Nincs energiám?

energiaSzárnyalás? Boldogság? Jókedv? Derű? Nyugalom? Aztán apadás? Visszaesés? Kedvetlenség? Ború? Rosszkedv? Depresszió? Volt már, hogy átéltétek ezt? Hogyne lett volna! Mindannyian így működünk, csak van, akinél ez a folyamat gyorsabb, van, akinél lassabb. Van, akinél egészen gyors és egészen lassú. Úgy sejtem, a legnagyobb tanítóknak is vannak nehéz és rossz pillanatai. A különbség csak annyi, hogy míg mi, akik csak az úton járunk és ismerkedünk a folyamattal ennek könnyebben esünk áldozatul, ők viszont már pontosan tudják, mit kell ilyenkor tenni.
Saját és másoktól hallott tapasztalatokat segítségül hívva megpróbálkozok azzal, hogy alkotok egy kis összefoglalót a rezgésekről és a változásaikról. Arról, hogy hogyan küszöbölhetjük ki, hogy egy apró negatívum negatív rezgéssé nője ki magát.

Az ugye odáig megvan és tiszta, hogy mindannyian energiából vagyunk. Az energiának van egyfajta rezgésszintje, ugyanúgy, ahogy gondolatainknak is. Kibocsátunk a külvilágba rezgéseket, amik különfélék lehetnek. Pozitívak vagy negatívak, eltérő mértékben. A Vonzás Törvényének alapja, a hasonló hasonlót vonz, vagyis, ha negatívak a rezgéseink negatívat vonzunk, ha pozitívak, akkor pozitívat. A vágyott tárgyat vagy személyt akkor tudjuk magunkhoz vonzani, ha a rezgésünk azonos szintre kerül az övével. Vagyis leegyszerűsítve, ha szeretnénk és gondolunk rá, megkapjuk. Ez az, ami az egész alapja és mindenki, aki kicsit is foglalkozik a Titokkal, ez az első, amivel tisztába kerül, amit elfogad, megért és igyekszik alkalmazni.

Igen ám, de jön az első nehézség… Nagy általánosságban a Titkot az emberek úgy vonzzák magukhoz, hogy segítségre van szükségük valamilyen téren egy olyan dologban, amit önmaguk megoldhatatlannak éreznek. Akinek megvan tényleg mindene, nem hiszem, hogy foglalkozik a Vonzással, hiszen, csodálatosan alkalmazza tudattalanul is. Azok, akiknek valamiért szüksége lesz rá, azok viszont találkoznak vele, megértik és szeretnék használni. Sokan sikeresen teszik is, maguktól elkezdik a Teremtést és egyre több hibát küszöbölnek ki. Jó esetben nem adják fel, jó esetben hallgatnak arra, hogy türelem (ami rózsát terem ugyebár) és nem keserednek el az első kudarcok miatt. Ők jól teszik, de mindazoknak, akik odáig eljutottak, hogy Vonzzák a Titkot, de a használatát nem tudják egyszerűen magukévá tenni, már megint más helyzetben vannak. Próbálkoznak, próbálkoznak, hisznek is és nem is. Teremtenek ugyan, de képtelenek észrevenni. Sokan nem értékelik az apró sikereket, talán meg sem látják. Véletlen… Gondolják. DE NEM! Véletlen márpedig nincs. Minden, ami az életben jelen van, hogy Joe Vitale-t idézzem „Mi vonzottuk be!”. Mindent. A jót és a rosszat is. A törvény működik, ha nem tudjuk, hogyan kell működtetni, akkor is. Hogy profitálunk belőle vagy sem? Csak rajtunk áll.
Ezért mindazoknak, akik kételkednek, vagy csak egyszerűen nem tapasztalták az első nagyon fontos dolog, amit meg kell tanulniuk: látni. Látni és elfelejteni örökre a szót, hogy véletlen. Véletlen nincs. Csak tudatlanság.

