikben elhangzott a köv. költői kérdés :” a házasság miért lehet ekkora akadálya a boldogságnak? „, a másikban pedig hirtelen megláttam, milyen sokan–túl sokan–élünk, éltünk boldognak hitt házasságban .
Először az jutott az eszembe, hogy nem kell nagyon körülnéznem és máris túl sok boldogtalan nőt és férfit látok, akik mind különböző szakaszokban –boldogtalanok. Miért van erre a mában ilyen sok példa? Mi vezetett oda, hogy csodának értékeljük, ha nagyon ritkán látunk egy igazán boldogan élő férjet és feleséget?( együtt –nem külön!)
Aztán felvilágosítottam önmagam, miszerint valószínűleg mindig így volt ez, esetleg régebben léteztek még titkok és/vagy szégyellni való volt a boldogtalanság.. A mában pedig divatos a kitárulkozás, trendi házas férfit „elszeretni”--valamikor így hívták ezt---és abszolút elfogadott nyíltan kapcsolatot keresni, vagy fenntartani mással férjként, vagy feleségként.
Véletlenül sem azt akarom sugallani, hogy ha épp egy szenvedély beteg , idióta párod van és már hozzá is mentél, akkor bizony kutya kötelességed vele élni, míg ásó és kapa.....( persze zárójelben megjegyzem, minden valamiért történik és egy ilyen kapcsolatban is van mit tanulni és megélni....)
A mondandóm lényege : valamikor sok éve-- vagy nem is olyan rég–amikor megláttad, megismerted párod - az nem volt véletlen. Néhány kivételtől eltekintve – direkt mentél hozzá . Önszántadból lettél férj, vagy feleség. Mert megláttál benne valamit , ami egésszé tett ! Mert úgy érezted, hogy hazaértél...Direkt mentél el vele a házasságkötő terembe és naná-nem azon gondolkodtál a templomban, hogy a többedik gond jelentkezésénél akár el is válhatok.
Az alapvető bibi az, hogy rengeteg felesleges dolgot tanulunk és látunk a házasság előtt , gyakran már szüleinktől....de nem tanulunk meg szeretni, nem tanulunk meg jól látni , nem tanulunk meg elfogadni és alapvetően nem tudjuk kik vagyunk. Semmivel sem ismerjük jobban önmagunkat , mint a szomszédot, vagy akár a póstást.
Hitemnek, Istennek, a vonzás kozmikus erejének köszönhetően én már oda irányítom a figyelmem, ahova akarom, tehát gyakran mást látok, mint sokan. De tizen évig először a hibát , a hiányosságot és különféle negatív dolgokat láttam páromban és magamban is. A boldogságomat a külvilág szabályozta, a biztonság érzését mástól vártam.
Nos rengeteg szál fut össze és mind egy irányba tart. Mégis hogyan várhatná el bárki, hogy szeressék, ha önmagát nem szereti? Aki megtalálja és megéli a boldogságot önmagában, az nem várja el mástól, mert független bárkitől az érzés. Ezért aztán rengeteget fog kapni belőle...Csupán a kibocsájtott rezgések miatt, ami törvény na! És mint ilyen minden körülmények között működik.

