NŐ kontra FÉRFI

Az jutott eszembe,s gondolatomat mindjárt tett is követte... :)
...mi lenne,ha lenne egy fórum,ahol megmutathatnánk,hogyan látják
ugyanazt a dolgot a NŐK és a FÉRFIAK...

Nem vagyunk "egyformán bekötve"... az egyik helyen nőihormonok, a másik oldalon a férfihormonok tengenek túl.:))
Annyi félreértést megelőzhetnénk vele... ha kicsit jobban megismernénk egymás agyjárását!
Ha szívünkre tesszük a kezünket... a legtöbb sérelmünk,ami aztán később szép óvatosan a szakításhoz is elvezet,vélt sérelmekkel kezdődik.
"Én azt gondoltam,hogy amikor azt teszed akkor azt gondolod,hogy...
Nekem meg eszembe sem jutott,hogy te ezt gondolod,hanem azt hittem,hogy...."
Sokat tanulhatnánk egymástól,és megspórolnánk magunknak egy csomó felesleges kört.
Hiszen itt ráébredhetünk,hogy semmi sem az aminek látszik! :)

Pl: Ha egy nő sír... sokadszor ugyanazért... - azért teszi,mert már elfogytak az érvei,már a fegyverkészletét is felélte,és a másik meg még mindig nem érti őt! Valóban sír,nem csak játszik.
Mire a férfi meg azt gondolja,hogy ez érzelmi zsarolás,semmi más... nincs ennek a nőnek semmi baja,csak engem akar az őrületbe kergetni.
A megoldás a párbeszéd.... de ki akar egy érzelmizsarolóval normálisan beszélni?
Itt legalább kiderülhetne,hogy amit rossznak gondolunk a másik nemtől,az nem is az!
Ha szerelmeskedés után a férfi hátat fordít és elalszik... mert boldog és elégedett.. és másra sem vágyik már,csak szundira... az nem azt jelenti,hogy nem szeret... hanem ,hogy fogalma sincs róla,hogy a nőnek még jól esne egy hálás,szeretetteli ölelés... csakhogy kimutathassa a szeretetét még kicsit,és érezze,hogy a másik is így érzi.
Ha egy férfi sír... úgy érzi,a nő gyengének fogja tartani... és inkább elrejtené könnyeit..
a nő azonban ezt a bizalom jelének tekinti... hogy megmer előtte a férfi így is mutatkozni.

De ugyanez a helyzet APA és ANYA szerepben is. Ott is máshogy látjuk a történéseket.
És akkor a nő azt gondolja... te nem is szereted azt a gyereket...
a férfi meg azt,hogy ...te meg elkényezteted...
Miközben mindketten úgy szeretnek,ahogy csak tudnak!

Szóval? Lenne kedvetek így megismernünk egymást?

Szeretettel ölellek titeket!

Julcsi



Teljesen igaz. Sokszor pont

Teljesen igaz. Sokszor pont azért szakadnak meg a kapcsolatok, mert azt hisszük, hogy ismerjük a másikat, pedig egy frászt! Kitaláljuk, hogy bizonyos szituációkban mit mondanának és ezért nem merünk őszinték és oldottak lenni.
A kölcsönös megismerés titka a kölcsönös és őszinte kommunikáció. Ez mindenki teljes megelégedésére szolgál. A fiú sem gondol olyasmire, hogy: "Úristen! Már megint azt várja tőlem, hogy olvassak a gondolataiban!". És a lány se gondolja azt, hogy: Úristen! Biztosan csak kábít engem és védekeznem kell, nehogy kihasználjon, engem, szegény gyönge nőt!:)
Én csak javasolni tudom minden nőnek, hogy merje felvállalni önmagát a szerelme előtt és akkor majd megkapja ugyanezt a másik féltől is. Még dilemma lehet az, hogy ezt ki kezdje elsőként, de gyanítom, ha mi lányok vagyunk a bátrabbak, azt csodálni fogják a fiúk bennünk és nem kihasználni.:)))
UFF:))))



Drága angel-a!

