Piciny csodák

Úgy írnék valami nagyon szépet.
De nem megy. Napok óta. Érzem, hogy kívánkoznak kifelé belőlem a gondolatok, de valami útját állja.
Hetek óta csak áramlik befelé és fogadom a rengeteg információt, de kifelé, valahogy nem jönnek a szavak.

Pedig csordultig vagyok mindenféle jóval. És nem hagyom, hogy bármi vagy bárki elrontsa ezt az érzést.
Nem adom meg a lehetőséget senkinek és semminek, hogy kárt tegyen abban, amit eddig építgettem.
Azért néha becsusszan persze egy-egy kétkedő, kósza gondolat, hogy miért is nem lehetséges, de igyekszem elhessegetni. Pár jó szóval próbálom messzire terelgetni őket.

Mostanság egyszerűen csak örülök és szeretek.

Örülök Nekem.
Örülök a barátaimnak. Hálás vagyok azért, hogy vannak, és hogy olyanok amilyenek.

És örülök a reggeleknek. Már az ébredést is szeretem. Szeretek kibújni a takaró alól, majd beállni a zuhany alá.
Imádom a reggel hangjait, fényeit. A madarakat, a beszűrődő első napsugarakat, sőt még az idétlen szarkák kerregése sem zavar már. Lassan madárdalként hallom furcsa hangjukat.

Szeretem a visszamosolygó Juhuckót a tükörben. És nem csak a tükörképet. Az eredetit is. Egyre jobban.
És élvezem a kávém tetején nyugvó tejszínhab és kakaó zamatát. A tejszínhab kávéban meghemperedve. Valami csoda.

Aztán a nap sugaraival szárított ruhák illata. Beletemetem az arcomat és szinte érzem, hogy a nap fénye engem is feltölt energiával.

Annyi apró szépség vesz körül bennünket, amit észre sem veszünk. Pedig nap mint nap rá kellene csodálkoznunk egy-egy ilyen gyönyörűségre.
Nagyon nagy segítségek ők, amikor egy rossz gondolat vagy érzés kerít hatalmába. Ha kicsit is odafigyelünk rájuk, hatalmas erővel bírják tudatunkból kitoloncolni ezeket a haszontalan betolakodókat.
Erőt adnak ahhoz, hogy csakis magamra és a szeretetre koncentráljak. Ahhoz, hogy átéljem a mindennapok, minden percében fellelhető örömöt.

Most is örülök, mert azt asztalomon néhány szál virág. Egyszerű pici, aprócska szegfű. Félelmetes illattal. És gyönyörű. Eddig fel sem tűnt, de percek óta nézem, és fehérsége, illata hihetetlen nyugalmat töltött belém.

Pontosan úgy vagyok ezekkel a furcsa kis szépségekkel mint, Amelie. Aki látta a filmet, tudja mire gondolok. A magokkal teli zsák. Kipróbáltam. Igaz. Nagyon jó érzés.

Világunk kimeríthetetlen tárháza ezeknek az apró örömforrásoknak. Tudjunk örülni nekik. Fogadjuk be őket, hiszen értünk vannak.

Szeretettel: Juhuckó

Címkék:

Hozzászólások



Drága Juhuckó!

Írtál valami nagyon szépet!
Köszönöm. :)))