Görcsös ragaszkodás

görcsös ragaszkodásItt következik az a történet, amellyel egy mester bemutatta a tanítványainak, hogy egyetlen jelentéktelen ragaszkodás mekkora kárt okozhat azoknak, akik lelkiekben gazdagokká váltak.
Egy falusi ember épp ama ritka pillanatok egyikében lovagolt el a hegyi barlang bejárata előtt, amikor az megnyitotta magát, hogy aki akar, az vigyen kincseiből. Az ember bement, és szeme az ékszerek és drágakövek hegyein akadt meg. Amennyit csak tudott, beletömött belőlük nagy sebtében az öszvérén lévő nyeregtáskába, mert az általa is ismert legenda szerint a barlang csak korlátozott ideig marad nyitva.
Az öszvért tehát teljesen megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy a botját bent hagyta a barlangban. Visszafordult, és befutott a barlangba, mely éppen abban a pillanatban be is csukódott, s az embert sosem látták többé. A falusiak még vártak rá egy-két évig, aztán eladták a kincset, amit az öszvérén találtak. Így ők lettek a szerencsétlen ember szerencséjének az élvezői.

(Anthony de Mello)

Hozzászólások



'

nem vetem észre milyen fitt az öreg :)
a hiper szuper kibernetikai izé csak vicces utalás lett volna :) arra hogy az ami segített az öregnek a kincsig eljutni ... a kincs birtokában már felesleges ...
az a szép ebben a történetben hogy rejtetten szól az igazságról ... így hát nem is boncolnám szét a szavaimmal ...
de azért még annyit ehhez ... vissza tudott futni érte a barlangba ... és tényleg ez teszi értelmetlenné a ragaszkodást



Kedves Cheenska!

Köszönöm, hogy olvashattam :-)
Bizony, jó lenne tudni néha "elengedni" tárgyakat, vagy dolgokat...

Szép napot kívánok!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.com



Szeretem Mellot

mindig rá tud mutatni valami fontosra...
andromed asszem te félreértetted...nem tudom milyen műlábra v kibernetikai testrészre utaltál de ha figyelmesen végigolvasod csak egy sima botról van szó amit viszont nem ir le a történet h mire használ az ember...viszont ha vissza tudott FUTNI érte a barlangba akkor tuti h nem a járáshoz volt szüksége a botra...leszűrve a tanulságot az ember nagyon jól meg tudott volna lenni a bot nélkül is és kereshetett volna más botot is magának. de a görcsös ragaszkodása ahhoz a bizonyos bothoz oda vezetett h az életébe került ez a ragaszkodás..

"Mi dolgunk a világon? A nevetés, a megértés és a szeretet"



'

:)

de a kincs, igazi ...
én azt szűrtem le a történetből hogy az eszköz nem lehet fontosabb mint a cél ...
a papi vehetett volna 120000 műlábat, vagy egy hiper szuper kibernetikai testalkatrészt :D abból az összegből amit a kincs jelentett
amúgy, kívül meg tök rendesek voltak hogy nem nyúlták le egyből :), hanem előbb megbizonyosodtak arról hogy hasznavehetetlen áll ott egyhelyben



Szerintem...

...ha amugy nezzuk,akkor nagyon is jol jart ez az ember!:)

Szeretettel,
felebarat



'

köszönöm hogy ezt közzé tetted