Változás - Micsoda Boldogság!

boldogság, változásÍgértem ("Braco Budapesten"-nél), hogy megírom, milyen boldogságos meglepetésben volt részem a napokban. Igaz azóta nem tudtam ilyen hosszú időre bejönni, de most....el kell mondanom Nektek!

Nem találtam azt az igen régi hozzászólásomat, amelyben többek között arról írtam kissé kiakadva, hogy segíteni csak annak lehet, aki hagyja, és mennyire nehéz néha megértetni az emberekkel, amit szeretnénk átadni.
No meg hogy időnként meg kell válnunk azoktól, akik "lehúznak" bennünket.

Egy barátságról volt szó, ami fájdalmas eltávolodáshoz érkezett. (gyerekkorunk óta tartó barátság volt)
Nos, sok sok hónappal ezelőtt történt, akitől akkor elhatároltam magam, - nem kerestem, igyekeztem nem is nagyon gondolni rá, inkább elfogadni, hogy ez van, ennyi volt, most Ő ebben van, éli a saját fájdalmait, kínjait, és nem tudok mit tenni már.

Az összes elmúlt heti csodálatos meglepetés közül ez okozta a legnagyobb örömet nekem: Felhívott telefonon ismét, hogy segítsek - megint!!!
Én csak azt tudtam mondani, hogy tudod, én a Te problémádat nem tudom megoldani, de amit tudok, megteszem.
És erre jött a szóáradat, már egészen másképpen, mint utoljára.
Higgadt volt, összeszedett, és olyan harmónia áradt belőle, ha nem ülök éppen, állítom lehidalok a meglepetéstől!
Elmondta, hogy mennyire megváltozott, milyen átalakuláson, "megvilágosodáson" ment keresztül, és most már mindent ért és tud, hogy mi miért volt anno, miért történtek úgy a dolgai, volt olyan az élete, amilyen éppen utoljára is.
Azonnal biztosítottam róla, hogy igen, érzem, és abszolút átjön, és nagyon boldoggá is tett vele - és valóban repült a lelkem!
Ma már minden más, és érti amit mondok, és nem is úgy kéri, ahogy annak idején kérte a segítségemet, hanem úgy, ahogy azt tudjuk - már Ő is - hogy tehetem.
Aztán megbeszéltük, hogy találkoznunk kell, és már ezen is túlvagyunk!
Több mint 3 órán át ömlött belőlünk a szó /és az energia/. Mesélt, és én is meséltem, Rólatok is, az oldalról is, és sok-sok megélésünkről...de kevés volt a 3 óra, így hát folytatása következik!

Most is beleborzongok, és örülök, hogy békén hagytam Őt, még akkor is, ha én "kivontam magam a forgalomból"!
Semmi értelme nem lett volna görcsölnöm Vele, mert akkoriban már annyira volt "elveszvelytve Önmaga által", hogy engem is csak húzott lefelé. Egyszerűen nem tudtam már mit kezdeni Vele.

Olyan párbeszédet folytattunk, amilyet soha eddig az életünkben, és ez csodálatos - újjászületett a barátságunk is!

Nagyon örülök Neki, és hogy végre tudja, mi a dolga, mi az útja, és a módját is érzi már a hogyannak is!

Örüljetek velem Ti is, mert ilyen csoda azt hiszem ritkán éri az embert!
Ha volt ilyen élményetek Nektek is, szívesen olvasnék róla!

Szeretettel, Önmagam

Hozzászólások



Drága Marcsikám!

Igen, olvashattad máshol is ezt a témát, mert egy blogban bővebben is megírtam.
Ösztönösen Igazad van abban, hogy hagyni kell. Én is hagyom őt azóta is. Tudom, hogy nincs semmi gond
kettőnk között, de neki még szüksége van a csendre. Most már hamarosan jönni fog és kíváncsi leszek, hogy
akkor hasonlítani fog-e a TE barátnődre, ill. a mi kapcsolatunkra a Tietekére! Örülök Nektek!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves Pincur és Lollipop!

Tudjátok mi az érdekes?
Az ilyen ismerettségek is (negatív) mindig visszajönnek egy idő után.
Van akikkel van újra dolgunk, és tapasztalunk némi, vagy nagy változást is, és mintha csak azért jönnének vissza némelyek, mintha meg kéne mutatniuk, hogy na figyi csak! Mi lett belőlem, velem?!
Azután újjra huss, elválnak útjaink. De ezek nem feltétlen az igazi barátásgok.
No meg, ha valaki akkor nem áll mellénk, amikor szükségünk van rá, talán soha nem is volt igaz barát. Csak hittük, mert azt akartuk hinni, mert azért valamennyire jó volt együtt.
Ami pedig a fenéken billentést illeti, hát egy barátnak ez is a dolga bizony. Nem csak a jóban a másikkal lenni. :)

Szeretettel, Önmagam



Kedves Fehér Tulipán!

