Kételkedem tehát nem vagyok... :)

secret, hit, kételkedésEgy kételkedő hozzászólás késztetett arra, hogy regisztráljak erre az oldalra. Azóta nagyon sok ilyet láttam itt: "én még nem tudok teremteni", "nekem ez még nem megy", "próbálom, de sose sikerül". Ennél már talán egy fokkal jobb a "szeretném ha nekem is menne", vagy "egyelőre még csak kis teremtések sikerültek, a nagyok még váratnak magukra". Biztos sokan találkoztatok már ilyenekkel, akár a való életben is...
Most tényleg. Aki ezeket leírja, nem veszi észre a saját szavaiban rejlő keserűséget?
Nem veszi észre, hogy ezzel épp a keserűségre, a kudarcra, múltbéli rossz élményekre koncentrál? "Én csak kis dolgokat tudok teremteni" gondolja, és a nagy dolgok tényleg nem jönnek. Persze tovább erősödik az érzés. A probléma végül saját magát gerjeszti tovább...

És megláttam Shakti egy blogbejegyzését, hogy sokan csak panaszkodnak. Nekem is feltűnt ez a probléma. Már az első alkalommal, mikor elhatároztam, hogy na most aztán hozzászólok.

Gondoltam beregisztrálok, és kicsit "megintem" :) a kissé negatív hangvételű, elkeseredett arcokat :) Milyen névvel regeljek? Hát persze, hogy a legpozitívabbal, ami csak eszembe jut.
Így lettem Milliomos. :) Meglepődtem, hogy a név szabad! Hát mondom, milyen pozitív arcok járnak ide, hogy a legkeményebb neveket szabadon hagyják? :)))
Mindegy, jobb ez így. Azonosulok Milliomossal. Szerintem a névnek igenis meghatározó szerepe van.
Gondoljatok bele, hány Tamás szokott "tamáskodni"? És mi a Tamás szó jelentése: iker, csodálatos.

Egyrészről csodás emberek, de másrészről örök kétkedők. (Igen, én is Tamás vagyok :D )
És a névválasztásom úgy tűnik, másoknak is tetszik :) (Bár a legkirályabb "Örökös boldogság" :))
Kinek mi a legfontosabb, ugye? Nekem most a lóvé. Nagyon :) Aztán majd jöhet a következő lépés.

Addigra kitalálom :)

Már napok óta figyelem a körülöttem lévőket. Jópár emberrel beszélgettem már a vonzásról, meg a csodákról stb,stb...
A 99%-on az látom, hogy elsőre belelkesedik, "hű, ez tök jó! hiszek benne", és két nap múlva nyafog, hogy "ez nem megy", meg "hogyan gondolkozzak pozitívan, mikor ekkora rakás sz*r az egész életem?"

AKARD!

Ki mondta, hogy könnyű? Ki mondta, hogy holnap is lelkes leszel? Ki mondta, hogy nem kell megküzdened minden pillanatban a boldogságodért? Azért, hogy el tudd hitetni magaddal, hogy minden rendben?

Az emberek nem figyelnek a lényegre. Meghallják a szavakat, és néhány dolog (ami épp érdekes) megmarad a fejükben. De nem hallják a mondanivalót. Sem a részleteket.

Mit is mond az egyik "csajszi" a filmben? (Úgy nagyjából)
Egész életemben azt szajkózták, hogy a pénzért keményen meg kell dolgozni. Ezt az érzést próbáltam felcserélni a "pénz könnyen és gyorsan jön" érzéssel. Mivel ezt nehéz elhinni (20-30-40 év agymosás után) , eltart a fejedben a csata egy ideig.

A panaszkodók közül ki emlékszik ezekre? Ki emlékszik arra a mondatra, hogy igenis eltart majd egy ideig mire el tudod hinni? Mert tényleg egy marhanagy baromságnak tűnik. Mert csodák nincsenek. Persze... De van veszítenivalód ha kipróbálod?

A nagy "Titkosok" kételkednek körülöttem. Már nem is mesélem senkinek, hogy milyen szuper "véletlenek" történnek velem mostanában. (Ezért is írok inkább ide :) Látom a szemükben: "persze, persze"... És közben hülyének néznek. 10 nappal ezelőtt meg hiperlelkesek voltak. Hú de jó ez a film! Hú de pozitív vagyok!

És amikor határtalan örömmel mesélek a sikereimről, egyből kételkednek, és megkérdőjelezik még az épelméjűségemet is.
Egyiknek sem az jut eszébe, hogy "BASSZUS! NEKI TÉNYLEG MŰKÖDIK!". Á, hülye vagyok, és beképzelem, mert csodák nincsenek...

Totál egyedül maradtam.

Ez miért van? Egyszerűbb így, ugye? Sokkal egyszerűbb elmerülni a "biztos nem sikerül, mer ez hülyeség" gondolatok között. Sokkal egyszerűbb beleragadni az eddigi gondolataidba, mint megpróbálni megnézni a másik oldalt. MINT VÁLTOZTATNI?

"Jaj, mennyi hitelem van!"
Bakker. Azt nem látod, hogy milyen szép autót vettél abból a hitelből? Ilyet akartál mindig!
Vagy épp meg tudtad venni a házadat. Hogy ne kelljen csövezned...

"Nincs semmi amiért köszönetet mondhatnék!"
Van mit enned? Van hol laknod? Van munkád?
Gondolj azokra akik Afrikában éheznek! Akik az utcán csöveznek.

Nehogy azt modd, hogy ilyen gondolatok után nem érzed magad szerencsésnek, hogy legalább egy kicsivel jobb Neked, mint a többieknek.
Ennyi csak a trükk. De tényleg...

Persze szeretnél jobb házat, drága kaját/piát. Én is szeretnék. Mindenki szeretne. És ugye hogy nem azt nézed, hogy milyen lenne egy szebb ház, hanem azon keseregsz, hogy nincs szép házad...

Oké, beszéljünk nyíltan. Csak a pénzről.

Kb havi 100Ft-nyi hitelem van. Még kb. 50-60 a rezsi, mindennel. Még nem kajáltam, meg ilyenek.
Rossz a kocsi. 60 rongy körül raknák össze.
És persze, amit emellé egy tél alatt felhalmoztam.
100ezerrel lógok a távfűtésbe. 30-al a Vod(k)afonnak. Kb 50-el maradtam el a közös költségben...

Soroljam még?

Folyamatosan azon paráztam, hogy mi lesz. Mi lesz, ha nem fizetem a lakástörlesztőt? Mehetek csövezni. Mi lesz, ha nem fizetem ki a telefonszámlámat? Az ötszörösét verik le rajtam...

Mindezt csak azért írom le, hogy vegyétek észre, lehet, hogy még sokkal több gondom van, mint Nektek. Persze, lehet, hogy nem. De mit csinálok?

Idejövök pozitív észt osztani. Pedig ennél nagyobb szarban még sosem voltam.
Persze, nekem könnyű. Nagyon régóta rájöttem, hogy mindennek két oldala van.
Találjátok meg a másik oldalt. Mint a közmondásban: "Minden rosszban van valami jó is".

Ez az első lépés. Keresd a másik oldalt. Ott van a szemed előtt. Vedd észre.
Persze, hogy nem könnyű. Senkinek nem az, mikor a bosszúság, a kilátástalanság elhomályosítja a szemed.

Mesélek egy történetet: (Na, hallom a tömeg felhördülését, ez megint hosszú lesz :)

2000-ben felvételiztem Debrecenbe, fősulira. Simán, elsőre felvettek. Tudtam, hogy menni fog. Szinte nem is paráztam. Pedig nem is tartottam magam akkora agynak. :) (Bevonzottam?)

Ekkor kezdődtek a gondok. Éccsanyámmal ketten laktunk. Szegénykém, mikor megtudta, hogy a pici fia kollégista lesz, elkezdett inni. Sohasem ivott. Utálta a piát. (Fater kemény alkesz volt, emiatt váltak el. Tipikus sztori)

Teljesen kivoltam. Idegen környezet, semmi ismerős, muter kész van, szar itt nekem. Otthagytam.
Utána elmentem Pestre egy egy éves suliba. A gondok csak itt kezdődtek.
Észre se vettem, hogy depressziós vagyok. Már mikor Debrecenbe jártam, akkor is volt olyan, hogy mikor itthonról indultam volna, rámtört a sírógörcs. Nem akartam visszamenni.
Utána pedig egyre durvább dolgok jöttek. Pestre már alig jártam be. Reggel nehéz felkelés, utána fél óra sírás, szorongás. Aztán már előre rettegtem attól, hogy kimozduljak, és vonatozzak, villamosozzak. Szó szerint begörcsöltem attól, hogy emberek közé menjek.

Ha jól tudom, ezt hívják pánikbetegségnek.

Nem szaporítom a szót, ez évekig így ment. Néha dolgozgattam, és közben szétparáztam az agyam mindenen. Iszonyúan éreztem magam.

Nem volt célom, nem volt álmom. Semminek nem volt értelme. Nem hittem azt, hogy majd jobb lesz.
Elmerültem a problémák mocsarában. Az önsajnálatban.

Ó milyen rossz nekem. Eddig is minden sz*r volt. Ez sose lesz jobb. Utálok mindent, és mindenkit. Nekem sosem jön össze a nagy lehetőség. Minden nap csak egy újabb kudarc. Nincs miért élnem...
Igényem lett volna a jobbra, de képtelen voltam meglátni a dolgok jó oldalát. Sarkosan mindig csak a rosszra koncentráltam. Utáltam magam. Meg akartam halni. De szerencsére túl gyáva voltam.
(Köszönjük életösztön!)

A barátnőm semmit nem értett az egészből. Persze, aki nem élte még át, az nem tudja ezt megérteni. Csak azt látja, hogy a másik egy lusta, akarat nélküli sz*r ember. Próbált volna segíteni, de nem értette, így azt sem tudta, hogyan...

Ez alatt az idő alatt elég magányos voltam. Az egyetlen öröm az volt, hogy a haverokkal néha beszélgettünk és ugye addig is elvonták a figyelmem magamról. Természetesen jöttek a problémák a mértéktelen alkohollal, droggal.

Tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Biztos nem ez a megoldás. Orvos, pszichológus, stb. Inkább az, mint a "házi" gyógymódok... Pár hete már gyógyszereztek. Lebutultam, és ha megittam egy sört, hiperagresszív lettem. Remegett a kezem, és néha csak úgy elaludtam. :)

Mígnem megnéztem az "Egy csodálatos elme" c. filmet. (Aki nem látta, nézze csak meg.)

Nagy vonalakban a lényeg: emberünk hihetetlen koponya, csak épp skizofrén. A legközelebbi ismerősei nem is léteznek, csak beképzeli magának. Szétgyógyszerezik, amitől nem tud gondolkodni.
Mivel matematikus és nagy gondolkodó, rájön, hogy neki nem jó a gyógyszer, mert betompítja. A gyógyszer elveszi tőle a hobbiját, az életét. Gondol egyet, és elkezdi nem bevenni a bogyókat. Úgy gondolja, hogy a gond az ő fejében van, tehát csak ő maga képes ezt leküzdeni.
Elkezdi levegőnek nézni a beképzelt embereket. Nem szól hozzájuk, mintha ott sem lennének. Látja őket, hallja őket, és nem néz rájuk. Sok kudarc és bonyodalom után a film végére elérünk emberünk 80 éves korához. A film végén a csóka Nobel díjat kap. És a képzelt barátai ott állnak mellette. És egyszerűen nem vesz róluk tudomást, pedig TUDJA, és LÁTJA, hogy ott vannak.

Magamra ismertem a történetben. Következtetés: Durván depressziós vagyok, de a probléma a fejemben van. Mindig is ott lesz. Ha nem veszek róla tudomást, akkor is ott lesz, de még lehet teljes életem. Vagy gyógyszerrel "feledtetem" a problémát, vagy akarattal... Melyik a jobb?

Hát nem volt könnyű. Tudtam, hogy a rossz dolgokat el kell felejtenem. Kergetnem kell a jó dolgokat. Muszály meglátnom mindennek a jó oldalát. És örülnöm KELL minden apróságnak. Mert akartam.
Az öröm jobb, mint a szomorúság. Pont a depresszió ellentétére kell ráfeküdnöm. Mintha nem is létezne.

Kb egy év szenvedés után, rátaláltam egy könyvre, ami eléggé megdobott. Az onlinevallalkozas.hu egyik első könyve volt. A lényege az volt, hogy az internettel kereshetsz pénzt, csak légy kitartó. Elég jól leírták, hogy mindenki vár a nagy piros gombra, amit megnyom, és másnap dőlnek a milliók. Mindenki egyből fogyitablettát kajál, ha fogyni akar. Nagyon kevesen választják a leghatásosabb, egyben legfárasztóbb módszert, a mozgást.

