A kék madár és a fa meséje

Történt egyszer, hogy a fa beleszeretett a kék madárba. Csodálta fenn az égen, s reménykedett abban, hogy egy nap majd felnő hozzá, s az ágaira telepedhet. De növekedni nem mert, félt, hogy a szél kidönti. Így csökevényesen a föld közelében eresztett ágakat. A kék madár így a magas fák lombjára telepedett, és észre sem vette a fát.
Sok év múlt el, a fa megöregedett, akárcsak a madár, akinek már nem volt ereje magasra röppenni: megtelepedett hát a fa ágán.
-Miért nem nőttél fel?- kérdezte a kék madár- Akkor sokkal többet lehettünk volna együtt.

-Mert féltem, hogy kidönt a vihar, s így inkább a föld közelében maradtam.
-De hát erre nem jár vihar, csak ritkán. Ha jár is, észreveszem a magasból, előbb, mint bárki, s szólok neked időben, hogy összehúzhasd az ágaidat.
A fa erre nem tudott mit mondani.
-De hát nem kellett volna olyan hatalmasra nőnöd, mint ezek, hiszen tetszettél amúgy is. Csak láttam volna, hogy növekszel…
-De ha tetszettem, akkor miért nem szálltál rám?
-Mert féltem, hogy ha olyan alacsonyan szállok, lelőnek a vadászok.
-De hát erre sosem járnak vadászok. Ha rám szálltál volna, azonnal elmondtam volna...
Ebben a percben a kék madár holtan hullt a fa tövébe. A fa gyorsan siratta egy darabig, majd gyorsan ráhullajtotta száraz leveleit, hogy eltakarja s legalább holtában az övé legyen. De lehajolni nem tudott, érte, amire pedig száraz leveleit elhordta a szél, a madárból csal egy nyűrágta csontváz maradt. A fa élt még pár évet, egyetlen szórakozása az maradt, hogy a fiatal magoncokat bíztatta, hogy nőjenek magasra.

Ezt a mesét egy barátnőm tanítványai (11-12 évesek) írták.

Nem sok, ha azt vesszük, hogy ugyanennyi idő alatt magukat műveltnek tartó, többdiplomás értelmiségiek több tucat oldalt irkálnak tele a neten, a blogokon, a komment oldalakon akár egymást vagy a rendszert szapulva és anyázva, primitív módon személyeskedve és riposztozva...

Marcino W.

http://tudatvirusok.blog.hu

Hozzászólások



"Ezt a mesét egy barátnőm tanítványai (11-12 évesek) írták"

Közösen? A kooperatív csoportmunka nagy sláger mostanában, :) de meggyőződésem, hogy csak "kirakatnak" jó! Mindenki egy-egy gondolattal továbbfűzte a mesét? Egy valaki pedig lejegyezte?

A módszer igazi arcáról (és hasznáról) regényt tudnék írni, ugyanis nekem is vannak pedagógusismerőseim.