Ez így igaz!!! Köszönöm,hogy leírtad!
Ezért is hoztam létre ezt a fórumot,hogy rádöbbenhessünk,hogy semmi sem az aminek látszik! Megismerjük a másik gondolat menetét... és így otthon is MERJÜNK kérdezni agyalás helyett!!!
Köszönöm mégegyszer! :)
Szeretettel:Julcsi

Mindenkinek köszönöm a könyvajánlásokat is! :)
Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Sziasztok!

A "Visszavonzom a szerelememet" c. fórumban én is többször írtam be arról, hogy a férfiakat bizonytalanságban kell tartani, sose érezze biztonságban magát, addig leszek számára érdekes. Azóta alaposan átértékeltem ezt a gondolatomat. Saját fegyveremet fordítottam magam felé ezzel a viselkedéssel. Lehet, hogy eleinte, mikor még az ismerkedés szakban vagyunk, akkor jól működik, de tartósan biztosan nem hoz eredményt.
Képzeljétek el! Ha kérdéseim voltak, ha kétségeim voltk, nem kérdeztem meg őt. Inkább őrlődtem, frusztáltam magam, mert attól féltem, ha kiadom magam neki, akkor ezzel hibát követek el.
Egyszer csak megráztam magam és azt mondtam magamban: ez nekem így nem jó! Miért csinálom ezt magammal? Hogy lehetek magammal szemben ennyire könyörtelen? Innentől kezdve mindent megkérdeztem és láss csodát! Megkaptam a választ a kérdéseimre, a kapcsolatunk egyre szorosabbá válik és ennél jobbat nem is tehettem volna. A férfiak az egyenes beszédet szeretik és véleményem szerint utálják a női praktikákat, de elviselik. Amióta hagyom a szeretetenergiákat áramolni körülöttünk, azóta úgy érzem, hogy tökéletesen tudom élni a nőiességemet mellette és nagyon boldogok vagyunk együtt. Nincs durca, nincsenek frusztált hangulatok és nincs görcsösség.
Mindenki ki kell, hogy járja az iskolát, ami talán egy egész életen át tart, fokról-fokra fejlődünk és tanulunk. Hát ezért imádok én idelátogatni közétek, olvasni titeket és írni nektek! Egymástól is tanulunk, arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül sok pozitív energia áramlik, ami feltölt mindenkit, aki csak idelátogat.
Hálás vagyok és köszönöm!
Szeretettel
angel-a



Kedves Humorgumo!

Egy titok,de pszzzz! :)
Amikor én érzelmizsarolással próbáltam élni.... mert az érveim már kifogytak... /én is csak nő vagyok.. :))/,egy dolog állított le,de az rendesen... biztos ismered a mondatod: "ha így nem lehet,akkor nem biztos együtt fogunk maradni", vagy: "ha te ezt teszed,akkor én meg jól elmegyek mással bulizni"... stb... és a pasi nemes egyszerűséggel azt mondta: Rendben!
NNNa kész! Erre már tényleg nem lehet mit lépni. Ültem otthon egyedül és gondolkodtam.... megéri vagy nem éri meg... szakítás vagy maradás....
Ez az az állapot,amikor már meglehet beszélni a dolgokat,mert a nő is lejjebb adta kicsit... és végre megint egyenrangú félként nézhetünk egymásra... pasiként érdemes kihasználni ezt a pillanatot... ami kb.2-3 napig tart... mert ha akkor szeretettel fordulsz a kedves felé egy tisztázó beszélgetésre... amire mindig szükség van... akkor jó lesz minden... ha azt hiszi a férfi,hogy a csend azt jelenti,hogy minden rendben van... akkor idő kérdése és kezdődik elölről! :))
Én legalábbis így éltem meg anno!
Ami azért nem azt jelenti,hogy ne esnék többet ebbe a csapdába... de remélem azért már elég ooookos vagyok,hogy neeee!

A sírás azonban nem biztos,hogy érzelmizsarolás! Az kétségbeesés!