Vagyis ide nekem mindent MOST AZONNAL, erőfeszítés nélkül. Tudjuk, hogy ilyen nincs.

És mégis elhisszük, hogy a sok csodabogyótól pikpakk lefogyunk, a szuper MLM üzlettel 2 nap alatt milások leszünk, beregisztrálunk egy oldalra, és egyből meggazdagszunk, stb. Vagy megnézzük a Titkot, és másnap egyből jön a csoda...

Mindenért dolgozni kell. Ha mozogsz, lefogysz. Ha mész, csinálod a dolgod, meggazdagszol.
Passzív jövedelem NINCS! Ha MLM-be fogsz, hónapokig keményen kell menned, mire elkezd tényleg jönni a pénz. Vagyis ténylegesen DOLGOZNOD KELL, mire elkezdenek hullni a milliók. Ez már nem passzív jövedelem, hiszen nem csak az öledbe hullott, hanem igenis megdolgoztál érte. Vagyis csak szimplán jövedelem. A világban semmi sincs ingyen. De marha jól hangzik. Mindenhol ezt sulykolják a fejünkbe. Nézz csak meg egy TV reklámot. Mindenben ott az "erőlködés és munka nélkül, könnyedén".

(Itt egy kis kitérő. Erősen MLM ellenes vagyok, de mégis hiszek abban, hogy van olyan, aki képes szívvel-lélekkel csinálni ilyet. Na ők azok, akik tényleg jól keresnek vele.
Ismerek én is ilyen embert. Csinálta, összejött. Tehát IGENIS lehet vele pénzt keresni, csak csinálni kell. Egyáltalán nem lehetetlen. De tudom magamról, hogy én csak ímmel-ámmal csinálnám.
Sokan vagyunk így...)

Az emberek pedig várnak a sült galambra. Majd jön egy lehetőség, majd nyerek a lottón.
Folyamatosan tolják a fejünkbe, hogy "Ne csinálj semmit! Vedd meg ezt és mi megoldjuk helyetted!"

Most belegondolva, ez így nem röhejes?

De elhisszük. Mert így olyan egyszerű, nem?

Tehát visszatérve a témához, elolvastam a könyvet, és adott egy kis erőt, hogy igenis lépjek.
1998-ban láttam először internetet. Kapásból elvarázsolt. Úúúúúú, ilyet én is akarok.
Mi az, hogy weblap? Hogy működik? Én is akarok ilyet csinálni. Fingom nem volt az egészről, de nagyon tetszett.

8 éven keresztül csak vártam a lehetőségre. Majd ha lesz pénzem, előfizetek egy nethozzáférésre. Majd ha jól megtanultam, weboldalt fogok csinálni. Majd ha... Majd ha...

"Nem kell látnod az egész lépcsősort, csak tedd meg az első lépést hittel"...

Az első lépés... Mindig a legnehezebb. Meggyőztem magam, hogy az internet nekem igenis munkaeszköz, ha ezzel akarok foglalkozni. Megrendeltem. Gőzöm sem volt miből fizetem azt a rengeteg pénzt. :)

Utána volt olyan, hogy kemény 5000 Ft-om volt. Kaptunk egy ajánlatot, menjünk már színházba, kb 3-4 ezer a jegy. Mondtam, hogy nem.
A pénzemből 2 nap múlva inkább vettem egy könyvet. ("Dinamikus weboldalak fejlesztése...") Úristen.
Ekkora balhé régen volt már asszonnyal. Nők :) Sokszor nem látnak tovább az orruknál. :) (Bocs a
jelenlévőktől)

Nem tudtam meggyőzni, hogy ez most nekem igenis befektetés. Ebből sokat tanulhatok. Ez egy lépéssel közelebb visz majd a célomhoz, és ezáltal a jobb életünkhöz. Nem akarok eladó, meg irodai alkalmazott lenni. Nekem sem volt könnyű döntés az akkor. Szarul éreztem magam.

Nem értette. Én voltam a szemétláda. Nem sokra rá kaptam egy megrendelést. A könyvből elsajátított tudást kamatoztatva megcsináltam. És mint tudjuk, egyik lehetőség hozza a másikat. Csak tedd meg az első lépést...

2 év múlva volt hajlandó kimondani, hogy tényleg igazam volt. Hosszútávon sokkal nagyobb hasznunkra volt, hogy könyvre költöttem, mint színházjegyre. (Soha nem költöttem magamra. Nem ajándékoztam meg magam semmivel, ami tényleg örömöt okozott volna. Ez volt az első ilyen.)

Aztán elkezdtem csak úgy "játszásiból" játszogatni ilyenekkel. Csinálgattam egy-két oldalt, csak a magam szórakoztatására.
Örömömet leltem benne. Megvolt a hobbim, amire mindig is vágytam. Ami totálisan kikapcsol.

Megszűnik a külvilág. És megvan a sikerélmény, mikor f*szagyereknek érzed magad.
Napközben alig vártam, hogy éjjel legyen, és le tudjak ülni a gép elé "felfedezni". Teljesen lázban égtem. Az alkotás öröme... Napi 3-4 órákat aludtam, és mégis rettentően boldognak éreztem magam.

És láss csodát, a depresszió háttérbe szorult. Itt van még mindig, érzem. Néha előjön és próbál megkörnyékezni. És ilyenkor előveszem a sárkányölő kardom és gyorsan szíven szúrom a szemetet.
És elgondolkozok, hogy most miért is rossz nekem? Van hol lakni, van mit enni? Asszony imád immár 9 éve. Az ismerőseim bírnak. Elismernek. Van egy jó arc macskám. Volt erőm kilépni a cégtől és megpróbálni egyedül. És ha lassan is, de azért alakul a dolog :)

Gondolhatnék a másik felére is. De nem akarok. Hosszútávon ugyanoda lyukadnék ki, ahol 5 éve voltam. Emberpara, depresszió, és a végén halál.
Keményen megdolgozok minden nap azért, hogy ne vegyem észre a gonoszt, ami megkörnyékez. Nem könnyű, de jobb ez így. ("A sötét út mindig csábítóbb")

Nemtudom mennyire kusza, vagy érthető ez ebben a formában, de gondoltam leírom. Hátha néhányan megértik.

