NŐni és nem néni!

Szépet, meleget és boldogságosat álmodtam, kiskutyám volt, aranyzsemle színű, beteg lett, figyelni kellett rá és törődni vele.Kedves vitte a prímet, betakargatta, törölgette, s miközben intézte a saját kis melódolgait telefonon, odaadta, vigyázgassam kicsit én is.... és jé, kocsink is volt!

Elmeséltem neki, és nahát! ... mit kérdezett rögtön, gondolkodás nélkül: szeretnél egy kutyát?

Kedves is emlékezett az álmára, ki kell cserélnie a gépen a háttérképét, gitárosra. :-))
Igen, örök segítője a zene, minden baját, búját ebbe öli, örömét a bánatban ez oldja.

Eszembe jut saját életemben is mekkora szerepe volt és van, és a válás után fél évig szó sem jött ki a számon, énekelni pár sort is pedig csak kb 3 év múlva sikerült.

Nagyon kemény időszak volt ez, elkövettem - nem szándékosan - azt a hibát, hogy hallgattam exre, miszerint felnőttek a gyerekek és nem kell törődni velük, és ideje önmegvalósítani... elnyomtam magamban azt az ősi hangot, ami a női öntudat méltóságot és biztonságot adó ösztönössége, ami az anyai szív hangja ... és bizony még tovább szakadt a család, mert kerestem a NŐT magamban, ha felnőtt-kamasz gyerekeim mellett anyának már nem úgy kellek és ami valahogy kimaradt, kerestem a NŐt, amit elnyomott az anya és az ember magamban és amit megtalálva viszont az nyomta el az embert, az anyát.

Mai fejemmel azt mondom, ezt igenis meg kellett tennem, mert valamit kihagytam volna és bántam volna, de azt is jól tudom, hogy az arányokat nem találtam meg, a határokat néha durvábban átléptem, és nem szándékosan, de megbántottam vele a gyerekeimet, akik zárkózottabbak lettek, de minden rosszban van valami jó is: egyben önállóbbak is lettek, csak Kiskölök, a legkisebb Herceg viselte nehezen, a maga akkor 14 évével, hogy szétszakadt a világ, s nincs apa, és én is majd elhagyom ugye? Ő még megoldatlan dolog, nekem IS van még bőven tennivalóm, nem dőltem hátra!

Bár jobban tudnánk megoldani, hogy mi, az új generációhoz tartozó, a méltóságunkat és öntudatra ébredő-kereső NŐK maradjunk jó anyák, jó munkatársak, jó emberek , jó barátnők, jó szomszédok. Kedvesek, bájosak, erősek, szeretethalmozók: szeretetet adók és szeretni vágyók, és hálásak, ha hagyja egy másik, hogy szeressük, teljes szívünkből, és nem élnek vissza ezzel. Szerintünk a hűség nem elavult dolog, csakúgy, mint a tiszteleten alapuló bizalom sem.

Lehetetlen feladat, és paradoxon: de erre csakis a NŐK képesek. Ennyi szerepet vinni, egyetlen életben, világra hozni életeket, terveket, családot, igenis nem kis munka. Tisztelet dédanyáinknak, akinek épp csak 3-4 elemijük volt, és a ház- és udvar, kerttartás feladatában teljesedhettek ki. Nem mondom, hogy ez nem lehet jó, de nem mindenkinek elég (és akkor talán szégyen is volt többre vágyni...)

Csodálatos, milyen tartalmas irományok terjednek, szájról szájra, netről netre, igenis érteni kell szavukat, hogy mi nők el merjük kezdeni keresni AZT, amire eddig elődeinknek se lehetőségük, se fogalmuk sem volt, hogy kereshetnék.

Nem egyszerű, szükséges hozzá A férfi, aki kicsomagolja a NŐt, aztán a NŐből az embert, az asszonyt, az állatot, a tüzet, a csendet, a békét, a harmóniát, és végig kitartóan szereti, hisz és bízik benne. És fordítva!

Szerencsés az a NŐ, ki megtalálja álmait egy Férfi nélkül, hogy megtalálhassa őt a Férfi, a párja, a lelki társa.

Van, kinek több is adatik, minden kapcsolat tanít vagy áldás, épít vagy rombol, és ha ez utóbbi, kellő mértékű egészséges önértékelés szükséges ahhoz, hogy akármi is az ára, de kilépjünk a másik és önmagunk árnyékából.

