Álmomban...

Egyszer álmomban,felemelkedve... az Angyalok birodalmába mehettem.
Ragyogó fehérségben csodás hatalmas kapu... feltárult előttem,és én beléphettem.
Kísérőm mosolyogva nézte ámuló ábrázatomat.
Nagy sürgés-forgás,mint egy zsúfolt csomópont a városban. Hírvivők jöttek mentek... szerelem angyalkák lágy zenéket zengtek...
először nem is láttam tőlük,hova érkeztem.
Aztán a tér közepén,mint valami ékszer,hatalmas kristály piramis ragyogott, de oldalain víz folyt le.
-Mi ez?
-Ezek a mindent megtisztító könnyek. Emberek sírták,sírják el...
Jobb oldalamon egy nagyon magas narancssárga oszlopot érzékeltem.. élő volt... és furcsa érzésem lett tőle...
kicsit megijedtem,de ő szólt:
-Én a betegségek oszlopa vagyok.
Már értettem a rossz érzésemet. Mindig is féltem a betegségektől,nehogy idő előtt el kelljen hagynom mostani életem.
Ő lágy hangon nyugtatott meg:
-Nincs mitől félned! Én csak a legvégső esetben jelentkezem. Az ember annyi módon tanulhatja meg az alázatot...
a másik ember... az élet szeretetét... ha erre valamiért mégsem képes,akkor megyek.
-És akik nem gyógyulnak meg?
-Mindenki meggyógyulhat,ha hisz benne! Ez az ember döntése!
Lett volna min vitatkoznom vele... de valakit éreztem a hátam mögött...
-Ki vagy Te?
-Én vagyok a félelem.
Éreztem. Talán a betegség miatt vonzottam ilyen közel.
-Miért nem állsz itt velem szembe?
-Ha látnál,ha ismernél... már nem lenne benned félelem.
A kíváncsiság hajtott,úgyhogy megfordultam,de már senkit nem láttam.
Eltűnt a csodás birodalom. Csak párnám érintését éreztem arcomon.
Valahol egy kutya ugatott,de még nem volt kedvem kinyitni a szemem. Jó lett volna még körülnézni ott.
Annyi mindent nem figyelhettem meg.
Érdekes,hogy a betegség, a félelem... angyali eredetű... eddig nem így képzeltem.
Próbáltam félálomban maradni... hátha felsejlik még valami válasz,mert a félelem... hogy lehet az angyali... mikor annyian eltévednek benne?
Aztán egy lágy hang átölelt:
-A félelem taníthat meg arra,hogy nincs rá szükséged... bízni önmagadban... másokban... Istenben...
neked kell óvatosságá szelidítened... az óvatosság pedig már jó barát... ha úgy érzed,már nincs rá szükséged... diszkréten tovább megy! Ha harcolsz a félelem ellen,csak felerősíted magadban a negatív érzéseket. Ha elfogadod,hogy hozzátartozik emberségedhez... óvatosság lesz onnantól a neve.
Hát ezért nem láthattam az arcát!
Mosolyogva ébredtem.
Még sok mindent nem értek. Felnőtt vagyok gyerekcipőben.
De azt érzem,hogy a világ csodás hely!
Megmagyarázni nem tudom,csak érzem.
Jól van ez így! Nem kell mindent szavakba önteni. Pedig olyan jó lenne megírni! Hogy mindenki felfedezhesse!
-Mosolyoddal írd,amit szavakkal nem lehet!-mondta még a hang,mielőtt még igazán magamhoz tértem.
Eszembe jutott sok mosolygós arc,a buszon,a piacon,az utcán,és mindenhol.
Talán ők már tudják a titkot,amit én még csak most ízlelgetek.... remélem egyszer én is kellően bölcs leszek.
Ezen gondolkodtam fogmosás közben... mígnem egy csöpp angyal állt meg a fürdőszoba ajtajában mosolyogva,micsoda mosollyal!!! :)... és
csak annyit szólt kedvesen:
-Szia Anya! Jó reggelt! :)

Hozzászólások



Jlia

Koszonom,hogy veled mehettem.Lebegtem.
Es mar ertem,hogy tegnap miert nem nyilt ki ez az iras nekem.
Szeretettel,
felebarat



Drága Mosolyköltőnk! :)

Köszönöm versedet!
Szívemből szóltál! :)
Szeretettel:Julcsi

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Angyalok...

Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely megrezgeteti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet aprócska kisgyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csurig a lelkedet
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.

Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,
boldogság árad feléd - ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalkén tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni azt hogy önzetlenül teszi
s a bátorságot ahhoz is veszi
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha én is felöltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a rászorulóknak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap.

Aranyosi Ervin Mosolyköltő :))
mosoly.varazs@invitel.hu