Én is félreteremtettem...

Olvastam itt egy érdekes blogbejegyzést. Nem tudom már ki írta, de a félreteremtésről volt szó benne.
Akkor, pár hete olvasva még nem igazán jött át a dolog lényege, hiszen gondoltam, én mindig tudom mire van szükségem. :)))
Jó rég írtam már ide, ennek egyik oka az, hogy a "teremtésem" beindult, mégpedig gőzerővel!

Ugye azért lettem Milliomos, hogy azonosulhassak a "milliomos-életérzéssel". Nem a konkrét milliókkal a svájci bankszámlámon :) , hanem az ezzel járó életstílussal. Nyugalom, béke, nyaralás, és "minden mi szem-szájnak ingere". Hogy ne kelljen minden nap ugyanazt a rohadt küzdést végigjátszani...

Asszem meg akartam szabni a HOGYAN-t. Ezért akartam rengeteg maszek melót. :) Sok meló->sok pénz->kívánt életstílus.

De az alapvető elgondolás szerint az első két lépésen nem lett volna szabad agyalnom. Háááát, a probléma valahol itt kezdődik.
Nem is agyaltam. Vágytam a sok melóra, vágytam arra, hogy legyen időm is csinálni.

A sok melót megkaptam, már már belefulladok. Asszony alig van itthon, ha meg itthon van, akkor is csak alszik szegénykém. (Most ráadásul éjszakás is volt, úgyhogy még durvább a dolog) Lényegében az itthon töltött időm 90%-ában egyedül vagyok. Itt a rengeteg idő a munkára, tessék! De az elmúlt 4 hétben kemény egy estét tudtunk egymásra áldozni. Ez nekem így nem jó...

A munkáimat már "csúsztatnom" kell. Alig alszom. A múltkor egy havernál egy 30 perces "szívességgel" elsz*rakodtam több órát. A végén nem is működött. Annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam gondolkodni. Ma délelőtt "kipihenten" átszaladtam és kb 10 perc alatt megoldottuk a dolgot. (Majdnem teljesen elölről kezdve :)
Ez így nekem nem jó...

Csorog be a lóvé, és mégis tele vagyok adóssággal, soha nincs pénzem :) Nem érdekes?

Nem tudatosan "programoztam" ezeket. De ott volt az agyam hátsó szegletében, hogy pénzem csak munkából lehet. Sok pénzem meg sok munkából. 2006-ig biztos voltam benne, hogy lehet könnyen is sok pénzhez jutni. Akkor meggyőztem magam, hogy mindig dolgozni kell. Nincs nagy piros gomb. Nincs sültgalamb. De mára ez az érzés asszem túlnőtte magát. A "keményen kell dolgozni a nagy lóvéhoz" érzéssé vált.

Pedig nem. :) Mindenki hallott már millásokról, akik csak egy nagy ötlettel kaszáltak pl. Persze az ötlet megvalósításán is dolgozni kellett. De az ötlet utána kinövi a munkát. Vagy felvehetsz 6 kínait, akik megcsinálják helyetted a melót :) Na, ez most hülye példa, de tény, hogy ilyenek vannak.

Elrontottam mindent. Régen vártam a "nagy" ötletre. A jó ötletek mindig jöttek, de soha nem foglalkoztam igazán velük. Mellette elapróztam magam. Nem a nagy ötletre koncentráltam, hanem a mindennapokra. Az ötleteket csak akkor vettem elő, mikor épp meg voltam szorulva. És amint megoldódtak másféleképp a problémáim, a nagy ötlet megint félre lett dobva...

Itt a megoldás. Van(nak) nagy ötlete(i)m. Nemtom ki mondta a filmben: "Ha van egy inspiráló gondolatod/ötleted, tedd meg".

Most éppen elaprózom magam. Olyan melókat csinálok, amiben semmi kihívás. Amiben márnem lelem örömöm. (Az első pár még jó volt azért :))) Amolyan "mindennapi rutin" dolgok. Vagyis nem jó érzés. De nem foglalkoztam vele, mert "hát csak ebből lehet pénzem, máshoz nem értek"... Az a rohadt HOGYAN, már megint...
És visszagondolva, egyáltalán nem törődtem az "érzelmi irányítórendszerrel".
"Sz*r, de azért csinálom. Majd jobb lesz..."
Tessék. Megkaptam. Kívánságod számomra parancs. Hát ez röhejes, hogy ez tényleg ennyire működik.

Ugyanannyi adósságom van. Asszonnyal csak egy lakásban élünk, de nem együtt. Rohangálok egész nap, ha meg itthon vagyok, bőven van időm az "ülős" melókra.
Kapok pénzt, de a másik kezemmel adom is tovább... Ugyanolyan csóró vagyok, mint egy hónapja... :)
Pénzt&munkát akartam, mert csak az oldja meg az adósságaimat. (Hogy majd később meglegyen a kívánt életstílus) Na tessék. Mindig majd később...

Nem "programoztam" ezeket, de úgy tűnik a gondolkodásmódom mégis kivetült a környezetemre. (Mint ahogy már pár apróságban ezt észre is vettem előzőleg...)

Iszonyúan ijesztő ez a "levegőben lógás". Az utóbbi dőben szorongok, aggódok. Csak előjön belőlem mindig a "csinálj pénzt, mer sok az adósságod". Meg a "dolgozz sokat, abból van sok pénz"...
Napok óta azon gondolkozom, hogy miért nem történik mostanában "csoda". Pedig pár hete még szárnyaltam. Minden nap jött valami újabb megdöbbentő "teremtés".

És itt van a dolog a szemem előtt. :) Unom amit csinálok. Amit szeretnék csinálni, arra meg nincs időm. És folyamatosan ezt érzem, hogy "miért nincs időm erre/arra?"... És így egyre többet kapok abból amit nem akarok...

Eszembe jutott a Távkapcs c. film. Amikor a csóka "áttekeri" az életének a "szürke" pillanatait. Mert csak a kinevezés a lényeg. És megkapja. Főfejes millás munkamániás májer atyaúristen lesz. Család és szabadidő nélkül... És én éppen ezt teremtem magamnak is... Basszus...

Megkapta amit akart. Illetve amiről azt hitte, hogy akarja.
Most itt a nagy pofáraesés nekem is. Tanulhatok belőle, ha észreveszem.

Tehát én így teremtettem FÉL-re. :)
Néha nem is olyan könnyű eldönteni, hogy mit is akar az ember igazán. Ez volt most a tanulópénz...

Ja, és már nem vigyorgok, meg fütyörészek az utcán. Inkább agyalok, hogy "ide kell menni, oda kell menni, ezt kell csinálni, jajdenincskedvem, jaj megint nem leszek asszonnyal, derohadtfáradt vagyok"

És persze elbuktam az "újtelefon akciót" is :) Lekéstem.
Ezt most teremtettem, vagy csak szimplán hülye vagyok?

:D

Jó, hogy ezt most kiírtam magamból. Azt hiszem már tudom is mit kell tennem... :)