Gondolattöredékeim

Olvasgatok...
Próbálom jobb kedvre deríteni magam, nem megy...
Valahogy elvesztettem önmagam...
A TITOK csak távolról dereng most...
És egyébként is minden olyan távoli...
Be kell látnom: már kórosan kodependens vagyok.
Függ a hangulatom és az egész életem, egy olyan embertől, aki elvileg még a társamként dominál jelenleg.
S hogy én vonzottam be??? Hmmm. Nem tudom.
Legyek hálás? Nehéz jelenleg. A kb 5 hasonló társ után már nehezen megy.
Mi az amit még nem tanultam meg, hogy állandóan ugyanazokat a szituációkat vonzom be?
Ennyire buta lennék? Miért olyan nehéz megértenem bizonyos összefüggéseket?!
Pedig próbálok a szellemi törvények szerint élni....
Help!!!
Azt hiszem többre vagyok hivatott, mint amit jelenleg az életem mutat, de elakadtam valahol...

Hozzászólások



"Pedig próbálok a szellemi

"Pedig próbálok a szellemi törvények szerint élni...."

Szerintem inkább próbálj meg a saját törvényeid szerint élni! Alkosd meg a saját törvényeidet, a saját életedet, ne menj senki után. Csak TE tudhatod mi a jó. ÉLVEZD az életet, mindent amit csak lehet... Ne igazodj senkihez, és ne hallgass senkire, csak MAGADRA...



Ezt is most olvastam tőled...

"Dühös, mérhetetlenül dühös vagyok magamra, mert még mindig nem vagyok képes "elengedni" a barátomat, inkább elviselek minden megaláztatást, rosszat, hazugságot...:(" Inkább magad ellen fordítod a dühödet, és magadat vádolod, ezzel azt szeretnéd tudatni, hogy bármit elviselsz amit a másik tesz, vagy mond. Ne becsüld alá magad, attól a másik nem változik meg.
Aki megaláz, és hazudik neked, az nem szeret. Gyorsan engedd el, és hagyd, hogy begyógyuljanak a sebek.
Egyedül hidd el, még mindíg jobb, mint a másik ilyen terheivel együtt élni.
Nekem volt egy kapcsolatom, ahol a másik a folytonos reménykedésével manipulált.
Persze nem akartam dühösen elutasítani, hanem hagytam, hogy kisétáljon az életemből, amikor ő akar.
Havonta hívogatott, elég terhes volt, aztán egyszercsak eltűnt...lett neki másik barátnője.
Én meg máig tudom, hogy jól döntöttem.
Azt hiszem ő attól félt, hogy visszautasítják....
Fogadd el az egyedüllétet mint lehetőséget. Ez nem magány, ha tudatosan megtöltöd tartalommal.

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó



Hahó!

Nem vagy buta! :)))
Elképzelhető, hogy egy érzelem feldolgozása gátolja a továbblépést.
Ha hangulatilag függsz a társadtól, akkor elképzelhető, hogy az érzéseid szerint viselkedsz, de nem fejezed ki azokat.
Mélyen magadban tartod. Vagy esetleg félsz a konfrontálódástól.
Egy gyerekkori sérelem mélyen megvilágíthatja a félelmedet, amivel nem mersz szembenézni.
Ha már írtad magad számára a kodependenciát, akkor itt van néhány jellemző tünet:
http://209.85.129.132/search?q=cache:0RTU9x_mv5oJ:www.helyreallas.hu/pro...

Ezekszerint érzelmileg függsz a másiktól, az érzelmeid ragasztanak hozzá.
Elképzelhető, hogy az eltávolodását félelemként éled meg.
Ha így van - nem tudom - akkor elképzelhető, hogy a múltban történt egy érzelmi sérülés a szülőddel kapcsolatban, aki nem törődött veled, vagy elhagyott, és azóta is azt hiszed, hogy ezért te vagy a felelős.
Vedd körbe szeretettel azt a kislányt, akinek azóta is hiányzik valami.

Nem tudom, hogy pontosan rátapintottam e a lényegre, ha gondolod, akkor írj levelet nekem, és együtt lehet többre jutunk.

Ölellek!

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó