Én és a titok

titok és énAz életnek nevezett rejtélyben szüntelenül válaszok után kutatok. Mindig is a kezembe akartam venni az életem irányítását, de nem ismertem ennek a módját. Mindig is arra vágytam, hogy megszabaduljak a félelmeimtől – a testemmel és a hozzám legközelebb állókkal kapcsolatos aggodalmaimtól kezdve a komolyabb félelmeimig.
Már egy éve ismerem A Titkot. Mikor először hallottam róla, abban a pillanatban éreztem, hogy mindig is egy ilyen könyvre, jobban mondva, egy olyan érzésre vágytam, mint amilyet e könyv kivált belőlem. Hajtott a vágy, mint az írónőt, hogy minél többet tudjak meg A Vonzás Törvényéről. Egyik könyvet a másik után kölcsönöztem ki a könyvtárakból. Volt olyan is amit Debrecenből, vagy Szombathelyről hozatott meg a könyvtár. És én mást nem is csináltam a szabadidőmben, mint olvastam és tanultam. Mikor a pénztárcám megengedte megvásároltam egy-egy könyvet. A „könyvtáramban” már hét könyv van a Vonzás Törvényéről és további négy a „postaládámban”.Közben az Internet-en is kerestem a hasonló témával foglalkozó oldalakat. Így kerültem ebbe a közösségbe. Először csak ritkán, de azután egyre gyakrabban léptem be erre az oldalra. Szeretem azt a szeretetet, ami átjár itt mindent.
Kik itt rendszeresen leírjátok gondolataitokat, azzal a vággyal, hogy másokkal is megosszátok tudásotokat, tapasztalataitokat. Ti a „Tanítók” remek munkát végeztek. És én minél jobban megismerem a tanításaitokat, annál nagyobb elismerést érzek irántatok „Tanítók” iránt.
Sok boldog emberrel „találkozok” ezen a helyen, akik úgy alakítják az életüket, hogy minduntalan a jó tapasztalatokban legyen részük. Szeretik egymást és az életet is jobban szeretik, mint bárki, akit csak ismerek. Öröm olvasni vidám írásaitokat, miből csak úgy árad a szeretet. Jót tesz a lelkemnek, ha olyan embereket látok, akik tényleg élvezik az életük minden egyes pillanatát. Ezeket a sokatmondó tapasztalatokat nevezhetem fordulópontnak, válaszútnak, az utamon felbukkanó irányjelzőtáblának… de nem voltam tisztában az életemre gyakorolt kedvező hatásairól.
Mostanság elég sokszor elgondolkodom a fejlődésemről, azoknak az eseményeknek a fényében, amelyek meghatározó szerepet játszottak az életemben. Őrzök olyan képeket, kellemes emlékeket azokról a pillanatokról, amelyek mintha abba az irányba terelgetnének engem, amilyen utat elképzeltem magamnak, amilyenre mindig is vágytam.
Ha visszagondolok a nagyrabecsülés érzésével azokra a helyzetekre, könyvekre, emberekre, akiknek, számomra eddig ismeretlen bölcsességet, tudást és tapasztalatot köszönhetek, akkor szeretnék én is ugyanilyen élményeket ébreszteni másokban.Ezért is írok időnként nektek kedves olvasóknak.

Ide a végére egy pár sort írok az egyik kedvenc könyvemből:

A vonzásod irányultsága és a megkönnyebbülés szerepe

Most egy igen bölcs, ugyanakkor meglehetősen nyilvánvaló kijelentést teszünk: Ott vagy ahol vagy. Eddig és jelenlegi gondolataid következménye az, amit teremtettél, amit életedben tapasztalsz, ami van. Ez pedig olyan amilyen! Mi mégis azt szeretnénk, ha minden figyelmeddel arra összpontosítanál, miként viszonyulnak egymáshoz jelenlegi és kívánt helyzeted rezgései – mert ebben áll minden hatalmad. Ebben rejlik teremtő szellem izgalma.
A jelenlegi és kívánt helyzeted rezgései közötti eltérés a teremtés színtere, ahova játszani érkeztél: a teremtés Előőrse. Azért érkeztél, hogy megtapasztald és örömöd leld benne – és soha ne érjen véget!”

Hozzászólások



Kedves Zsul!

Hát ez az!Nem felhívtad,"csak" sms-t kűldtél.Pedig határozottan a telefonhívással kapcsolatban volt az életöröm érzés.erre megint írnom kell,mert velem is előfordult már hogy a belső hang súgott valami számomra őrültségnek tűnő dolgot,szinte boldog voltam a gondolattól,aztán jól rászóltam magamra hogy állítsd már le magad,és tényleg le is álltak a dolgok körülöttem.Azt kellene megtanulni hogy igenis tedd meg szépen(de akkor és úgy),mert valamiért biztos hogy jó és hasznos lesz számunkra.Ezt én most inkább saját magamnak írom.De úgy gondolom hogy nem gyávaság,csak még nem szoktam-szoktuk meg azt hogy nem muszáj "szabványéletet" élni. Azért egy biztos,hogy jelek-lehetőségek vannak,aztán vagy élünk vele vagy nem.Mondjuk ahogy olvasom Te felismered és élsz is ezekkel a lehetőségekkel!Valahogy így kellene nekem is...
Egyébként köszönöm a soraidat,és sok sikert kívánok a folytatáshoz!Meg persze nagyon boldog születésnapot előre is!



