Akik feladták 2

Boltos Kati
élt 44 évet
(elment a vándor…)
Azért hívtuk így, mert azelőtt tényleg boltos volt, mégpedig az egyik rangos fővárosi élelmiszer kereskedelmi cég nagyáruházában volt pénztáros, később üzletvezető-helyettes.
Aztán, mint akkoriban oly sok mindenki, ő is rákerült arra a bizonyos lapátra.
Mint általában az ilyen foglalkozást űzők, meg-megiszogatott egy-két pohárkával, de amikor kezdett kilátástalanná válni a helyzete, akkor aztán ő is belemerült. Ezzel persze semmit sem használt, sőt inkább ártott magának, mert rendesen leépült. Ráadásnak a családja is végképp szétesni látszott s végül szét is esett.
El is költözött Békásról, a családi fészekből. Hogy a család marta-e ki, vagy ő nem bírta elviselni a szégyent, soha nem derült ki. A lényeg, hogy hajléktalan lett.
Elérte az utcára került magányos nők sorsa: csapódott ide-oda, sodorta az ár.
Kapós volt, hiszen bármennyire is megtörte az utca és tönkretette a pia még mindig sokat megőrzött hajdani szépségéből.
Így negyvenesen, a maga filigrán termetével igazán csinosnak volt mondható. Az utca és az alkohol nem bunkósította el, megmaradt kellemes úrinős (nem úriaskodós, affektálós!) modora, úgyhogy üdítő jelenség volt környezete számára. Rejtély hogyan tudott két téglán pillanatok alatt megfőzni néhány szál papírral, mint ahogy az is, hogy bár egy fa alatt laktak mégis mindig tiszta volt ő is és a barátja is.
Ha nem segélyszervezetekhez jár az ember tisztálkodni és mosni, akkor az is pénzbe kerül, nem is kevésbe. Egy magára valamit adó nő, legyen bár hajléktalan és középkorú, ápolja magát és az ehhez való kencék sem olcsók, még akkor sem, ha nem a legmárkásabbak. Ahhoz viszont pénzt kell keresni, a guberálás sem mindig jön be. Ezért aztán, más munka nem lévén akkori élettársával beálltak utcaseprőnek (pardon, kézi úttisztítónak). Az csak természetes hogy pont abba a körzetbe helyezték őket, ahol az áruház volt, melyben korábban dolgozott!
Ha már rossz a helyzet mért ne legyen még rosszabb. Pista, mint jóképű fiatalember, szerelembe esett az egyik elvált asszony művezetőnővel, aki aztán elintézte, hogy Katit ezen túl még utcát söpörni sem vették fel.
Azt mondja az írás: Ahol nagy szükség, közel a segítség. Nos, ez meg is érkezett Hegyi Manó személyében. Azért hívták így, mert általában erdőkben, hegyekben ütötte fel tanyáját. Sokszor becsapták, kihasználták, ezért kissé emberkerülő lett. (nem magának való, csak visszahúzódó, zárkózott).
Kutyája is mindig a kunyhójánál volt mondván, nem vagyok egyedül és a kutya legalább nem hazudozik, nem csap be.
Ő is, mint általában a kistermetű emberek, virgonc kis fickó. Hiába dolgos és szorgalmas, állandóan nyüzsi, neki is tönkrement az élete, többszörösen is.
Amikor Kati végképp a padlón volt, egymásra találtak az óbudai piacon. Kis idő múlva Manó asszonyt vitt a házhoz, mondanom sem kell Kati lett az erdei lak úrnője.
Mivel Manó sem egy háklis pali és Kati sem egy házsártos banya, így az erdei tisztás maga volt a béke szigete s a kunyhóban pedáns rend és tisztaság uralkodott.
Már jó ideje együtt éltek és összeszoktak s úgy látszott helyreállnak a dolgok, jobbra fordul a sorsuk. Manó eljárt dolgozni (szinte mindenhez értett), Kati meg, mint tudjuk nem kapott munkát, ezért „otthon” maradt és csinosítgatta a kuckót. Meleg étellel, tiszta ruhával és ággyal várta munkából fáradtan megjövő emberét.
Katinak a Családjával is kezdtek rendbe jönni a dolgok, már hazajárt Békásra mosni, fürdeni, de az erdei házikót és Manót nem hagyta.
Egy szép, őszi délután meglátogatott bennünket. Boldog volt, mesélt sokat, hisz oly régen volt alkalmunk egy jót beszélgetni. Szinte kivirult. Kérte, hogy mivel Manó nincs otthon, és nem akar egyedül éjszakázni az erdő közepén, hadd maradjon nálunk. Le is pihent rövidesen.
Reggel meghallgattuk a kisrádiómon a félhetes híreket az ünnepi előkészületekről, hiszen az 56-os megemlékezésre készült az ország. Aztán olvasgatni kezdtem, ő pedig még visszafeküdt pihenni, beszélgetni Marival, akivel együtt csövezek.
Néhány perc múlva félig fölült, a levegőbe kapott, és egy rövid csúnya mélyről jövő hörgés után visszahanyatlott a fekhelyül szolgáló heverőbetétre, Nem mozdult többé.
Ez a sok viszontagságot megélt, hányatott sorsú, filigrán kis asszony negyvennégy évesen befejezte itt a földön.
Akkor, abban a pillanatban mintha csak éppen odanézett volna az Isten, látván mi történt s abban a pillanatban Demjén Ferenc csengő hangján megszólalt az „Elment a vándor”.
A szerző megjegyzése:
Az orvosi jelentés szerint szívembólia vitte el. Valószínű a sok szenvedés és megaláztatás után, nem bírta feldolgozni a hirtelen rászakadt tömény boldogságot. Azt, hogy újra lesz rendes otthona és egy jóravaló szorgalmas társa, aki bár hébe-hóba iszogat egy kicsit, de nem bántja őt.



subway surfers

Really your post is really very good and I appreciate it. It’s hard to sort the good from the bad sometimes.You definitely put a new spin on a topic thats been written about for years.
subway surfers



A zokogásom se hatotta meg soha...

