Ti hogyan látjátok?

Sziasztok!

Szeretném veletek megosztani a történetemet, talán ti észrevesztek olyan apró mozzanatot is benne, amire én nem figyelek oda.

Egy hat évig tartó párkapcsolatból léptem ki két éve, amelyben nagy szerepe volt a mostani páromnak. Életem legjobb döntése volt. Bár azután másképp alakultak a dolgok. Ennak a férfinak a hatására nagyon sokat változtam, teljesen kinyíltam s újra boldognak és önfeledtnek éreztem magam. Néháyn alkalom után azonban bevallotta, hogy barátnője van, jót nevettünk rá, hogy mibe keveredtünk, s azt hittük akkor hogy menjen mindenki a maga útjára. Hát nemígy lett... Végül belementünk mindketten ebbe a kapcsolatba. Persze tele volt hazugsággal, fájdalommal, hol az égbe repített hol pedig zuhantam le vele együtt a földre. Nagyon sokat adott nekem testileg és lelkileg is, és életemben először szerelmes voltam. Igazából sosem hittem el, hogy ő is szerelmes volt belém. Többször "elengedtük" egymást, volt hogy hónapokig nem találkoztunk. aztán valahogy megint egymáshoz keveredtünk. Egyikünk sem tudott dönteni, s egyikünk sem engedte el igazán a másikat. Ő mindig visszamnet a barátnőjéhez.
Majdnem fél évig egyáltalán nem beszéltünk és nemis találkoztunk, aztán idán tavasszal ismét felbukkant az életemben. Azt hittem most hogy egyedül van megpróbálhatunk társként nézni egymásra. Igaz, tele voltam félelemmel és kétségekkel, féltem , hogy újra becsap, s alapjában sem egy könnyű ember, s őszintén szólva nem tudtam s még most sem tudom, hogy tudnánk e együtt élni. Nagyon zárkózott és nem szívesen beszél az érzéseiről. saját maga elől is menekül, saját magától fél a legjobban. nagyon sok lelki sebet kapott az idő során, nem hiába viselkedik így, s nem hiába nem volt még 34 évesen igazán normális párkapcoslta. szerinte őt nem lehet elviselni. Anyukája a karjaiban halt meg, s ezt még szerintem máig sem tudta igazán feldolgozni. Őszintén mondom, hogy szerettem volna s szeretnék még most is mellette állni és azt hiszem tudnánk egymásnak segíteni élni. Most nézek először igazán úgy rá, mint a társamra. Bár fogalmam sincs őt mit szeretne és mit érez.
Most a nyáron elhívott nyaralni, életünkben először voltunk egy hetet együtt. Persze tele voltam félelemmel hogy hogyan viselkedjek vele? mint a barátja? Mint a párja? De mindezek ellenére nagyon jó hogy elmentünk, s bár tényleg nehéz vele élni, én mégis jól megvoltunk. Olyan dolgokban nyílt meg amiknagyon megleptek, s egyben nagyon örültem is hogy ,egtisztelt a bizalmával. Miután hazajöttünk az én életemben történt talán a nyaralás és új élmények hatására, hogy úgy döntöttem, nem akarok tovább úgy élni mint eddig és ott folytatni ahol abbahagytam. Eddig csak lebegtem, nem voltak terveim és céljam, szinte csak a párom körül forgott minden gondolatom, nem mertem beszélni az érzéseimről, nem állatm ki magamért, s vártam hogy majdő dönt és minden szép és jó lesz.
A nyaralás után pár hétre hoztam egy döntést, hogy jövő nyáron külföldre Firenzébe megyek dolgozni, elég erős bennem az elhatározás, végre szeretnék valamit magamért végigcsinálni amit elterveztem, úgy érzem menne kell, szükségem van arra a változásra, s úgy érzem ott a helyem. S úgy érzem hogy szeretnék nyitni más emberek felé, most érzem azt hogy szeretnék valaki mellett állni és szeretném ha valaki mellettem állni, aki társam lenne, aki megbecsül és szeret. Ezt elmondtam a páromnak is, persze nagyon meglepődött de mondott végül semmit. Vacilálok hogy igent mondjak e neki vagy nemet? Tudja hogy én már másra vágyom, s nem arra hogy heti 1-2szer találkozzunk. nekem ez már nem megy, én ennél többet érek. Tudom mit miért tesz, miért viselkedik így, sok mindben megértem. s őszintén szerettem volna ha hisz és bízik bennem, hogy kiléphet abból a mókuskerékből és élhetünk úgy mint egy pár. Nagyon szerettem őt, s talán még most is, de a saját hibámból kifolyólag teljesen szétforgácsolódtam ezalatt az idő alatt, mert állandóan csak agyaltam.
Napok óta szeretnék vele beszélni, de valami mindig közbejön neki:-), bár most felhívott vasárnap hogy menjek le hozzá vidékre, beszéljünk meg egy napot. azóta sem hívott... mintha tudná hogy mit akarok mondani neki....
Szeretem, de nekem is van saját életem, s szeretnék egy társat magamnak, aki szeret. Szerettem volna ha találkozunk a napokban de mbármennyire is vágytam rá még nem hívott a héten hogy találkozzunk. Én szeretném ha beszélgetnénk, ha őszintén tudnánk beszélgetni a kapcsolatunkról. Én úgy döntöttem, hogy legyen most vége. Talán érzi hogyan döntöttem? Vagy rosszul döntöttem? őszintén szólva vacilálok ezen már néhány napja. Pár napja még abban voltambiztos hogy szeretném ha megpróbálnánk, írtam is neki hogy szeretnék vele őszintén mebeszélni valamit, és örülnék ha találkoznánk, ennek hatására hívott le vidékre. Azóta persze elkezdtem megint agyalni:-), és megváltoztattam a döntésem.
szeretnék tisztán látni, és helyes dönést hozni, de az is biztos, hogy nem szeretném ha elvarratlan szálak lennének újra köztünk, mert az egyikünknak sem jó.
Szerintetek mitől ennyire furcsa ez a kapcsolat? Miért van ez a kötődés köztünk? Mire jó ez? Miért sodródunk mindig egymás mellé az életben? Hiszen nem működik mint párkapcsolat?