Jogunk van az egyenlő félként kezelt kapcsolatra, és nagyon kell bíznunk abban, hogy nem szalad el velünk a ló és nem esünk át a túlsó oldalra. (házisárkány-szindróma)

Ösztöneink szolgálatába kell állítani megérzéseinket, és tenni, amit a női szív meg tud tenni.

Hesna már említett interjújában Feldmár András (!) mondja: Nyisd meg a szíved, és csoda történik. IGEN!

Nyisd meg a szíved és a Férfi megnyílik. Idő kell, míg megtudjuk, kire is érdemes komolyan és őszintén figyelni, adjuk hát meg ezt az időt magunknak, mert bizony a szívnyitogatás nem fájdalommentes, szívtörések kockázata igen magas, pláne ha kiforratlanul, vagy egy másik, lelkünkben le nem zárt kapcsolatot cipelünk még, és sehol a békés, derűs, belső szabadság.

Bízz magadban és rájössz arra, hogy ki érdemel meg és ki nem. Hogy ki tud jól bánni a nyitott szíveddel és onnan már a felismerés egyszerűvé tesz mindent. Kevesebb csapdát találsz, a szemed nyílik, több nyitott szívet érez! Vagyis olyankor álljunk fel a padlóról, ha már összeszedtük ott is, amit MEG kell látnunk, a gödörben keressük meg ásónkat és nosza kezdjünk vele ásni újra, de már MÁShogyan: lépcsőt kell ásnunk ugyanazzal az ásóval, amivel eddig csak "valamiért" egyre mélyebbre kerültünk, irányt és szemléletet váltva igenis ki kell mernünk pislantani: megszerezni és megérezni azt az ŐSI női lényt, aki bennünk lakozik. Kisugárzásunk és tartásunk olyan ősi fegyver, ami még a csodaruhák és a punci hatalmánál is nagyobb lesz.

Kedves Édes NŐK!

Képesek vagyunk rá!

A kisvárosi anyai nagyanyám még 80 évesen is elegáns volt, hisz úri szabó férje mellett bele kellett tanulnia a varrásba, így ügyesen öltözhetett és olcsón, úrinő volt, tartásra, természetességre tanított mindenkit, bármikor segített másokon, igényes volt magára, de nem a szépségipar megszállottjaként, hanem kiismerte a kerti csodák csínját-bínját, plusz rengeteg saját termelésű zöldséggel, gyümölccsel táplálkozott, amikor betegebb lett, és a Színházi Élet újságokkal tartotta magában a lelket. Csoda egy NŐ volt. Felnevelt semmi pénzből 2 gyereket, az egyik Magyarország eredete-kutató lett, történész, fogorvos és atomerőmű-vegyész, a másik az én szerény, megrögzötten kedves és jót akaró, kitűnő tanuló, szorgalmas, elkötelezett, gyógyszerész édesanyám.

A másik nagyanyám felnevelte apám, kijuttatta a faluból, fel, fel és feljebb a doktori székig (matek!), apám örök életében visszavágyott az emberi melegséget, vidám beszélgetéseket, elfogadást, összetartozást adó kicsiny szülőfaluba, míg nagyanyó csendben maradt a kerti munka és az állatok etetése mellett, álmait meg nem valósíthatta, hisz nem is lehetett azt akkoriban egy csöpp faluban, mert ott a nő neve szolga volt és csendbe' légy. Rám maradt lelki öröksége, engem várt a halálos ágyán, és én lehettem az, aki foghatta a kezét, mikor már el akart menni örökre. Akkor megtudtam szavak nélkül mindent a lelkéről, önfeláldozó szeretetéről...

... és most sok év múltán, az ő tiszteletükre is keresem magamban az öntudatos NŐT, mert én már megtehetem, a munkatársnőt, aki ambíciókat kerget, az anyát, aki tyúkanyó, a kislányt, aki gyerek marad a szülei szemében, a barátot, aki kuncog és hülye lehet, és elbírja, hogy ne vegye túl komolyan magát, de azt is kell, mert nem lehet úgy élni, hogy nem vagyok magamhoz kegyetlenül szigorú és őszinte és nem használom ki az új generációm adta ingyenes lehetőségeket megkeresni magamban azt, aki engem él és aki ebből másoknak él.

Drága Édes Férfiak!
Egy dolgot tehettek, de azt nagyon:
Meg akarjátok menteni a világot?
Szeressetek egy nőt, tiszta szívetekből!

