Önbizalom

Nem hiszek abban, hogy a saját harcainkat valaki más megharcolja majd helyettünk. A démonainkkal való küzdelemben valaki segíthet, igen, de a döntő lépéseket bizony magunknak kell megtennünk.

Sikerélmény nélkül élni ... nem lehet ... ha viszont valaki búval bélelt, a hangulattól, lelki tisztogatástól, és az érzelmi érettségtől függően halmozza és húzza be rossz dolgokat.

Ma mellettem állt egy nő, már késésben voltunk,a sor nagyon hosszú és magunkban feszültek és idegesek voltunk, de csendben maradtunk, vártunk. A sor másik oldalán a kiszolgáló is csendben, maximalistán végezte a dolgát, de az az egy sor elején álló erőszakos és butuska akadékoskodó mindenkit kiidegelt 1 perc alatt. Mellettem álló hölgy megkérdezte, hogy bírom? Mindjárt kész, mondom. Megnyugodott és elkezdett vicceket mesélni, 5 perc múlva már dőltünk a sorban a röhögéstől. Ráadásul előreengedtek, és így jól is jártam. A hölgy feladatának tekinti, hogy minden nap egy embert, a mellette állót, megnevettesse :-)))

Azt gondolom Csernus új, letisztult könyve: Kiút (Pál atya és Bagdi Emőke prof. tanításai mellett olvasgatom) egy másik, kicsit szabadabb gondolkozásban és stílusban közelíti meg a "kockák" és "dögösek" világát, a fiatalok érzelemmentessé vált világát.

Önbizalom nélkül sehova se érünk. Ez az a bizonyos hit, magunkban.
Nekem is mindig ez volt a kérdésem, igen, tudom, mennyire fontos, na de kérem hogyan kell azt szerezni?

Sok választ találtam, az egyik a saját nyusziságom egyik érdekes velejárója, és mert már felvállalom: Szembemegyek a félelmeimmel. Kinevetem azokat. Belemegyek. Ha fáj, akkor is.
Nevetek magamon, saját hülyeségeimen, és hogy a világ nem ennyire komoly, és nem kell ennyire komolyan venni benne magam sem.

Működik. Sikerélmény. EZ is.

Kellene ez a könyv, nekünk szülőknek, IS. Igen, a nyelvezete továbbra is szabad szájú, de már nem zavar.

"Önbizalmat hogyan lehet szerezni?
Úgy lehet, hogy racionálisan, tudatosan érzelmi konfliktusaimban, melyek újak, vagy ismeretlenek, tekintet nélkül arra, hogy öröm vagy fájdalom, belemegyek. Mindezt ma teszem meg, önmagamért, és tisztában vagyok, hogy az önmagamért meddig terjed, és mikortól ártok vele önmagamnak és másoknak."

Csernus Imre

Címkék:

Hozzászólások



Jó éjt!

További részletek:

Ha úgy érzem, hogy játszmáznak velem, akkor egy adott türelmi idő után szétb@szom a másikat, gondolkodás nélkül. Ha én nem vagyok erőszakos a másikkal, akkor a másik velem miért cinikus? Prekoncepció volt? Megteheti, de egy bizonyos türelmi idő után a sokszorosát adom vissza. Nem szeretem a játszmákat. Ha egyenes, nyílt vagyok a másik ember felé, ő meg erőszakos az irányomba, egy idő után tükör leszek.

Szétnézel, és ma Magyarországon a Dantét látod. Erőszakosság, mohóság, kivagyiság, az ego tombol mindenhol. Megszámolom az embereket, akik elmennek előttünk az utcán. Eddig láttam nyolc arcot, a nyolcból egyik arcán sem volt mosoly. Ezért írtam meg ezt a könyvet. Mindenki búvalb@szott, tele gondokkal. Gyűrjük, gyűrjük, gyűrjük az életet, és eközben elfelejtünk élni.



De hisz magad is az vagy, meg

De hisz magad is az vagy, meg én is... a magunk módján :-)))

:-)))



:D

"Elemező és értő gondolkodású. " - barátom".

:-))

Ajjaj! Gondolatilag barátod? Vagy igaziból? :) Az agyturkászoktól félek!
Kérlek, a fórum elérhetőségét ne add meg neki! :))



"Mondom, hogy ez a könyve a

"Mondom, hogy ez a könyve a legjobb. Mostanra beérett a pasi. Már nem lázadó, hanem teszi a dolgát. Elemező és értő gondolkodású. " - barátom

:-))

Úgy legyen!



A tudás kivált egy érzést. A

A tudás kivált egy érzést. A változás akkor következik be, amikor az érzés letelepszik, és ez a kettő szinkronba kerül. Mert sokan sokfélét mondanak, de az érzést és a gondolatot nem kapcsolják össze, pedig ez idő és gyakorlás kérdése. Mert, hogyha az apám alkoholista, és én egy csomó aljasságot, geciséget tapasztaltam tőle, ez mind kurva jó, mert fáj, hogy nincs apám valójában, akkor először, első lépésként eltemetem apámat, második lépésként megfogalmazom, hogy miben vagyok olyan, mint az apám, majd átgondolom és akár le is írom, "ha olyan vagyok, mint az apám, akkor ezzel milyen kárt okoztam önmagamnak". Gondolom azt, hogy az eredeti elképzelésemmel ez pariban van, vagy megalázom magamat. Ha megalázom magam, akkor leköpöm magam, majd rájövök, hogy ez felesleges, megbocsátok magamnak, és ha ez megvan, akkor elkezdek energetizálódni, és nap mint nap odafigyelek, akkor rájövök, hogy bár bármikor lehetek olyan, mint az apám, nekem ez már nem jelent gondot.