Gondolom, ha választhattam volna, akkor már 20 évesen szerettem volna tudni azt, amit most, bár mint mindennek – annak is van célja és értelme, hogy jó pár évvel később találtam rá csodálatos utamra.
Nagyon szeretném, ha minél több emberhez eljuthatna mondataim alapvető tartalma.
Számomra a házasság szent , ettől függetlenül persze nem tudom milyen körülmények között lesz teljes az életem . A hitem és bizalmam Istenben van annyira mélyről jövően erős , hogy rég nem foglalkozom a gyakorlati oldallal, mert azt majd a megfelelő időben és összefüggésben megérkezik.
Azt azonban biztosan tudom, hogy ha nem tapasztalok az elmúlt években rosszat és jót, nem formálódom tudatosan olyanná, amilyen most vagyok, ha nem tanulom meg a több oldal közül meglátni a jót, ha nem veszem észre az összefüggéseket, nem tudok egyedül boldog lenni, nem tudok elfogadni és nem vagyok nyitott....nos akkor semmi esélyem sem lenne egy következő kapcsolatban és még az utána jövőben sem!
Visszakanyarodva az elejére: mi magunk vagyunk az akadályai a boldog házasságnak. Helyettünk senki sem hibázik. Az ok bennünk van, mint ahogy a megoldás is .
Nem vitatom, hogy az én javaslatom sokkal nehezebb útra vezet, mint az azonnali, reflex szerű válás útja. Mégis azt gondolom, mit gondolom–hiszen tapasztaltam és tapasztalom :
- az elénk tornyosuló helyeknek is megvan a másik oldaluk, ahonnan csupán kis buckáknak látszanak,
- sosem vagyunk egyedül, hisz Istennel már eleve ketten vagyunk,
- csak rajtunk múlik milyen hamar nyitjuk ki a kapukat , aminek következtében hamar úgy érezzük magunkat, mint egy csodás, langyos nyári éjszakán , mikor is hullócsillagok százai tartanak felénk , miközben mi tátott szájjal bámulunk...hullócsillagok, melyek mind különböző csodás érzést, helyzetet, embert hoznak életünkbe.
Erről az oldalról nem is tűnik rémisztőnek az elején annak érzett út.
Szemben ezzel -- az elején könnyűnek tűnő válás , vagy máshova kacsintgatás nagyon gyorsan egy negatív örvénybe sodor ….ahol aztán egészen pontosan megismétlődnek az előző problémák és gondok. Nagyon fontos meglátni, hogy amíg nem változunk , addig semmi mást nem csinálunk, mint menekülünk.
Én szembe mertem nézni önmagammal és őszintén mondhatom : sosem voltam ennyire boldog és nyugodt . Csillogó béke vesz körül , szabad vagyok...bármit elérhetek!
A gyermekeim szerető családban élnek és engem tényleg nem érdekel, hogy a számomra ideális párkapcsolat része lesz-e a férjem, vagy más toppan be az életembe! A jelenem csodás, a jövőmet pedig minden percben látom....
Ismét hosszúra sikeredtem....de azért őszintén remélem, hogy van, aki legalább pár sor mögé „belátott”!!
Köszönöm, ha elolvastok és mosolyogva várom a véleményeket....

Szeretettel: Mimi

CsatolmányMéret
9arc.jpg3.55 KB

Hozzászólások



Amikor a gondolatolvasás egy általános képességgé válik... :)

A házassággal kapcsolatos írásokat utálom, de attól még mások kedvelhetik! :)

Nincs azaz ember, aki engem képes volna meggyőzni arról, hogy léteznek olyan tiszta és őszinte házasságok, amelyben még gondolati (vagy érzelmi) hűtlenségek sem történtek soha.

Szinte mindegyik egy rosszul sikerült „piskóta”, amit egyesek krémmel és cukormázzal vonnak be, de egészen vastagon, hogy utána kibiggyeszthessék a facebookra vagy „konyhaablakba”.

Amikor a gondolatolvasás egy általános képességgé válik, megszűnnek a házasságok!



könyvek

Nekem is vannak ilyen nagy hatást gyakorló könyvek az életemben:
A. J. Christian: Mit keres Isten a hálószobámban?
A. J. Christian: Mit keres Isten a Nappalimban?
Antony De Mello könyvét nem találom, hogy a címét leírjam, de a lényege, hogy az imátkozás fajták és formák sokaságát taglalja lenyűgöző módon. Ezen könyvből olvastam előszőr arról, hogy a lélegzés lehet az imánk alapja. Innen olvastam a hálaimát is... belélegezni a világmindenséget és annak szeretetét és háláját, majd ezzel az érzésegyüttessel gondolatban "bekenni" szeretteinket... elképesztő erőket mozgat meg, kedvenc egyszemélyes gyakorlatom.
Ekchart Tolle: Új Föld - Ezt most olvasom, lenyűgöző összefoglaló, jól körbejárja a tudattalan és tudatos élet közti különbségeket. Sokmindenre ráismertem saját életemből.

bogizsuzsa: érdekes lehet neked... egyszerre dolgozól olyan helyen, de ugyanakkor ilyen szívvel... teljesen jó.:) A pénzel egyébként semmi bajom, ha nem lenne tudattalan hatalomvágyó erők eszköze, tulajdona nem csak a pénz, hanam maga a pénzügyi rendszer. Igaz, ha elismerjük a vonzás törvényét a pénzel kapcsolatban is, akkor szinte mindegy.



