A hatástalan segítő beszélgetés

Fel tudjuk ismerni azokat, akik rosszul hallgatják meg a másikat:

Az ál-hallgatók

Udvariasságból emelnek falat, amely elrejti a gondolataikat.

A végszóra várók

Az „én is” típusú hallgatók állandóan belevágnak a beszédünkbe a saját történeteikkel, magyarázataikkal és reakcióikkal.

A szelektív hallgatók

Szavainknak csak arra a részére válaszolnak, amely érdekli őket, a többinél kikapcsolnak. Bizonyos helyzetekben mindannyian szelektív hallgatók vagyunk.

A hárító hallgatók

Visszautasítással és tagadó mechanizmusokkal tartják távol, amit nem akarnak meghallani.

Védekező hallgatók

Az elhangzottak nagy részét személyes támadásnak tekinti.

A lesből támadók

Néhány ember alig várja, hogy hogy lecsapjon ránk és ellenünk fordítsa saját szavainkat.

Érzéketlen hallgatók

Meg sem próbálnak a szavak mögé nézni, hogy megtalálják az érzéseket és a rejtett üzeneteket.

Nem mindig könnyű tetten érni a rossz hallgatást, különösen ha nem ismerjük eléggé a partnert. Multikultúrális társadalmunkban még a szemkontaktus hiánya sem biztos pont, hiszen az egyes kultúrákban kifejezetten sértő. Minnél jobban ismerünk egy embert, természetesen annál jobban meg tudjuk mondani, milyen minőségű a hallgatása.

Hozzászólások



Kedves Cheenska!

Szerintem mindannyian érzékenyek vagyunk arra, hogy milyen a hallgatóságunk!
Engem gyerekkorom óta elkísér az az érzés, amikor nem figyelnek rám, a mondandómra kellőképpen.
Ilyenkor még ma is elhallgatok és inkább szemlélődőként veszek részt a társalgásban.

Persze miután tudom milyen érzés, ha nem figyelnek oda a mondandómra, én nem esem bele ebbe a hibába.
Mindíg tisztelettel, érdeklődéssel fordulok beszélgetőtársaim felé!

Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."