Soha nem tehettek jobbat a gyerekeitekkel, minthogy szeretitek az anyjukat!
:-))

Két nő létezik egy Férfi számára, az egyik aki felneveli, a másik, aki mellé felnő. A többi nem számít.
*******

***

Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.
És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény.
Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.
A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.
Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban.
Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság.
A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.
A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.
Nem tudom, milyen világ jön.
De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.
Ebben bizonyos vagyok.

Müller Péter: Férfiélet, női sors

Címkék:

Hozzászólások



:-)

Sade és Jamiroquai meg Yonderboi

Keep looking - http://www.youtube.com/watch?v=BoiRnJe9bYE

Talulah - http://www.youtube.com/watch?v=xWsknFfv_hs

Love hides - http://www.youtube.com/watch?v=1V-lgUn1rw8
:-)))

Kila, köszönöm a számot!
Pipacska, Köszönöm a lájkot!

:-))



Volt idő, mikor sokszor

Volt idő, mikor sokszor telepedtek rám hideg álmok, előtüremkedtek lelkem gyűrött koszos kis rongyai, a tudatalattimba rejtett fájó érzések, értetlenek...

csodálatos dolog ezeket megfejteni merni, emlékezni merni rájuk, mert ezek az álmok mutatnak valamilyen kis kapaszkodót, mi is az, ami blokkol, és milyen utálatos volt, ahogy kérés nélkül rám telepedtek, és nem bírtam alóluk kimászni, képtelen voltam, a súlyuk ólommá változtatott, és ahogy meg mertem kicsit dermedni, nem harcolni ellenük, már nem menekülni előlük, hanem akarni szétolvadni bennük, átengedni őket magamon, akkor... megszűnt felettem a hatalmuk...

... és jöttek a varázsos, majd meleg és jó érzést hagyó álmok, mikor már repülni mertem egy szakadék felett, mikor egy biztonságot jelentő CIPŐ kerül a lábamra, mikor egy kicsiny szeretetdarabka valahonnan, talán belőlem, talán másból, de ez erősít meg abban, hogy része vagyok valami nagyon jónak, csak hagyjam magamon átfolyni a bármit, és tudni fogom, mit is építsek be magamba és mit is engedjek be, hogy melyik hidat égessek fel, engedjem el és melyik hídon is menjek át és fogadjam el....

Annyira nagy dolog ez az álom, a kutyával, hogy fel nem tudom fogni szinte.

Nem a kutya a lényeg.
A biztonság.
Hogy biztonságot vagyok képes adni.
Hogy biztonságban vagyok.

Mindig lesz cipőm, amivel a miért-hegyeimet megmászhatom, amikor ott az ideje, lesz takaróm, otthonom, mert szeretek. És mert hagyom, hogy szeressenek vagy ne szeressenek.

Minden hegy, ami elém került és minden tégla a falamban fontos volt, mert nélkülük sosem lennék olyan, amilyenné lettem. Minden szeretetcsepp és nemszeretetcsepp színt adott.

Téglák. A narancsok, igen, az a nagy fekete is, és a kékek, amik a ki/feldolgozott feketék.

Képek:

http://3.bp.blogspot.com/-0Me5ezx9mWs/UnzwSHlSswI/AAAAAAAADIw/DL5zNk-ikn...

http://1.bp.blogspot.com/-qybqZfcaegk/UnzwUsI7xfI/AAAAAAAADI4/bpTYCVuPWh...



Kila kedves!

Hű, ezen is gondolkozni kéne!

:-)



Pillanat! megvan! Volt egy

Pillanat!

megvan!

Volt egy érdekes dokumentumfilm, hogy a gyermekkori anyai szeretet mennyire megalapozza további sorsunk.

Kitartóbbak, bízóbbak, önállóbbak lettek az emberek, akiket anyai védőszárny dajkált, addig, amíg kellett.

Ráadásul bizonyos DNS receptorok is bekapcsolt állapotba kerültek, ami azt is jelenti, hogy a törődés "átírja" a DNS-ed, a belédkódolt sorsod.

Érdekes film volt.

Csak gondolkozzunk majd el rajta, később, ha gondolod! :-))



Pipacska, erről mást

Pipacska, erről mást gondolok, és az nem baj!

hova is írtam erről... hmmm



:-))

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, szeretlek Titeket!

:-))

Szép jó éjt!



Jó észrevétel, köszi,

Jó észrevétel, köszi, javítva!



