Emlékek között

Emlékeimben kutatok, s eszembe jutnak boldog gyermekkorom legédesebb percei.
A nagyanyám volt az ki engem felnevelt, anyunak hívtam, s a nagyapámat apunak. A szüleimet édesapámnak és édesanyámnak.

Mivel a szüleim sokat dolgoztak, hogy megteremthessék a családnak a szükséges feltételeket, rendszerint az anyuékhoz vittek. Így a szeretetre való neveltetésemet is nekik köszönhetem.
Szegények voltunk, de nekem jutott mindig a legjobb falat. Emlékszem egyszer sült csirke volt, és én a fiatalság mohóságával nekiestem a csirkének, apu és anyu meg csak nézték, hogy milyen
jó étvággyal eszek. Az egész csirke hamarosan eltűnt a bendőmben.

Aztán meg énekeltem sámlira állva, és ők ketten tapsoltak!

De a legszebb a karácsony volt. Saját magunk készítettük a karácsonyfadíszeket és a szaloncukrot is. Egész évben gyűjtöttük a sztaniolpapírt, amibe azt a cukrot csomagoltuk, amit magunk főztünk.
Karácsony napján már nagy volt az izgalom és a készülődés, és nagyon vártuk, hogy nagyapám csengővel jelezze a jézuska érkezését!

Csodálatos percek voltak ezek, és apu és anyu arcán nagy boldogság látszott.
A miénkre meg izgalom és kíváncsiság. Rendszerint anyu által készült ruhákat kaptunk és könyveket. Előfordult egy- egy játék is. Nagy vágyam volt egy távirányítású autó, de ezt soha nem kaptam meg, nem tellett rá.

A fenyő hatalmas volt, mennyezetig érő, tele papircsillagokkal,és általunk sodort selyempapírból készült gömbcsüngőkkel, szaloncukorral! És együtt énekeltük a "Mennyből az angyal"-t.

Anyu mindig varrt nekem szép ruhákat, és tán tőle örököltem a szabás- varrás készségét. Nagyapám meg intarziázott, és szép kárpitozott bútort is készített. Tőle meg valószínűleg a fa szeretetét
tanultam.
Anyu nevelte az összes unokát, számszerint négyet.

Emlékeimben visszajár az Alsóbélatelepen lévő Maort üdülő is, ahol tán kétszer is együtt nyaraltunk. Itt horgásztam életemben először, és itt fogtam kb. 8-10 cm-es halakat. De olyan boldog voltam!
Aztán csónakáztunk, és én voltam a kapitány! Még most is érzem a hullámzó balatont és a langyos szellő, és a nádas susogását.

Együtt énekeltük, hogy

Hullámzó balaton tetején,
csónakázik egy halász legény.
Hálóját a szerencse,
őt pedig a kedvese,
elhagyta, elhagyta őt!

Lám a boldogsághoz nem feltétlenül kell sok pénz, sőt egyáltalán nem is kell!
Mégis ezek a percek voltak legnagyobb hatással az életemre.
Soha nem az az élmény marad meg, ami sokba került, hanem az
ilyen érzelmekkel teli percek!

22 országban jártam, sok mindent láttam és tapasztaltam, de a fennt leírt érzéseket nem pótolhatja semmi!
Forrás: http://ezerev.blogspot.com/

CsatolmányMéret
karacsonyfa-035.jpg164.91 KB
Címkék:

Hozzászólások



Szép érzések emlékeid között, kedves Péter:)

és nem Péter bácsi:)
Advent volt, és a Szeretetről ez a PPS:

http://mail.google.com/mail/?ui=2&ik=8610104a78&view=att&th=11a9d224d2c7...

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Jajj Péter bá' ....

Az ilyen írásokat nagyon szeretem..., ilyenkor előjönnek az emlékek....és az idő meg is szépíti talán...Köszönöm ! Üdv. : ágica