Az az érzésem, eljön még az idő, amikor fogsz tudni Neki segíteni másképpen is. Ha pedig tévednék, hát a Ti harmódiátok így kell hogy teljes legyen.
Valóban szép, amit kaptál Tőle, és biztosan így is van - egy igazi ajándék azt hiszem.

Szeretettel, Önmagam



Erykém!

Nagyon örülök, és emlékszem, már szó volt máskor is, máshol is az említett barátnődről.
Én még azt felejtettem el megírni-most nem látom, hogy tényleg elfelejtettem-e :))), hogy azért a békén hagytam, meg nem tudtam már mit tenni csak nem volt csak cselekvés nélküli cselekvés, hiszen gondoltam Rá az eltelt jó pár hónap alatt bőven, és mindig szeretettel, és kívántam Neki, ...hogy legyen Neki a lehető legjobb, és jöjjön el az Ő akarata...értitek, tudom!
Olyan jó és örömteli ilyen dolgokat is megélni :)
Gyönyörű az élet, és kész! Na! :)
Ja, és tegnap azóta már harmadszor találkoztunk, és holnap is fogunk, és ez nem olyan visszaemlékszünk a régi dolgokra, meg együtt nevetgélünk, bár az is van benne, hanem sokkal mélyebb - mindig is volt benne ilyen is - és most együtt fejlődünk tovább!
Persze anno is, de most sokkal nagyobb lépésekkel haladunk!
Ez egyszerűen Csodálatos és Szenzációs!!!

Szeretettel, Önmagam



Kedves Zsul!

Akiről én írtam, már Ő is repült, nem is egyszer, de mindig másképpen! :))

Örülök az érzéseidnek!
Úgy legyen! De legalábbis úgy, hogy mindkettőtöknek a lehető legjobb legyen!

Szeretettel, Önmagam



Kedves Felebarát!

Igazad van, hiszen a nem cselekvés is, ill. az így tevés is cselekvés.
Bizony, hogy a csendre, és a szünetre is szükség van!
És voltaképpen a csend az egy téves megfogalmazás, mert oly nagyon hangos minden csend - csak tudni kell hallani!
A csendes csend pedig maga az üresség, a nyugalom és béke olyan fokozata, ami igazából megfogalmazhatatlan, hiszen olyan szavakkal lehetne jellemezni, amiknek nincs hangja sem. :)

Örülök, hogy Veled is...és hogy itt az oldalon, talán annak külön is!

Szeretettel, Önmagam



Drága Önmagam!

Hát nem akármit keltettél bennem ezzel a történettel! Tudod velem ilyen ugyan még nem történt, de arra gondoltam, hogy Vali és én... hogy lehet hogy nemsokára hasonló fog történni velünk is... nagyon gyanus...:) Ráadásúl ő nem ki nyílik ebben az esetben, hanem ÚJRA kinyílik.:) Tehát neki már jobban fog menni, hisz ő már repült!:) Beleborzongok ebbe az életlehetőségbe! S még az is stimmel, hogy békén hagyom, hiszen utoljára szeptemberben írtam neki e-mailt, az utolsó sms-t meg még azon a bizonyos augusztus 18-i hétfő reggel kapta.:) Mostanában sok jelet kapok az élettől és lehet, hogye ez a te történeted is egy ilyen jel...:)



Draga Onmagam

"...es nem tudok mit tenni mar."
Ugye-ugye,hogy ez nem igaz?!!!
A csend es a szunet,erre is szukseg van.Fontos mondanivalo rejlik benne.
Szeretettel,
felebarat

Hasonlo,mint a te torteneted tortent velem itt az oldalon.Es mi is alakulunk,nagy-nagy oromomre!!!



Drága Önmagam Marcsi!

