Paolo Coelho

Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. â022 Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.â01D
Paulo Coelho Dolgok, amiket megtanultam az élettől

Címkék:


Örülök, hogy örömet szerezhettem vele!

/Azt hiszem újra visszateszem azt a versemet is a "kedves verseim" topikba, ahonnan ma töröltem, mert belátom, valakinek éppen arra lehet szüksége vagy egyszerűen csak szép élményt jelenthet számára.
Én is boldog vagyok most, köszönöm!



Csenge333

Drága Csenge gyönyörü ez a vers gratulálok!!!!!!!!
Boldog vagyok,hogy olvashattam!!!!!!!!!



Igen, én írtam!

Köszönöm, kedves tőled!



De szép ez a vers, Csenge.:)))))

Te írtad?
Csak a kíváncsiságom kérdezi, én magam gyönyörködöm benne:)



Megtalált utak:

"Csöndből építkező fuldokló éj
ködsirámok közt játszó percnyi pillanat.
Sziveken ugráló néma rejtelmek,
felismerésre váró égi üzenet.
Látom az utat, mely el-elkanyaraodik,
követem a léptek zaját, melyek visszhangzanak.
Útkeresők vagyunk mindannyian,
de ha rossz irányba megyünk, visszatérítenek minket,
mert elrontani ezt sem tudjuk teljesen...
Ó ember, ne áltasd magad!
Balga lépteid őrző szemek figyelik.
S ha figyelmeztető szóra sem nyílnak füleid,
csak magadat hibáztathatod, ki sem hallani,
sem látni nem akarsz, mert gyenge a láb és ingatag a palló,
mely magasabb világokba vezet.
Erő és bátorság kell ahhoz, hogy a szűkebb ösvényen is messzebbre juss,
S ha kell, könnyedén nézhess vissza, hogy szégyenkezned se kelljen a múlt miatt,
ahhoz szüntelen vizsgálódó-tükörbe néző élő lelkiismeret szükséges.
Mi eszedbe juttatja ember-voltod másságát.
S ha már tetteid hajtóerejét sem érzékeled,
és jó embernek hazudod magad,
és már belevesztél az önfényvesztés kápráztató áramába,
tudod, hogy mindig van még egy esély!
Míg lépni bírsz, míg lélegzel,, s ajkaiddal vagy azok nélkül-puszta gondolatok által-,
s teremtő erőd birtokában olyan erőket gerjesztesz,
amely önmagából kiindulva a fényt is képes magához vonzani.
S ha e fényben megfürödve, szeretettől feltöltekezve,
világító sugarakat küldesz az éjbe, hogy a sötétben
botorkáló lelkeknek mutathasd az utat, akkor,
Na, akkor elmondhatod, hogy az UTADAT járod.
S hol útjaink egymást keresztezik, vedd észre,
mi megállásra késztet,
S ne akard az életet egyre gyorsuló tánclépések
forgatagában bevégezni, s e kavargó hullámok
egyre súlyosabb szorításában elfelejteni:szeretni."

/2002, 2010./