Csernus Imre



Megismerkedsz egy pasival. Az

Megismerkedsz egy pasival. Az első pillanatban tudod, hogy valami nem stimmel. Majd agyból megmagyarázod, hogy kedves, dinamikus, okos, szimpi, a többiek is azt mondják, milyen jó fej. Ez a folyamat amit úgy hívok, hogy valaki agyból kíméli a szíve hangját. Ezt hívják önseggbekúrásnak.

A nők elférfiasodnak. Kurvára nem érzem sokszor, hogy nővel beszélgetnék, hanem azt érzem, hogy egy "kockával" vagy egy "dögössel": abszolút nincs a lágyság vagy a harmónia, a pasik meg elfeminizálódnak, így mind a két fél durván rábaszik. Hogy ez honnan jön?

Anyánktól datálódik. Nézzük az önismeret fontosságát. Egy 17-18 éves nem ismeri fel, hogy valójában az ő házasságkötése a gyávaságából származik, elmenekül a szüleivel való konfliktusok megoldása elől. Nem tudja, hogy a számára elsősorban hitelesnek látszó személyiségminta az apja, ezért a számára hitelesnek látszó pasit fog választani. Máshogy fog kinézni, de a kapcsolatában dettó ugyanúgy fog viselkedni mint az anyja, ugyanis tőle tanulta meg, hogyan kell nőként funkcionálni egy kapcsolatban.

Érzi, hogy boldogtalan, de megmagyarázzák neki, hogy így kell tenni. Itt a kor, szülni kell gyereket. Szül, és itt a gond. Ott a pasi, aki érzelmileg infantilis, felelősséget nem vállal, valójában emocionálisan kisfiú, és a nő nem látja át, hogy nem csak a pasi támaszkodik rá, és azt sem látja át, hogy az apjával vannak emocionálisan megoldatlan konfliktusai, a pasiban pedig pótapát keres. Ez a vak vezet világtalant kapcsolat. Vagyis egymást támasztják, miközben a nőci szül gyereket, eközben még mindig gyáva kimondani, hogy mit keresek én it? Születik mondjuk 2 fiúgyereke, rájuk támaszkodik, kinyalja a seggüket, de valójában ez az, amikor az anyák kasztrálják a kölyküket. A pasi meg nem válik le emocionálisan az anyjáról, ami azt jelenti, hogy hagyja magát kasztrálni nap mint nap. Ezért feminizálódik.

A lánygyerek azt tanulja el, hogy emocionális szempontból a vezér az anya, ergo úgy viselkedik, mint az anyja, és elkezdi kasztrálni a faszikat. Ő kezdi el hordani a tököt, mindeközben hiteltelen nővé válik, de nem meri kimondani, mert nem tudja, hogy a gyávaságot az anyjától tanulta el. Sakk-matt, szia.

Csernus Imre



...

Szerinted miért van az, hogy elképesztően sok a nőgyógyászati rák, miközben elképesztően sok az a csaj, aki azt sem tudja, mi az a megalkuvás, és eközben ezt teszi a kapcsolatában? Megalázza a nőiességét, majd csodálkozik azon, hogy miért pont a nőiessége szervében keletkezik egy tünet. Ez, hogy van? Ja, hogy a média rákényszerít a nőkre egy csomó dolgot? Én meg erre azt mondom, hogy a távirányító a mi kezünkben van. Ha én nem hagyom, ha én nem hagyom magam, akkor éntőlem szívóskodhat, de az az én döntésem, hogy hagyom vagy nem.

Az emberek azt sem tudják, mit jelent tudatosan élni, hogy a feszültségeket hogyan lehet nyugtatók helyett más módon oldani. Nem tudják, hogy ha beszélnek a problémáikról, akkor megszabadulnak a feszültségektől. Ezt egyszerűen el lehet magyarázni.

Két barátnő beszélget. Az egyik azt mondja: Jaj de jó, mennyire megkönnyebbültem. Aztán csinálja ugyanazt tovább. Nem tudatosodik benne, hogy ha beszél a problémáiról, az tüneti megoldást jelent. Én az oki kezelésre vagyok kíváncsi. A tüneti kezelésre nagyon sokan, nagyon sokféle megoldást kínálnak, de az összefüggéseket én sehol sem olvastam, akár Poppernél, akár más nagy gondolkodóknál, hogy hogyan fogalmazzák meg, hogy önbizalmat hogyan lehet szerezni.

Úgy lehet, hogy racionálisan, tudatosan érzelmi konfliktusaimban, melyek újak, vagy ismeretlenek, tekintet nélkül arra, hogy öröm vagy fájdalom, belemegyek. Mindezt ma teszem meg, önmagamért, és tisztában vagyok, hogy az önmagamért meddig terjed, és mikortól ártok vele önmagamnak és másoknak.

Csernus Imre