Hogyan kezeljük érzelmeinket?

Hogyan kezeljük érzelmeinket?Te is érezted már rosszul magad?
Azt hiszem mindannyian tudjuk azt, hogy mit jelent rosszul érezni magunkat. A legtöbbünknek szorult már össze a torka, vagy a gyomra, vagy egyszerűen csak úgy éreztük, nincs kedvünk semmihez, minden hiába, és egyébként is bennünk ég jelenleg a Világ Minden Fájdalma!

És vajon érezted-e már igazán jól magad?
Valószínűleg az a fajta érzés is mindannyiunknak ismerős, amikor szinte repkedünk a boldogságtól, lubickolunk az örömben és a jó kedvben, felszabadultnak és könnyednek érezzük magunkat.

Bizonyára Te is megtapasztaltad már mindkét végletet. Pontosan tudod, melyik milyen érzés. De vajon mit kezdünk ezekkel az érzelmekkel? Mit kezdünk ezekben a helyzetekben saját magunkkal, bármelyik végponton is tartózkodjunk? Hogyan kezeljük ezeket az érzelmeket, vagy akár az összes többit, ami ezek között van és talán kevésbé intenzív, kevésbé figyelünk fel rájuk, de közülük valamelyik minden pillanatban velünk van?

Jó ideje tartó megfigyeléseim során – megfigyelve mind önmagamat, mind a szűkebb, vagy tágabb környezetemben élőket, és olvasva a hozzám érkező leveleket – azt tapasztaltam, hogy az emberek alapvetően kétféle módon viszonyulnak az érzelmeikhez, legyenek azok akár kellemesek, akár kellemetlenek. Nevezetesen vagy beléjük kapaszkodnak és ragaszkodnak adott pillanatbeli érzelmi állapotukhoz, szeretnék minél tovább, – akár örökre fenntartani azt – vagy elutasítják, elfojtják feltörő érzelmeiket, és szeretnének minél előbb megszabadulni azoktól.

Még mielőtt félreértenéd, szeretném leszögezni, hogy a reakció módja független attól, hogy éppen milyen érzelmi állapotban van az illető. Vannak, akik ragaszkodnak egy negatív, kellemetlen érzelmi állapothoz, és elutasítják, elfojtják feltörő pozitív érzelmeiket. Ennek számos oka lehet, de ez egy másik, szerteágazó téma.

De vizsgáljuk csak meg a ragaszkodás és elutasítás kérdését. Talán könnyen belátható, hogy az elutasítás, tulajdonképpen a ragaszkodásból ered. Ugyanis, bármihez – akár egy érzelmi állapotunkhoz – való ragaszkodásunk azzal jár, hogy minden mást elutasítunk, ami nem egyezik ragaszkodásunk tárgyával. Vagyis, valódi szenvedéseink forrása nem más, mint a ragaszkodás.

Gondoljunk csak bele, hogy amikor nagyon emelkedett hangulatban vagyunk, ám valami kibillent bennünket az emelkedettségből, mennyire kétségbe tudunk esni. És minél inkább szeretnénk fenntartani az emelkedett állapotunkat, minél inkább ragaszkodunk hozzá, annál nyomorultabbul érezzük majd magunkat, amikor távolodni érezzük azt. Ezzel egy időben pedig hajlamosak vagyunk elutasítani az emelkedettség „elvesztése” miatt támadó negatív, kellemetlen érzéseinket, amivel csak tovább erősítjük azokat, és a kívánt állapottól való eltávolodást.

Vagy éppen ellenkezőleg. Úgy érezzük negatív érzelmi állapotunk az, ami életben maradásunkat biztosítja, mert amíg rosszul érezzük magunkat, addig mindig lesz, aki törődik velünk és gondunkat viseli. Ezért, ha valami olyasmi történik, ami pozitívabb érzelmeket keltene bennünk, az ellen elkezdünk küzdeni, igyekszünk minél távolabb tartani azt magunktól, és minél inkább távolodni érezzük a számunkra a fennmaradást és biztonságot jelentő letargikus állapotot, egyre hevesebb és intenzívebb érzelmek kerítenek bennünket hatalmukba, melyet minden erőnkkel igyekszünk elfojtani magunkban. Bármilyen ijesztően hangzik is, ilyen sajnos van...

Ugyanakkor az érzelmi állapotunkhoz való ragaszkodásnak, és természetes érzelmeink elutasításának és elfojtásának nem csak az egyre kellemetlenebb érzelmi állapotok az egyetlen következményei. Ugyanis ezek a ragaszkodás és az elutasítás következtében elfojtott érzelmeink előbb-utóbb úgyis a felszínre törnek. Vagy kiszámíthatatlan és romboló dühkitörések, vagy pedig különböző megbetegedések formájában. Mi tehát a megoldás? Hogyan tudjuk kezelni érzelmeinket, hogy ezáltal boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tegyük saját magunkat és környezetünket, és egyben még az egészségünket is megőrizzük?