Szeretetteli ölelésem:Julcsi
Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



érdekes

Kedves Mindenki!
Nagyon jó volt titeket olvasni, és már látom, hogy teljesen egyénre van szabva az , hogy a szerelmünkkel szóban, vagy tettekben élünk. Azt hiszem, a társ elfogadásában ez is benne van, hogy elfogadom, hogy Ő hogyan fejezi ki az érzéseit felém. Talán éppen ezért szerettem belé, mert az előző kapcsolataimban ugyan volt becézgetés, de az korántsem olyan mély kifejezési eszköz sztem, mint egy érintés, simogatás.
Na ennyit erről.
Kedves Humorgumo!
A volt páromnál én ugy szoktam "érzelmileg zsarolni", hogy teljesen védtelennek mutattam magam, ő meg mint férfi a védelmemre kelt én meg nagyon hálás voltam neki ezért és ő azt hitte, hogy milyen gáláns én pedig örültem, hogy elértem amit akartam. Tudom, csúnya dolog, nem is csináltam sokszor, mert utána mindig szégyeltem magam. Ezért is váltunk el, mert egy idő után utáltam, hogy igy kell elérnem amit akarok. A mostani páromnak inkább megmondom mit szeretnék, számomra ez az egyenes ut, és inkább megbeszéljük, mint fondorlatos legyek. Igy már megszűnt a "zsarolás".



ajánlatok

Letérdelve könyörgöm olvassátok el Eckhart Tolle: Új Föld című könyvét. Nagyon sok ebbe a kérdésbe is belevágó dologról van szó, kicsit jobban összefoglalva!
Aztán, egy kis helyi olvasnivalóra is felhívnám a figyelmeteket. A nőkről, egy férfitársunk, Zorba írta:
http://www.thesecret.hu/node/5289
A mindent megbeszélésről: nem mindegy, hogy éppen milyen állapotban történik az a mindent megbeszélés. Pl. amikor Valival a megismerkedéses, szárnyalós időszakom volt, akkor:
1. minden, mintha magától történt volna
2. bármennyit is beszéltünk, a beszéd, gondolat minket összekötött, s nem elválasztott. Ezen időszakban már - mivel Ő is nő - rég felmért engem, s már akkor elrendezte a fejében, hogy milyen ember vagyok én, Önmagához képest (mármint a gondolataiban élő Önmagához képest), és az eddigi pasijaihoz képest.
Amikor jött a "kis én" időszaka, amikor úgymond "eszébe jutott az énképe", akkor onnantól kezdve a szavak, gondolatok bár ugyanazok voltak, mikor egymásról, vagy élethelyzetekről, érzésekről beszéltünk, de hiába, ezek a gondolatok és szavak már elválasztottak minket egymástól. Egyre inkább szakadékként élte meg a rólunk alkotott gondolathalmazt a fejében... holott a gondolathalmaz mintsem változott. Miért? Mert önbizalomhiány... meg mert ez nem csak neki volt sok, de nekem is... meg kell tanulnom és azt hiszem megtanultam bánni azzal a szeretetenergiával, ami ilyenkor keresztül megy rajtam... nem tudom ennek mennyi köze van a habitushoz... a nyilasságomhoz, de úgy érzem, hogy most már kész vagyok "méretreszabva" szeretni Őt! Úgy is tudom, hogy a kettőnk között levő érzelmek és érzések mindkettőnket gyógyítják, így valószínüleg az ő határai is tágulnának idővel.
Vissza a lényegre: Jó dolog megbeszélni őszintén mindent, jó érzés volt nekem is megtapasztalni milyen az, amikor őszintén a gondolatok és érzések csak úgy áramolnak közöttünk. Biztonságérzés, boldogság, szeretetérzés... mintha megnövekedett állapotban élnénk!:) Ugyanakkor úgy érzem, hogy olykor nagyon hasznos pont, hogy férretenni a beszédet és helyette csak a szeretet csendjében megfürödni... mert van, hogy a gondolat elválaszt és nem összeköt.



