Miért nem nyitsz ajtót?

ajtó„Az elmúlt évben minden olyasmiben volt részem, amit a legtöbb ember csak a tévéből ismer. Mármint azokra gondolok itt elsősorban, akik a szappanoperákban lelik a legnagyobb örömüket... Én mindazt a saját bőrömön tapasztaltam, amit egy ilyen sorozatban látni lehet...
Csalfa feleséget, hosszú és fájdalmas felismeréseket, ijedt szemű gyerekeket, veszekedéseket, kiborulásokat, és mérhetetlen csalódásokat. Valótlan állításokat, és saját szájíz szerint átformált múltat, és vadul összecsapó érdekeket és érzelmeket. Tanácstalanságot, és rettenetes tehetetlenséget, meg elesettséget.
Láthatod, tudnék miről beszélni. De talán ennyi év után megengedhetem magamnak, hogy arról írok, ami szerintem a legjobban fog tetszeni neked. És mindezt úgy, hogy senki mást nem okolhatok érte, csak saját magamat. Akkor íme a történet. Kívánom, hogy tiszta szívedből nevess rajtam, és ne szégyelld maradéktalanul élvezni a történetben rejlő pikantériát.
Emlékszel? Mekkora hittel beszéltem neked a régi-új szerelmemről?
Meggyőződésem volt, hogy ő az igazi, de hogy minél jobban szórakozz, bevallom, még most is úgy gondolom. Tehát lassan egy éve járunk, és sok mindenen keresztül mentünk. Egy szavam sem lehet, mert még arra is hajlandó volt, hogy egy ideig ide költözzön hozzám. Jól érted, ide a házba, az oroszlán szájába. Egy olyan házba, amelyhez kulcsa van az exemhez (igen, már kimondták a válást). És alattunk az ex-anyósom lakik. És akkor egyszer csak jön a húsvét, és jön Angliából Zed, a jó barát. Egyszerre elbizonytalanodtam, pedig biztos, hogy nincs okom a féltékenységre. Neeem. ők csak barátok. Neeeem. Nem szeretné, hogy találkozzak vele. Neeem. Nem kell féltékenykedni, de értsem meg nem kell, hogy ott legyek, mert csak mindenki feszengne. Aztán telnek a napok, és gyűlnek a rossz megérzések. De nem kell tartanom semmitől, mert ők csak barátok, nem érti miért aggódom folyton. Igaz, azért nem szeretné, hogy találkozzam vele, mert úgy érzi vonzódik őhozzá. És azt meg kell értenem, hogy Zed-nek mennyire kellemetlen lenne minket együtt látni. Megértettem. Csütörtök reggelig megértettem. Aznap délelőtt a lakása közelébe volt dolgom.
Arra gondoltam, hogy felhívom, és odamegyek. Látni szerettem volna pár percre. Telefon kikapcsolva. Arra gondoltam, talán nem kéne odamennem. De miért? Hiszen nagypéntek reggel mennyire örült neki, hogy vittem reggelire diós kiflit. Igen, mégis csak viszek valamit. Megállok, felnézek az ablakra, tudom, érzem, hogy otthon van, ott fekszik az ágyon. De elönt a rossz érzés. Zakatol a szívem, liftezik a gyomrom.
-NE MENJ BE! -Kiált az eszem.
-CSENGESS MÁR! -Ordít a szívem.
Csengetek a kapunál. Harmadikra sem reagál. Ekkor kinyitják a kaput, és én felmegyek a lépcsőn. Megállok az ajtó előtt, megfogom a kilincset, és ekkor belém villan a felismerés.
NINCS EGYEDÜL.
Ott állok a kis zacskóval a kezemben. Idétlenül, szégyenkezve, tele zavaros érzésekkel. Tehetetlenül. Erőtlenül megnyomom a csengőt. Semmi. Aztán még háromszor megnyomom, semmi válasz, és akkor majdnem elkiabáltam magam. -MIÉRT NEM NYITSZ AJTÓT?
De csak egy halk kérdés hagyja el a számat: -Juli, itthon vagy?
-Hát persze, válaszolt az eszem, hiszen tudod, hogy itthon van, te orbitális barom!
-És azt is tudod, miért nem nyit ajtót! Mert nincs egyedül! Elöntött a pír, a zsigerből rám törő szégyen pírja. Szégyelltem magam, mert úgy éreztem, semmi közöm ahhoz, ami az ajtó mögött történt az este. És kellemetlen helyzetbe hoztam valakit, akit szeretek. Elmentem. Azt gondoltam, vége, biztos nem látom őt egy ideig. De nem így lett. Este hívott, hogy találkozzunk. Nem fogom elfelejteni a szemeit, és mindazt, ami bennük tükröződött aznap este, amikor Zed elutazott. Most pedig a nagy várakozás idejét éljük, mert végig kell gondolni mindazt, ami történt....”
Idéztem egy férfi leveléből.
Úgy gondoltam, ebben az írásban nagyon szép az érzések kifejezése.

Címkék:

Hozzászólások



Húú, Lolli!

Végre....! (())



Na Beám...köszi! Én is most ébredtem a mocsárból!... :D

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó



Drága Lolli!

Reméltem...
Egy nap a levél írója is rájön majd, hogy a szenvedés magától sosem fogy el. Csak letenni tudja egy mozdulattal, mint egy súlyos kacatokkal teli batyut, különben csak forog körbekörbe végnélkül, beleragadva ugyanabba a görcsbe, és még áltatja is magát azzal, hogy ez a "fejlődés".
Legyünk boldogok most.



Kedves Beám köszönöm a soraidat, sokat segítettél!

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó



Bevallom kicsit rossz

Bevallom kicsit rossz érzéssel töltöttek el ezek a sorok. Mivel ez a szituáció naponta megtörténik különböző emberekkel a világon, nem irigylem őket akik ebbe beleestek. Másrészről dühös is vagyok. Én nem engedném, hogy egy ilyen nő szórakozzon velem, pláne nem leülni vele megbeszélni a dolgokat. Nem beszélve a megalázottságról, és arról a tényről, hogy itt már nincs egyenjogúság a kapcsolatban, ő van fölényben, mert megcsalt. Én nagyon büszke jellem vagyok, és tudom, hogy bármennyire is fáj, bármennyire is szeretném az illetőt, nem fogadnám vissza. Elküldeném inkább egy másik szigetre..mondjuk ZED-hez és örök búcsút mondanék neki. Egy idő után úgyis enyhítené a kínom más nők társasága, hiszen van belőlük néhány a világon, lehet válogatni. Egy biztos, ha valaki ezt megtenné velem, már nem fogadnám vissza.. Még mindig dühös vagyok.. de majd lenyugszom ...



Drága Lolli!

Valahol hallottam, hogy ha valamitől nagyon félünk, és nem akarjuk, az azért van, mert nagyon is jól tudjuk, mi vár ott ránk, mert már "jártunk ott"... A félelem tulajdonképpen az akkor kapott seb fájdalmának az elutasítása...
Gyógyuljon be minden seb...MOST
Hogy ne legyen több késztetés olyan ajtón csöngetni, ami mögött fájdalom vár...
MOST.



Érdekes

Érdekes kis levél. Nagyon sok érzelmet fejez ki. De nem irigylem, ez a kis dialógus amit magában végig lefutatot sok érzést takar