Nos, a megoldás az, hogy engedjük létezni az érzelmeinket. Bármilyenek is legyenek, bármi is váltsa ki őket, és bárhol is érjenek bennünket. Ez nem azt jelenti, hogy amikor egy zsúfolt bevásárló központ kellős közepén azt érezzük, hogy megy fel bennünk a pumpa sok figyelmetlen, egymást agyontaposó ember között, akkor neki kell állnunk, mindenkire ráborogatni a kosarát. A dühödet másképpen is tudod kezelni. Megállhatsz egy pillanatra, mielőtt még Te is beállnál a sorba és dühödben agyon taposnál valakit, felmérheted a helyzetet, megértheted a dühöd valódi okát, és akár törhetsz-zúzhatsz gondolatban is, nem kell ehhez ténylegesen lesöpörni a polcról a befőttes üvegeket.

Az érzelmeid minden egyes pillanatban fontos üzeneteket hordoznak a számodra. Megmutatják Neked azt, hogy amire éppen gondolsz, mennyire van összhangban Valódi Önmagad tiszta szándékaival.

Nem megszüntetni vagy felszámolni kell az érzéseinket. Nem elutasítanunk és elfojtanunk kell őket. A negatívakat sem.
Hanem megfigyelni őket, megérteni a jelentésüket, megérteni, hogy mit akarnak tudatni velünk, aztán tovább lépni rajtuk. A pozitívakon is!

Amikor nem érezzük jól magunkat, az is egy természetes állapot. Ne hozzuk magunkat még rosszabb helyzetbe azzal, hogy neheztelünk, haragszunk magunkra a rossz érzésünk miatt. Figyeljük meg a rossz érzést, ismerjük be és fogadjuk el, hogy abban a pillanatban nem érezzük magunkat túl jól. Engedjük meg magunknak a kellemetlen, rossz vagy negatív érzelmeket is, legyen az akár a bűntudat, az irigység, vagy a harag.

Sokszor már attól is jobban érezzük magunkat, ha elfogadjuk ezt az állapotunkat. És ha megértjük, hogy ez a rossz érzés is csupán jelzés arra, hogy gondolataink nincsenek összhangban valódi szándékainkkal, vagy valódi Önmagunk rólunk alkotott gondolataival, akkor az is tudatosul majd bennünk, hogy elég csupán egy másik gondolatra fordítanunk a figyelmünket és máris jobban érezhetjük magunkat.

De ugyanígy engedjük meg a pozitív, felemelő érzelmi állapotainknak is, hogy tovább haladjanak. Ne ragaszkodjunk hozzájuk. Lássuk be és fogadjuk el, hogy egy-egy felemelkedett érzelmi állapot egy adott pillanathoz tartozott, és csakis ahhoz! Egy következő pillanathoz már egy másik érzelmi állapot fog tartozni, mely lehet ugyanolyan emelkedett, mint az előző, vagy akár még emelkedettebb. De csakis akkor, ha tovább tudjuk engedni az előző pillanatot!

Légy tudatában az érzelmeidnek, és engedd meg a létezésüket. Éld át őket minden pillanatban, értsd meg az üzenetüket, aztán engedd tovább őket, és az üzenetnek megfelelően változtasd meg figyelmed irányultságát, ha szükséges!

Ez az érzelmek kezelésének igazán hatékony módja!

Ez az Érzelmi Tudatosság!

A Valódi Tudatosság!

CsatolmányMéret
emotions.jpg46.48 KB

Hozzászólások



Álomkereső tollából :)

és Álomkereső oldaláról.

Locsoló versek

Nagyon nagy bajban vagyok,
Verset ugyanis nem tudok.
Egyet majd csak kigondolok,
Addig is azért locsolok.

Hervadni láttalak,
Kicsi Rózsaszálam,
Harmatvizet mertem,
S rögtön ide szálltam.
Megöntözlek vele,
Kicsi Rózsaszálam,
Tündökölj, illatozz,
Ez egyetlen vágyam!

*
Semmilyen sziporkázó, új gondolatot, és újszerű költői képet nem tartalmaznak Álomkereső versei, :) vagyis eléggé sablonosak, mégis aranyos színfoltok!



Áh, már csak ötöt alszunk...

és ismét aktuálissá válik Álomkereső verse!

Koródi Sándor: Február 29.