Kedves felebarat !

Vonzás- titok témában rengeteg könyv van és az elején még én is lázasan kutattam és olvastam el mindent...Aztán lettek kedvenceim, melyeket legszivesebben zárt vitrinben tartanék, mert értékük felbecsülhetetlen. ( Hicks könyvek--imádom őket).
Mégis azt kell mondjam, hogy Dr. Joseph Murphy könyvei magasan mindenek felett vannak a szívemben és a lelkemben. Biztosan tudom, hogy bizonyos könyvek is adott helyzetben találnak ránk..akkor, amikor ott az ideje, amikor egy-két mondat olvasása után érzed az izgalmat...érzed, hogy most megint összeáll valami....
Minden nap megáldom Murphy bácsikát, mert az ő szavai segítettek eggyé válnom Istenemmel, önmagammal ...és nem feltétlenül a "magyarázatai" és a példái, hanem az imák. Lehetetlen szavakba öntenem milyen hatásuk van...egyszerűen csodálatos!!!
Egy ismerősöm mondta egyszer , hogy 2 dolgot soha-semmilyen körülmények között nem ad kölcsön: 1. a papucsát, 2. a fotelját. ( a humor persze az, hogy a feleségét minden további nélkül....)
Nos én ugyanígy vagyok ezekkel a gyémántokkal. Jönnek velem bárhová megyek...
Én most izgatottabb vagyok, mint Te, ez tuti--mert én már tudom, hogy mekkora kincsre fogsz találni!!
Azt kívánom, hogy még nagyobb örömöt okozzanak , mint nekem...
(legtöbb könyve csak antikváriumokban kapható, de ott is ritkán. a két kedvencemet már előzőleg leírtam.)

Sok-sok szeretettel:
Mimi

" Amit látsz, óh , ember,
azzá is kell válnod:
Istenné, ha Istent,
Porrá, ha azt látod."



Kedves Mimi

"Veletlenul" megint ide tevedtem,es megkaptam a valaszomat az irasodba rejtve.Konyvet kerestem,es nem all szandekomban mindenfelet elolvasni,szeretek valogatni,de jelenleg ez kicsit nehez nekem.Ezert elfogadom a te konyv ajanlatodat,koszonom.
Nagyon erthetoen,tisztan elemzed a dolgokat a hozzaszolasaidban,es szemet-lelket gyonyorkodteto egyszeruseggel fejezed ki magad.
Koszonom.
Isten vegtelen, szavakkal leirhatatlan szeretete erositsen.
Szeretettel,
felebarat



Kedves Zsul! Soraidból azt

Kedves Zsul!
Soraidból azt a következtetést vonom le /mivel a nevekből nem mindig derül fény arra, hogy az illető nő vagy éppen férfi, lásd Bari/ , hogy nem "csak" nők vagyunk ezen az oldalon, hanem olvashatjuk, láthatjuk a férfiak véleményét is nagyon sok témában. Egyetértek veled, hogy csodálatos dolog a szeretet, Isten szeretete, és nem vagyok én sem pesszimista, mert HISZEM , hogy ezután a sötétség után végre beköszönt a világosság, mert egyre többen vagyunk mi, mi akik már látjuk és tudjuk, hogy ez az élet nem csupán szenvedés, gyász, és szemét , egoista, anyagias stb. emberek , - mondhatnánk állatok - gyülekezete. Tudjuk, hogy rajtunk áll, egyenként minden emberen, hogy változtassunk azon, hogy ne azok legyünk! Egyemberként tudunk csak változtatni mindenen. Mi vagyunk a lámpások és visszük a többi ember lelkébe a fényt, a szeretetet, és akkor "egyszer csak körbe fog érni a hat milliárd emberen ez az egész tűz". Olyan csodálatosan írtad ezt le, kedves Zsul.
Akkor majd lehullik minden emberről az a sok lepel, álarc, felvállalja az érzéseit, saját arcát mindenki ! MInden csak rajtunk múlik, rajtunk múlik az is, hogy milyen gyorsan megy végbe ez a folyamat, az erős hitünk és a szeretetünk kell hozzá ! Én egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol nagyon sok ember fordul meg, /a pénzvilágban dolgozom/, ami nem híres arról, hogy az érzelmek domináljanak, mégis csak pár darab kő kellett ahhoz, amit kiraktam a számítógépem alá, hogy megszólítsanak az emberek, megnyiljanak. Először csak a kövekről érdeklődtek, aztán kiderült, hogy ők is hisznek abban, hogy a köveknek gyógyító erejük van, aztán nagyon sok emberrel elment a beszélgetés a spiritualitás, és Isten felé is. Csodálatos érzés volt nekem ! Rájöttem, hogy szeretem az embereket, szeretem ezt az egész világot az Isten adta szeretetemmel ! Persze nálam sem mindig működtek így a dolgok, nagyon elfáradtam az emberektől, akikben nem láttam mást, csak kötekedő, türelmetlen, száraz, riged lényeket. Az érzés fokozatosan, lassan ment végbe bennem is. Szóval nem szabad semmit feladni, hinni kell, hinni kell és minden úgy alakul, ahogy azt szeretnénk.
Suzu



