Most

A MOST az VAN. Nem volt és nem lesz, hanem VAN. Tegnap olvastam (olvasni kezdtem) Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban című könyvét. Hát, próbáltam a lehető legtöbbször jelen lenni, de ez a megrögzött ego úgy rántott vissza, néha fel sem fogtam, megint visszaléptem a személyes sérelmeim hálójába. Roppant sérülékeny, de sértődékeny az ego. Bosszúálló, hisz a léte van fenyegetve. Eddig - egy kivétellel - sikerült visszatérnem a jelenbe, és mindig arra koncentrálni, amit épp' csinálok. Nem fura tehát, hogy egy-két élményem olyan intenzív lett a puszta ráfigyeléstől, hogy sikítani tudtam volna örömömben. Kicsit később (az egy kivétel) rámtört megint én, és kiütötte Ént (Nem vagyok skozofrén, megmondták, a hangok nem hazudnak :-D). Sírtam hazáig, és gondolatban üvöltöttem Adminnak, hogy ide azt az ötperces "megrázom magam és indulok is (Shake and go!) technikát! Aztán megszólalt Falco: Out of the dark, into the light! című száma, és rámkiáltott Én: Györgyi, MOST!!! Aztán elmúlt. Üvöltve énekeltem a kocsiban, mindent, bármit - még a híreket is! :-)

A MOST-ban lenni nagyon jó, de nekem senki sem mondta, hogy eleinte ennyire nehéz! Na jó, tudtam én, csak MOST szembesülök vele. Mindenhova ragasztok egy post-it-ot, hogy MOST!!! Kiváncsi vagyok, mikor sikerül megvalósítanom, hogy többet legyek itt, mint a múltban, ahol az identitásomat vélem felfedezni, vagy a jövőben, ahol az elégesettségemet kívánom megtalálni. Csak a MOST létezik, tegnap is a MOST-ban voltam és holnap is ott leszek, de az idő káprázata , a megrögzött, földhözragadt elme annyira jól elszórakozik néha. A fájdalmakon és szenvedéseken keresztül tartja fent magát. Hát akarok én ilyen életet? (Máté Péter: "Most élj, most örülj...")

Ha belegondolok, bármi legyen is a bajom, az mind vagy a múlton való rágódás - és annak újrateremtése a rágondolás által, vagy a jövőtől való félelem, ami szintén gerjeszti a folyamatot. A félelmek csak az időben léteznek. MOST van valami bajod? Tedd fel magadnak is a kérdést! Én megtettem, és jól ki kellett röhögjem magam, mert ITT és MOST, semmi bajom nincsen. Fikciókat gyártok és szorongok olyan dolgok miatt amik már vagy nem léteznek, vagy egyáltalán nem is léteztek ("Há' Margit, nooormális???")!

Most jól vagyok. És ti? :-)

Címkék:

Hozzászólások



Most...

elköszönök, mára leteszem a tollat, mert nem szeretnék újra pofára esni, de holnap ismét figyelem az eseményeket, drága Secret! Remélem, hogy nem érnek támadások, hanem végre minden a helyére kerül!

Ha ez megtörténik, akkor visszaadom a BIZALMAM, azt a bizalmat, amit az elmúlt hetek rettenetesen megtépáztak!

"Mert hinni valakiben nem azt jelenti, hogy az a másik mindent jól csinál, hogy az a másik tökéletes, mellette örökké süt a Nap.

Hinni valakiben annyit jelent, hogyha a szakadék fölé tart is, akkor is hinni, hogy nem fog leejteni."

A szakadék fölé tartásom megtörtént, ezért most már csakis azt kell kivárnom, hogy nem fog-e leejteni!?
Szép álmokat!



Néhány kérdés

"Képzeld el a Földet az emberi élettől mentesen - kizárólag növényekkel és állatokkal benépesítve! Gondolod, akkor is lenne múlt és jövő? Vajon akkor is lenne értelme az időről beszélnünk? A "mennyi az idő?" vagy a "hányadika van ma?" kérdés - ha lenne ott bárki is, akitől megkérdezhetnénk - teljesen értelmetlenül csengene. A tölgyfa vagy a sas csak összezavarodna az ilyen kérdéstől."Hát természetesen most van. Az idő: most. Mi más lehetne?"



Szia Shakti:)

Te is Györgyi vagy???? :DDD. Ha igen, üdv névrokon;-)



nekem hangos könyvben is

nekem hangos könyvben is +van.Nagyon jó úgy hallgatni,nekem így kevésbé tömény...

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Kedves Shakti!

Én is igyekxem a Má-ban élni.
Nem könnyű, de pár hete rájöttem, az igaz pillanatoknak élni a legnagyszerűbb dolog a világon.
Érzem, hogy a továbbiakban ennek fogok élni.
Észre vettem, hogy jókor tudok elbúcsúzni, és már semmi, és senki nem akadályozhatott meg benne.
A vicc az, hogy azt tettem a pillanatban, ami a lehető legjobb volt.
Sőt, utána jobbnál jobb dolgokat vonzottam be.
Ezen a héten megnőtt az energia szintem.
Sőt olyan emlékeket idéztem fel, amik szintén az örömömet szolgálták.
És aztán elengedtem őket.
Most is tudnék rágódni valamin, de elengedem, és ha van rá lehetőség a következő megfelelő pillanatban hangot adok a kívánságaimnak.
Ez az önuralom hatalma.
Már nem olvasom ezt a könyvet, pedig meg van.
Van egy példamutató ember a környezetemben, akiről példát veszek. :)

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



A folyamat l és y tudom,

A folyamat l és y tudom, valahogy elütöttem, sorry!