Kedves Humorgumo,

Már kiléptem a rendszerből,aztán hirtelen a belső hangom visszahúzott. /Ráadásul nem is vagyok még álmos,mert ma a túl sokáig alvás napja volt./

Amiről írtál,hogy keserves tapasztalatként élted/éled meg,az számomra sem ismeretlen. Én megéltem,már a múlt csupán.
Úgy veszem ma már,hogy tanulás volt számomra.

Hát minket nőket megérteni bizony nem könnyű,de szerintem ezzel mi is így vagyunk,ha a férfiak kerülnek szóba.
Én csak a magam nevében beszélnék,csak a magánvéleményemet írom le,én úgy gondolom,hogy amikor én a durcit vetettem be fegyverül,az nem önbizalom hiányból fakadt,hanem túlzott önbizalomból és egyfajta genetikai bekódoltságból,mármint,hogy nőből vagyok.

Amikor az ember még nagyon fiatal,szép és csinos,akkor mintegy fegyverként"csikar ki dolgokat",ha megteheti.
Ha egy nő tudja magáról,hogy a másik rajong érte és lesi minden gondolatát,akkor bizony folyamodhat nem éppen dicséretes viselkedéshez,esetleg eszközökhöz.

Egy idő után azonban azt hiszem mindenkinek el kell jutni egy olyan szintre,amikor önmagát helyére teszi a világban,kialakul egy egészséges képe önmagáról és nem kell taktikáznia azért,hogy elérje amit szeretne.
Nem vagyunk egyformák,ez minden nőnél más és más lehet.Szerintem ebben az is közrejátszik,hogy kinek hogyan alakul az élete és a szerzett tapasztalatokból mit szűrt le,azokból hogyan tud profitálni.



Kedves Csenta, Köszönöm a

Kedves Csenta,

Köszönöm a kimerítő válaszod.Valóban az ideális kapcsolat az amikor hagyjuk hogy a szeretet csak áramoljon férfi és nő között.Mihelyt hatalmi játszmákba kezdünk felbomlik az egyensúly.
Valóban az érzelmi zsarolás legjobb ellenszere az őszinte beszéd,csak talán az a legnehezebb amikor a partnereddel szemben őszinte vagy ő pedig nem igényli az őszinte beszédet mert saját magával szemben sem őszinte (sajnos ez nálam egy keserves tapasztalat)...de ez egy másik téma...

Lehet hogy én gondolkodom rosszul de ha félek a visszautasítástól az azért van mert nem bízok a saját erőmben.Nincsen elég önbizalmam?
Jól gondolom?Talán ide vezethető vissza? CSak próbállak titeket megérteni...tudom több élet is kevés lenne hozzá:):)

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Kapcsolódva a

Kapcsolódva a hozzászóláshoz-mint nő- szeretnék néhány dolgot írni még a mai nap folyamán,remélem nem sikerül túl hosszúra.

Én úgy gondolom,hogy normális esetben egy párkapcsolatban mindkét fél az egyensúly állapotában van,egyikük sem akar uralkodni a másikon.Érzelmi zsarolásról szerintem tehát akkor van szó,ha az egyik fél mindenáron érvényesíteni akarja az akaratát a másik fölött és ez nagyon veszélyes.Mindent tönkre tehet két ember között és tovább már nem is akarom fűzni a gondolatot,mert ha gyerekek is vannak egy kapcsolatban,azok is áldozatává válhatnak.

Valamilyen formában azt hiszem mindenki beleesik ebbe a hibába élete során.
És ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom,hogy ez alól én sem vagyok kivétel. Rendszert soha nem csináltam ebből,de sajnos előfordult többször is,hogy duzzogtam,ha valami nem úgy volt,ahogyan én szerettem volna.Szerencsére azért soha nem fajultak el a dolgok.Soha nem voltam híve a jelenetek, cirkusz rendezésének,mert úgy tartom,hogy egy nő minden körülmények között maradjon nőies.
De húszas éveimben még nem olvastam Osho-t,azóta sok könyvét megszereztem és többek között megvan a férfiakról és a nőkről szóló könyve is. Azóta sok év telt el és sok mindent olvastam,láttam és tapasztaltam.
Sok mindent másképpen látok és nagyon remélem,hogy jól.

