Kedves verseim

Azt szeretném, ha ide beírnátok kedves verseiteket.
Azt is szeretném, ha zömében magyar költők verseivel telne meg a fórum, de lehet más nemzetiségű is a költő.
És azt is szeretném, ha az ide leírt vers tükrözné a hangulatotokat, vagy egy aktuális történéseteket.
És persze ezek csak titkos vágyaim.
Én ezzel a gyönyörűséggel adom meg a fórum hangulatát:

Tóth Árpád: MA LELKEMET...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

1913

Szeretettel: Ery



Arany János

Mamám nem is szavalta inkább mesélte el nekem ezt a verset kisgyerek koromban.
Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

Szeretettel
Klári



Ágicám Drága! Olvastam és írjál nyugodtan

bármit, nagyon fogok neki örülni és biztosan mások is! Megfogalmazódott itt a napokban, hogy milyen szépek is a versek és
nincs időnk olvasni. Aztán Alexander valamiből idézett nekem és pedig bemásoltam az egész verset és rájöttünk, hogy itt úgy
is olvassuk egymást, akkor biztosan szívesen olvasnánk a mások által kedvelt gyönyörűségeket. Várjuk a Tiédet is.
Csodás estét Neked és Mindannyiunknak!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Erykém...

Irtam neked !! Légyszí nézd meg. Verset igérem fogok írni!!! Ölel : ágica



Húúú Juditkám.....értem! Nagyon szép és találó is!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Oh hát máris? Drága Erykém!

Nagyon örülök, hogy máris elkezdhetjük kedvenc verseinket felidézni!

Akkor én egy Faludi György szonettel kezdem, ime:

CXLVI. szonett
(Kalkuttai Teréz)

Hogy Krisztus szenvedését látja minden
haldoklóban, vagy csak az emberi
lét nyomorát, s a dogmák szövedéke
közt mint teremtett ilyen mennyei

rendet magában, titok: de csak így
tudta Káli kolera-sujtott papját
roskadó, öreg vállára felvenni
a kalkuttai pocsolyából: másként

rég megtört volna India ezernyi
borzalma s kínjai közt - és máshogyan
nem törölgetné szemsarkát mindenki

e tőle olyan idegen, sovány
albán vénasszony láttán, ki a jóság
szépségét hordja ezüst homlokán.

Toronto, l982)

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."