Voltam nagyon rossz helyzetben, de ki akartam mászni. Nem akartam meghalni. Az egyetlen dolog ami vezérelt, hogy élni akarok. Nem láttam az utat, vagy a HOGYAN-t. De most mégis élek. Összejött. Bevonzottam? Lehet. Hittem abban, hogy ami az én saját fejemben zajlik, azon én tudok változtatni. Elhittem, hogy képes vagyok rá. Lehet nekem is "csodálatos elmém", ha akarom, és hiszem...

Tehát a tanácsom minden kételkedőnek:
- nézd meg a "csodálatos elmét". Igaz történet. Ez Erőt ad. Tényleg.

- keress valamit, amiben örömöd leled. Ez lehet hobbi, vagy bármi más. Szakíts időt arra, ami IGAZÁN boldoggá tesz. (Bátyám egyszer azt mondta, az a férfi akinek 30 év fölött nincs hobbija, az alkoholista lesz. Elgondolkodtató...) Faragj szobrot barackmagból, hímezz, szereld a motorod, menj el pecázni. Játssz a gyerekkel. Mindegy mi az. A lényeg az öröm. És lesz mit megköszönnöd. "De jót motoroztam/pecáztam/faragtam/játszottam a kölökkel"...

- ha valami rossz történik, addig ne hagyd abba az agyalást, amíg nem tudsz legalább egy jó dolgot mondani ezzel kapcsolatban. ("Minden rosszban van valami jó is") A dolog jó oldala legyen az utolsó gondolatod. Először nem lelkesít fel. Viszont ninél többet csinálod, annál jobb lesz.
Tényleg. :) Én tudom.

- egy idő után majd kezded magad "embernek" érezni. Elhiszed majd, hogy Te is jó vagy valamiben/valamire. És ez örömmel tölt el. Én embernek éreztem magam, mert gyógyszerek és agyturkászok nélül kimásztam a gödörből. És elkezdtem becsülni önmagam. Igen, megcsináltam.
Szuperember vagyok! (A kezeletlen depressziók 90%-a végül halállal végződik. És én benne vagyok a TOP 10-ben! Hát nem nagyszerű? :)

- és ne add fel! Attól, hogy 2 napig így élsz, még nem változik semmi. Minden nap meg kell küzdened. Minden nap fürdesz, fogat mosol, máskülönben tudjuk mi lesz a vége. :) Azt megteszed, mert nem akarsz "büdös" lenni. Ezeket a dolgokat miért nem teszed meg, ha nem akarsz "sz*r életet"??

Persze, mos jónéhányan arra gondoltok: "De hát nekem nincs semmi ami örömet okozna. Nekem nincs is semmi hobbim, vagy kedvenc időtöltésem!"
Ez is azt bizonyítja, hogy nem figyeltél. :) Fogadok, el sem gondolkoztál azon, mitől lennél jobb kedvű, ugye? De az első reakciód mégis kapásból a határtalan negatívkodás volt... :)

Az örömöt meg kell találni. "Aki keres, az talál"... Keresd! Hamarabb megleled, mint gondolnád.
Minden a felismeréssel kezdődik. Ismerd fel, hogy "igenis marha negatívan állok hozzá a dolgokhoz!". Ismerd fel, hogy "semmit nem tudok megnézni egy másik nézőpontból". Olyan, mintha szemellenződ lenne. Nem akarok bántani senkit. Tényleg.

Ismerd fel, hogy attól, hogy azt mondod, "tyű, de boldog vagyok", attól még mindig csak a negatív élmények pörögnek a fejedben. Nem így van? Dehogynem :)

Másik nagy mű: "Holt költők társasága". Rámutat a több nézőpontra.
Hiszen mindent megvizsgálhatsz több szemszögből is. Biztos láttál már vitázó embereket, ahol mindkét félnek volt némi igazsága. Az igazság nem feltétlenül csak az egyiknek jár. Mindkét embernek igaza van, hiszen különben nem vitázna. Az ő nézőpontjukból teljesen igaz, amit mondanak. De nem képesek felülemelkedni, és a másik szemével (is) látni a dolgot. Csak haragszanak egymásra, és meg sem próbálják átérezni a másik ember problémáját.

Véleményem szerint az "arany középút" a felismeréssel kezdődik. Hülye példa jön. :)

Állsz egy szobában, szemben az egyik fallal. Háttal a szobának. Azt mondják, mondd meg, hol a szoba közepe. Képes vagy rá? Így lehetetlen, ugye? ...
Ha megfordulsz, és meglátod a szemközti falat, simán besaccolod a szoba közepét. Hiszen már van információd a két "végpontról".

Nem akarok észt osztani, meg filozofálni. Szeretném megosztani a tapasztalataimat a kétkedőkkel, és az örök negatívokkal. Nekem így sikerült kilábalni a szutyokból. Hátha nekik is bejön. :)
Persze ez nem szentírás. Ahány ház, annyi szokás. Ahány ember, annyi hatásos módszer.
Ez az egyik.

Eddig a fejemben káosz volt. Az életem is pokolként éltem meg.
Mostanában egyre nagyobb a harmónia, a rendzettség (mégha nem is látszik :), és az életem kezd olyanná válni, mintha a mennyben angyalként röpködnék egész nap :) (Legalábbis törekszem rá)

AKARD! :)

Hiszen mind tudjuk: "miképp a mennyben, úgy a földön is"...

Szerk. : 40 perce jelentkezett "brúszvilisz" :) Hát nem is sörözni hív, hanem egy egész kocsmát bízna rám... De ez még titok :))))))))))

CsatolmányMéret
angyal2.jpg13.78 KB

Hozzászólások



Kedves Milliomos! Nagyon

Kedves Milliomos!

Nagyon igaz amit leírtál. Régen így fogalmaztam. Nagyon gyenge voltam fiatalon, a jelenem kész katasztrófa, a jövőm teljesen elbizonytalanít.