Az érzelmi zsarolásnál maradva még az jutott szembe,hogy valahol azt olvastam,hogy az érzelmi zsarolás áldozatai
nem a nők,hanem legtöbbször a férfiak.Ez valószínűleg azért van így,mert a férfiak általában nyíltan megmondják mit is akarnak.A nők pedig nem mindig teszik ezt.Azért,hogy céljukat elérjék,elég sokszor folyamodnak érzelmi zsaroláshoz,minthogy egyenesen kimondják amit akarnak.Ebben nagy valószínűséggel benne lehet az ,hogy félnek a visszautasítástól.

Én azt hiszem ,mi nők azért ha valamit el akarunk érni egy férfinél,legtöbbször bevetjük minden csábunkat és taktikánkat,és szerintem kisebb mennyiségben adagolva ez még egészséges és kapcsolat-színező is lehet.de:
és azt hiszem egy stabil bizalmi alapokon álló férfi -nő kapcsolatban elég az őszinte szó,az egyenes beszéd.

Én arra a kérdésre,hogy nő a nőt hogyan szokta finoman elgáncsolni,nem igazán tudok válaszolni,ugyanis
szerencsémre ilyen helyzetbe még nem kerültem.

Én azt olvastam valahol,hogy az érzelmi zsarolás áldozatai nem a nők,hanem legtöbbször a férfiak.Ez valószínűleg azért van így,mert a férfiak általában nyíltan megmondják mit is akarnak.A nők pedig nem mindig teszik ezt.Azért,hogy céljukat elérjék,elég sokszor folyamodnak érzelmi zsaroláshoz,minthogy egyenesen kimondják amit akarnak.Ebben nagy valószínűséggel benne lehet az ,hogy félnek a visszautasítástól.



Szia Nyuszika:) Hát igen mi

Szia Nyuszika:)

Hát igen mi férfiak is egyformák vagyunk:):)

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Kedves Hölgyek, Julcsi

Kedves Hölgyek,

Julcsi kommentjére reagálva.

Mi a véleményetek az érzelmi zsarolásról?
Milyen ötletetek van,és hogyan lehet ezt kulturáltan lekezelni?
Nő a nőt hogyan szokta finoman elgáncsolni:)?

Én eddig két féle típussal találkoztam párkapcsolataim során.
- A zsarnok típus aki kíméletlenül az arcomba mondja az elvárásait és sarokba próbál állandóan szorítani hogy se jobbra se balra ne tudjak menni.
- Az áldozat típus(aki szerintem sokkal rosszabb).Ő nem közli mit akar csak olyan mint a csendes méreg...szépen burkoltan közli mit akar és én pasi ha nem jövök rá,akkor én vagyok a hibás:).

Lehetséges ellenszer szerintem

Az elsőhöz szerintem piszok nagy türelem kell hogy elviselje az ember a mindennapi zsörtölödést.A legjobb módszer szerintem az ha szépen a fegyverét ellene forditjuk.Attól idegbajt kap...
A másodiknál azt tapasztaltam hogy a tudatosság a legnagyobb fegyver ami sokkal nagyobb munkát jelent,hiszen lelkileg szinte állandóan 100%-os kell hogy legyek hogy rájöjjek hol az a pont amikor a drága ki akar használni...

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Kedves Humorgumo!

Ez tetszik:)))))

"Erről csak az jutott eszembe amikor a nő megkérdezi a pasit.
- Szeretsz drágám?
- Majd szólok ha változott a helyzet..."

Szinte szóról-szóra ezt kaptam meg egy bizonyos kérdésre:))))"Miért változott azóta valami?"

"A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége!"