örök téma

Szerintem ez a legörökebb örök téma.:) Az emberiség nem tud egyenlőre mit kezdeni azzal a jelenséggel, hogy megszokta, hogy birtokolva él, felfogta, hogy számára annak jelentősége van, hogy "enyém", "tied", "nekem", "neked". Teli vagyunk véges dolgokkal, határolt dolgokkal... s akkor itt van ez a szeretet, szerelem, boldogság, s kiderül róluk, hogy végtelen érzések! Nincsen semmilyen oldalról határa, tehát végtelen. S igen, ez igaz úgy is, hogy az élet alakulhat úgy, hogy több embert szerethetünk erősen, mély érzésekkel... s bizony ezen emberek akár egy időben, nem csak egy térben helyezkedhetnek el életünkben. A kulcs az írásban az önismeret. Üdvözítő volt olvasni azt is, hogy aki már önmaga tudatára ébredt, az képes annak megélésére, hogy a szenvedés már ne a tudattalanságba húzza, hanem a minél erősebb tudatosságra. S most rólam: nekem most éppen az okoz örömet, hogy végigondolom mennyi csodás nő, csodás életébe pillanthattam bele - akár itt az oldalon is - anélkül, hogy különösebben ismerném egyébként őket. Az önmegosztás csodáját egyre sűrűbben élem át, különböző intenzitással, de mindíg nagy tisztelettel. Az is érdekes, hogy ez az egész csak úgy kezdődhetett el, hogy beléptem én is a szerelem birodalmába. A saját életem "eseménymintái" alapján találkoztam - írhatnám véletlenül - olyan más nőkkel, s ápolom máig a velük való kapcsolatot, akik hasonló "eseménymintával" rendelkeznek. Szeretettel megosztjuk egmyással gondolatainkat, érzéseinket, s ezáltal - szerintem - mindegyik résztvevő azt érezheti, hogy nem vagyunk egyedül. Ez az érzés eszembe juttatott egy másik gondolatot is, nevezetesen, hogy a szeretet, az életbe való beleszeretés tűze, ezáltal önmagunk megszeretésének tüze terjed! Olyan jó, hogy van ez a jelenség... egyszer csak körbe fog érni a hat milliárd emberen ez az egész tűz!:)



Kedves Mimi!

Köszönöm soraidat. Egyáltalán nem bántottál meg.
Gratulálok a csodás írásodhoz. Képjutalmat is kaptál érte Admintól. Szerintem nagyon fontos témát választottál.
Sajnos nehezebb eset vagyok mint gondolnád. :-)
Tudod már 53- szór körbeutaztam a Napot és így nehézt új munkát találni. A másik, hogy nincs férjem, mivel fiú vagyok. :-)
Mégegyszer köszönök mindent és mostantól csak pozítivan fogok gondolkodni. Ha másért nem akkor a Te bizatásodnak köszönhetően.

Szeretettel: Bari



Kedves Bari!

"Nem birom elviselni a primitív emberek közelségét. Nem birom elviselni a banális tv. műsorokat amit akaratlanul hallanom kell. A munkahelyemen anyagias egóista emberek vesznek körűl.
Persze a vonzás törvénye, és olyan a világ, mint amilyen én belül vagyok. Csakhogy ez spiri mesének nagyon szép, és komoly lelkifurdalást okozhat indokolatlanul. A spiri. próbában jóbban hiszek, vagy az előző élet büntetésében"....

