Pánik (betegség?)

"Most minden olyan, mintha az elejéről kezdődne. Mintha mindent- de mindent újból meg kellene tanulni. Mintha az elmúlt 24 év nem is létezett volna, mintha az a sok- sok (kemény) játék nem is lett volna. Csak pislogok és keresem a váram, hogy "hová lett"???

Pedig olyan jól ment már a játék, olyan szép játszmákon voltam túl, és olyan ígéretes jövő várt rám. Csak úgy robogtam a jutalmam felé, és úgy imádtam élni!

...Egyre csak az jár a fejemben, hogy mi az értelme, miért kaptam mindezt? Mi az, ami miatt ez most itt van az életemben, és (hogyan) lesz ennek vége? Mit kell megtanulnom, hogy a (pánik)félelem, (mely jött, látott és ledöntött) eltűnjön az életemből?

Túl sok időt hagytam neki, túl jóindulatú voltam mikor azt gondoltam, hogy ahogy jött, úgy el is fog illanni: egyszercsak mikor felébredek már nem lesz ott, és vége lesz ennek az egész hülyeségnek, én pedig ténykedhetem tovább a világban. Hiba volt azt gondolni, hogy majd csak úgy elmegy, hogy ne beszéltem volna vele..., ne mondta voltna el, hogy miért van itt, mit akar tőlem!? De most lesz ideje, lesz időnk. Hiszen bőven van mit (újra meg)tanulnom. Ő úgyis ott lesz velem amikor közlekedni tanulok, mikor sétálok az emberek közt, mikor moziba vagy plázába megyek. És beszélgetünk. Nincs más lehetőség, neki beszélnie kell, nekem pedig megszelídítenem..."

Ezt a topicot azért nyitottam, mert szeretnék beszélgetni hasonló "érdeklődésű"- ekkel, pozitívan!:) Szeretném látni, hogy mások is hisznek a gyógyulásban. Segítsük egymást, ezen a rendkívüli szakaszán életünknek, mikor a legfontosabb a megértés, és hogy ne érezd magad egyedül! Erősítsük egymást a gyógyulás hitében!

Tapasztalatokról, sikerekről és gyógyító ötletekről szeretnék hallgatni!:)



Sziasztok! Most találtam

Sziasztok!

Most találtam rá erre az oldalra. Úgy érzem, mindenképpen meg kell osztanom veletek, hogy én is VOLTAM pánikbeteg. Teljesen meggyógyultam, mindenféle gyógyszer nélkül!!!! 4 éven keresztül éltem együtt ezzel a betegséggel. Külföldön voltam, amikor egyik pillanatban rosszul lettem és onnan elindult a lavina. A gyógyulás titka: AKARATERŐ, HOMEOPATHIA, TILOS A TÜNETEKRŐL BESZÉLNI ÉS OLVASNI, MEDITÁCIÓ, VAGY RELAXÁCIÓ.
Az embernek szembe kell néznie a félelemmel és tudatosítania kell magában, hogy teljesen egészséges. Én egy nagyon függetklen, szabad ember vagyok, akinek minden lehetséges. Nem hagyhattam, hogy bármi is korlátozzon a szabadságomban! Csodaként éltem meg a gyógyulásomat és örökké hálás vagyok érte! Már 2 éve teljesen egészséges vagyok!!!:-)



Mimike!

Olyan rég hallottam felőled, megkaptad leveleim?

http://albabook.blog.hu/



Elküldtem



.

Köszi az infókat! Még az érdekelne ezzel kapcsolatban mennyi a tarifája ennek a viselkedésterápiának, vagyis te mennyit fizetsz (jó úgyis ha priviben megírod)! És azt lehet tudni milyen hosszú lesz majd a kezelés?



Tamás!

Igazán kedves tőled! Köszönöm, hogy megkérdezed!

http://albabook.blog.hu/



Mónika!

Nem hiszed el, de lassan már én sem bánom, hogy ez a "csomagom", sokkal nyitottabb vagyok a világra és jobban értékelek mindent! Egy csomó minden a helyére került az életemben, és én is ráléptem egy másik útra. Ami ha úgy tetszik, jobban passzol hozzám. Már!:)

Nem mondom, hogy a "betegség" kellemes, de megbirkózom vele, (tudom!) és nagyon- nagyon sokat ad közben!