Szürkül.
Már világítanak az utcai lámpák a ház előtt.
Köd ereszkedik a tájra némán, csöndesen s megdermed.
Február utolsó napja van, és szokatlanul hideg.
A garázsok tetején még mindig virít a fehér hó.
Itt nem messze toronyként tör felfelé egy hatalmas fa.
Az undorító gyárkémény kiesik a látótérből.
Pedig ott van sajnos, s okádja a füstöt a városra.

Még sötétebb lett.
A köd is sűrűbb.
Már nem látom a közeli hegyeket.
Néhány fényes pont húz el a távoli autópályán.
Mi lehet most a hegyeken túl?
Vagy a hegyek közti völgyekben?
Ott talán még nagyobb a köd.

Sűrű sötét lehet már az erdők mélyén is.
Látom magam előtt az éhes szarvasokat,
amint orrukat a hóba fúrva kutatnak
valami élelem után.
Csönd borul ilyenkor az erdőre.
Néha felbőg egy-egy szarvastehén,
egyébként teljes a csönd.
Fáj! Szinte éget ez a némaság.
Jöhetne már a tavasz!
A napsugár borítaná be
a rügyező fákat.
Odvaikból előmerészkednének az ásítozó
mókusok.
Benépesülne az erdő. A csend hangzavarba
menne át.
Rókaugatás, szarvasbőgés, vaddisznóröfögés.
De a legszebb mégis a madárének.
Kieresztenék hangjukat az énekesmadarak,
s e dal nyugalmat árasztana az arany
napsütésben.

De még tél van.
S madárdal helyett a szemétdombokról
felszálló varjak károgása hallatszik csak.

Már teljes a sötétség.
Az est ráhajolt a városra.
Furcsa.
A sötétség leszálltával eloszlott a köd.
De reggelre újra eljön,
s csak a remény marad:
Lesz még egyszer aranyló, énekes tavasz.



Kedves Felebarát! :)

Természetesen nyugodtan hozzá lehet szólni! :) Én még nem tiltottam ki senkit az írásaimhoz hozzászólókból! :)

A ho’oponopono kapcsán viszont nem válaszoltam a kérdésedre. Most megteszem. :)
Szerintem nincs ellentmondásban ez az írás, azzal a másikkal. :)

Ugyanis az érzelmeink üzenetének megértése egyfelől éppen abban áll, hogy megértjük, az érzelmeinkért is mi magunk vagyunk a felelősek, és nem a másik, vagy a többi ember. Ahogy azt írom is fentebb: az érzelmeink az önmagunkkal kapcsolatos gondolatainkra adott válaszreakviók. Tehát az érzelmeink feldolgozásához, - még ha úgy tűnik is, hogy azokról mások tehetnek - saját magunkban kell körülnéznünk és "rendet tennünk". :)

Szeretettel,
Álomkereső
Ingyenes e-mail kurzus és e-könyv a Vonzás Törvényéről



Ohlalaaa Ercsike!

Azt hittem mar kimaradsz a jatekbol!:)))
Koszonom a helyesbitest,egyetertek! De hat ezek a cimkek ill. a cimkezes olyan bajos dolog!:)))
"Attol fuggoen valtozik,hogy hogyan banunk vele." - na errol meeg lesz mit csemegezni/csevereszni!:)))

Szeretettel,
felebarat



Jo,hogy mondod Alom!

A gondolataid kulonlegesen inspiraloak, mindig szuletik egy ujabb kerdes!
Helyes, a negativ energia is megerdemel egy kulon blogot! Vajon hozzaszolhatunk-e majd "buntetlenul", vagy megint at kell hagjuk a hazirend szabalyait? (forum v. blog,ill. naplo?):)

Szeretettel,
felebarat



..

az energia nem pozitív,vagy negatív.Az energia van.
Attól függően változik,hogy hogyan bánunk vele.
A cselekedet,és a reakció lesz pozitív,vagy negatív,de ez is
csak attól függ,honnan nézzük.
Ercsi



Érdekes beszélgetések alakultak itt ki! :)

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat! :)

A magam részéről még csak annyit tennék hozzá, hogy az érzelem az nem maga az energia. Csupán egy jelzés arra vonatkozóan, ahogy az energiával bánunk az adott pillanatban. :)

A bűntudat véleményem szerint, valóban árnyalatnyival kellemesebb és előrevivőbb, mint a tehetetlen kétségbeesés, ugyanakkor árnyalatnyival kellemetlenebb és pusztítóbb, mint a düh, vagy a harag. :)
Szerintem! :)

A negatív energiáról is meg van a véleményem, de azt majd máskor és máshol fejtem ki. :)

