Talán...

Ismerve a vonzás törvényét talán... én vonzotam be ami történt ma velem - és pont úgy, ahogy akartam? Nem is tudom...

Van egy kis BTm, ami tele van tartozással - adó, járulékok és ilyenek - lévén, hogy azt a szerény bevételt, amit termel bizony feléltük, feléljük...
Tudom, tudtam, ohgy nem mehet ez így a végtelenségig. Tudom, hogy minden tettünknek és nemtettünknek következményei, hozadékai vannak - megtapasztaltam már sokszor. Ennek ellenére nem fizettem, nem is "csöpögtettem" tartozásaimat. Tudtam, hogy egyszer csak beüt valami, nem lehet ezt így csinálni a végtelenségig, bár ez nem is állt szándékomban.

A történetem: ma, épp készültem a bankba, mert ott is tartozásaim voltak, gondoltam ezzel kezdem el restanciáim törlesztését, lévén inkasszó van a bankszámlámon, a privát számlámon tartozás, a hitelkártyámon tartozás - ide is, oda is befizetek valamennyit. Már a cipőmet kötöttem, amikor szólt a kaputelefon - az APEHtől jöttek ketten. Míg felért a lift, addigra remegtem, mint a kocsonya, de igyekeztem urallni.
Egy hölgy és egy úr jött - hellyel kínáltam őket és zavartan leültem én is. Feltettek pár kérdést, majd elmondták, hogy bizony ilyen összegnél (és ők csak a járuléktartozásaim miatt jöttek, ami kb. 550 ezer) már jelzálogot tesznek az ingatlanra, lévén BTnél én felelk a saját vagyonommal... De! Megnyugtattak, hogy nem kell annyira megijedni (biztosan látták rajtam, hogy K.O. vagyok) sajnos nagyon sokan vannak ilyen helyzetben, majd elmondták, hogy mit tehetek, mi az első lépés ÉS FŐLEG: IGYEKEZTEK MEGNYUGTATNI ÉS BIZTOSÍTANI ARRÓL, HOGY MINDEN RENDBEN LESZ!!!

Miután elmentek, gondoltam jót is tesz erre az ijedtségre egy kis séta ebben a gyönyörű hóesésben - és elmentem a bankba.
Ott közölték, hogy hitelkártya tartozásomat pont tegnap adták át egy behajtó cégnek - 1 napot késtem... Rendeztem a magánszámlám és a céges számlám tartozását és haza jöttem...

Út közben azon gondolkodtam, hogy mivel és hogyan (naná, hogy tudom, lásd fent) vonzottam be, hogy ezek így egyszerre jöjjenek... És, ami a legfontosabb: mit teszek ezentúl másképp, hogy kifizessem a tartozásaim...
A miről mondjak le kérdésre elég nehéz válaszolnom, lévén nem élek/élünk nagylábon egyéként sem... Sőt!
Aztán jött más gondolat - ha magamba nézek, azt kell mondjam, mindíg biztos voltam (és vagyok!) benne, hogy meg tudom oldani a helyzetet, minden rendben lesz! Hálás vagyok, hogy olyan emberek jöttek ki az APEHtől, akiknél éreztem a lojalitást és ők is igyekeztek bíztatni, mintegy megerősíteni saját gondolatom, mi szerint MINDEN RENDBEN LESZ!

De most itt ülök a gép előtt, szinte rezignáltan és gondolkodom: Mit és hogyan tegyek, hogy a vonzás törvénye a segítségemre legyen tartozásaim rendezésében?

Hát... én valahogy ezeket az eseményeket vonzottam be a gondolataim helyett azt hiszem a tettekkel (nem fizetés)...

Címkék:

Hozzászólások



Drága Márta,

köszönöm soraidat - igen, azt hiszem csak bíztatásra vártam...

Illetve - úgy gondoltam, ha leírom és elolvasom saját gondolataimat, közelebb kerülök a "megoldáshoz"... Így is lett.