://albabook.blog.hu/



Shally!

Üdvözöllek!

Küldök neked egy linket, ahol minden le van írva róla. De egy pár szóban azért lemondom: http://www.behsci.sote.hu/nok/w_pkogn.htm

Én úgy kerültem ide, hogy van egy volt pszichológius, Szendi Gábor, aki a pánikbetegség egyik szakértője (szerintem). És foggal körömmel harcol azok ellen, akik ezt gyógyszerrel gyógyítják. A háziorvosom velem is így akart tenni: mondván az majd meggyógyít. Gondoltam, hogy ezek teljesen hülyék!!! Sokat olvastam a Szendi Gábortól aki szerint az egyetlen gyógymód: a kogniítv viselkedésterápia. Aztán megkerestem levélben, hogy vállal -e, csak ő akkor a pánikról írt könyvet ezért nem tudott vállalni, de ajánlott egy hölgyet. Nála vagyok én most. A terápia egyéni, heti egy alkalom a javasolt. Én nemrég kezdtem, egy hónapja, de tényleg! egyre jobb. De az is hozzátartozik ehhez, hogy én is nagyon sokat dolgozom magamon! Napi több órát! Meg is kaptam az nlcafen- hogy de jó nekem, hogy jómódomban nem tudom mit csináljak...

Olvasd el a leírást róla, az nagyon pontosan bemutatja! És csak javasolni tudom!:)
Nagyon sok sikert kívánok, és segítek amiben tudok!

http://albabook.blog.hu/



Alba! Köszönöm, én is

Alba!

Köszönöm, én is jól vagyok. Most már több, mint fél éve semmi problémám. Illetve kisebbek, de ez már közel sem olyan, mint a kezdetben. Én megbarátkoztam ezzel a fránya betegséggel. Sok idő kellett hozzá, hogy rájöjjek miért is kaptam ezt. Hogy segítsek másoknak! És őszintén megmondom mára nem bánom, hogy pánikos vagyok. Mert a rosszak mellett jókat is kaptam tőle. Megismertem önmagam, sokkal toleránsabb vagyok az emberekkel.
Igen, a kineziologus nekem sokat segített. Ha lesz újra munkám és pénzem, tervezem, hogy ismét megyek. Csak úgy általános energiafeltöltésre.
Nekem nagy segítségemre van öcsém, aki filozófia-hallgató. Ő nagyon benne van ebben. Bár szerintem csak az érti meg mit is érzünk, akinek már volt ilyen rohama, rosszulléte. De ő vhogy érti és segít.
A légzést én is alkalmazom, főleg ha érzem, hogy nyom a mellkasom vagy szívem. És eddig bevált.

Szép napot:)



kognitív viselkedésterápia

Szia Alba!

Írnál kicsit bővebben erről a kognitív viselkedésterápiáról, ez csoportos terápia, vagy csak egyéni? Hogyan zajlik? Mennyire hatékony neked?
Sajnos bizonyos szempontból érintett vagyok én is e témában...

Köszi!



Szívesen Alba!

Szívesen Alba!Beleolvastam, és biztos találsz kedvedre, és a gyógyulásodra való gyakorlatokat!Holnap megyek akupunktúrára, és megkérdezem, hogy mi lenne a jó kezelés a számodra!

Csodás éjszakát mindenkinek!

Tamás



:)

Felkeltette az érdeklődésem a könyv, beszerzem a közeljövőben!:) Köszi a tippet!

http://albabook.blog.hu/



Igen Alba!

Igen Alba!Szoktam meditálni, és még igyekszem más fontos Önedzést is csinálni!Jógázni, meditálni, és külön lélegezni is szoktam!Szerintem akár mit is végzel a legfontosabb a légzés!Már ha csak azt is nézzük a levegő nélkül nem is élnénk!:)
Én járok transzperszonáis légzésre, és akupunktúrára is!Sokat tanulok ezekből, és próbálom kamatoztatni is!
Ajánlanám Neked, meg mindenkinek:) a Yesudian- Sport,és jóga könyvét!
Sokat lehet tanulni belőle!Én mindíg magamnál tartom!

Csodás napot mindenkinek!

Tamás



Kedves Tamás!

