Hazajöttem

…hazajöttem….úgy indultam el Olaszországba, hogy tudtam, olyan lépést teszek meg, ami meghatározó lesz az életemben…pontosan megfogalmazni nem tudtam, mi az, amit szeretnék, egyszerűen csak mennem kellett… egyedül… vártam a csodát…kívülről….vártam a változást kívülről… mintha egy cukormázzal kentem volna be az egész utazást…mert úgy éreztem, mindaz, amire vágytam elmaradt…nem tudtam mi az, amit át szeretnék élni, mi az, amit megtapasztalni szeretnék, meglátni…. Olyan izgatott voltam az úton, mint aki az esküvőjére készül, olyan büszke voltam magamra, hogy voltam elég bátor ahhoz, hogy egyedül nekivágjak ennek az útnak…akkor kint csalódásként éltem meg…úgy éreztem nem történt semmi velem… egész nap úton voltunk, múzeumból ki múzeumba be, templomból ki templomból be… túl sok volt…mint ha átmosták volna a fejem…szinte gondolkozni sem volt időm, fizikailag úgy elfáradtam, hogy este csak bedőltem az ágyba… a szemem szinte szívta magába a látottakat…a vidéket….a dombokat…a terrakottás házakat…az emberek arcát…az illatokat….mintha visszamentem volna középkorba…beleszerettem a szűk kis utcákba…a csendbe, a nyugalomba, a színekbe…az életbe…
…hazajöttem… még ma sem tisztult le teljesen bennem, miért voltam Toscana-ban? Minden, amit most érzek, s tudok, hogy ez a pár nap kiradírozott egy részt az életemből, ami már nem hozzám tartozik, már nem én vagyok…visszatekintve olyan mintha ott sem lettem volna, mintha csak egy filmkockát villantottak volna fel előttem…s csak halványan emlékszem arra, amit történt…
…hazajöttem… felnőttem… kinőttem azt, aki voltam… még csak most kezdem érezni a hatását… a volt kedvesem újra az életem ajtaján kopogtat… csak sajnos rossz ajtón, mert éppen azt zárom be éppen…de nyitott voltam rá, hogy jöjjön, hát most itt van… a sors furcsa fintora, hogy megismétlődött szinte ugyanaz, mint korábban, de valahogy mégsem úgy… már nem fáj, hogy nem volt velem őszinte, hogy szinte azt sem tudom, ki ő valójában…tükröt tartott ismét elém… nem tudok, másképp rá nézni, gondolni csak szeretettel… mert hálás vagyok neki mindazért, amit értem tett…megtanított szeretni, látni, elfogadni, megértővé válni…s hát felnőni… most is tanít ebben a pillanatban is, pedig fáj, de ez is kell ahhoz, hogy levessem magamról, azt aki már nem én vagyok. Mindent, amire vágyom tálcán kínálja nekem, de nem kell… most látom csak, mennyit változtam, hogy mennyire másképp állok az emberekhez, mennyire nyitottabban, mennyi mindent megérzek, hol jól, hol rosszul, s mennyi mindent meglátok egy tekintetben…hihetetlen…de nagyon élvezem… örülök, hogy visszajött, mert általa látom, hogy honnan indultam és hol tartok most, hogy ezalatt az egy év alatt mennyit változtam… pedig megbántott újra… fáj is még… nem csak miatta vagyok most lent a tenger fenekén… fordulóponthoz értem…s most sok minden változik körülöttem…de most az egyszer, életemben először nem félek attól, mi vár rá… biztonságban vagyok, s ehhez már nem kell külső segítség, bízom magamban, bár most még nem látom az utat, bízom az életben, hiszen minden úgy van jól, ahogy van, s nincs más dolgom, mint úszni felfelé…egyedül…egyedül, bár lélekben sosem vagyok egyedül, hiszen velem vannak azok, akik szeretnek…

Baráti szeretettel:

macsesz

CsatolmányMéret
napraforgo06.jpg91.54 KB
Címkék:

Hozzászólások



Kedves Ágica!

Az ajándékod megtalálta a helyét a szobámba...:-) Nagyon örültem neki.:-)
Szeretettel:
macsesz



Drága Macsesz..

Örülök, hogy írtál....gontoltam ám Rád. Szeretettel ölel : ágica



kedves Ery!

Kedves Tőled, hogy gondoltál rám!:-))) Tényleg sok szép "képpel" és pillanattal lettem gazdagabb!!:-))
Hamarosan, amint lesz egy kis pénzem veszek néhány vásznat és festéket... hiszen minden itt van már bennem, csak ecsetet kell ragadni!:-))
Szeretettel:
macsesz



Drága Macsesz! Én is gondoltam Rád!

Örülök, hogy itt vagy. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen több lettél azzal, amit láttál, amit észleltél. Hisz nem sűrűn indul el az "Ember Lánya" manapság egyedül, csak úúúúúgy, Toscanába. Te elmentél, sok élménnyel gazdagodtál. Igaz, ezek most nem szembeötlő, nagy dolgok, amik történtek Veled. Persze, attól függ, honnan nézzük. Magadba szívtad azt a sok gyönyörű élményt, boldogító szépséget és biztosan ott vannak Benned, sugárzod, szebbé, jobbá teszik a mindennapjaidat!!!!
Kívánom, hogy így legyen!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Várom nagyon!!!!!!!!!

Kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:)))))))))))))))))))))) Majd nézegetem a postafiókom:))))))

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Kedves Evelin,

aranyos tőled, hogy gondoltál rám...:-)) írok emailt, jó?
puszi,
macsesz



Felebarát kedves,

őszinte és megnyugtató...köszönöm, hogy lerítad ezt nekem!:-))

Ölel,
macsesz



Szia Pincur!

Hidd el, ott leszel...egyszer biztosan...:-) egy éve született meg bennem egy érzés, hogy szeretnék eljutni Toscana-ba... beleringattam magam ebbe az érzése...szinte mindig szembejött velem az "úton" Olaszország.... hol egy új regény...hol egy beszélgetés....hol egy kirakat képe formájában...de itt volt velem, s valahol mindig azt éreztem, hogy ezt a döntésemet nem tolhatom vissza a fiókba..:-)
Sikeres teremtést....:-)))

Szeretettel:
macsesz



Isten hozott:)))))

A minap nagyon sokat voltál az eszemben!!!!! Már nagyon vártalak haza:))))))))))))))))))))

Örülök, hogy azért tele vagy élményekkel...meglásd, majd később lecseng miért is voltál ott:))))))

Annak meg főleg örülök, hogy változtál....mert tudfom milyen jók ezek a változások!!!! Én kimondottan élvezem, ahogy egyre inkább magamra találok én is...még ilyen idősen is:)))))))

Ölellek nagy-nagy szeretettel:))))) Örökmozgó is puszil Téged!!!!!!!!!!!!!

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Macsesz

Tiszta es oszinte.Biztat es megnyugtat.
Jo volt olvasni.
Koszonom,hogy leirtad.
Szeretettel,
felebarat



szia

Szerencsés vagy, hogy eljutottál Toscanaba, nagy vágyam, hogy én is elmehessek oda:))