Tegnap este, mikor hazajött a Kedves leültünk, elmeséltem mi történt. Ő először eléggé kétségbeesett. Hajlamos rá, ráadásul úgy érzem, hogy a történteket az Ő félelme vonzotta be(folyamatosan arra gondol. hogy JAJ mi lesz!). Kettőnk közül Ő a szülői beidegződéseknek (a családja nagyon negatív!) köszönhetően sokkal nehezebben tudja alkalmazni a vonzás törvényét. Én nagyon hamar kiszakadtam a családból, de ez egy másik történet...
A Kedves a munkáját szerintem pontosan így vesztette el nyáron! Februártól elkezdte mondogatni a legkisebb nehézségnél is, hogy "ki fognak rúgni..." Hiába mondtam, hogy fejezze be, dobja a kukába gyorsan ezt a gondolatot! Én, azt hiszem a pozitív gondolkodásommal nyárig tudtam kompenzálni az ő negativitását...
A lényeg - mikor láttam, hogy kezdi magát bepörgetni negatívan, gyorsan folytattam a beszámolót azzal, hogy elétártam számszakilag az anyagi helyzetünket, levezettem, hogy hova mennyit tudunk fizetni és mennyi tud maradni.
A maradéknál ismét jött a negatív részéről, lévén nagyon kevés marad... Mire én azt mondtam és így is gondolom, hogy TUDOM, HOGY HA EZT ÍGY ELKEZDJÜK FIZETNI, MEGNYÍLNAK SZÁMÁRA IS ÉS SZÁMOMRA IS OLYAN ÚJ FORRÁSOK, AMIK BIZTOSÍTJÁK, HOGY KIJÖJJÜNK MINDEN HÓNAPBAN, SŐT - MÉG FÉLRE IS TESZÜNK!!!!!! ÉS TUDOM, HOGY PÁR HÓNAPON BELÜL MEGVESZIK AZ CSALÁDI ÖRÖKSÉGET, AMIBŐL VÉGÉRVÉNYESEN RENDEZZÜK TARTOZÁSAINKAT!!!
Csak, mert szerintem így lesz és kész!

Igen, azt hiszem az az út, melyen elkezdtem járni pontosan a helyes út:) Bár így az elején határozatlanok a lépteim, de mint azt tudjuk, sok gyakorlással egyre magabiztosabbak lesznek majd lépteim:))))

Ebben erősítettél meg Te is! - KÖSZÖNÖM!

Szeretettel/Tornádólulu:)))



Tornádólulu !!

Kedves Tornádólulu !!
Vártam hogy valaki valami , nagyon találó dolgot fog neked válaszolni . Ez egy tipikus eset lenne . mivel nem jött válasz , most megpróbálok veled együtt érezni ..
ez kevés , de sokat tehetsz ha továbbra is a boldog éldegéltek , megkeresed azt hogy ezt érezhesd . A vágynak , titoknak az alapja ..Érezni , Vizualizálni .
semmi nem azonnal változik , de idővel biztosan ...írhatnék példákat , persze nem vigasztalna meg , de az a hit amit nekem adni tudott , hogy soha sincs semmi lefutva , minden változik állandó mozgásba van az élet ..legalább az már valami ( van egy állatorvos ismerősöm , jó barátságba kerültünk , van egy bt-je , vagy is volt egy közös bt-je valakivel, majd már van vagy 8 éve ennek hogy kilépett az illető társa , akivel fele fele dolgoztak , majd bíróságra ment a társ , hosszú per , 2 fokú ítélet , az idáig papíron megszerzett jövedelmet meg kell feleznie a társal több tiz millió ft , majd hogy megszabaduljon a társtól felértékelték , és 20 mill. ft -nál több a fele érték azt is ki kell fizetnie , sajna így szól az itélet , és plusz a kamatok ami nem kevés , most már majd nem 80 éves , pedig azt tervezte , eladja már korábban , de per alatt nem vesz senki bt-t...)
nem keseredett el ,
hogy a korából indultam -e ki , vagy a tapasztalatából nem tudom ,
de megkérdeztem hogy lehet ezt túl élni ?
nem kell a pénzhez ragaszkodni , az jön , meg megy , valakinél megáll , valakinél nem ...
bizonyára elkövettem több hibát- mondja ,
hittem a barátságba , hogy nem támadnak hátba , hogy nem hurcolnak meg 70 év fölött , mindenki magára számíthat
pedig vagy 40 éve ismerem a volt társamat ,
és még is ,
még ez hiányzott úgy látszik az életembe .
Megpróbált eladni egy lakást amit az unokájának vett , aki szereti annyira a nagyszülöket , elmegy albérletbe , volt részvénye , szerencsére májusba legalább nem veszteséggel szállt ki ...
lassan megoldódott a törlesztése , kitudta fizetni adóságát . átrendezte megszerzett vagyonkáját . nem tudom hogy tudtam -e segíteni ...
sokat lehet itt olvasni , lelked legyen mindég vidám , és érezz , ennyi a tanács ..
sok segító ember van , elég egy jó tanács és előrébb jutunk ...
drukkolok neked , nektek ...
Szerető Óleléssel Márta