:)

Drága Zsuzsi!

Köszönöm ezt a megerősítést, nem előszőr tettem ezt! Augusztus 17-18 találkozása (NEM ez volt az első találkozásunk) is úgy született, hogy hallgattam egy hatalmas nagy vonzó örömérzésre, s lementem hozzá. Jól meg is leptem, de mind1, a lényeg, hogy nagy tapasztalás volt mindkettőnk számára, mert én láttam, hogy az a baráti környezete, amiben él nem olyan vészes, mint azt ahogy ő "előadja". Bár próbálta "rejtegetni" előlem eme oldalát, mondván én "jó fiú vagyok". Láthatta, hogy ott is jól érzem magam, barátai között. Azért megkaptam a szeretete és neheztelése mellett a végén a "felejtsd el a telefonszámom és engem" mondatokat.
Megérte hallgatnom akkor arra a hatalmas öröm érzésre? Szerintem egyértelműen igen!
Hogy mi lett a mostani örömérzés sorsa? Nem, nem hívtam fel, de sms-t küldtem neki. Válasz ugyan nem jött (Vali nem az az sms-ező fajta amúgy sem.), de jól eső érzéssel töltött el, hogy ismét hangot adtam neki magamról.:) A téma ugyanúgy a képekkel kapcsolatban volt és persze egy amolyan "jó éjszakát" sms volt. Hogy mi lesz ezután? Jövőhéten szerdán lesz a születésnapom és lehet, hogy ebből az alkalomból írok neki egy amolyan hála-levelet. Csak megpróbálom röviden, lényegretörően... előre nem tervezem, megpróbálok, ott, akkor, a szívemből írni... elvileg nem lehet nehéz, hiszen ő maga nyitotta ki a szívemet ilyen nagyra...:)



Szia Zsul!

Igaz hogy nem ismerem a történeted,most olvastam csak a hozzászólásodban egy részét.Én az utolsó soraidra szeretnék reagálni.Ez most jel volt.Szerintem.Egy nagyon kedves barátomtól tanultam,hogy arra a megérzésre ami életörömmel tölt el,igenis hallgatni kell!Nem tudni a végkifejletet,de azt meg kell tenni.Bár lehet hogy azóta már meg is tetted..:-)
Üdv:Zs



Itt áljjunk meg egy ásónyomra

Kérdeznék, aztán valaki válaszol, vagy nem.:)
"Mi mégis azt szeretnénk, ha minden figyelmeddel arra összpontosítanál, miként viszonyulnak egymáshoz jelenlegi és kívánt helyzeted rezgései – mert ebben áll minden hatalmad. Ebben rejlik teremtő szellem izgalma."
JELENLEGI helyzetem: utoljára 2008 augusztus 18-án volt aktív kommunikáció Valival. Most azonban érzékeltem, hogy új képeket tett fel magáról, amiről látszik, hogy ismét élvezi, hogy nő, tehát nyilván van újra életkedve. Mintha kilábalt volna rossz hangulatú periódusából.
A képekkel kapcsolatos dícséretet láttam, hogy elolvasta, a levelet akkor egyből még nem törölte ki. Akár ezt is vehetem jelnek... azonkívül pedig tudom, hogy szeret, hiszen bennem élnek mondatai erről....
Ez az életállapot, amiben vagyok boldogsággal tölt el.
KÍVÁNT helyzetem: szeretném, ha merne bízni kettőnkben, de nem szeretnék semmiféle egymás szájába ülést, meg ilyenek... csak egyszerüen létezhessünk egymás számára. S ha van kedve velem együtt lenni, akkor bátran hívjon le magához, ahogy eddig is volt ilyen két csodálatos alkalommal. Hogy kerekebb legyen a történet: egy olyan fajta-féle szeretetkapcsolat alakulhatna ki kettőnk között, mely gyógyítaná Vali szívét, lelkét, no meg persze az enyémet is... s ami csodálatos plusz boldogsággal töltene el mindkettőnket.

Ennek fényében nézzük az idézetet: ha arra gondolok, hogy mi lenne, ha megpróbálnám felhívni telefonon, izgalom és félelem helyett életöröm fog el. Ez most jel, vagy mi? Leragadtam a jelenlegi helyzetem adta új csodálatos örömnél (a képek feltöltése és az erre írt soraim elolvasása nem olyan rég történt). Úgy tűnik gyáva vagyok?