Akkor hogy fogalmazzam? Én

Akkor hogy fogalmazzam? Én NŐből vagyok!

:-)))

Kedves Férfiak és ti hogy látjátok, milyen a FÉRFI vagyok érzés?

:-))

Így jobb?



Pipacska :-))))))))) Szépre

Pipacska :-)))))))))

Szépre gondoltam, a papás-mamás ürügyén! :-))

olyan esernyősre... ott a középső képen :-)))))

Mikor a papi utálja, hogy hülye vagyok, de mégis hoz egy kiló lisztet, mert tegyük fel elbénáztam a sütit... és elszámoltam a mennyiséget...

:-)



Valóban csak önmagunkat kell

Valóban csak önmagunkat kell megélni?... vajon egy anya-gyermek kapcsolat sem mutat ezen túl?

Ebben a kapcsolatban sem CSAK magunkat kell megélni, de kicsinyünket, majd nagyunkat segíteni, soha el nem múló szeretettel őrizni, addig fogni a kezét, ameddig csak igényli, annál hamarabb engedhetjük el aggódás nélkül és valóban, ha felnő és mert ha valóban tudtunk önmagunkból adni gyökereket, ő is bizton szárnyra kap...

Na jól elgondolkodtatott ez az egy mondat...

Köszönöm hát!



:-)

már csak egy papás-mamás kéne :-))



Pipacska!

Igeeeen! :-)))



Kila kedves!

Segítenél?

De egy mondaton már itt ülök 10 perce:

"Magunk megélése a cél. Hova fel? A csúcsra?"

És utána?

Van egy gyönyörű s nekem nagyon kedvenc írásod, ez jutott erről eszembe, megkerestem:

"Mellém telepedett és éreztem. Valamit éreztem, amit soha azelőtt és soha azóta. Senki más társaságában nem jelzett így a szívem s lelkem.

Szerintem azon az estén eljött az ideje annak, hogy a fényes, fátyolos végtelenből előlépjünk és földi keretek között megtapasztaljuk egymást.

Sokat tanulok általa Magamról, Magunkról. Beláttam, hogy a szeretni engedve érdemes; szabadon."

Csodálatos. Varázs.
Vajon ő is így érezte?

vajon akkor csak magunkat éltük meg??
S ha ő is úgy érezte, valódi csoda, örök jelen.

Vajon ilyenkor kerülünk tovább, önmagunkon túl?



babás-mamás :-)



Ez nagyon szép köszönöm!

**

Nekem vannak ellenségeim, akik nem szeretnek,
megosztó személyiség az, aki gondolkozni, kérdezni vagy érezni mer :-)

Pláne úgy, ahogy az nem elvárt. :-)

Tanulom a türelmet, igen.

Néha egész jól csinálom.



KV

"Kávézol…

Igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd. És az életed." (Mosolyhíd, Csitáry-Hock Tamás)

*.*
Aztán megtanulsz magadnak kávét főzni.
Sőt, vannak időszakok, mikor elhagyod a kávét.
Mi történt?

Semmi. Megértettél valamit.



Igen,
szeresd ellenségeid, mert türelemre tanítanak :-)

Ha igazad van, amúgy is van türelmed,
ha meg nincs, akkor meg muszáj, hogy legyen!

Köszi!



Bocsi, ez kimaradt...

Bocsi, ez kimaradt...

Ha jól meggondolom, 6 állatot temettem el 1 hónap alatt.
Nem, köszönöm, most nem kell újabb.

**

Nénik pedig továbbra is maradnak az életemben.
És gyerekek is.
És Férfi is.
:-)



Nem lépek más irányba, mert

Nem lépek más irányba, mert engem most ez az irány vonz. Tehát követem ezt az irányt, felesleges lenne csak azért kilépnem, mert valaki nem ért, vagy máshogy gondolja.

A felelősségről rengeteget írtunk. Ez most egy másik, de ugyanolyan fontos aspektus.

A kutya fontos, akinek nincs, sokat veszthet, itt szintén nem ez a lényeges momentum, csak egy vezető szál, ez is szintén a felelősségről szól.

Én már voltam néni és te?

Egymáshoz fel kell nőni, bizony kedves, ez FONTOS! És rettenetesen nagy felelősség nem csak magunkért élni és NEM csak magunkat megélni!

Ennek előfeltétele megérezni a saját felelősséged az életben, valóban.

Köszönöm meglátásaid!

:-)