Vidd haza a világot!(meditáció Chopra-tól)

Ez a gyakorlat a tudatosság egy új fajtáját alakítja ki.Lassan szakítasz a szokással,hogy elszigetelet különálló létezőnek lásd magad.Feldereng a felismerés,hogy a világ egésze nem egyebütt,csakis benned rejlik.

Nem mindegy,hogy önmagadat mondod teremtőnek,vagy az egódat.Egód mindig is a személyiségedhez fog kötődni,és természetesen szó sincs arról,hogy a személyiséged teremtene meg mindent körülötted.A teremtés nem ezen a szinten megy végbe.Lássuk,hogy közelebb tudunk-e kerülni a benned rejlő teremtőhöz!Ezt úgy tesszük meg,hogy egy rózsáról meditálunk.

Végy egy gyünyörű vörös rózsát,és tartsd magad elé!Szívd be az illatát,és mondd magadnak a következőt:"Nélkülem ez a rózsa nem volna illatos."Fogadd magadba az izzó bíborszínt,és mondd magadnak:"Nélkülem ennek a rózsának nem lenne színe."Simítsd végig a bársonyos szirmokat,és mondd magadnak:"Nélkülem ennek a rózsának nem lenne anyaga."Ébredj rá,hogy ha minden érzékletből kivonnád magad-a látványból,a hangból,a tapintásból,az ízből,az illatból-,a rózsa nem volna egyéb az ürességben rezgő atomoknál.
Most vegyük szemügyre a DNS-t,amely a rózsa minden egyes sejtjében benne rejlik!A lelki szemeiddel képzeld el a kettős spirál mentén felfűzött atomok milliárdjait,és mondd magadnak a következőt:Az én DNS-em szemléli az ebben a virágban lévő DNS-t.A megtapasztalás nem abból áll,hogy egy megfigyelő szemlél egy tárgyat,hanem a DNS egy formája szemrevételezi a DNS egy másik formáját."Most figyeld,ahogyan a DNS vibrálni kezd,és az energia láthatatlan rezgéseivé alakul.Mondd magadnak:"A rózsa feloszlott saját elsődleges energiájává.Én is feloszlottam a magam elsődleges energiájává.Immár csak egy energiamező szemlél egy másik energiamezőt."
Végezetűl lásd,ahogyan a te energiád és a rózsa energiája közötti határ elmosódik,ahogyan az egyik hullámsorozat beleolvad a másikba,miként az óceán hullámai emelkednek fel és buknak alá a végtelen víz roppant felszínén.Mondd magadnak:"Minden energia egy forrásból származik,és oda is tér vissza.Amikor egy rózsára nézek,avégtelenség egy aprócska rezdülése árad ki a forrásból,hogy megtapasztalja önmagát."
Ha ezt a csapást követted,elérkeztél a tényleges valósághoz:egy végtelen,nyugodt energiamező egy pillanatra megrezdült megtapasztalva egy tárgyat (a rózsát) és egy megismerő alanyt (téged a megfigyelőt),anélkül,hogy bármerre is mozdult volna.A tudat egyszerűen vetett egy pillantást örökkévaló szépségének egy aspektusára.Egyetlen indítéka az volt,hogy megteremtse az öröm pillanatát.Te és a rózsa ennek a pillanatnak az ellentétes pólusain álltatok,mégsem volt szó elkülönültségről.Egyetlen teremtő simítás tétetett meg,amely összeolvasztott kettőtöket.

Hozzászólások



Ez fantasztikus!

Éppen ilyen gondolataim vannak már egy ideje, s a bennem lévő Tudat is hasonló meditációkra indít. Az én meditációmat "fényfürdő meditációnak" neveztem el. Ott is a végtelen energiamező és az univerzális létezés megtapasztalása a lényeg. Le is írom röviden.
Amikor lehunyom a szemem (bár sokszor nyitott szemmel szoktam meditálni, legtöbbször nem zavar a látvány, el tudok vonatkoztatni tőle, mert egyszerűen elfogadom), elképzelek egy ajtót magam előtt. Az ajtó résein fény szűrődik ki. Végtelenül tiszta és erős fény. Erősebb minden fénynél, mégsem késztet hunyorgásra, tág pupillával bele tudok nézni, jó érzés. Nyúlok az ajtó felé, hogy benyissak, az ajtó pedig mielőtt hozzáérnék, kinyílik. Be akarok lépni, de nem is én lépek be, hanem a végtelen fény lép körém. Egyszeriben körülvesz, eltűnik minden más, csak a tiszta, végtelen, ragyogó fény van. Nincs fent és lent, nincsenek irányok, csak a fény. Élvezem pár pillanatig ezt az állapotot. Közben egyre jobban érzem, hogy "itthon vagyok". Ez maga a végtelenség, a végtelen energia, az Áramlás maga. Ránézek a kezemre és látom, hogy lassan áttetszővé válik. Ahogy az egész testem is. Lassan feloldódom ebben a fényözönben és már csak a fény van. Egy vagyok a fénnyel. Egy vagyok a végtelennel. Közben teljességgel érzem, hogy itthon vagyok. Ez vagyok én. Egy csendes hang mondja is: "Üdvözöllek itthon!" Élvezem ezt az állapotot. Aztán lassan a testem kezd újra materializálódni. Érzem minden sejtemet, csodálatos érzés. Érzem, hogy mögöttem újra ott az ajtó. Ne kell megfordulnom és kilépnem, mert itt nincs is talaj. Egyszerűen csak kikerülök újra az ajtó elé. Az pedig becsukódik lassan. Behunyt szemmel látom magam körül a szobát, ahol vagyok valójában is. Látom, hogy mindent ez a végtelen fény alkot, ez az energia minden. Érzem, hogy az egész világ, sőt, az egész Világegyetem ebből a fényből áll. A csendes hang azt súgja: "Üdvözöllek itthon!" Érzem, hogy mindenütt otthon vagyok, hiszen mindenütt a Fény megnyilvánulása vesz körül, minden Belőle áll. Csak az előbb megtapasztaltam a rezgés nélküli folyamatosságát, végtelenségét és feloldódtam Benne. Amikor kinyitom a szemem, mindenre úgy nézek már, hogy a végtelen energiát látom benne. Nagyon jó érzés.
Volt már olyan is, hogy egy ilyen "hazatérős" fényfürdő meditáció után, mikor kinyitottam a szemem, konkrét seb tűnt el a kezemről, ami a meditáció előtt még ott volt. Mindig fizikálisan is frissebbnek, erősebbnek érzem magam ilyenkor. Hiszen ilyenkor valóban az Áramlás újra alkotja az egész testünk struktúráját, aktuális érzésünknek megfelelően. Javaslom ezt közös meditációként is, hiszen olyankor az "egy akarat" valódi csodákat művel. Hiszen ez nem más, mint a Megengedés Művészetének a gyakorlása. Egész lényemet átadom a Végtelen Áramlásnak, s Ő szellemi érettségemnek megfelelően optimalizálja lényem állapotát.
A megengedés a legjobb dolog. Amikor rábízom magam teljességgel az Áramlásra. Soha nem okoz csalódást.
-Fóka-