Fényből szőtt szerelem

„ Mondtam már neked sokszor, Te magad vállaltad fel – égi okokból- mostani életedet. Mondtam azt is: mielőtt a fényhidat magadból megépíted, át kell élned mindent, amit a mai kor embere vergődései közepette él meg.
Születésed előtt létrehoztál magadnak egy olyan lelki szerkezetet, amelyiknek alsó tartományai téged az emberiség alacsonyabb rendű, közös tudatának rétegeivel kötnek össze. Onnan való az árnyék – éned, mert így vetted magadra a „bűnöket”. Át kell világítanod magadon belül ezeket a sötétebb rétegeket, hogy a részvét benned egészen kiteljesedhessen.

Tudnod kell, látnod és érezned: mitől szenvednek a többiek.

Élned kell az Ő életüket, s azt is, hogy mi ellen mi okból lázadnak fel. Mindezt átvizsgálva arra kell eljutnod, hogy végül már, átlásd, magadon belül megtekinthesd az összes emberi és emberen túli szinteket.

Így fogod elérni a teljességet.

Legvégül összeáll a kép elmédben, s akkor – hidd el – olyan tudás, erő és hatalom birtokosává leszel, amelynek levetülése a Földre csak ritkán történhet meg.

Sorsod, ahogy rég tudod kivételes. Ne, bánkódj feleslegesen! Próbálj megmaradni minden nap a hitben, akkor valamivel, könnyebben viseled el a rád kirótt terheket.

Ne feledd: veled marad örökké az én szeretetem, mert az benned kapott megszentelt helyet.

Szeretetemet te sosem veszítheted el „
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Csak a jók mennek el váratlanul

Szeretnék még egyszer aggódva ülni az ágyadon,
simogatni a homlokod, míg lassanként enyhül a fájdalom.
Beszélni és beszélni, míg nincs fény a szemedben,
mert megőrjít, ha felfogom, már nincs hova sietnem.
A szabadság a földre nyom, feltápászkodni nem tudok.
Hová fussak? Az élők mind túl józanok, vagy bolondok.
Kívántam - megadtad. Hogy csak így tudod, nem tudtam.
Istenem, miért így? Én másképpen akartam.
Mire volt jó, hogy te jó vagy?
Mennyi gonosz élt túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Mire jó, hogyha csak jó vagy?
Mennyi gonosz él túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Csak a jók mennek el váratlanul.
Bocsásd meg, hogy nem egyszer megfogadtam, hogy elszököm.
És bocsásd meg, hogy nem tettem - most nem bántanálak esküszöm.
De gyűlöllek, mert hiányzol, és én nem vagyok ártatlan.
És általad - mert nélküled: nézd, mire jutottam.
Mire volt jó, hogy te jó vagy?
Mennyi gonosz élt túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Mire jó, hogyha csak jó vagy?
Mennyi gonosz él túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Csak a jók mennek el váratlanul
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nincs másik út

Ideges, fáradt és éhes a föld.
A csoda késik, vagy nem jön el.
Megint egy nyugtalan évtized,
ami átölel.
És sok mindent összezavar.
Nehéz, hogy tisztának megmaradj.
Sokszor rajtam sem igazodsz el,
de el ne hagyj.
Nincs másik út.
Vagy ha volna is - késő már.
Hiába indulnék eI,
leragadnék az ajtónál.
Hova lennék,
ha nem volnál?
Ideges vagyok a jelszavaktól,
unom, hogy kölyöknek nézzenek.
Unom, hogy kis senkik mérgezzék
a szívemet.
És fájna ha nem értenéd:
minden őrületben vagy, aki vagy -
én csak azért imádkozom,
hogy el ne hagyj.
Nincs másik út.
Vagy ha volna is - késő már.
Hiába indulnék eI,
leragadnék az ajtónál.
Tudom, hogy nincs másik út
vagy ha volna is - késő már.
Hiába indulnék eI,
leragadnék az ajtónál.
Hova lennék,
ha nem volnál?
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Reménytelen álmodozó

Szédült karneválban magányos táncot jár.
Kabátja régi, cipőjén távoli sár.
Kigúnyolt fajta - idegen vér,
néma, de az arcáról olvasok én.
Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Mit várunk még?
Az idő mindig - te sosem változol.
Könnyű, ha tudod, hogy hová tartozol,
de ha néha belehalsz, hogy különbözöl,
a pályád a miénk is a külső körön.
Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Mit várunk még?
Csapdák közt lépkedsz, ha hited őrzöd még.
Kivet, mint a tenger - bár nincs is közősség.
Fogadd el tőlük az ítéletet:
bolond, aki nem sir és mégse nevet.
Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Sziget vagyunk, és visz a folyó.
Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Kié a holnap?
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Otthonról hazafelé

Hajnalban a csönd szorít,
nappal túl sok a zaj.
Este szól a kedvesért
a legszomorúbb dal.
A lelked itt, a szíved ott,
s tudod, ezen túl mindig vársz.
Zajos az állomás.
Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek
a városból, amit elhagytál.
Újabb riadt hajótöröttek
az ajtóknál.
Mint kitépett tollakat,
táncoltat a szél.
Távolabb nem sodorhat már
az elveszítettnél.
Otthonról - hazafelé
mennyi utat kell végigjárj…
Zajos az állomás.
Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek
a városból, amit elhagytál. .
Tudtad, akárhol máshol könnyebb.
És van remény, amíg van, kit várj.
Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek
a városból, amit elhagytál.
Újabb szelíd hajótöröttek
az ajtóknál.