Igen, szoktam meditálni, agykontrollos meditációt végzek napjában kétszer. És figyelek a hasi légzésre is!:) Olvastam az egyik topicban, hogy te is szoktál meditálni...:)

http://albabook.blog.hu/



Mónika!

Köszönöm, hogy írtál Nekem! Én is most már több ponton támadom a dolgot, és szerves részét képezi a titok alkalmazása is. Azt vettem észre, hogy igen sok, mára elterjedt nézetben vannak hatásos technikák. Szemezgetek az agykontrollból, a pozitív gondolkodást gyakorlom, meditálok, pozitív önközléseket kántálok:), járok kognitív viselkedésterápiára, és készülök kineziológushoz, és figyelem álmaim üzeneteit (mert vannak).

Ezek szerint neked a kineziológus segítségedre volt? Jobban vagyok már köszönöm, már nem vagyok annyira megijedve, mint tavaly. El kellett fogadnom ezt az egészet, ez tartott a legtovább, elfogadni, hogy más lett minden.

Te hogy érzed most magad?

http://albabook.blog.hu/



Szia-szia!

mimike68@citromai.hu- ra küldj légyszives egy e-mailt üresen és leírok Neked mindent. Ha itt elkezdem- nem marad másnak hely...:)
Szépeket!



pánikos

Kedves Alba!

Én is, mint régi tapasztalt pánikos írok! Nekem lassan 5 éve az életem része. Voltak nagyon rossz időszakaim. De egy volt kolleganőm megismertetett a Titokkal. Azóta ismerkedem, alkalmazom. Probálom a mindennnapjaimat pozitivan megélni. Előtte is tudtam, hogy csakis rajtam múlik az, hogy jobban érezzem magam. De nem volt erőm hozzá. Mióta ez tudatosult bennem, dolgozom rajta.
Hogy nekem miért jött ki? Több dolog is közrejátszhatott (kineziologus segítségével jöttem rá). Ezeken dolgozom folyamatosan. Azt hittem ha elnyomom magamban, nem gondolok rá, jo megoldás. Hát nem. Fel kell dolgozni, mert később bármilyen stresszhelyzetben kijöhet, váratlanul.

Remélem Te is jól vagy!:)



Szia Alba!

Nem volt időm még elolvasni az összes írást!
Azt szeretné kérdezni, hogy szoktál meditálni, vagy légzéseket csinálni?
A légzéssel nagyon sok mindent elő lehet hozni, és rá lehet jönni sok kérdésre az adott ember életében!

Szép napot mindenkinek!

Tamás



:(

Szia Mimike!
A fórom levelezőjén át küldtem...Mindegy, akkor elírom itt:
Szóval azt kérdeztem, hogy pontosan hogy vizualizáltál, illetve, mit értettél az alatt, hogy írtál. A vizualizáció illetően ugyan vannak már tapasztalataim, (a napokban kezdem el), és tényleg segített.
Már másnap! De hátha tudsz adni egy- két jó ötletet, amit előre is köszönök!:)
Illetve az írás...

Köszi, köszi, köszi!

http://albabook.blog.hu/



Nem sajnos! Viszont

Nem sajnos! Viszont vártam..



Mimike!

Megkaptad a levelem?:)
http://albabook.blog.hu/



...

ok. Küldd ! és igazán nincs mit...



:)

Igazán hálás vagyok Neked kedves Mimike!!!:)
Nagyon sok klassz dolgot írtál, amikre valóban figyelnem kell! A hozzászólásod pedig egyáltalán nem volt kemény, sőt! Ilyeneket szeretnék hallani. Jobb a kemény igaz szó, mint a híg sablonok, ez visz előre, ez az igazi segítség számomra!

Amennyiben Neked nem probléma, és tudsz rám időt szakítani, elküldöm az e-mail címem, és ott is folytathatjuk tovább a társalgást.