Szeretettel,
Álomkereső
Ingyenes e-mail kurzus és e-könyv a Vonzás Törvényéről



értelek

Hogy tovább árnyaljam, vagy épp egyszerűsítsem: nem kell mindíg egyből reagálni, inkább hallgatva, szeretettel figyelni... magunkban attól még érezhetjük az érzést, ami felvillan, majd alábbhagy, egy-egy kis vágyacska, reakcióra... de ilyenkor jobb néha hallgatni.:) Meg ajánlom azt a szépségről szóló cikket, ami itt "hever" a főoldalon, mert ahogy a természetleírás benne van, nos ezt én ugyanígy átéltem, csak Vali kapcsán.:) Ugyanilyen részletességgel figyeltem meg minden édes részletét, ébren is, de amikor aludt, akkor is.:)



sorba megyek

Kedves Katicca!
"Ezt a teret adunk egymásnak és hagyjuk a másikat önmaga lenni kezd izgatni.....:)" - Hát csak ajánlhatom.:D Én olyan szerelmetes érzésbe ragadtam bele emiatt - ami máig velem van -, hogy ihaj!:)
Jó érzés úgy tudni a másik minden rezdülését, lényegét, (Itt nem arról van szó, hogy percre pontosan ismernéd a napi programját.) hogy aztán képes vagy az együttérzésre. Ezt mindkét értelemben értem. Úgy is értem, hogy mivel Ő is érez és én is, ezért összerakjuk érzéseinket, tehát együtt érzünk.:) Ez ugye nem feltétlenül jelenti a hagyományos értelmezést. Azonban a fenti szót a hagyományos értelemben is értettem.:) Azt is írhatnám, hogy felemelő érzés.:) Én legalább is többnek éreztem magam, és sokszorosát éreztem saját erőmnek. Eközben Vali is boldog volt és csak úgy szárnyalt a Drága.:) Amikor bajban érezte magát, akkor sem állt meg Önmaga őszinte átadásában felém. Jó érzés volt ilyen értelemben is mellette lenni, vele lenni. És hogy mi van most? Most is ugyanezt a szeretetet érzem felé. Nyugalom van bennem és öröm, ha rágondolok. Úgy érzem régóta készenállok arra, hogy amikor újra megjelenik az életemben (így én is az övében), akkor ismét ezt a szeretettelteli figyelmet adhassam Neki.



Katicca!

Igazad van!

Szeretettel,
felebarat

Sajnalom! Bocsass meg,kerlek! Koszonom! SZERETLEK!



Zsul drága :))

Amíg az emberek jól érzik magukat eme "hitben", addig így is marad :)

Nekik így jó, én örülök neki, ha valaki a vallásában tényleg megtalálja önmagát, mert hihetetlen mód örömöt ad, egy ilyen mélyen hívő ember....a hit hatalmas erővel bír :)

Viszont azt már kevésbé kedvelem, mikor mint papagáj hajtogatja mindenki a maga igazát és egy deka nyitottság sincs benne a másik iránt, hogy csak meghallgasson egy különböző látásmódot.

Azonnal utasítani, bírálni, pálcát törni és vitatkozni....:) ez az alap :) ami szintén jó, hisz egy jó kis vitából lehet tanulni, ha a felek nyitottak...de ki szűklátókörű, míg a másik nyitott, ott értelmes "beszélgetés" kevésbé lehetséges. :)

Félelemmel hatalmas embertömeget lehet manipulálni......a többség nehezen viseli a másságot, bármi téren...így védekezik ellene, mert támadásnak érzi, beleköt, hogy saját magát igazolja és pálcát tör, mert így pajzsként védi minden egyes rezdülését.

Legyen így :)

Ezt a teret adunk egymásnak és hagyjuk a másikat önmaga lenni kezd izgatni.....:)
Ilyen kapcsolatot illene kialakítanom....:DDDDDD csak lehet annyira teret kapnék, hogy tandem ugrásokat végeznék minden nap :DDDDD

" A gyermeki értelem nem végez összehasonlítást, hanem minden dolgot és minden eseményt egyedinek, egyszerinek és véglegesnek tekint. "

http://www.youtube.com/watch?v=rzpW7P83sb4



Felebarat :)

Bűn, ha valakit nem szeretek, ha valaki unszimpatikus?! Bűnös vagyok, mert haragot érzek, dühöt, vagy mert sikítva futok, hogy a dühöm kiadjam?! :) szerintem nem. Én nem érzek bűnt miatta, de bűntudatot sem...nincs miért "feloldozásért" térdelnem, mert nincs senki és semmi, mi feloldozna a "bűnök alól", mert mi egy könyvben bűn, az egy másik könyvben természetes, mi egy vallásban bűn, az egy másik vallásban erény. :)

A felelősség mióta egyenlő bűntudattal és bűnnel?! Ezt fejtsd ki nekem légy oly kedves.