Most már így fogalmazom. A múltam nagyon tanulságos volt, mert ha vissza nézek nem is voltam olyan gyenge. A jelenem pont úgy történik ahogy minden pillanatban kitalálom. A jövőm még jobb és boldogabb lesz, hiszen a jelenben pozitív vagyok. Most már tudom, ha akadályok gördülnek az életembe, akkor mit kell tennem azért, hogy minden úgy alakuljon ahogy számomra a legkedvezőbb.
Mert ha valami számomra kedvezőtlenül alakul, akkor most már végig gondolom miként vonzhattam be magamnak. Sőt, sokszor jöttem rá amikor rendeződtek a viszonyok, hogy számomra először csak is ilyen formában jöhetett létre a változás és a kedvezőbb feltételek. Szóval már nem akadálynak nevezem az akadályt, ha nem vagy egy figyelmeztetésnek vagy egy lehetőségnek.
Persze ahogy Te is írtad ezért minden pillanatban meg kell dolgoznunk. Saját önmagunkat kell legyőznünk, csak most már könnyebb.

Köszönet az írásodért: Anita- Rózsafa



Huhh...

Hát igen. Egyetértek Intuitívval. Igazából nem a halmozáson van a hangsúly (nálam legalábbis). Csak jelenleg rengeteg kiadásom van, és naggggyon jó lenne emellé rengeteg bevétel is :)
Vagy kimehetek remetének az erdőbe, paradicsomot nevelni, meg kenyeret sütni. De ehhez nem fűlik a fogam :) Szeretem a mi kis technikai "vívmányainkat" :) Meg persze ellustult városi is vagyok :)
Mégvalami. Én is hiszek abban, hogy előbb adj, aztán kapni fogsz. :) Mindig bejön. Fejben készül is már egy újabb bejegyzés, pont erről :)

Cheeroke_24:
Én is hasonlót "hoztam otthonról". Bár anyukám próbált bíztatni, de azért ő is úgy állt az élethez, hogy "ez nekünk átlagembereknek nem menne", meg "gazdagnak születni kell", és ilyenek. Elég nehéz volt elhinnem magamról, hogy van más alternatíva, mint napi 10 órában a gyárban, a futószalag mellett állni.

Öbinek is igazat adok, mert végülis jelenleg ezt érzem. A legelső az én életem, nyugalmam, anyagi függetlenségem. Az én kis álomvilágom. Nem kell ide 600 szobás villa, meg Ferrari. Már annak is örülök, ha sikerül kifizetni azt a kis lakást, ahol most élünk.
És úgy érzem, ha mindez megvan, akkor majd szépen elkezdem segíteni hasonlóan sanyarú sorsú barátaim és családtagjaim. Mert nekik is elkélne némi segítség (akár pénz, akár bármi más)...
Hosszabb távra nem tervezek, de biztos vagyok benne, hogy nem leszek bratyómhoz hasonló harácsoló, hörcsögstílusú "ide nekem minden lóvét" ember. 5Ft-ért már szabályosan remeg a csávó... Hát boldogság ez?
Valahol itt is meg kellene találni a középutat. :) De hát nem vagyunk egyformák :)

Di-Ann:
Hajrá! Így tovább :) A "véletlenek" csak jönnek, és jönnek,mi? :) Örülök, hogy kaptatok egy kis megerősítést. Adni tényleg jó :)
Az első domain név nekem kicsit olyan, mint az első barátnő, vagy kocsi :) A szívemnek mindig kedves marad :) Na, de ez így leírva már eléggé röhejes lett :)

MészyG: Szavadon foglak :))))

Ja, tényleg kellenek az "Öbi-félék" :) Próbálok én is ilyen lenni. Úgy tűnik egy közeli haverba sikerül végre egy kis lelkesedést és kitartást verni. Hihetetlen nagy arc csávó. No önbizalom, hit... Pedig sokra viheti még :)
Mert ugye mióta szeretetből, lelkesedésből én is kezdek telítődni, azóta valahogy sokkal könnyebb másokra is "átragasztani" mindezt. :) De ehhez nekem is fel kellett töltődnöm... Vagyis már van miből adnom :)



Örökös Boldogságnak és intuitívnak

Szívessen hozzászólok a kettőtök gondolataihoz.:) Jómagam Öbike módszerét azért találom jónak, mert sokkal több valós érték megmozgatására van lehetőség, ha a termékek, szolgáltatások csereeszközéből, azaz a pénzből van bőven. Természetesen az eredeti/igazi közgazdaságtan szerint sem így kéne használni a pénzt (egyéni halmozás nem javasolt), ahogy mostanában történik, de egyenlőre még egy betegségből - remélhetőleg - kilábaló emberiség beteg rendszerében élünk, ahol a pénzek nem csak csereeszközként, hanem eladósítási, ebből következően hatalmi eszközként is szolgálnak. Amíg ez a degenerált rendszer van, addig több Öbikére van szükség. Az más kérdés, hogy én sem ilyen irányban vágom a fejszét, de tényleg kellenek az "Öbi félék" is. Azonkívül attól még, hogy Öbi a pénz részében is nagyban gondolkodik, ugyanúgy teli van hatalmas életörömmel, életszeretettel, s ugyanúgy részt vesz puszta létezésével a gyógyítási folyamatban. Örülök h van ereje, s nekem új, hogy Walsh szintű lépteket tervez. Hajrá Öbi!:)
Természetesen megértem a hozzászólásodat, Kedves intiutív!



Drága Milliomos :)

Szivemből szóltál :)
Látom a Nomen est omen azaz a név kötelez dolog sokmindenkinek eszébe jutott előttem :P
A példáid fantasztikusak. a két film zseniális :) most olvastam nemrég "a titok folytatását" v inkább kiegészitését Linda Dohlan A Legfőbb Titok c. könyvét és hát amit ott olvastam szinte 90 %át itt olvastam viszont :) azért ajánlom mindenkinek olvassa el, nagyon tuti könyv :)
jah és bár nem vagyok dúsgazdag ha milliomos leszel én foglak szeretettel meghivni egy sörre ;)
Sok sikert én hiszek benned ;)

"Mi dolgunk a világon? A nevetés, a megértés és a szeretet"



Szuper vagy,

nagyon jól esett olvasni a soraidat, tényleg:)

Most az én párom is ugyanabban, vagy legalábbis hasonló helyzetben van, mint Te voltál korábban.
Januárban elveszítette az állását, amiből kifolyólag odáig jutottunk sajnos, hogy el kell költöznünk a mostani albérletünkből, Őt szíven ütötte, mert nagyon szeretünk ezen a környéken élni mindketten, meg hát semmi munkalehetőség sincs, kissé depressziós már, hiába biztattam és vigasztaltam..

És unalmában Ő is a számítógép előtt ül.

