Így kerek a világ

„A világ megváltoztatásának leggyorsabb módja, ha mások szolgálatára vagyunk. Mutasd meg, hogy szereteted változást tud hozni mások életébe, és így mások szeretete is változást tud hozni a te életedbe. Ha mindannyian így cselekszünk, és együttműködünk, egyszerre csak egy embert megváltoztatva is átalakítjuk az egész világot.” (Dannion Brinkley)

Szombaton délelőtt egy krisnás szerzetes sétálgatott a téren. Civilben volt, de én felismertem. Azok közül, akiket leszólított, szinte senki nem állt meg. Mindenki sietett. Ő pedig csak mosolygott folyamatosan. Egy darabig figyeltem, aztán megsajnáltam. Odamentem hozzá. Megkérdeztem, hogy milyen könyvek vannak nála. Beszélgetni kezdtünk. Természetesen a vegetáriánus étrendnél és az önfenntartó spirituális életnél, mint ideális állapotnál kötöttünk ki. Évek óta erről ábrándozok. Bátorított és jótanácsokkal látott el. A zsebemben találtam egy százast. Azzal búcsúztunk el. Így kerek a világ.

Közben egyenruhába bújtatott gárdisták masíroztak el mellettünk, árpádsávos zászlókkal felszerelkezve. A rendőrök egy kisbuszból vigyáztak rájuk. A hangosbemondóból antiszemita jellegű beszéd harsogott. A zsidók a hibásak mindenért. Ez volt a lényeg. Magamban kuncogni kezdtem. A péntek esti gyertyagyújtás jutott eszembe. Illés nem kívánta a kalácsot. Énekelni sem volt kedve. Szegénykém a fülét fájdította. Gyártásvezetőnk szokta kérdezni tőlem: „Eldöntötted már, hogy ezen a hétvégén zsidó leszel, vagy keresztény” Ez azt jelenti, hogy melyik nap akarok dolgozni. Most mindkettőn kellett. Így kerek a világ.

A szikrázó napsütésben félig csukott szemmel figyeltem az eseményeket. Talán a hunyorgástól kerülhettem egy furcsa, meditatív állapotba. Hirtelen egy nagy színpadon éreztem magam, ahol mindenki a saját szerepét alakítja, tökéletes beleéléssel. A láthatatlan nézőtéren ülnek a láthatatlan angyalok. A láthatatlan Rendező pedig elégedetten figyeli a darabot a színfalak mögött, valahonnan a magasból. Aztán megérkeztek a kollégáim is, akik a tüntetésről készítettek egy tudósítást. Ettől felébredtem, hiszen én is két forgatás között voltam éppen, csak tartottam egy szusszanásnyi szünetet. Így kerek a világ.

Délután az egyik kolléganőmmel ültem le teázni. Spirituális élményeinket cseréltük ki. Észre se vettük, hogy késő este lett. Nehezen tudtuk lezárni a beszélgetést, még az utcán is folytattuk. Gyorsan, intuitív módon szívtam magamba az információkat. A mondatok elején már érzékeltem a lényeget. Levezetésként éjszaka Dannion Brinkleyt olvastam. A jövőre vonatkozó látomásai felkavartak. A Jelenések Könyvének, János apostol Apokalipszisének képei elevenedtek meg lelki szemein előtt, mai modern megfogalmazásban. Még váltottunk néhány sms-t, aztán elnyomott az álom. Így kerek a világ.

Reggel Dannion földöntúli üzenete jutott eszembe: „Ti emberek vagytok az igazi hősök. Azok, akik a Földre mennek, hősök és hősnők, mert valami olyat tesznek, amihez egyetlen más spirituális lénynek sincs bátorsága. Az a feladatotok a Földön, hogy segítsetek Istennek a teremtésben. Mi úgy tekintünk a Földre indulókra, mint bátor felfedezőkre. Volt annyi bátorságod, hogy odamenj és éld az életedet elfoglalva helyedet abban a nagy kalandban, melyet Isten teremtett, s amelynek a neve: Világ. Csak azt kell megértenetek, hogy a Szeretet nem más, mint hogy úgy viselkedem másokkal, ahogy én is elvárom, hogy velem viselkedjenek!” Büszkén néztem a tükörbe. Akkor én egy igazi hős vagyok! Így kerek a világ.

Délelőtt misére vittem a gyerekeket. A tanítás a mindennapos megtérésről, megfordulásról, megváltozásról szólt. Az egyik barátom prédikált. Régóta ismerjük egymást. Neki volt kellő bátorsága és pap lett. Nekem nem volt. Én egy másik utat választottam. Ráhel a plüss cicáját szorongatta mellettem a padban. Szeret templomba járni. Egyik nap arról beszélgettünk otthon, hogy kik a védőszentjeink, barátaink a Mennyben. Illés azt mondta, hogy neki Szárovi Szent Szerafim. Elgondolkodtam. Hányan ismerhetik őt? Az én ötéves kisfiam barátját. Szerintem nem sokan. Kimondhatatlanul hálás vagyok a gyermekeimért. Ez az ő világuk és otthonosan mozognak benne. Így kerek a világ.

Lassan indulok dolgozni. Ezen a billentyűzeten nem találom a hosszú magánhangzókat. Feltöltés előtt ki kell javítanom egy másik gépen. Remélem nem lesz benne hiba. Jó lenne többet írni. Azt mondják, az embernek arra van ideje, amire akarja. Ez csak részben igaz. Tény, hogy egy kicsit át kellene szerveznem az életemet. Egy igazi hős nem élhet akárhogy. Mostantól ebből a szemszögből kell tekintenem magamra. Vége a kisebbrendűségi érzésnek. Nagytakarítást végzek a fejemben. Közben kihűlt a kávém. Estére a reformátusokhoz megyek vágóképezni. Az ökumenikus imahét zárása lesz. Számomra így kerek a világ.

http://somafoto.freeblog.hu
http://somafoto.fw.hu

Címkék: