A farkas és a rózsa

A FARKAS ÉS A RÓZSA

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép! " - gondolta - " Milyen kecses! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani? "
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! " Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Médi!

Nagyon elgondolkodtatott a történeted. Én is ismerek embert, aki olyan, mint a farkas. Belül nyitottabb a szépségre és jóra, mint a többség körülötte, de mégsem meri ezt őszintén felvállalni. Inkább csak a távolból nézi és magában átkozza az "érdemtelen" többiek "igazságtalanságát", de nem akarja hogy az ő kemény és kíméletlen farkas-álarca lehulljon - talán fél, hogy akkor őt is eltaposnák. Vajon mi lesz a folytatása a sztorinak? Legközelebb a farkas már tesz is valamit, ha nyílik egy rózsa, vagy mindig csak az eltaposott virágokat fogja összegyűjteni? Talán ezt farkasa válogatja... :)



Kedves Médi!

Köszönöm nem ismertem...:)))

"Go Jolly" - "Lépj vidáman előre!"
Sant Darshan Singh



Kedves Médi!

Köszönöm nem ismertem...:)))

"Go Jolly" - "Lépj vidáman előre!"
Sant Darshan Singh



Kedves Médi!

Köszönöm nem ismertem...:)))

"Go Jolly" - "Lépj vidáman előre!"
Sant Darshan Singh



Kedves Médi!

Köszönöm nem ismertem...:)))
BOOOOOOOOOCSI ÚGY LÁTSZIK MEGSZAPORODTAM:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

"Go Jolly" - "Lépj vidáman előre!"
Sant Darshan Singh