Még egyszer igazán köszönöm!!!!!!

http://albabook.blog.hu/m



Igen. Viszont nem támadni

Igen.
Viszont nem támadni kezdtem--ez fontos! ( ne haragudj, úgy tűnik, hogy szavakba "kötök " bele, de óriási ereje van a szavaknak. Kifelé és befelé is!!)
A támadás erőszakos és támadást szül. Az életben képzelj el egy helyzetet, ahol támadsz csupán szavakkal. Tuti, hogy ugyanazt váltja ki a másikból! Másik oldal: az emberek nagy része akkor támad, ha sarokba szorítva érzi magát. És mi ezt nem érezzük! Szó sincs sarokba szorításról!!
Inkább azt szerettem volna éreztetni a félelemmel, hogy én erősebb vagyok. És megtettem a félt dolgokat -igen. És először szorongtam stb...aztán egyre kevésbé...
Tudod jó megérteni, hogy hogy működnek a megszokások. Amíg átadod magad a tüneteknek, addíg jönni fognak--kiszámíthatatlanul--aztán már bizonyos helyeken mindíg, mert már megszoktad, hogy pl. egy plázában, vagy sok ember között....mindíg jön.
Ez egészen addíg így megy, amíg úgy "döntesz", hogy félsz...amikor először elfogadod és aztán hiszel magadban--másként alakul. Na nem szűnik meg rögtön, de már más lesz. Jön a tünet, de Te tudatosítod, hogy elmúlik és minden rendben van. Na erre már emlékszik a belsőd, így legközelebb már ez a "minta" lesz benned. Aztán szépen-fokozatosan ...a legutóbbi mindíg felülírja az előzőt--ha hiszel benne!!

És igen-az hogy mit gondolsz adott dologról- befolyásolja azt, vagy ha úgy tetszik--azzá lesz benned! Nincs nagy, vagy nehéz, vagy hosszú...csak ha Te annak érzed!! Ezek a szavak--valaminek az egyik, vagy másik oldalai.
Ha azt mondod: ez nagyon nehéz-- vagy azt mondod: ez nagyon könnyű -- van különbség? A hatása azonban teljesen más!!

Minden szépet!



Kedves Alba!

"Hát, a tüneteim....? Elég kínosak már, igazából nem is szívesen beszélek róla, mert úgy érzem magam mint egy fogyatékos. " Összeszorul a szívem, ahogy olvastam ezt a sort!!
Úgy szeretnélek most átölelni és azt mondani : rettentő értékes ember vagy és semmiképp sem "fogyatékos". Kérlek ne érezd annak magad!!
Tedd hozzá a napi gyakorlatokhoz a következőket: tökéletesen egészséges vagyok testileg és lelkileg . Ezek csak szavak az elején, de idővel megtelnek tartalommal és érzéssel!!

"úgy érzem még hosszú út áll előttem". Ezzel meghatározod az előtted álló utat--ellátod jelzővel. Az út , amely előtted áll éppen annyi időből áll, amennyi Neked kell, megfelelő....nincs hosszú és nincs rövid. Épp megfelelő van! A "hosszú" jelzőben van valami , ami lehúz...

"most csak lenyomata vagyok régi önmagamnak, most kezdek újra építkezni!:)"
Tudod erről az jutott eszembe, amit a legelején éreztem: "valaki" elvette tőlem a megszokott kis életem és én kérem vissza a régit! És mikor fogom már visszakapni?
Nagyon érdekes, de úgy alakult, hogy megértettem: ott vége volt egy szakasznak--drasztikusan ugyan--de vége lett. És kezdődött egy vadonat új! Semmi sem véletlen, ezt tudjuk! Nem kell, hogy régi önmagad építsd-épp ez a lényeg! Új Albát építesz most , ahogyan én új Mimit...

Sok minden van a fejemben, de nem tudom--hogy esnek a hozzászólásaim...őszintén remélem, hogy nem túl kemény...
Ha gondolod--nagyon szivesen írok neked az e-mail címedre is--de nem szeretnék tolakodó lenni!! Írj, ha úgy érzed!

További szépeket!



Mimike!

Tehát ha jól értem a félelmet kezdted támadni, mégpedig úgy, hogy megtetted a félt dolgokat, és közben, úgymond kántáltad magadnak, hogy ez nem egy olyan rettenetes dolog?! Erre aztán szépen lassan átalakult a helyzetekhez/ dolgokhoz való hozzáállásod.? A fő hogy mit gondolsz az adott dologról, úgy fog az is viszonyulni hozzád...?

http://albabook.blog.hu/



Kedves Ercsike!

Köszönöm a " le a kalappal"-t--nagyon jól esik!!
Minden szépet!



Szia Lavinka!