Velem is történt nemrég egy hasonló eset.
A barátnő szintén közeli, sokmindent tudunk egymásról, általában felváltva vigasztaljuk, bátorítjuk egymást. Legutóbb aztán egyik reggel egy olyan levél jött tőle, hogy most hagyjam békén. Szó szerint....ne keressem, ne írjak és ne is menjek személyesen, mert egyedül akar maradni a problémájával és valami nagyon világvége hangulat tükröződött a soraiból. Visszaírtam, hogy nem értek egyet vele, de tudomásul veszem a kérését, viszont aggódtam érte. Nem csak én aggódtam, hanem a közvetlen kolléganője is, akivel beszéltem rendszeresen és egy idő után Ő említette, hogy kezd újra visszatérni a hangja. Később már szóba is hozta az elmúlt hangulatváltozást és elnézést is kért. Tőlem nem kért elnézést és én sem tudtam, hogy mit is tegyek, mert folyamatosan rá gondoltam. Aztán egyik reggel megjött a válasz. Zuhanyozás közben, kinéztem a kertbe, ahol a kisdinnye nagyságú, napsugár-piros-keveréke színű dáliáim bólogattak a napsütésben. Kimentem, leszedtem egy kazalnyi nagyságú csokrot belőle és minden szó nélkül vittem a barátnőmnek. Ő, amikor észlelt, elémszaladt, a nyakamba ugrott és annyit mondott, hogy "Jó, hogy vagy!".
Ennyi a történet és VELED örülök!:))))
Köszönöm, hogy leírtad és azt is, hogy elmondhattam!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves Onmagam! En ugyanezt

Kedves Onmagam!
En ugyanezt a tortenetet eltem meg mint te.Volt egy baratnom akivel sulve-fove egyutt voltunk,aki mellett sokat fejlodtem es megnott az onbizalmam.A lany hihetetlen energiat adott nekem mindig es mellette teljesenek erzetem magam.Soha olyan jokat nem nevettem eletemben mint mellette.Mindenben segitett,onzetlenul.Aztan a kapcsolataban problemak alltak be.Sokat probaltam beszelgetni vele,de egy ido utan ugy lattam nem jut energiaja semmi masra csak a bankodasra.Ugy ahogy te irtad,egyszeruen nem tudtam rajta segiteni...tudom,kivulallonak nehez ilyenkor tanacsokat adni ilyen teren.Mondtam ram mindig szmaithat,barmi legyen,de o mindennel felhagyott,csak a rosszul mukodo kapcsolata miatt ette magat folyamatosan.Sajnos hagynom kellett,pedig iszonyat hianyzott minden,a beszelgetesek,nevetesek,bohockodasok...es annyira szerettem volna segiteni neki!sok ido telt el mire osszekapta magat.Es ismet keresni kezdett.Es en hagytam hogy minden abban a tempoban tortenjen ahogy neki jolesik.Ma mar ismet napi szinten talalkozunk es ujra jokat tudunk nevetni,es rengeteg pozitiz energiat kapok tole.Megerte turelemmel lenni!:)
Most is mindenben segit es mindig onzetlenul.Amikor kerdem hogy en hogyan tudnek segiteni neki,akkor azt mondja:"Te azzal segitesz,hogy letezel".Soha ilyen szepet nem hallottam meg snekitol.
"Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap."



Ez tényleg csodálatos!

Ez mindkettőtök kapcsolatát megerősíti.
Sajnos nekem el kellett hagynom egy sok éves barátságot, mert akkor nem támogatott, amikor szükségem lett volna rá.
Nagyon negatív volt. Én is eltávolítottam az életemből a lehúzó embereket.
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



Helló

Nekem is voltak negatív emberek az életemben, szerencsére eltávolodtam tőlük. Valahogy úgy hozta a sors. Bár szerencsésnek érzem magam, mert a legjobb barátnőm is ugyanolyan gondolkodású, mint én. Néha fenéken kell billenteni, de visszazökken:)Örülök, hogy visszataláltatok egymáshoz. Nincs is jobb egy jóízű beszélgetésnél, egy régi baráttal. Sok közös emlék, sok vicces történet.

Pincur



Sziasztok

Nekem is van egy baratnom vagyis mar nem mondhatom igazi es kozel allo baratnomnek mert egyszeruen nincs mit beszelgessek vele hisz o nagyon negativ es mindid csak panaszkodik es nekem erre szuksegem nincsen.Hivtam ot pozitiv megerositesu konferentiara,ahol mindenki elbeszeli a sajat tapasztalatat a pozitiv gondolkodasmodrol de sajnos meg annyit se tett meg,hogy eljon es meghalgassa.Azt a valaszt kaptam tole,hogy o ugysem erezne jol magat egy ilyen helyen mert,hogy sokan is vannak,meg,hogy nem birja ki azt az egy orat ulve.Elmondtam neki,hogy sajnalom,hogy igy gondolkodik.En ugydontottem,hogy nem eroltetem azt ami nem megy!