Kérdőjelek, most jóban vagyok magammal avagy nem?

Azt írjátok itt sokan, hogy akkor talál ránk az igaz szerelem, ha jóban vagyunk önmagunkkal.
2 évig voltam mélyponton, kikászálódtam belőle, és most határozottan kijelenthetem, hogy köszönöm jól vagyok, jöhet a lovag! :) Mégis megint belenyúltam, egy olyan srácba szerettem bele, aki nős, és még nem indították el a válást. Most mit csináljak? Várjak rá, hagyjam el? A szívemre hallgassak vagy az eszemre? Nézzek magamba? Velem van a "baj"?
A barátnőm még javában nyalogatta a sebeit válása után, és egyáltalán nem volt stabil idegileg amikor belebotlott abba a pasiba, aki azóta is a párja. Miért mindig másnak alakul jól az élete?

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Cherry,

válaszodat olvasva azt hiszem félre értettél...
Általánosságban írtam le a példákat a saját, illetve környezetemben tapasztalatak és látottak alapján. Azonban minden ember már, nincs két egyforma ember, nemhogy élethelyzet... (ezt egy korábbi blogbejegyzésemben részletesen taglaltam)
Naná, hogy mindegyk pasi más jellem - az esetleges hasonlóságok vagy átfedések csak nagyon alapos ön- és helyzet elemzések megtétele után szoktak előbukkanni. De - nem mindenki elemző típus...:)
Igen, a nős pasi valóban egy külön kategória. Én csak teljesen szubjektív szemszögből írtam le gondolataimat, rád bízva, mit engedsz át és mit tartasz fenn belőle a "szűrődön". Ha az egész átfolyik, az sem baj:)

Azonban kicsit elszomorított, hogy a "ha az van megírva, hogy együtt van dolgunk a világban"... teljesen félreértelmezted. Azt hiszem, ahhoz, hogy össze egyeztesd a vonzás törvényét az idézetemmel még nagyon sokat kell olvasnod, tanulnod a világról és a világból... Nem kívánok semmilyen magyarázkodásba bocsátkozni ezzel kapcsolatban - miközben gyarapítod ismereteidet e témában egy dolgot tarts szem előtt: próbáld meg látni és észrevenni a fától független az erdőt:) Közhelyesebben - nézz is, ne csak láss.

Mindig minden úgy történik, ahogy annak történnie kell!

Szeretettel/Tornadolulu



Kedves Tornadolulu!

Nem mindig ugyanabba a típusba szoktam beleszeretni. 13 éve váltam el, 7 évig nem kerestem tudatosan társat, nem is jött senki. Aztán kerestem, és minden kapcsolatom más volt, minden férfi más jellem volt. Tudom, hogy a nős pasi az külön kategória. Meg akarom tapasztalni, hogy ez a srác mennyire hidegült el a feleségétől, és ha azt látom, hogy esze ágában sincs válni, természetesen kilépek.
Azt írod, hogy:"ha az van megírva, hogy együtt van dolgunk a világban"... Ezek szerint meg van írva a sorsunk? Nem mi vonzzuk be a szerelmet? Hiába próbálkozom, vizualizálok, dolgozom azon, hogy megkapjam akire vágyom, mindez hiábavaló? Akkor ölbe tett kézzel fogok ülni, mert akinek jönni kell úgyis jönni fog ... mondjuk a közértben botlok bele. Hm?



Cherry Drága...

... az a helyzet, hogy ahány nő, annyi tanács erre az élethelyzetre...
Ám több szempont van, amit nem árt ha szem előtt tartasz.
1/ sosem véletlenül kerül az utunkba sokadszorra pl, egy nős pasi (van aki az alkeszeket, van, aki az agresszíveket, stb. vonzza be rendszeresen) Magam körül - és a magam tapasztalatából - úgy látom, hogy ez a folyamat addig tart, míg fel nem ismered mi is a dolgod ezzel a szituval, az ilyen pasi okozta élethelyzettel, azaz: MIT IS KELL MEGTANULNOD?
2/ ... ezek a gondolataim nagyon szubjektívek, kérlek, e szerint is olvasd. Szóval én valamikor kamasz koromban tettem egy fogadalmat - olyan fiú, férfi, pasi nekem sosem kell, akinek van kedvese, barátnője, felesége, családja, mert: ÉN SOSEM AKAROM ÁTÉLNI, MILYEN AZ, HA AKIT ÉN SZERETEK - MÁST SZERET HELYETTEM... És az idő múlásával ez az elvem mit sem változott. Azonban - mert ugye ismerjük a vonzás törvényét - átéltem a megcsalatást... Nem volt könnyű, de ami nem öl meg, az megerősít:) Plussz: azok a nők, akik bele mentek ilyen kapcsolatba, vagy esetleg miattuk ment szét egy család, bizony körülöttem úgy látom egyikük sem lett igazán boldog, vagy - és ez nagyon furcsa nekem, de ezt látom - valamiért nem lett/lehetett gyermekük... Érdekes összefüggés, lehet, hogy csak a körülöttem élőknél egy különös véletlen az ilyetén egybe esés, azonban sajnos valóban így van...
Volt az életemben ilyen kísértés bevallom, nős volt a pasi és én teljesen oda voltam a szerelemtől... kezdtem meginogni kamaszkori fogadalmam illetően... Aztán jött egy jelzés (telefon a Zasszonytól) és bekattant - mi lenne, ha én lennék az ő helyében...?
És bármekkora volt a szerelem - én úgy döntöttem, hogy én nem leszek oka, okozója kapcsolatuk alakulásának. Nem akarok benne részt venni - hiába mondják ilyenkor, hogy "már régóta külön életet élnek" és ehhez hasonlókat... Ha így is van - ez nem az én problémám, oldja meg, és ha majd egyedülálló lesz, hívjon fel - ha az van megírva, hogy együtt van dolgunk a világban, akkor tuti én is épp szingli leszek...:)

Ezek az én gondolataim, oda teszed magadban, ahová csak szeretnéd, ki is dobhatod.
A többiek is megszívlelendő gondolatokat írtak szerintem...
A lényeg - tudj tükörbe nézni... !
Önmagaddal tudj jóba lenni, bárhogy döntesz is...

Szeretettel/ Tornadolulu



Amiről olvastam...

Nem rég olvastam egy cikket egy női lapban, hogy egy házasságban élő pasi, udvarolni kezdett egy falubéli hölgynek, aki azt mondta, rendben legyen jó kettőnknek, ha elválsz.
Elvált, és lett közös családjuk.
A másik, ilyen esetben érdemes határidőt kijelölni a másik számára, hogy meddig vagy hajlandó várni.
Érdemes átgondolni, hogy nem azért vagy e a társad mellett, mert az vigaszra szorul, vagy elérhetetlen, és ezért vágysz a tiltott gyümölcsre.
Nem hajlasz e az örök reménykedésre....
Vajon véletlenül belenyúlunk egy ilyen kapcsolatba, vagy tudatosan választjuk?!
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



Azt is érdemes átgondolni,

Azt is érdemes átgondolni, hogy csak igazi szerelmet kértél? Vagy igazi társat is?

Réka



Cherry

Mi lenne szerinted,ha te annak az asszonynak lennel a helyebe most,es o lenne az uj szereto?
Szeretettel,
felebarat

Csak te lettel szerelmes vagy a szerelmed is szerelmes?Nem mindegy!