Olvastam történeted és először is köszönöm, hogy megosztottad velem! :)
Láttam, hogy önpusztító életet élsz? - ez nem ismeretlen számomra sem..., az első rohamom is egy "ilyen" következtében jött elő. Emiatt hamar megértettem, hogy ez nagyon rossz út..., ma már szinte semmi hasonlót nem csinálok. Ösztönösen. Már egy szál cigaretta elszívása sem esne jól. Tégy így te is!:)

Kineziológusnál én még nem jártam, tanácsolták azonban többen, így mindenképp felkeresek egyet a közeljövőben.

Hát, a tüneteim....? Elég kínosak már, igazából nem is szívesen beszélek róla, mert úgy érzem magam mint egy fogyatékos. Hosszú időn át nem tudok plázában, bevásárlóközpontban tartózkodni, fullasztanak a kis üzletek, egy idő után az utca zaja is nagyon zavar, menekülnék valami csendes helyre, a lábamon alig állok, remegek mint a nyárfalevél. Ergo= alig - alig van mozgásterem.

Az önismereti terápiát most pszichológusra (kognitív viselkedésterápiára) cseréltem, és a Szorongás, fóbiák, pánik c. könyvet dolgozom fel, végzem a benne lévő gyakorlatokat. Minden nap!:)

Keresem a társaságot, a pozitív embereket, és amikor csak tudok próbálgatom az erőm a terepen. Minden lehetőséget próbálok megragadni, ami segíthet (a hétvégén készülök a párommal belső utazásra). És mivel álmomban elmondtam apunak, hogy ő mennyiben járult hozzá a mostani helyzetemhez (ezt jelnek vettem), így készülök végre erre a fájdalmas beszélgetésre is.

A gondolataim átformálása is kezd beépülni a mindennapokba. De úgy érzem még hosszú út áll előttem, most csak lenyomata vagyok régi önmagamnak, most kezdek újra építkezni!:)

http://albabook.blog.hu/



Kedvesek:-)

A pánikbetegség általában magzati kori,illetve születéskori észlelések,tapasztalások újbóli megélése.
Lavinka azt hiszem a legjobb úton jár,mert egy kineziológus nem csak megtalálja,hanem oldja is a blokkokat.Nem csak tudni kell az okát,hogy miért van,hanem fel kell oldani akár fiziológiai,akár neurológiai a blokk.És még így is újra aktiválódhat,ám így már könnyebb újra szembe nézni vele:-)
Fantasztikusak vagytok,és Mimike előtt igazán le a kalappal:-))
Nagyon jó a diapozitív stresszoldás is,ez kimondottan magzati korban keletkezett zavarokat dolgoz fel.
Ginink erről azt hiszem tudna mesélni:-)))
Köszönöm Neked Drága Alba,és remélem mindegyikőtök a gyógyulás vége felé jár nemsokára:-)
Szeretettel: Ercsike



Kedves Alba!