tudom...

... hogy erre nekem kell rájönnöm.

Első lépésként hálás vagyok, mert az, hogy kijöttek és normálisak voltak, számomra azt bizonyítja, hogy ők is hisznek bennem, bíznak bennem, így abban is, hogy hamarosan rendeződnek a dolgaim.
Ez, hogy egy nap alatt két komoly jelzést is kaptam, azt bizonyítja, hogy nem halogathatok tovább, nem dughatom homokba a fejem, hogy majd csak lesz valahogy - egyszerűen a kezembe kell vennem az irányítást pénzügyeim terén.
Tudom, hogy okosan felépítek egy rendszert, mely biztosítja, hogy folyamatosan csökkentsem a tartozásom.
Tudom, hogy amint ezt a lépést elindítom (bár a mai banki látogatásommal azt hiszem el is indítottam) beindul az Univerzumban az a gépezet is, mely végérvényesen megoldja ezt a helyzetet, azaz hamarosan csak egy emlék lesz, hogy volt ilyen periódusa is az életemnek, és erre nyugodt, biztonságos, tiszta anyagi helyzetemben fogok majd visszagondolni a közeljövőben!

Igen!

Mert mindig, minden úgy történik, ahogy annak történnie kell... Esetemben sem van/volt ez másként.

És még valami:
visszaolvasva soraimat olyan érzésem volt, mintha egy notorius adócsaló írta volna, aki minden lelkifurdalás nélkül eltapsikolta a befizetnivalóját, habzsidőzsizett, majd bután nézte a következményeit. Hát, bizony a megfogalmazásom félrevező volt...
Sajnos abból a kevés bevételből ami keletkezett nem habzsidőzsiztünk, hanem szó szerint megettük:) és nem lazac, bélszín és kaviár pezsgővel kerül az asztalunkra, hanem sok főzelék, husi ha valahol kifogunk leértékeltet, stb., szóval takarékos háztartást vezetgetek, mi több, még élvezem is, hogy milyen ügyes vagyok, amikor szinte fillérekből csodás ételkölteményeket varázsolok, vagy fillérekből ragyog a lakás, tiszta a ruha, stb. Étterembe, moziba, színházba, stb. nem járunk, sőt! Tulajdon képpen nem járunk már sehova, még messzebbre kirándulni sem, mert ott már van utiköltség is, akkor is, ha 50 km.re megyünk... Szóval szerényen, visszafogottan éldegélünk, de BOLDOGAN! És ez számomra a legeslegfontosabb! Erre a boldogságra csak a tartozás nyomja rá a billogát...

Most, ebben a szituban is megkeresem, megkeressük azt, amitől és ahogy jól érezzük magunkat!
Hiszen már a törekvésünk önmagában is jó érzéssel tölt el:)

Igen, kérlek Benneteket drukkoljatok nekem:)

És ha van valami gyakorlati tanácsotok a Vonzás törvényének fenti élethelyzetemet illető helyes, vagy inkább hatékony alkalmazására, azt várom szeretettel:)

Szeretettel/Tornádólulu