Segítő és szeretetteli szándékkal kivettem soraidból pár mondatot, amiért elnézést, hisz nem nekem írtad.
Semmit sem kell elviselned, ugye ezt tudod? Az teljesen világos, hogy vannak mindíg megoldások, de sosem Te fogod megoldani!! Tehát nem arra gondolok, hogy azonnal lépj ki.....egyszerűen akarj egy olyan munkahelyet, ahol jól érzed magad, ahol hozzád hasonló emberek vesznek körül és mit tudom én, amilyet szeretnél...kérj lehetőséget a változtatásra. Addíg pedig másra figyelj! Tudom, hogy most legszivesebben jól seggbe rúgnál, mert nem tűnik minez könnyűnek. És nem is az...
Ahogy mindnyájunk útja--az enyém sem volt könnyű...mégis most már hálás vagyok a sok negatív tapasztalatért, mert így fejlődhettem....minden változik, semmi sem állandó. A rossz érzés is csak ideiglenesen van veled és eltűnik, ha jobbat akarsz.
Érezheted próbának és lehet , hogy az is...de biztosan ne érezd az előző életed büntetésének! Isten sosem bűntet! Ha így érzed--magadat bünteted , de ezen Te magad változtathatsz is!
És a tv...hallgass mást! Én sokáig fölhallgatóval a fejemen mászkáltam és zenét, vagy meditációt hallgattam. Talán most azt gondolod, hogy erre a férjed hogy reagálna...értem én... de másra figyelj! És szeresd őt--szeress mindenkit! Áld meg őt mindennap és csak jót gondolj róla! Nem hiszem, hogy rossz ember ő, csak más szinten vagytok és nem ért meg. És nem is kell, hogy mindenki megértsen, mert egy embernek lenne jó megfelelned és az Te magad vagy!

Bizom benne, hogy nem bántottalak meg! Jó szándék vezérel !

szeretettel:
Mimi

" Amit látsz, óh , ember,
azzá is kell válnod:
Istenné, ha Istent,
Porrá, ha azt látod."



Kedves Suzu!

Köszönöm szépen, hogy írtál nekem.
Már nem írom, hogy baja vagyok, mert Mimi felvilágosított, hogy ne használjak negatív szavakat.
Lényegében hasonló helyzetben vagyok mint Te voltál. Nem birom elviselni a primitív emberek közelségét. Nem birom elviselni a banális tv. műsorokat amit akaratlanul hallanom kell. A munkahelyemen anyagias egóista emberek vesznek körűl.
Persze a vonzás törvénye, és olyan a világ, mint amilyen én belül vagyok. Csakhogy ez spiri mesének nagyon szép, és komoly lelkifurdalást okozhat indokolatlanul. A spiri. próbában jóbban hiszek, vagy az előző élet büntetésében.
Remélem kiállom a próbát és leküzdöm a karmámat.

Szeretettel: Bari



Kedves Mimi!

Nagyon köszönöm a segítségedet.
Elhatároztam, hogy két héten belül utolérlek. :-)
Te egy életmentő vagy!

Szeretettel: Bari

"Ahol a szeretet ott az Élet"



Kedves Khadidzsa!

Remek a film idézet. Azt gondolom, valójában pontosan az a fajta szabadság hozza el a legnagyobb szerelem érzését egy kapcsolatban, melyben nem a boldogság miatt érezzük " szükségét" a másiknak.

Én is köszönöm!
Hasonló szeretettel:
Mimi

" Amit látsz, óh , ember,
azzá is kell válnod:
Istenné, ha Istent,
Porrá, ha azt látod."



Kedves Zsu!

Igen, pontosan erre gondoltam! Örülök, hogy egyetértünk!

Minden szépet Neked is!

Mimi

" Amit látsz, óh , ember,
azzá is kell válnod:
Istenné, ha Istent,
Porrá, ha azt látod."



Kedves Bari!

