Szintén szakdolgozatot írok...:-)

Kedves Domcsi, én is éppen a szakdolgozatomat írom, úgyhogy egy kalappal..:-) sok sikert hozzá és kitartás az utolsó simításokhoz.:-)
Az írásod adta az ötletet, hogy szívesen venném én is azoknak a segítségét a dolgozatomhoz, akik szívesen elmondanák, mint szülők, hogy mi a személyes véleményük a dolgozatom témájával kapcsolatban.:-)))

A szakdolgozatomban egy gyerekeknek szóló önismereti csoportról írok, amit a iskolában indítottam el több kevesebb sikerrel. Mit gondoltok fontos, hogy foglalkozzanak az iskolákban a személyiségfejlődéssel, fejlesztéssel, önismerettel? Szülőként szívesen járnátok az önismereti csoporthoz tartozó szülőklubba, ahol tapasztalatokat cserélhettek, segíthettek egymásnak?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ötleteitekre!:-)

Szép napot!
Macsesz

Címkék:

Hozzászólások



Remélem nem késtem el a válasszal....

Kedves Macsesz!

Elolvastam több írásod, visszamenőleg is... Megnéztem azokat a csodákat, melyeket festményekként aposztrofálsz... Ezekből és személyes tapasztalatomból azt szűrtem le, hogy olyan erő feszül benned, mely nem igényel támogatást. Maximum egy kis biztatást... :)
Olyan hatással sugárzik át lényed a megnyilvánulásaidon, hogy biztosan csak Jó lehet, amit szakdolgozatként benyújtasz... Te és a generációd lehettek az áttörés a pedagógiában. Egy kommunikatív és együttműködő rendszer a gyermekek-szülők-pedagógusok háromszögében.
Azt láttam és éreztem, hogy a ragyogásod betölti a teret, ahol jelen vagy... Ez igazi Mágia... Nyugodt, finom de erőtől duzzadó teremtő tehetség...
Szülőként ( van egy 15 éves leányom) megtisztelve érezném magam, ha felkérnének egy általad említett együttműködésre. Ám személyes tapasztalatomból kiindulva, nem a legjobb ötlet rögtön összeültetni a " szülőklubbot". Bizonyosan egy " Ki a jobb szülő?", vagy egy " Kinek van nehezebben kezelhető gyereke?", vagy valamely hasonló versengésbe torkollana a kezdeményezés. Ez a Te lelkesedésedet is visszavethetné... Konstruktív javaslatom ez ügyben, egy kevésbé direkt közösségi programmal való indítás, melyről csak Te tudod, mely célok vezérlik... Így hagyva szabad teret a spontaneitásnak, ami számodra is sok váratlan ám hasznos felfedezést nyújthat...Így változtatva munkádat egy örömteli kalanddá...
Nem tudom, hogy bele lehet-e írni ilyesfajta tudománytalan megközelítést egy szakdolgozatba... remélem azonban, hogy a látóköröd szélesedik gondolataim által. Ha butaságokat írtam, úgy bocsájtsd meg, csak a lelkesedés hajtott...

Tiszta szívemből biztatlak, menj csak a saját utadon... Ott nem tévedhetsz...

Baráti Szeretettel.
zorba



Önismeret

Ennél nincs fontosabb, és sajnos nem nagyon törődik vele a többség. Köszönöm mindenki nevében a tevékenységed!
A szülőknek is fontos lenne, nem igaz? Sőt, a kollégáknak?
Vajon örülnének neki?



Sziasztok!

Én magáról a vonzás törvényéről készülök szakdolgozatot írni. A címét még ki kell találnom és hamarosan megírom a vázlatot. Arra gondoltam, hogy az elmélet kevesebb lenne, inkább esetpéldákkal töleteném meg és úgy szerkeszteném, hogy egy esettanulmányként lehessen olvasni az egészet, amolyan regényszerűen. Nemsokára elkezdem és biztosak lehettek benne, hogy jelentkezem jó tanácsokért és segítségért, amit tudom, hogy megkapok tőletek és már előre hálás vagyok érte.:)
Szeretettel
angel-a



Kedves Macsesz !

Igen, én nagyon jónak találnám. A gyerekek gyakran a korosztályuk véleményét jobban elfogadják mint a felnőttekét. Egy csoportos önismereti programban valószínű szembesülnének a többiek véleményével. Nekem régi vesszőparipám a pályaorientáció kérdése. Nem vagyok pedagógus, de sokszor szembesülök a megalapozatlan pályaválsztással. A gyerekeknek túl korán kell ilyen döntést hozni, ha egy pálya irányában indulnak el 10.után. Szóval szerintem ez sokkal nagyobb horderejű kérdés mint amennyit szánnak rá. Jelenlegi gyakorlat az, hogy a szülők 8. félévkor elkezdik böngészni a pályaválasztási füzetet és választanak egy iskolát. Ha gimnáziumba megy, akkor kicsit később kell ilyen döntéseket hozni. Szerintem ez úgy működhetne, ha kb.10-11 éves kortól heti rendszerességgel, 10-15 fős csoportban foglalkoznának a kérdessel. (Ezt nem én találtam ki és már képeznek pályaorientációs tanárokat is, de a környezetembe ez nem működik. )Ebben természetesen van önismeret, pályaismeret és foglalkoznának a mi leszek ha nagy leszek kérdéskörével és persze az is benne van, hogy miért akarok az lenni. Nagyon jó sz.gépes anyagok vannak a témában, kérdőívek stb. Csoportban meg lehetne beszélni az eredményeket és hogy magukénak érzik-e ha nem akkor miért nem. Még személyes megtapasztalás is beleférne. Így könnyebb meghozni a döntést, illetve ő is részese a döntésnek.

Nekem ez jutott eszembe. Üdv.:Khadidzsa