Kedves Hegylakó, Magamból

Kedves Hegylakó,

Magamból kiindulva én is ritkán mondom ki azt a szót hogy szeretlek.Férfiként jobban szeretem ezt fizikálisan kifejezni.
Úgy gondolom hogy a tetteim sugallják azt amit érzek.Ha pedig így van akkor a szavak másodlagosak,mert ha a párommal csak összenézek akkor a szememből kiolvassa azt amit érzek így a szóbeli megerősítés felesleges.

Erről csak az jutott eszembe amikor a nő megkérdezi a pasit.
- Szeretsz drágám?
- Majd szólok ha változott a helyzet...

Mellesleg idevág az hogy most olvasom Osho: A férfiak c.könyvét. Van ebből egy női változat is.Sokat segít mindkét nemnek a megismerésben ha elolvassa szerintem..de előtte kezdje a saját nemével:))))))

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Csak gondolom...

...hogy a férfiak nem a szavak emberei! Ahogy őket meg idegesíti a női csacsogás...ők jobban befele élnek és valóban gesztusaikkal adják tudtunkra, hogy szeretnek minket!!! Valószínű a nők többsége imádja, ha mind az 5 érzékszerve működésben van:))))) És ezért szeretjük hallani is:))))

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Sziasztok!

Már azt hittem csak én vagyok rosszul összerakva.Igen,vágyom rá főleg egy szerelmes este után,hogy azt mondja:SZERETLEK!
Pedig érzem,tudom,mert ezer dologgal bizonyitja,hogy szeret.Nem tudom miért,de hallani is szeretném!Pedig amikor fogóval kihúzom belőle és kinyögi akkor meg nem is esik jól:)))Szinte vicces olyankor az egész,mert mindig elhülyéskedi.
Na,de megnyugodtam,hogy minden nő egyforma.Csak azt hiszi el amit hall és nem azt amit lát és érez.
Nagyon hallgatnak az oldalon a fiúk,pedig van belőlük és álltalában véleményük is van:)))Léccccci-lécccci mondjátok el,hogy miért nem mondjátok el!!!???

"A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége!"



Drága Ragyogás!

Nagyon kedves vers! :) és milyen igaz!!!! Nagyon szép! :) Így lehet is 29 évet együtt tölteni! :) Köszönöm,hogy leírtad nekünk!!!!!
Virág-kertész... hát igen! Azt mondják a férfi inkább vizuális tipus, a nő meg verbális... nekünk ki kell mondanunk... nekünk hallani kell...
a kedves szó többet ér minden ajándéknál! Nem is kell mindennap... csak legalább néha... :))

Drága Hegylakó2 igazad van! Mi nők már csak ilyenek vagyunk! :)

Kedves Csenta! Először is üdv itt az oldalon! :) Köszönöm hozzászólásodat! Igazad van... tanulnunk kell egymást... ezért is találtam ki,hogy mi lenne ha nem csak könyvekből próbálnánk megfejteni egymást,hanem így személyesen is,szemtől szemben kérdezni és felelni.
Annyi mindent nem tudunk még... :)

Fiúk,biztos nektek is van ezer dolog,amit nem értetek bennünk!
Most itt az alkalom... kérdezhettek! :)
Meg ugye válaszolhattok is! :)

Szeretettel ölellek titeket:Julcsi
Ui: lassú a gépem,azért írtam így egybe mindent.
Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Szép szavak kellenek bizony, kedves hegylako2:)) a nőknek.

Mert, hogy romantikus lelkülettel vagyunk megáldva. Én 29 éve vagyok együtt kedves párommal, aki lelkem jobbik fele, és akinek azt mondogatom mindig, gyakran: drágám, mi nők vagyunk a virágok a világon, és ti férfiak a kertészlegények. Ahogyan gondozza a kertész a virágait, az úgy hálálja meg...
Amúgy egy vers, ami az én tollamból született, de bármelyikünk írhatta volna:

FÉRJEMNEK

Emlékeztetőül írom soraimat.
Elbeszélem benne szomorú sorsomat.
Igen ám, de nincs szomorúság bennem,
mert életem párja, itt van ma is Velem.