Én vállalom a felelősséget egy pofonért, amit én adok, vállalom azért is amit én kapok.
Ettől független nem követek el bűnt.
Bűn...mi a bűn? Légyszíves ezt is magyarázd el nekem.

Sokáig bántam a döntéseim, gondolataim....ma már egy gondolatomat sem bánom meg, hiába esek miatta a padlóra, felemelkedve onnan, mindig erősebb leszek.

Bűnös lennék, mert vannak gondolataim, tetteim?!

Ma már visszagondolva nem bánok semmit, sőt, ha visszamehetnék az időben csakis mindent ugyanígy tennék.
De volt sok idő, míg azt "nevelték" hogy bűnös vagyok, a gondolataim és tetteim miatt.
Te élj úgy,ahogy a bibliád írja...én élek úgy,ahogy nekem az jó és kielégítő minden szempontból :)

Ha te bűnösnek érzed magad, te választásod, gyakorolj bűnbocsánatot és töltsd ki a bűntudatod érzését.

Én nagyon szívesen rohangálok, mint egy őrült, kiadva a hurrikán erejű negatív energiáim.
A saját hitem, reményem igen nagy mozgató erő tud lenni....ha valamit felruházok a saját hitemmel, az az én világomban úgy is történik....ha valaki azt hiszi, úgy gondolja, hogy a negatív energiák valahol máshol robbannak ki, legyen, az én negatív energiáim, nem robbannak, nem okoznak senkinek fájdalmat, szenvedést....az én negatív energiáim oly nagyok, és mégis kegyesek. Én erről vagyok meggyőződve és így is hiszem. De ez az én életem, én meggyőződésem, míg a tied?! Más.
Nekem az a más is jó, míg rám-belém nem akarod vágni éles szikével :) én sem vágok beléd, így korrekten te sem vágsz belém.
Elfogadom, hogy máshogy gondolod, te olvasol engem, én olvaslak Téged, ha 150 hozzászólást írok, akkor is azt írod,amit te gondolsz magad igazának, hitének, én pedig a saját hitemet, saját igazam mondom igaznak az én életemben :)

A ki nem engedett rossz érzéseim, negatív gondolataim egy tüdőembóliához vezetett. Melyben percek kérdése volt hogy felkelek még valaha vagy nem. És "következményként" kezeléseket is kellene kapnom, oly becses érzés a bűntudat :)
Tudod, bármit teszek, bármit gondolok és bármit fogok tenni életem során egy valamit fogok megengedni magamnak, de azt gőzerővel és tántoríthatatlan meggyőződéssel, hogy bűn, bűntudat csak erre éhezők erénye, míg én inkább futok köröket, fogok sikítani, mint egy őrült, de megkímélem a szervezetem, a családom attól, hogy majdhogynem élő hullaként üljenek mellettem, egész éjszakákat és sírjanak, mikor nem látom őket. Én boldogságban látom magam-élek magammal és a szüleimet is így látom.
A bűntudat nélküli életem, sokkal csodálatosabb, sokkal taníthatóbb és sokszor kerülök padlóra a negatív érzéseim miatt, a sikertelenségeim miatt, sokszor vagyok szomorú és sírok csendben a párnámba....csak mikor eme érzést kiadom, kiordítom, kifutom, kitáncolom, kisírom, akkor beléphet helyére a jó, a kiváló élmények hadserege.

Felebarát :)))))))))))))))))))))

Szerintem a tudatlansága és türelmetlensége miatt érzett bűntudatot a férfi.
Nem szeretettel és türelemmel, nyugalommal fordult a gyermek felé, hanem épp ellenkezőleg.
Nem csak egy vallás tanítja a bűntudat érzését, én ezt emeltem ki, mert abban éltem. :)

Hogy érezne bűntudatot egy olyan ember, ki oly emberek között élne, kik nem ismerik a bűntudatot? :)
Szerinted? :))))) sehogy, mert nem tudná mi az, azt tőlünk tanulná meg és szenvedne sok-sok pillanatban :)

Vannak erkölcsi "normáink", vallási "normáink", "emberi normáink"....aki erről, ilyenről soha életében nem hallana szerinted bűnös lélek lenne, kinek a bűntudat építő, majd a bocsánat segít rajta? :)))))

Felebarat szerintem a kínszenvedés és jó szív már üti egymást :)

Köszönöm szépen, békében vagyok magammal, az életemmel, a múltammal, gondolataimmal :)

Nekem a jó ember máshol kezdődik....és vallásnak köze nincs hozzá :)
Amíg én nem kérek segítséget, addig szó nélkül köszönöm, de nem kérek segítséget önzetlenül, jó szándékkal senkitől. :)

Tudod mire lennék kíváncsi?!