Egyszercsak hazaértem a munkából és közölte velem, hogy készített egy weblapot. Már napok óta keresgélt a neten, hogy hogy megy ez, mert érdekli szeretne ezzel pénzt keresni..
Azóta már készített 2-3-at is, és elhatároztuk, hogy jövő héten beruházunk egy domain-névre (az nem tudom mi lehet, de nagyon lelkes lett a drágám :) ) Tehát fejlődünk :)

És a lényeg, amit ebből ki akartam hámozni.

Hogy nagyon jó volt olvasni a kissé hasonló élettörténetedet, ez engem is bíztat, hogy lesz/lehet ebből még előrelépés is.
És ez jó. Mármint a pozitív példa, amit most Te osztottál meg velem, velünk.

Köszönöm szépen

Ja, és bevonzottam..
Csak azon gondolkoztunk, hogy nem és nem akarunk elköltözni, de hát mondom mégis hogyan gondolom ezt, ha nincs kilátásban új munka. De csak hajtogattuk, hogy nem akarunk elmenni innen.

Néhány nap múlva felhívott az albi tulaja. Nem hirdeti meg újra a kiadó lakást, inkább egyezzünk meg, hogy a párom segít neki abban, hogy kicsit felújítja a lakását belülről, mert ahhoz ért a drágám, cserébe nem kell kifizetnünk a köv. utáni albit, tehát maradjunk még, hátha addigra rendeződik a helyzetünk.. Olyan boldogok voltunk, hogy majd kibújtunk a bőrünkből.. :)
Igaz, hogy végülis mindenképp költözünk, mert találtunk egy hasonló, de sokkal olcsóbb kecót, de albi díjat akkor sem kell kifizetni :)

Tehát még pénzt is vonzottam magamhoz ezek szerint, ugye?:)
NANÁ



Drága Öbike :)

Ha van amiből, akkor könnyebb adni, igazad van. De ha jobban szemügyre vesszük a körülöttünk lévő világot láthatjuk, hogy az embereknek nem anyagi dolgokra van igazán szüksége. Apró gesztusokkal, szeretettel, segítőkészséggel többet adhatunk bárminél. És ezek bennünk vannak, most is adhatjuk akár. És minél többet adunk, annál több van nekünk :). Ezt én így fogom fel. Persze az ember hajlmos arra, hogy fordítva fogja fel: minél több van nekünk, annál többet adhatunk másnak.

Szeretettel: Intuitív ;)



Drága Intuitiv :)

Szerintem, aki eléri azt a szintet, hogy megteremtse a saját anyagi vágyait, akkor vele együtt elindul a vágy a környezetünk jobbá tételére. Én olvasgattam arról, hogy a filmben szereplő tanítók, akik tényleg nagyon alulról teremtették a maguk gazdagságát (Joe Vitál 16 évig volt utcán, Neale Donald Walsch pedig a Beszélgetések Istenben cimű filmben mutatja meg az utcáról való felemelkedését) számtalan olyan szervezetet működtetnek, amely azért hivatott létrejönni, hogy a környezetünkért tegyen. Pld. az Emberiség Csoport is :) Ők csendben teszik a dolgukat és ez nekem nagyon szimpatikus :)
Tudod ha van miből, akkor könnyebb adni :) Nekem is például ez a vágyam :)
Szeretettel: Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Szeretlek! Sajnálom! Kérlek bocsáss meg! Köszönöm!
Mosolyogj Magyarország :)



Kedves Milliomos!

Teljes mértékben egyet értek az írásoddal!
Azt azért ne feledjük el, hogy nem vagyunk egyformák!
Van, aki erősebb és egyedül is ki tud lábalni bizonyos helyzetekből, viszont van olyan, akinek segítség kell hozzá.
Pl: nekem a szüleim mindig azt mondták, hogy te ehhez hülye vagy, te ezt nem tudod megcsinálni, te ehhez nem értesz, te inkább ne is szólalj meg stb. sőt még a mai napig látom rajtuk, hogy nem hisznek bennem, nem nézik ki belőlem, hogy bármi nagyobb dologra is képes lennék, pedig ha jobban kinyitnák a szemeiket akkor észre vehetnék a nagy változást rajtam.
Ezzel el is hitették velem, hogy én nem vagyok jó semmire és nem vagyok képes semmire.
Majd jött a férjem, akinek elég sok idejébe tellett, hogy kibeszélje belőlem ezt a hülyeséget, de sikerült neki!
A testvérem persze teljesen az ellentétem, neki hiába mondták, hogy ne csináljon valamit, ő maga volt olyan erős, hogy csak azért is neki állt annak, amit kigondolt.
Összefoglalva szerintem számít, hogy ki milyen talpraesett, számít, hogy a szülő, hogy neveli a gyerekét, tehát azt sulykolja belé, hogy igenis meg tudod csinálni VAGY te ehhez buta vagy inkább neki se állj!
Szerintem vagyunk egy páran így, ezért is találkoztok sok olyan írással, hogy az illető kételkedik saját magában!
Visszatérve még egy kicsit magamra a párom mellett eléggé kikupálódtam ( persze én is akartam változni! ) és most már tudom, hogy én is képes vagyok bármire, nekem is sikerülhet, amit szeretnék, most már akármit mondhatnak a szüleim, elengedem a füleim mellett és mosolygok egyet! :)
Szép napot mindenkinek!
Cheeroke_24



furcsa

Miért akar mindenki milliomos lenni? Miért akar mindenki minél több anyagot magához vonzani? Én elismerem, hogy a vonzás törvénye létezik, de hogy mindenki csak kacatokat akar magának ez furcsa. Úgy fest, hogy körül akarjuk venni magunkat fákkal, hogy ne lássuk tőle az erdőt.
Minél kényelmesebben akarunk élni (minél több erőforrást akarunk fogyasztani) és abban ringatjuk magunkat, hogy mi szellemi emberek vagyunk. A The Secret filmben is azzal menőznek, hogy hány milló dolláros házuk van és milyen luxus életet élnek. Nem kéne inkább a természettel és önmagunkkal harmóniába kerülni?



:))

Köszönöm!:)



Kedves szilvo!