Az első, amit a soraidból érzek, az a bizonytalanság. És ez most nem baj, de arra kérlek holnapra felejtsd el!
Azt, hogy Neked hol kellene kezdened--sajnos nem tudom, mert a Te életedben Te élsz, az érzéseid egyetlen ember ismeri--Te magad!
De el tudom mondani Neked, hogy én hol kezdtem:
Szavak, mondatok ereje biztosan ismerős téma...
Én elhatároztam, hogy hiszek a szavak erejében és kitartóan, következetesen megerősítéseket írtam, meditáltam és vizualizáltam. Mindezeket felváltva , napi szinten tettem és teszem ma is és nincs szándékomban ezen változtatni!
A rossz megszokásokat -újakra cseréltem. Nem kis meló, de gyakorlással hamar sikerül. Rossz megszokás pl.a nem jó érzést keltő szavak használata ..mondatok: az a bajom...., sajnos én még nem...,bajok....,hatalmas , leküzdhetetlen feladatnak tűnik...., ezeket Te írtad le .
Szokj le róluk! Neked nincs bajod, viszont van erőd és van szereteted. ezekből rengeteg van benned!
Amiket leírtál persze valósak, de saját magadra is másként hatna, ha másként fogalmaznál! Kérlek ne tudatosítsd magadban , hogy máshol tartasz! Mind mások vagyunk, másként haladunk. Lehet, hogy ha elhatározod --két hét alatt utol érsz! Miért is ne?
És miért baj az, hogy nő a távolság köztetek ? Lehet, hogy épp csak teszel egy kis kitérőt és végül a spirituális fejlődésednek köszönhetően kerültök olyan közel egymáshoz, mint még soha!! De lehet, hogy épp ezáltal fogsz rátalálni másra....
Nézd , hinned kell abban, hogy a változás csodákat hoz az életedbe! Ne keresd a logikát és ne a rosszat lásd! Minden lehet, még az is, amit most elképzelhetetlennek érzel! Sőt leginkább az lehet!
Semmi sincs véletlenül! A társadalomban legalább annyi pozitívan rezgő emberke él, mint amennyi negatív. Azokat vonzod, akiket akarsz!
Egy nagyon jó ismerősöm egyszer azt mondta nekem, hogy ne higgyem el neki feltétlenül azt, amit mondd, de szépen kér...próbáljam ki...
Nos ennyit kérek én is!
Írj megerősítéseket , sokat- sokszor. Keresd Istent magadban és ő ott lesz, amikor szükséged lesz rá! A hit által válsz szabaddá igazán !
A szabadság pedig biztonságot hoz! Mindkettő boldogsággal fog megajándékozni , ami benned van és minden külső körülménytől független!!
Ajánlom neked Dr. Joseph Murphy könyveit ( A csend csodálatos hatalma, Benned a kozmikus erő....) ezekben olyan csodálatos kis imákra leltem, amelyek olvasása közben eggyé válok Istennel . Bámulatos hatásuk van a mondatainak....
Ezekből merítve csinálhatsz saját magadra kivetítve --saját kis megerősítő imákat , melyekt mondogatva, leírva meglátod---a hatás nem marad el!
Bármiben nagyon szivesen segítek!

Minden szépet Neked!
Szeretettel:

Mimi

" Amit látsz, óh , ember,
azzá is kell válnod:
Istenné, ha Istent,
Porrá, ha azt látod."



Kedves Mimi!

Gyönyörűen írsz és minden sorával egyetértek. Igen akkor lehetek boldog egy párkapcsolatban, ha egyedül is boldog tudnék lennék. Igen, én magam tehetek arról, ha nem működik. Függőség miatt nem lehet harmonikus kapcsolat, elrontja a megfelelési kényszer, az elvesztésétől való félelem vagy a kinek van igaza harc stb.

A közelebb c. filmben azt kérdezi a lány a fiútól (a "másikról"):
- Mit szeretsz benne ennyire? Hogy sikeres?
- Nem. Azt, hogy nincs rám szüksége!