Te mit veszel magadhoz a vallásodból? Neked mi a "belső szabályod" a vallás iránt? Mi az tett, érzés,amit bűnnek érzel? :)
Ez is nagyon érdekelne. :)

Én azt látom, hogy Neked a vallásod, életed, meglátásod szent és sérthetetlen, és ott emelsz ki szavakat, ahol egy mondat a teljes. Viszont ebből azt is látom és minden nap örülök neki, hogy ezt látom, tapasztalom, hogy neked az én mondatom mást "adnak", míg nekem, és megint mást ad valaki másnak.

Én tőled tanulok, míg te tőlem és másiktól pedig ketten együtt tanulunk :)

" A gyermeki értelem nem végez összehasonlítást, hanem minden dolgot és minden eseményt egyedinek, egyszerinek és véglegesnek tekint. "

http://www.youtube.com/watch?v=rzpW7P83sb4



Kedves Katicca!

Tetszett az írásod! Nekem csodálatos élmény volt, hogy akibe beleszerettem, neki nagy teret tudtam adni. Meg is lett a hatása... kinyilt, mint egy gyönyörű virág.:) Közben persze én is csodákat éltem meg, amiket csak később tudtam feldolgozni. Tényleg jobb ez, mint győzködni, meg nagy hangsúlyt fektetni a gondolattartalomra. Az emberiség tényleg leszokhatna már a bűnös ember és büntető Isten című történetről.



Ugy latom, nagyon elbeszelunk egymas mellett!

Alfajaro ,Katicca, meg mindenki mas,akit erdekel!

Fennakadtatok a buvos szonal, BUNTUDAT. Pedig ez csak a vegeredmeny,es nem ezen volt a hangsuly.
Tehat, Alom szerint ki kell engedni v. meg kell engedni magunknak a jo es a rossz erzeseket is.
Akkor most mit is a legjobb tenni? Mert a Mennyei prof. szerint ,amikor duhos,bosszus vagy,akkor negativ energiat vetitesz ki,engedsz ki magadbol az Univerzumba.Ezt a folyamatot egy kis filmen is lattam,ami illusztralni volt hivatott a negativ energia hatasat, kovetkezmenyeit.Vagyis,amikor negativ energia hagyja el az embert,akkor az vhol mashol le-, becsapodik,es rombol,pusztit,kart okoz.Amit itt Alomkereso szerint megengedhetunk es normalis,az az ,hogy nyugodtan bosszankodjunk,legyunk duhosek,ne rugdossuk meg a masikat,csak gondolatban kepzeljuk el,hogy torunk-zuzunk.Ha ezt a gondolatot egy eros negativ erzes- bosszusag,duh, harag stb.- kiseri,akkor az mar negativ energia,vagy tevedek?Ez pedig elhagyva minket utra indul es .............puff!
Ha a puff ott helyben a szemunk lattara megtortenik, es felismerjuk, akkor jogosan gondolhatjuk,hogy ezt az a belolunk fakado negativ kisugarzas is okozhatta.
Na es itt jon a buntudat.Mit kezdjunk vele? A ho'oponopono-ban mintha azt olvastam volna,hogy felelossek vagyunk a kornyezetunkben, a kulvilagban torteno dolgokert is, vagy megint felreertettem vmit?
A buntudat pedig igenis epito es egeszseges erzes mindaddig,ha nem visszuk ill. engedjuk tulzasba! Elkovettem vmit? Igen, vallalom a felelosseget ,es normalis ,lelkiismeretes embernel jelentkezik a buntudat.Nem baj,mert ez ,azt jelentheti,hogy bunosnek erzem magam. Bunos vagyok,tehat banom,ami tortent.Ha megbantam,es tanultam,akkor johet a megbocsajtas, ember vagyok,esendo,mint mindenki mas is.A celom,hogy tobbe ne kovessem el ugyanezt a hibat.A buntudat eleg nyomatekos erzes,hogy ne felejtsem el egykonnyen,de mar csak ugy,mint tanulsagot.
Visszterve,... a negativ energia befele is rombol,lebetegit,es ha kiengedem magambol akkor is kart okoz vhol a vilagban.
A kiengedes helyett inkabb megszeliditest ajanlanek,ott,abban a pillanatban,amikor eluralkodik rajtunk.Ha sikerul vmilyen modszerrel megszeliditeni,akkor se befele se kifele nem fog artani.
Alomkereso, neked is van egy ho'oponopono-s irasod,es ez a mostani ,hat.......en ellentetet erzek a ketto kozott. De lehet,hogy megint felreertettelek!
Koszonom,hogy olvashattam ezt az irasodat ,mert igy helyet kapott a kerdesem. Az irasod nelkul,talan nem is jutott volna eszembe!:)