Mikor életünket közösen elkezdtük.
Csupa-csupa szép dolog történt meg mivelünk!
Ám az évek múlnak, egyre csak múlnak,
s mi, ha hagyjuk, a jó dolgok megfakulnak.

Ne hagyd, hogy a jó dolgok megfakuljanak!
És rossz emlék gyanánt benned megmaradjanak.
Űzd ki emlékedből a rossznak minden szikráját!
S szeresd igaz szerelemmel életed kedves párját.

Hogyha egyszer végül emlékezned kell majd,
tegyél meg mindent, hogy szebb legyen a holnap!
És ezt az egy dolgot csak úgy érheted el,
ha szeretsz valakit, benne jót hiszel!

Mert az a valaki jó ember lehet.
Ki az évek során, mindig téged szeret.
Szeret. És hisz benned. Itt maradt melletted,
nem ment el soha. Mert Őbenne Te tartottad meg a HITET.

Bp. 1995. nyara Jakab Anikó

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Sziasztok! Nagyon új vagyok

Sziasztok!

Nagyon új vagyok még itt,ismerkedem a témákkal.Remélem sikerül beilleszkednem közétek.

Olvasva a Julcsi írását néhány könyvem jutott azonnal eszembe.
Le is írnám azonnal a szerzőket és a címeket:

-Eric Bernie: Emberi Játszmák
-Allan és Barbara Pease: Miért hazudik a férfi?Miért sír a nő?
-Gary Chapman:Egymásra hangolva
-Gary Chapman:Szólóban
-Gary Chapman:Családi összhagzattan

Véleményem szerint nagyon hasznos és megszívlelendő gondolatokat publikátak a szerzők.

A férfi- nő kapcsolatra vonatkozóan pedig saját véleményként én az alábbiakat fűzném az indító íráshoz:

Én úgy gondolom és határozottan vallom,hogy minden kapcsolat alapja a másik ember elfogadása úgy ahogyan van.
Senki sem tökéletes ezért tolerálni kell a másik ember hibáit, fogyatékosságait és figyelemebe kell maximálisan venni azt,a másiknak más lehet a véleménye egy bizonyos témát érintően.
Ha szeretet,tisztelet és bizalom van két ember között akkor normális kommunikációnak is kell léteznie.
A normális alatt azt értem,hogy minden-legyen az sérelem,öröm,bánat,stb-olyan két embert érintő dolgot,amely a kapcsolat fennmaradására és sikeres múködésére hatással lehet,meg kell beszélni.Lehetőleg még akkor,amikor pld. mondjuk a probléma keletkezett.Mindezt megfelelő és emberhez méltó viselkedéssel és hangnemben.
Egy eldurvult vita talán soha nem gyógyítható sebeket ejthet a másik emberen.
Ez alól a szexualitás, a szexuális élet sem kivétel.Mindenféle érzelmi zsarolás nélkül kil ehet alakítani egy ragyogóan és mindkét fél számára maximálisan jól működő szerelmi életet,de ehhez is szükségesek szerintem az általam korábban leírtak. És nagyon fontos a kommunikáció,hiszen a szeretkezésre sincs recept,nem érvényes mindenkire ugyanaz a"bevált"módszer.Mindenki más-és más.És egymást meg kell tanulni.És szerintem ha megtanultuk egymást. akkor egy bizonyos szint után mindkét teljes megelégedésére működhet a kapcsolat.



10/28

szia, ez nagyon jó.!
Rögtön kezdeném is egy témával, ha van véleményetek irjatok, ha más témát találtok akkor is.
A szerelmem (férfi) nem mond nekem szerelmes szavakat, de úgy tud szeretni fizikailag, hogy nem is kell kimondani, vagy mégis kellene? nekem, mint nőnek nagyon kellenének a szavak is.......
Lehet, hogy csak mi nők vagyunk ilyen érzelgősek?
Kedves FÉRFIAK , ti is írjatok véleményt erről.