Szívesen megadom a vágyvideó készítéséhez szükséges segítség "lelőhelyét" ha kéred :-)))

Szép napot kívánok Szeretettel:
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.com



Én is...:)

Én is meglepődtem........Szombaton este,csak úgy kíváncsiságból beírtam a keresőbe,erre kidobta TV2 vasárnap éjjel.Na mondtam ha,törik ha, szakad én fent maradok és megnézzem:))))
Szerintem a párom,dilisnek nézett:)Leveleztünk és először lefárasztottam azzal,hogy vágyvideót szeretnék készíteni és ahhoz keresek progit.Aztán közöltem vele,hogy én megyek mert, éjfélkor megnézek egy filmet és addig ébren kell tartanom magam:)))
Kérdezte,hogy mi a címe de,szegény szerintem,már lezsibbadt tőlem:)))

Hát nem bántam meg,hogy megnéztem a filmet!:)
Nagyon jó volt és elgondolkodtató!:)

Szép napot!!



Hmmm...

Milyen meglepő véletlen, hogy most átkapcsoltam a TV2-re, és épp az "Egy csodálatos elme" c. film megy... :) Na, léptem TV-zni :D



Kedves Milliomos!:)

Ez így van:)))))))))))

Köszi!:)

Szép napot!



Tehát a neved helyesen: Milliomos akarok lenni

Valóban a kilábalás bármiből egy helyes értékítélettel kezdődik.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A nevetés a legfőbb szentség.
Micimackó sokkal jobban szeret téged!



Kedves Szilvo! :)

Örülök, hogy erőre kaptál :)
Végül is ez a lényeg. Érd be a minimummal, onnan már csak pozitívan csalódhatsz. :)
Mégiscsak van értelme itt lennünk együtt. Ha másért nem is, hát akkor azért, hogy egymásnak erőt adjunk.

Jobb adni, mint kapni. A pofonokra ez duplán érvényes :))))))))))))))

Kitartást, reményt mindenkinek :D



Drága Moncsi!

Pont ezt írtam a naplómba is.Tiszta lappal indulhatok.Mikor mindent tisztán láttam pont ezt mondtam magamba én is,na innen lesz szép felemelkedni!:)
Megkaptam az esélyt,hogy új lappal induljak,hogy újra építsem magam.Megfogadtam Milliomos tanácsát is és egész nap agyaltam és látom a rossznak,a jó oldalát:)
Köszönöm neked,hogy megerősítesz,a felismerésembe!
Köszi az idézetet is,elmentem magamnak!

Milliomos neked is köszönöm,hogy erőt adsz!:)

Hálás vagyok mindenért,amit adtok nekem!
Szeretettel:Szilvo



Drága Milliomos, ja és

Drága Milliomos, ja és hogy nomen est omen? Hát én csak Moncsi vagyok, mint a valóságban is :-) Vagyok aki vagyok :-D

És itt van még egy vers, ami jobban passzol, ahhoz amiről írsz :

"A Tudatosság fénye
Egyformán ragyog Mindenkire.
Csupán kikén' nyitni az összes szemünk
És ráébredni végre
Hogy Önmagunk csodáját
Mi teremtettük saját magunknak
- Szándékosan -
Ilyen veszettül félkészre!

VagyOkBárkiAkiVagyOk"
(D'akasa'nya)

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Drága Szilvo!A legtöbb

Drága Szilvo!

A legtöbb nagy felismerés és változás egy nagy mélyponttal kezdődik (tapasztalat :-) )... Innen lehet igazán magasra emelkedni :-)))) Ahogy írod is, tiszta lappal indulsz és igen!!!! kezdj újat, magad, magaddal :-))) A többi meg úgyis kialakul, úgy ahogy Te akarod :-D

Át-Hatod

Nézz szembe a tükörrel
Hogy lásd Önmagad
Nézz szembe a pillanattal
Ami érzésként magával ragad
És átszövi a szíved
Beleremeg a létezés
Ahogy rezeg
Az Univerzum
Emberi tényezője

Nézz a szemembe
És csak magadat látod
Nézz fel bárkire
S álmodd...
Hogy ugyanazt az álmot
Ugyanúgy Te is vágyod,
A Rózsa Gyümölcsét
A Titkos Tudatosság-Szelencét
A nem kívánt Véletlen Szerencsét
Harcok nélküli mosolycsendben
Indulni keresőn...

El nem várt szándékaid
Teremtő jogáért

Nézz a tükörbe
És láthatod
Hogy a tekinteteddel Te is áthatod
A Mindenséget
Ahogy magad vagy
Istened, Szeretőd s Angyalod
és Sosem lesz magányos többé
Magányodban írt dalod
- főleg ha örömöd másoknak is átadod -
Nézz a tükörbe:
És áthatod...

Kívánj magadnak is hát
- ezen Túl -
Az első sorban:
Kreatív Teremtéseket
És Mosolygós Szépnapot! :-)

(D'akasa'nya)

Kedves Milliomos, szeretem az írásaidat és bocsáss meg, hogy most kicsit szétoffoltalak.. Bár talán nem is annyira off :-D

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Kedves szilvo!

Egy idézetet írok ide, hozzászólásod olvasása közben jutott eszembe.
"Nincs olyan gond, mely ne hozna kezében ajándékokat neked, a gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra" - Richard Bach -

Szép napot kívánok!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.com



Drága Milliomos!:)

