Útban Emmaus felé

Útban Emmaus felé

"Ha Embereknek vagy Angyaloknak nyelvén szólok is,
Szeretet pedig nincsen énbennem..."
Ó, mondd, Uram, mivé leszek én gyarló, bűnös ember?
Utolszor a Keresztfán láttalak.
Véres testedet elernyedve tartotta a deszka
S körülötted jajgattak híveid sírva és zokogva
S körülvett a gúnyolódó hallgatás.
Miközben Te életed adtad értünk,
Bűnös lelkekért, Atyád várta jöttöd.
Meghaltál. Megnyílott dörögve az Ég -
Alázúdult a mindent tisztító eső.
Testedet sírkamrába tették, de hiába!
Hiszen Te megmondtad! Harmadnapra eljössz,
S földi ésszel felfoghatatlan jövendölésed valóra vált.
Bár hittek Benned, szavadat mégsem hitték,
S útban Emmaus felé haladt az úton az Emberkirály
- Kezein, bordáin véres sebekkel, de senki sem ismert fel -
Csak bizonyságtételed döbbentette rá a híveket, Jézus él!
Sosem volt halott! Csak a test! A múlandó anyag,
Ami felett örökké uralkodik a halhatatlan Lélek
- Egész földi Léted egy hatalmas kinyilatkoztatás! -
Ó, uram! Miért vagyunk mi mégis oly hitetlenek?
Hiszen Nap mint Nap éljük csodáidat!
Reggel ragyogva kel fel a Nap,
Illatos virág bontogatja szirmait,
S dalolnak az Ég madarai estelig,
S nem aggódnak a holnap felől; -
Ha embereknek nyelvén szólok is,
Kérlek, nyisd fel vakká vált szemem!
Ha Angyaloknak nyelvén, add, hogy megértsenek!
Add, hogy a szívünkben megnyíljon a Szeretet
Isten, Magunk és Egymás iránt!
Add, hogy csak Szeretetből szóljon a szánk
És hogy megismerjük Benned az Életet,
Hiszen Neked Isten jobbján van a helyed,
És ha szolgálatodnak szenteljük életünk,
Add, hogy Istenhez méltó Keresztények legyünk!
Uram, áldd meg e csodás Napot!
Nélküled semmi - de V E L E D, M I N D E N vagyok!

Kassai Csilla