Aki az első két dolgot már tudja, vagy legalábbis elfogadja, annak a következő az szokott lenni: „Hiszek benne, már tudom, hogy így van. Tudom, hogy én tehetek arról, hogy az életem jelenleg egy rothadó pöcegödör, én vonzottam a múltban. Most tudom, alkalmam van megváltoztatni. De hogyan? Hiszen semmi sem sikerül. Minden vacak. Nincs energiám ehhez az egészhez.”
Akkor most vissza a rezgésekhez. Energia… Nem vész el csak átalakul… Hoppá! Akkor kell lennie… Csak nagyon alacsonyan rezeg. Mi hát a következő lépés? Megemelni a rezgést! Pozitívvá tenni!
És egy újabb téveszmét elfelejteni: Nincs energiám. Hogyne lenne????? Hát energiája mindenkinek van, abból állunk. Kedv nincs? Na, az már lehet. De az akkor csak annyit jelent, alacsony a rezgésszint, avagy negatív.
A minap olvastam az egyik fórumon egy olyan hozzászólást, amiben az illető közölte, hogy ő töltődni akar, mielőtt nekiáll Teremteni… De hiszen a Teremtés folyamatos! Az nem áll le! Ahogy nekünk is folyamatos az energiakészletünk. Miért várjunk hát? Miért készülődjünk neki? A füvet megállíthatjuk a növésben, ha elkezdte? Vagy késleltethetjük a napfelkeltét mondjuk? Kitolhatjuk az órát 70 percre? Aligha hiszem. Fontos a felfedezés, hogy bár viccesen hangzik, de MOST most van. És a MOST kihat arra, hogy mi lesz HOLNAP, ahogy a TEGNAP is kihat a mostra. Ne várjunk hát! Cselekedjünk!
Nincs kedv? Hát forduljunk olyan dolgok, helyzetek, élmények, látványok felé, amik pozitívvá tesznek. Egy pillanatnyi öröm elég, hogy jobb kedvünk legyen. Jobb kedvünk van? Máris pozitív dolgot tudunk teremteni. Döbbenetes! Ráadásul sokkal egyszerűbb, mint, amilyennek hisszük. Csak amiatt, hogy sokakban ott mozog a kétely, nem hiszi el, hogy ennyire egyszerű és valójában ezzel nehezítik meg. Pedig de, ez ilyen egyszerű. Tessék csak elhinni!
Ha magunknak segíteni akarunk, hát azzal tehetjük, hogy nagyon odafigyelünk az érzéseinkre. Egész nap árgus szemekkel lessük magunkat. Mint mondjuk egy közlekedési helyzetben egy forgalmas kereszteződésben. Ahhoz, hogy ne üssön el minket senki és mi se üssünk el senkit, gyalogosként és autóvezetőként is folyamatosan figyelnünk kell. Hát alkalmazzuk ugyanezt önmagunkra is! Megyünk az utcán, ér valami behatás, amire reagálunk, ha mást nem belül.