Teljesen más volt a technika. Amikor először jelentkeztek a tünetek, akkor még nem ismertem a "titkot" és az egyetlen lehetőséget választottam, amitől segítséget reméltem--az a pszihológus volt. Csakhogy akkor még úgy éltem és gondolkodtam, ahogy több millióan Magyar o.-on--majd csak valaki segít!! Tehát kívülről vártam a segítséget. Na jó arra hamar rájöttem, hogy a pszihológus sem mondja meg a megoldást--nála is nekem kelett rájönnöm sok mindenre...Abban az időszakban valóban régi sérelmeket, problémákat próbáltunk meg felkutatni és aztán feldolgozni...Ez mint mondtam másfél év volt, ami sok idő és minden úgy volt jó. Szépen -fokozatosan "gyógyultam"--de magamban valahogy az maradt meg, hogy kellett a segítség.
Arra sokkal később jöttem rá, --pontosan -amikor kezdtem a "titok"-al kapcsolatban olvasgatni, érdeklődni, hogy mindent megoldhatok egyedül--tehát bennem van a megoldás.
Azután a másfél év után nem jött semmilyen tünet ill. néha kicsike, de azt is én csináltam. Hogy miért is? Mert a félelem megmaradt és ez az, amire rá kell jönni előbb, vagy utóbb!!
Remek a sérelmeket feldolgozni..sőt..ma már tudom--kell is. De feltétlen tudni, hogy mi váltotta ki--azért, hogy máskor ne történjen meg...nem hiszem hogy kell.
Fontosabb, hogy a félelmet dolgozd fel! Hogy átalakítsd magadban az egész megszokás folyamatot. Hogy szépen-lassan eljuss oda, hogy a tüneteket fene tudja mi váltja ki, de ha esetleg jelentkeznénk--nincs félelem benned!
Próbálom megmagyarázni: én összetetten féltem: tehát alapon attól, hogy jön valamelyik tünet, de attól is, hogy mi van, ha elájulok valahol, ha összeesem, ha ki kell jönnöm....ezzel azt értem el, hogy először féltem bemenni oda, ahol már voltam rosszul, kerültem amit lehetett...nem mentem szinte sehova 15 km-en kívül.
Aztán arra jutottam--nem 1-2 nap alatt--hogy mégis mi van, ha elájulok? Vagy rosszul leszek? Bizony: semmi!! És ez a lényeg!
Így mentem szépen -finoman ahova kellett és aztán ezt szoktam meg. Valahol bennem volt mindíg az emlék, de halványult.
Aztán pár év telt el tünetek nélkül és jött a tavaly augusztus, amikor berobbant.
És akkor leültem és végignéztem a dolgon: vagy újra elkezdek pszihológushoz járni, vagy én egyedül látok hozzá. Utóbbi mellett döntöttem, mert valahogy ez a megérzés jött elő nagyon erősen.
Az új technika pedig-mint írtam is--nagyon következetesen az írás és a vizualizálás volt. Ennyi és nem több. Viszont mindez szinte betöltötte a napomat az elején.
A legutolsó pedig azért tartott 1 hétig, mert egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy ennyi-és nem több! Nálam jelentkeztek minden alkalommal vezetéssel kapcsolatos tünetek is--lásd-vezetés közbeni félelem, rossz, homályos látás...Viszont van 3 gyermekem, akiket bizony vinni kell mindenhova, ezért a legutóbbi alkalommal beültem az autóba és mentem. Előtte persze Istenem szeretetét előre küldtem és bevallom imádkoztam is közben, de alapon az volt bennem, hogy semmi sem történhet. Ha mégis, akkor max. megállok...
Nagyon egyszerűen úgy tudom összefoglalni Neked, hogy ma már hiszek magamban--hiszek Istenemben .

Nagyjából egyébként sejtem , hogy mi indította be tavaly augusztusban--a mostaniban pedig teljesen biztos vagyok...de mégsem ezt érzem a legfontosabbnak.
Valamikor azt kutattam ezerrel, hogy mitől indult be, mert ha majd azt "feldolgozom", akkor sosem lesz többet. És lett..Most már inkább azt érzem fontosabbnak, hogy mégha jelentkezik is--én erősebb vagyok!!
Azért fontos ez , mert a pánik roham is csak egy megszokás...és az olyan megszokásokat, amelyek zavartak, melyek nehezebbé tették a boldog mindennapokat az elmúlt 1 évben nagy sikerrel felülírtam. Semmivel sem nehezebb, vagy félelmezesebb a pánik tünet sem--csak akkor, ha én annak érzem!
Tehát a második kérdésre a válasz: nem dolgoztam fel érzelmileg semmit, viszont dolgoztam az érzelmeimmel!
Hát most én remélem, hogy érthető voltam....:)
De úgy is kérdezel, ha nem...

További szépeket!!



Kedves Mimike!

Köszönöm, hogy megosztottad velem történeted!:)
Szeretném megkérdezni, hogy a "megoldás"- az újból jelentkező tünetekre valamiben más volt, valamiben eltért az eddigi "technikáktól", (amiket 6 éven át használtál) vagy arról van szó, hogy újabb (régi) sérelmeidet/problémáidat kellett feldolgozni, amik esetleg "aktivizálódtak"? Hogy érzed, mi indítja be újból a kisördög működését?

Illetve: az az 1 hónap ill. 1 hét idő a "megoldásra" mit jelentett? Úgy értem, hogy érzelmileg kellett feldolgoznod valamit, vagy másik "technikát" kellett kifejlesztened/ továbbfejlesztened.

Hú, remélem érthető voltam....:)

http://albabook.blog.hu/