Szeretettel,
felebarat

Buntudat pl.: egy ferfi odaszolt egy gyereknek, az meg csak allt es nem valaszolt, nem is mozdult.A ferfi ideges lett,es raorditott:
- nem erted, csinald,amit mondtam!
A gyerek meeg mindig csak allt es bamult a ferfira.
Akkor a ferfi lekevert neki egy hatalmas pofont.
Mire a gyereknek konny csordult a szemebol es egyik kezet felemelve a fulere mutatott:
- suket vagyok,nem hallom mit mondasz-akarta mutatni.
A ferfi megertette,terdrerogyott es atolelve a gyereket, bocsanatert konyorgott.
KATICCA, szerinted a vallas miatt erzett a ferfi buntudatot?
Katicca, bekulj ki magaddal,meg a kereszteny vilaggal,mert sok-sok jo ember IS van kozottuk,akik az eloirasokat kinszenvedessel betartva,de tiszta szivvel,joszandekkal probalnak segiteni,ott,ahol csak tudnak.En rajuk gondolok,es nem a megtevedtekre/megtevesztokre, ezzel is a jokat erositve energiaval.



Felebarát :)

Pisis korom óta arra neveltek a "vallásomból kifolyólag", hogy minden amit nem úgy teszek, gondolok, mondok ahogy bibliában van, akkor bűnt követek el, gyónni kellett járnom és volt, hogy eltörték rajtam a körtefa vesszőt.

Bűntudatot akartak ébreszteni bennem, mert én máshogy értelmezem a vallásomat, az isten kérdést...és rohadtul nem járok gyónni, mert nincs mit.

Mi a bűn?! Ki fogalmazta meg valaha, hogy mi a bűn?! Mi a bűntudat?! Van bűn egyáltalán?!

A 10 parancsolat lenne a "szabályzatom" a vallásom szerint.....van benne tán 2 okos gondolat, mondjuk a ne ölj...mert keményen olyan adrenalin és izgalmi szintet tudna okozni egy "kéjes" gyilkosság, hogy nem hagynád abba, akárcsak a "lelkisek" a drogot....égi manna a számukra :)

Gyónni járni....hittanra, belém verik a sok okosságot, amire egy szemtanú sincs...de elvet minden más gondolatot.
Ez az "én vallásom". Eredetileg....
Az én szemszögemből meg a vatikán lélek-személyiség sorozatgyilkosa :)

Kb 14 éves voltam, mikor először éltem meg a második születésnapomat és akkor úgy gondoltam, hogy ezt nem a bűntudatomnak, "bibliámnak" papjainknak köszönhetem, hanem magamnak....és annak a "hitnek", reménynek,amit addig titokban kellett tartanom, mert a nagymamám képes lett volna máglyán elégetni a "bűnös" gondolataimért.

Onnantól kezdve olyan, mint bűn....max 3 "dolog" ami kimeríti nálam a bűn...fogalmát, de nem is bűnnek nevezném, félrecsúszásnak...és tán túlzott vágynak :) vágy a tettlegesség és hatalom felett. Mint erőszak, gyilkolás. Ez tán bűn....bár a mi "papjaink" a gyilkost is feloldozzák és a mennybe jut...szóval akkor mi a bűn?! :)

Bűntudat.

A legeslegrosszabb érzés,amit sokszor éreztettek velem, mert ezt "nem szabad"....hát, de szabad.
Ami nekem, a lelkemnek, szívemnek, testemnek jól esik....az nem bűn ezáltal nem lesz bűntudatom.

Egy 10 éves gyerekbe beleverik, hogyha nem jársz hittanra a pokolra jutsz, ha csúnyán beszélsz eljön érted az ördög.....mi nagyobb bűn?!

A félelemben nevelés, bűntudatra való kiképzés, a szabad akarat-gondolkodás korlátozása, a szemek csőlátásra nevelése....vagy az, hogy a gyerek ne adja....de megvert egy fiút, mert bántotta vagy mást bántott és védelemként segített a rászorulón?! Vagy véletlen inkább megy focizni, mint idióta hittan órára járni.....ahol egy elvakult teljesen szűklátó körű, dogmatikus embert hallgasson....

Egy pap, hogy adhat tanácsot egy családnak a szeretetről, békéről....és hogy adhat vígaszt egy nőnek, nemi erőszak után, mikor az "élete" tiltja a vallásunkban hogy bármi testiséget, szerelmet megéljen....mert "cölibátust" kell fogadnia.
A református papokért élek halok, mert tudják, mi a szeretet, tudják mi a veszekedés, harag...benne élnek.

Hogy adhat 3 miatyánkkal "békét" egy drogfüggő fiatalnak, mikor ez a fiatal megöli magát, mert nem lát más kiutat, mint a bódulat....?!?! Soha életében nem kokszolt a discóban....tudja miről beszél?!