Talán Csenge is "ismerte" azt az ismeretlen Szörnyeteget, aki széttépte az "Emlékkönyvemet"!

Azt gondoltam, hogy néhány szép pillanat emlékét megtarthatom magamnak, mint olyan apró "örömmorzsákat", amikre még 88 évesen is szívesen emlékezhetek majd vissza, de egy Szörnyeteg erővel kifeszítette a markomat, aztán kisöpörte belőle a morzsákat és eltörte az ujjaimat, hogy a földre hullott morzsákat még felcsipegetni se tudjam!

Sírni szeretnék, de nincsen értelme, hiszen a zokogásom se hatotta meg soha...

(A lenti sorok kapcsán vetettem ezt papírra...)



Edes csenge

Mi a baj?
Nagyon neki keseredtel!:(

Szeretettel,
felebarat



ÉS TI???EMBERHEZ MÉLTÓN VISELKEDTEK???

csenge333
/Akinek nem inge, nem veszi magára./Emberi itt ez a sok szenny??????????



EMBERHEZ méltón ment

EMBERHEZ méltón ment el.....



Jelentkezem a sorba!Egy valamit én is FELADTAM.

/Csak éppen "nem iszom öngyilkot"./



Nagyon szép! Köszönöm!

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó



Mélységes szeretetemmel érzek együtt ezzel a csodaszép lelkű

teremtéssel. Katival. És őszínt áhítatommal kívánom: Áldja meg az Úr ott, ahol most lelke van!
Lopez, én ezt a szépséges írást Cs. Szabó Ildikótól kaptam, aki az oldalon is hírdeti a Bach-virágterápiának fontosságát:

Választásom szerint kisugárzom az örömöt.
Tudd, hogy az álmod megvalósításának útja a tiszta öröm útja is.
Ha megéled az álmodat, megleled az örömödet. Kövesd az örömöd fényét: ez nem más, mint önvalód határok nélkül.
Az öröm, az, amit a szív legjobban sóvárog, a megváltás. Meg tudod ezt érteni?
Ha az álmodat keresed, egyben az örömöd után kutatsz.
A megváltás felé vezető úton nincs helye bűnbocsánatnak. Nincs szükség rá, hogy feladd az általad kívánt dolgokat és nem kell szerény önmegtagadásban élned.
Nem a rituálé és a bűnbánat a lényeg. Nem az a fontos, hogy Istentől bocsánatot nyerj. Az egyelten bűnbocsánat, amire szükséged van, saját magadtól kell, hogy érkezzék.

A megváltáshoz vezető útra akkor lépsz, ha megadsz magadnak mindet, amire a szíved vágyik. A megváltáshoz vezető úton megéled az álmodat, és nincs olyan lélek, ami szenvedésről álmodna, vagy ketrecbe zártságról, a hiány elfogadásába vetett hitről.
A lélek minden álmának megvalósítása abból a felismerésből fakad, hogy te Magad határok nélkül létezel. Tudd, látszólagos korlátaid Magad által életre hívott illúziók, amik attól való félelmedből táplálkoznak, hogy Mindazzá válj Ami Vagy.
Ne félj attól, hogy önzés ha az örömödet keresed, miközben magad körül annyi szenvedést látsz a világban.
Rájössz, hogy a szenvedés véget ér ha megéled az örömöt.
Ha már örömben élsz, ezt az örömöt ki is sugárzod és ezzel segítesz másoknak is, hogy ráleljenek saját boldogságukra.
A te örömöd összeköt a világgal és annak minden lakójával. Az örömöd empatikussá tesz, nem ellenkezőleg.
Rájössz, hogy a másokért végzett szolgálat természetes módon következik saját boldogságodból, legyen szó közvetlen vagy közvetett szolgálatról.

A boldogságra rálelni nem a valóságtól kapott ajándék. Tartozol magadnak ezzel, ha meg szeretnéd ismerni mindazt, ami vagy. Tudd, hogy minden létállapot természetes módon tovaterjed. Rájössz, hogy érzéseid megérintik a körülötted levőket, függetlenül attól, hogy kapcsolatba lépsz-e velük vagy sem. Saját lényed jelzőfénye, világító tornya vagy. Sugározz örömöt. Sugározz szeretetet. Sugározd ki a fényt, ami benned van. Csepegtesd a világba a boldogságodat és százszor inkább átformálod, mint ha sajnálatot, szomorúságot mutatnál mások szenvedése miatt.

Erről az az ember jut eszembe, aki elindult a Fény felé. Látta a fényt, csak ment, csak ment rendületlenül, és hosszú, hosszú ideje már, amikor elérkezett egy helyre.

És ott rádöbbent, hogy a FÉNY Őbelőle áradt.
Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.