Példa:
Az utcán sétálok, elgondolkodok. Nem figyelek a külső dolgokra, hirtelen elcsúszok egy banánhéjon, alaposan megütöm magam. Mérges leszek, nagyon mérges. Arra, aki eldobta a banánhéjat, pedig ott volt a kuka két méterrel odébb. A ruhám csupa kosz lett, pedig nemrég vettem fel! A düh egy erős negatív érzés, én pedig még dühösebb leszek. Beindul a lánc. Az ég beborul, na tessék, már a nap se süt! Na jöjjön még egy kis szomorúság is a dühöm mellé! A sarokhoz érek a lámpa az orrom előtt vált át pirosra. Már majd megüt a guta. Ráadásul meddig tart ez? Nagyon hosszú piros… Így tovább. Ahogy eljutottam A pontból B pontba. A rezgésem egyre negatívabb lett, ahogy én egyre mérgesebb. A végén, ha nincs szerencsém, még egy nyitva hagyott csatornafedélbe is beleesek mérgemben… Hát kell ez bárkinek is?????
Mert igen, néha van banánhéj az utcán. De lehet másként is és ehhez kell a tudatosság. Elcsúsztam, ezen már nem segíthetek, mérges leszek. Hoppá! Észrevettem. Nem akarok rossz napot, nem akarok negatív lenni. Mit akarok? Megfordítom. Jó napot akarok, jó dolgokat akarok vonzani, pozitív szeretnék lenni. Ezért fújok kettőt. Ejnye, nem dobálunk el banánhéjat az utcán! Szette-vette, teremtette, a kutya meg a macska! És vége, kiadtam. Leporolom magam, felállok. Fújok még kettőt. Nem tört el semmim, csak piszkos lettem. Nem történt nagy baj. Ez már önmagában jó. Köszönöm, hálás vagyok. Ez jó érzés. Elmosolyodok. Kétely jön! De piszkos lett a ruhám! Nem baj, leporolom, ha nem jön ki, otthon kimosom. Úgyis kimostam volna. Semmi baj. Köszönöm, hálás vagyok, hogy ilyen kis semmiség az egész. Csak más nehogy elcsússzon úgy, mint én! Talán ők nem lesznek ilyen szerencsések, hogy megússzák ennyivel. Ezért lehajolok, felveszem a banánhéjat és a két méterrel odébb lévő kukába dobom. Elmosolyodok. Tessék, most már senkinek sem lehet baja. Büszke leszek, hogy gondoltam embertársaimra és azért is, mert különb vagyok annál, aki elhajította ezt a héjat. Gondoltam másokra. Örülök magamnak. Máris pozitívabban rezgek. Nocsak! Pedig egy negatív helyzetben voltam még 2 perce! És így folytathatom tovább ezt is. Ha így állok hozzá, mire A pontból B pontba érek, nem csak mosolyogni fogok, de talán nevetek azon, hogy milyen viccesen nézhettem ki, ahogy elcsúsztam a banánhéjon. Este meg ér valami olyan dolog, amit nagyon régóta szerettem volna. Melyik is éri meg jobban? Ha este nem érne semmi akkor is… Ugye, hogy szívesebben mosolyog az ember, mint mérgelődik a balesetin, miután kiszedték a csatornából? :)

Remélem látható a különbség. Remélem érezhető, hogy tudatossággal mennyire máshogyan lehet hozzáállni ugyanahhoz a szituációhoz és hogy miért is kell figyelnünk folyamatosan az érzéseinket. Az érzéseink a legtökéletesebb jelzőműszerek. Tudhatjuk általuk, hogy a rezgésünk merre jár. Ráadásul, ha megtanuljuk, egyre könnyebben és gyorsabban érjük el a pozitív szintet. Egyre több jó dolgot teremthetünk magunknak. Hát érdemes várni a sült galambra, hogy majd jól feltöltődök energiával aztán nekiállok teremtgetni? Szerintem nem.
Energia mindig van. Pozitív és negatív dolgok is mindig vannak körülöttünk. Az azonban, hogy mit veszünk észre és mire reagálunk, csakis tőlünk függ. A szemléletmódunkon, az odafigyelésen, az elmélyülésen.
A Teremtést pedig ne csak a nagy dolgokban lássuk. Vegyük észre az egészen kicsiket is. Legyünk mindért nagyon hálás! Hagyjuk, hogy a hála átjárja az egész lényünket. Ugyanezt hagyjuk a jó érzéseknek is! Ugye, hogy sokkal jobb így? :)

Mindenkinek szívből kívánok Kellemes Húsvéti Ünnepeket és jó pihenést! :)

Hozzászólások



Kedves Ritocska!

Köszi, nagyon tetszett a bejegyzésed.
Az energiaszintem megemelkedett, hála Neked.

Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok Neked és Mindenkinek!
Üdv: Zsuzsi