Nem, a vallásunk ami a bibliában, ami a vatikán szerint van....egy nagy rakás semmi.
Börtönőr...számomra az volt.
Korlátozni az embereket...félelmet gerjeszteni....azt tudnak. De az egyház a pénzünket szereti...arany serleg, arany gyűrű....miért nem mezítláb és csuhában jár kéregetve, ha neki ez az élete...?!

Bűntudat....tudod mikor érzek a szívemben fájdalmat, vagy olyan "régi" bűntudat érzést...mikor azt látom, hogy fanatikus vallású szülők, begyepesedett szülők, és terrorban felnevelkedett szülők "ölik" a saját gyerekeiket, mindenféle hülyeséggel.....nah ilyenkor azért érzek bűntudatot, hogy nem húzhatok be egy akkorát, hogy kiköpje a fogát, hogy jó ideig csendben legyen..legalább addig hagyja, hogy az a gyermek a szemével azt lássa amit ő látni szeretne, hadd érezze azt,amit érezni szeretne....

Én nem csak gondolatban adom ki a dühöm, hanem keményen élesben is...és érdekes mód nem érzem magam bűnösnek, nem gyónom meg, mégsem jön értem Lucifer...:))))))))))))))

Egyszer azt mondtam gyónás alatt, hogy "nincs több bűnöm"-erre a pap kis gyerekként kirángatott a gyóntatószékből, hogy már leve bűnösnek születtem, és most vétkeztem....és hazug gyerek vagyok szavvak okított a templom kellős közepén....:))) ki a nagyobb bűnös?! Én vagy ő?! :) ki bűnös?
Én kit a szüleim neveltek erre hitre, mert őket is erre nevelték minden szabad akaratukat lekorlátozva, vagy a pap kibe szintén belé nevelték a sok igen finom eszményt és ezt adja, hirdeti tovább?!

Egyikünk sem. :)

Én másképp látom a vallásom, és a pap is, és te is.

Tiszteletben tartom, hogy ő erre tette az életét, ő is tartsa tiszteletben, hogy én nem erre tettem fel az életem...

Másokra "ráeröltetni" a hitünket, szemléletünket, vallásunkat, szerintem undorító dolog. És legyen, akár bűn is.
Másokat meghallgatva, átgondolva, nyitott fülekkel hallgatva elfogadni az életét, a legmagasztosabb, mit ember egy másik emberrel tehet.
És mások felett pálcát törni, mást kérdőre vonni a hitéért, reményeiért, álmaiért, gondolataiért....felér a gyilkossággal.

Én ezt gondolom...és így élek.

Nem szeretem az embereket, nem ölelem keblemre a gyilkosokat....nem imádom a vallásomat....elviselem.
Elviselem, elfogadom, hogy nincs még egy olyan ember, ki mindenről ugyanazt gondolja, érzi amit én.
De nem fogom elítélni, nem fogom ráverni a saját gondolataim...és ő se verje rám az övéit.

Ami nekem piros, az neki fekete, a vallásomnak meg zöld, a sátánistának sárga, a buddhistának kék.

Ha meg valaki még elviselni sem, elfogadni sem tud egy másik lényt, aki olyan, mint ő saját maga külsőleg....akkor lövesse magát az űrbe, és konzultáljon a csilagokkal, bolygókkal. Hátha saját élet kultuszt tud majd kreálni.

Szerintem.

" A gyermeki értelem nem végez összehasonlítást, hanem minden dolgot és minden eseményt egyedinek, egyszerinek és véglegesnek tekint. "

http://www.youtube.com/watch?v=rzpW7P83sb4



Es akkor...

...nem lesz buntudatod,ha csak gondolatban vezeted le a feszultseget, es gondolatban soprod le a befottes uvegeket a bevasarlo kozpont polcarol,es ezt egy eros duhos erzes kiseri,melynek eredmenye,hogy a kovetkezo pillanatban egy egesz polc fog leborulni?
Szabad ilyenkor nevetni, vagy inkabb a buntudatunknak adjunk helyet??????????

Szeretettel,
felebarat



Kedves Álomkereső!

Jó, hogy emlékeztetsz rá.
"Légy tudatában az érzelmeidnek, és engedd meg a létezésüket."
Köszönöm
csepp



Kedves Álomkereső!

Az jutott eszembe, miközben olvastam, hogy tulakdonképpen hogy ez így
megvalósulhasson, mire lenne szükség?
Úgy gondolom, hogy Elengedésre, Végtelen BIZALOM-ra, arra,
hogy megértsük minden úgy jó, ahogy van :-)

Szép napot kívánok!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.com