Eszement nagy húzóerő van benned.Olvasva soraidat erőt kap az ember:)
Nekem tegnap iszonyat rossz napom volt,elvesztettem a munkám és elbúcsúztam attól az embertől is akit,nagyon szerettek.Nem én akartam,hanem ő.Olyan negatív hozzáállása van az élethez,hogy csuda.Ő szar ember,ő egy nulla és hiába mondtam neki,hogy nem az mert,igenis vannak értékei nem hitte el.Pedig olyan szakmája van,amivel dőlne a pénz,lakása van,amit ő tart fenn és ha,akarná akkor többet érne el..Mégis nullának érzi magát és a múlton rágódik.Azon,hogy nem ér semmit az élete és hogy befásult mert,már ennyi idősen (38) nehéz változtatni.
Pedig ő mutatta meg "A titok" c.filmet is,mondván,hogy állítólag tök jó,majd dőlni fog a pénz,csak akarni kell.Tök lelkes volt nem,értette miről van szó,csak belelkesedett,hogy majd de,jó lesz:)
Megnéztem a filmet és én is belelkesedtem de,valahogy én tovább léptem.Éreztem,hogy nekem most pont erre van szűkségem.Hogy ez többet ér mint,egy szimpla fellelkesedést.Nekem egyszerűen jól jött mert,egy olyan élethelyzetbe voltam ami,nem könnyű.Nem könnyű ha,elveszted a szüleid,vagy ha,csak az anyukádat,apukádat.Feljöttem ide,beregisztráltam és azóta,figyelek beszélgetek,olvasok és tanulom az életet.Próbáltam neki,elmagyarázni,hogy ez nem csak,úgy működik,mint egy számítógépes letöltés,hogy csak kattintasz és már jön is amit,szeretnél:)
De valahogy,ő is csak a csodát várja,nem tesz érte semmit.Tegnap mikor beszélgettünk és elmondtam neki,hogy nincs munkám,csak annyit tett,hogy meghallgatott és elmondta,hogy vége.Ott álltam pasi és munka nélkül és megint csak a panasz áradat.Nem én rontottam el,hanem ő nem ér semmit,ő egy nulla.Hiába próbálok rajta segíteni meg sem hall,most meg elküldött.
Pedig szeretem és azt gondoltam,hogy a szeretettemmel erőt adok neki.De,nem így lett:(
Na mindegy,most agyalok egy kisit,próbálom a rosszban a jót megtalálni.Reggel óta csak írok,folyamatosan írom magamból ki a dolgokat:)
Jó kis terápia:)
Talán az,hogy tiszta lappal,indulok,hogy valami újat kezdhetek és ha,tényleg szüksége van rám majd,jelentkezik én,meg addig elfoglalom magam,magammal:)
Bocs, egy kisit hosszúra sikerült:)
Köszi az írásod,húzóerő vagy!:)



Jól látod

Igen kedves Milliomos, minden nap hozzá kell tennünk valamit az előző naphoz. És így, lépcsőfokonként haladhatunk fölfelé.
Én (is) elkövettem azt a hibát, hogy a film és a könyv után azt hittem, mindent tudok, örökké tart a hepi állapot, innentől kezdve minden magától megy majd.
Hát, nem ment!
Már nem tudom, hányadik könyvnél és filmnél tartok. De nem ma jöttem rá, hogy élethosszig tanulnom kell. Ez engem nagyon jó érzéssel tölt el.
Valós és virtuális könyv hegyek - amiket bevonzottam - várnak arra, hogy elolvassam őket.
Remegek a gyönyörűségtől. Alig várom, hogy magamba szívjam a tudást.

Végig az járt a fejemben, míg olvastalak, hogy.
Minden ember olyan életminőséget él meg, amilyen minőségű szavakat használ a beszédében.

Kívánok Neked nagyon jó életminőséget!

http://rockxy.extra.hu
Most élsz. Most vigyázz, hogy jól csináld.



Kedves Milliomos!

Nagyon jó vagy,jó amit írtál és ahogy!
Szívemből szóltál,én is felálltam a pánikból magamtól,tudom,hogy a fejemben dőlt el, nem jelentkezik már 8-9 éve!
Jó volt olvasni Téged!
Kata



Köszönöm az új szemszöget!

Még sosem gondoltam a depresszióra úgy, mint amivel együtt kell élni, csak nem kell tudomást venni róla. De igen, lehet benne valami.

Szóval köszi :)

Nomen est omen - legyen hát eszerint nálad, megérdemled!

Szeretettel: Szoficica



Kedves Milliomos!

Hatalmas húzó erő van benned!

Tavaly karácsony előtt két nappal váratlan és igazságtalan dolog történt velem.
Abban az órában elhatároztam, hogy kemény önuralmat gyakorolok, és nem szóróm szét a világba saját szerencsétlenségem híreit.
Tudtam, hogy attól biztosan kikészülnék, ha másokra hallgatnék.
Mélyen szembe kellett nézni a félelmeimmel, elfolytott érzéseimmel.
Nagyon lassan ment, de ez azóta egy értékes úttá vált bennem.
Nos én addig nem hagytam abba az agyalást, míg nem tudtam jót gondolni felőle.
Hihetetlen kitartással, és erővel jártam a köröket.
Ha erre az időszakra visszagondolok, akkor tuti, hogy hatalmas erőt merítek majd belőle.
A napokban fejeződött be az agyalásom, mostmár nyugodt, és boldog vagyok.

"Hát nem volt könnyű. Tudtam, hogy a rossz dolgokat el kell felejtenem. Kergetnem kell a jó dolgokat. Muszály meglátnom mindennek a jó oldalát. És örülnöm KELL minden apróságnak. Mert akartam. Az öröm jobb, mint a szomorúság."

Ez az idézet számomra tökéletesen leírja, hogy hogyan döntöttem az életem egy válságos pillanatában az életem további pillanatainak alakulásáról. És amit hozzá tennék, hogy a külvilág véleményét azóta sem engedem hozzá ehhez az ügyhöz, és azzal, hogy nem hagytam magam meg és összezavarni, hihetetlen módon látom a jövőm egy értékes pillanatát.
Ha elborít a negativitás, az önsajnálat, ha bármi módon bedőlök a világ hülyeségének, akkor nem lehet az egyém, amit látok.
Ha elmesélném a történetemet, -ami még folytatásra vár, érzem legbelül- a legtöbb ember sokkot kapna, dadogni kezdene, vagy belebetegedne a történtekbe...

Köszönöm!

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó



:)

nekem is az örökös boldogság a kedvenc nevem innen,na meg a tiéd is:)
a név kötelez, valóban.nem véletlen lettem _hajnal_lány. én még csak most ébredezek :)

Egy csodálatos elme" c. film valóban egy iszonyat jó film. Az emberi elme tényleg határtalan.
Holt költők társasága. na igen. carpe diem :) ez az életfilozófiám is :):)

jókat írsz nagyon. én is ugyanígy gondolom, csak lusta vagyok ennyit gépelni :)
az éremenk két oldala van. fontos az akaraterő, kitartás, na meg a hit, remény. és hogy tudod, ezt még kamatoztatni fogod valamikor. egyszerűen tudatában lenni dolgoknak. áá :):)

még annyit, hogy a muszáj pontos J!! :)



Kedvesem!

Kedvesem!
Jó volt elolvasni a soraidat, sok mindenben magamra ismertem, és NAGYON igazad van!
Az írásod után úgy döntöttem, én is leírom az én saját kis sztorimat, bár azt hiszem, még hosszabb lesz, mint a tiéd, és lehet, hogy nem lesz ember a Földön, aki a végére ér! :-)
Kösz, hogy mindezt leírtad!
Szép napot neked!