Kedves verseim

Azt szeretném, ha ide beírnátok kedves verseiteket.
Azt is szeretném, ha zömében magyar költők verseivel telne meg a fórum, de lehet más nemzetiségű is a költő.
És azt is szeretném, ha az ide leírt vers tükrözné a hangulatotokat, vagy egy aktuális történéseteket.
És persze ezek csak titkos vágyaim.
Én ezzel a gyönyörűséggel adom meg a fórum hangulatát:

Tóth Árpád: MA LELKEMET...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

1913

Szeretettel: Ery



Ercsike! Köszönjük, hogy megosztottad velünk!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedvenc Versem!

Drága Szerelmemnek! :)

Ajándék e nap :)

Ajándék e nap, Kedvesem,
Ünnepe azon gyönyörű percnek,
Mikor első dobbanásával szívednek,
E világot választottad lelkesen.

Ajándék e nap, csodálatos,
Lelked megérkezett hívásra,
Boldogan nyílva a Csodákra,
Szerető vágya alázatos.

Ajándék e nap, Kedvesem,
Áldott születésed ünnepe,
Mit is kívánhat lelkünk Istene:
Teremtsd Világod Boldogan, Szerelmem!

Szeretlek!
Álomkereső



Nekem ez is VERS!

Bródy János: Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.



Reviczky Gyula

Magamról

Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.



Juditmama!

Ezek szerint ez közös kedvenc.. :)



Juditkám! Ezredszer is tiszta libabőr vagyok!!!! Köszönöm!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Radnóti Miklós

A nagy kedvenc!

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály:
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt tornyot, szelid tanyát,
az gyárat lát a látcsőn, s szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg:
és ott a park,a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
mig jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
l944. január 17.



Drága Tündérke!

Nagyon pontosan ismered, tényleg a fejedben van és köszönjük, hogy újra olvashattuk Általad!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Mama

József Attila: Mama

"Már egy hete csak a mamára gondolok.
Mindig, meg meg állva, nyikorgó kosárral
ölében ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam. Ordítottam,
toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát
másra, engem vigyen fel a padlásra.

Csak ment, s teregetett némán. Nem
szidott, nem is nézett én rám. S a ruhák fényesen
ragyogva keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de mostmár késő. Most
látom milyen óriás ő. Szürke haja lebben
az égen, kékítőt old az ég vizében."

Elnézést, ha nem szó szerinti, fejből idéztem. Imádom ezt a versikét, ha álmomból felkeltenek is szavalom :)

Általános iskolás korom óta kedvencem.

Szép napot mindenkinek!



Ágicám csodálatos ez is! Köszönöm, hogy leírtad!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Vörösmarty Mihály

A merengőhöz

Hova merült el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolba keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalutón kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs?hír? gyönyör? Legyen bár mind özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket.
A látni vágyó napba nem tekint,
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget.
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívedben jó, ki lelkedbe nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába
Egész világ nem a mi birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jővő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsiny tanyán.
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek
Zajából felrémül a szívmagány,
Ha van mihez bizhatnod a jelenben.
Ha van mit érezz, gondolj és szeress
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress.
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz,
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen
Ha kart hizelgő ábrándokra nyítsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát
Egész erdő viránya csalja bár,
Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt.
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könnyüt.

Szeretettel: ágica



Drága Judit és Ery!

Igen ez a kedvencem, nagyon sok mondanivaló van a sorok közt.
Egy kicsit a jelenlegi életemet is tükrözi.
Egyszer biztos kinő a gólyának a szárnya és el tud majd repülni messze messze........
Szeretettel ölellek benneteket
Puszi
Klári



Drága Klári!

De jó, hogy leírtad, én nem ismertem, pedig milyen kedves és mennyi mondanivaló van benne.
Jó, hogy itt vagy! Puszi!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Klárikám, tudtam....

már vártam, hogy ezt a kedvenc versedet ideírd nekünk. Tényleg nagyon szép! szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Arany János

Mamám nem is szavalta inkább mesélte el nekem ezt a verset kisgyerek koromban.
Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

Szeretettel
Klári



Ágicám Drága! Olvastam és írjál nyugodtan

bármit, nagyon fogok neki örülni és biztosan mások is! Megfogalmazódott itt a napokban, hogy milyen szépek is a versek és
nincs időnk olvasni. Aztán Alexander valamiből idézett nekem és pedig bemásoltam az egész verset és rájöttünk, hogy itt úgy
is olvassuk egymást, akkor biztosan szívesen olvasnánk a mások által kedvelt gyönyörűségeket. Várjuk a Tiédet is.
Csodás estét Neked és Mindannyiunknak!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Erykém...

Irtam neked !! Légyszí nézd meg. Verset igérem fogok írni!!! Ölel : ágica



Húúú Juditkám.....értem! Nagyon szép és találó is!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Oh hát máris? Drága Erykém!

Nagyon örülök, hogy máris elkezdhetjük kedvenc verseinket felidézni!

Akkor én egy Faludi György szonettel kezdem, ime:

CXLVI. szonett
(Kalkuttai Teréz)

Hogy Krisztus szenvedését látja minden
haldoklóban, vagy csak az emberi
lét nyomorát, s a dogmák szövedéke
közt mint teremtett ilyen mennyei

rendet magában, titok: de csak így
tudta Káli kolera-sujtott papját
roskadó, öreg vállára felvenni
a kalkuttai pocsolyából: másként

rég megtört volna India ezernyi
borzalma s kínjai közt - és máshogyan
nem törölgetné szemsarkát mindenki

e tőle olyan idegen, sovány
albán vénasszony láttán, ki a jóság
szépségét hordja ezüst homlokán.

Toronto, l982)

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."