Ezt az írást is köszönöm neked! Szeretettel:Khadidzsa



Kedves Bari! Négy éve

Kedves Bari! Négy éve annak, hogy elváltam a páromtól, akivel 23 évig éltem, két gyermeket szültem és most már mondhatom, hogy túl vagyok mindenen.Én is a spiritualitás felé nyitottam először, évekig gyötrődtem, nem tudtam, hogyan kezdjek neki, éreztem, hogy már rég kinőttem ezt a kapcsolatot, Ennek kb. 10 éve lehet. Igazából semmi rosszat nem hozhattam fel a számlájára a páromnak, csak nem bírtam vele egy szobában tartózkodni, idegesített az unalmas, száraz élete, ami csak tv-nézésből, kávéfőzésből és cigizésből állt.. Egyszer "véletlenül" olvastam egy hirdetést az újságban valami spirituális témájú előadásról. Elmentem. Attól a naptól kezdve, tudtam, nekem ott a helyem. Sokat meditáltunk, közös rendezvényekre jártunk, csodálatos volt minden egyes találkozás. Egyre jobban vonzottam magamhoz a hasonló témájú könyveket, szituációkat. Sajnos a párom ezt nem kultiválta. Mindenkinek elterjesztette, hogy én szektás vagyok. Igen, amit az emberek nem értenek, nem azonos az "általános", szokványos emberi kapcsolatokkal, szituációkkal, az mind szekta, vagy mondhatjuk "hitgyülekezetnek " is, mert ezt is egy általános fogalomként, gyűjtőnévként használják az emberek . Egyre kevesebbet tartózkodtam otthon, egyre többet meditálgattam, olyan barátokkal jöttem mentem, ami azt váltotta ki a páromból, hogy megcsalt egy közönséges hölggyel, akit így utólag a megmentőmnek, a lavina elinditójának is nevezek már. Szörnyű volt megélni, de mégis "Ő" húzott ki a bajból, mert a párom szerelmes lett és akkor már én is úgy éreztem, hogy meg van az indok, amiért elváljunk. Nem mondom, nem volt könnyű, hisz a kínok kínját éltem meg, amikor láttam a kapcsolatukat, de mégis , Isten megadta a segítséget, és el tudtunk válni. Szépen, csendesen váltunk el. Mindent szépen elosztottunk, azóta is barátok vagyunk, eljön hozzám /pár éve egyedül élek, a lányaim már a barátaikkal, illetve a nagyobbik lányok most ment férjhez két hete/, ha valamit pl. meg kell szerelni, de a gyerekeket is maximálisan támogatja. Elmondhatom, hogy mint embert tisztelem és becsülöm, semmilyen érzést nem táplálok iránta. Köszönet és hála érte Istennek, amiért végig segített a nehéz napokon is. Végre megértettem, hogy ami nekünk rossznak tűnik, az is a javunkat szolgálja, értünk van. Lehet, hogy egy bánatban, nagy bajban, vagy gyászban lévő emberrel ezt nehéz megértetni, meg sem érti, de ha eljutunk spirituálisan ehhez a csodálatos érzéshez, megértjük, hogy nem szabad félnünk, hisz Isten mindig velünk van. Suzu



Kedves Mimi!

Nagyon tetszett az írásod! Minden gondolatával egyetértettem, és a végén egy nagyon fontos megfogalmazást találtam. Mégpedig amit a menekülésről írtál. Addig hiába lépünk ki egy házasságból, vagy bármilyen helyzetből, amíg nem érezzük át, nekünk is változni kell, mert a nemszeretem dolog az életünkben csak úgy keletkezhetett, hogy belül van valami megoldatlan probléma. És az a lelkünkben van, és tőle nem szabadulhatunk meg. Hiába menekülünk, a feldolgozatlant magunkkal visszük. Ezért érzem fontosnak én is azt, hogy mindenek előtt a lelki békénket kell megtalálnunk, önmagunkkal kell jóban és szeretetben lenni, mert amíg ezen az úton nem indulunk el, addig csak félsikereket érhetünk el.

Minden jót kívánok neked!
zsu



Köszönet

Kedves Mimi!
Köszönöm szépen mindkét írásodat. Azt, hogy ilyen tisztán érthetően leírtad az élettapasztalatodat, az elért spirituális szintedet.
Öszintén tisztelem és csodálom azt, hogy minden megpróbáltatást leküzdve boldog tudsz lenni.
Sajnos én még nem tartok azon a szinten mind Te, de nagyon szeretném elérni. Én is házasságban élek, és az a bajom, hogy minél inkább a spiritualitás irányába megyek annál jobban nől a távolság a párom és köztem.
A bajokat az is fokozza, hogy a társadalomba is egyre nehezebb számomra az élet.
Nagyon szép amit írsz: megtanulni szeretni, megtanulni a jót látni, önismeretet szerezni, és kezelni tudni az érzelmeinket (érzelmi intelligencia) rátalálni Istenre önmagunkban.
Ez hatalmas leküzhetetlen feladatnak tünik.
Mégis, hol kellene elkezdenem?
Tudnál tanácsot adni?

Szeretettel: Bari