Köszönöm hogy elolvastátok, jó volt leírni, csk kár hogy nem tudok olvasni a saját soraim között.:-)

Hozzászólások



Drága Macsesz,

Gratulálok Neked, az első lépést máris megtetted, s mint tudjuk az első lépés talán a legfontosabb. :) Ilyenkor mindig fülemben csengenek Martin Luther King, a filmban is elhangzó szavai: "Tedd meg az első lépést hittel, nem kell látnod az egész lépcsősort, csak tedd meg az első lépést hittel!".
Nagyszerű döntés volt, hogy összeírtad, miért is vagy hálás a pároddal kapcsolatban, és nyugodj meg, ezen az úton, mindig csak a következő 100 vagy 200 métert fogod magad előtt látni, sohasem az egészet. :)))
A dolgod mindössze annyi, hogy bízz az érzéseidben és abban, hogy az előtted álló 100 méter után megmutatkozik majd a következő 100. :)
Az érzéseid mind valódiak! Te csak a gondolataidat kreálod, és ezek a gondolatok azok, amelyek az érzéseidet okozzák.
Az hogy a hangulatod hullámzó, azt jelzi, hogy a gondolataid is azok. Amikor nem érzed jól magad, akkor a gndolataid nincsenek összhangban valódi szándékoddal, ha viszont jól érzed magad, akkor összhangban vagy ezzel a szándékkal.
Fontos megértened, hogy a gondolataidat Te választod meg. Törekedj arra, hogy mindig olyan gondolatokat és elfoglaltságot keress, amelyek jobb érzést keltenek Benned, mert ekkor egyre többet és többet fogsz bevonzani a hasonló jellegű, kelleme érzést okozó gondolatokból, amitől egyre jobban és jobban érzed majd magad. :))
Várunk Titeket vasárnap! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Macsesznak

Drága Macsesz!

Szeretünk! Délután írok hosszabban, most sajna mennem kell!

Csillagvirágos ölelgetés

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Kedves Csillagvirág!

Kedves Csillagvirág!

Kérdések sorozatával kerültem szembe, amióta megismertelek benneteket. Persze ennek nagyon örülök és hálás is vagyok érte, mert úgy érzem, az az út amit olyan sokáig kerestem, most végre kezd megmutatkozni.
Néha megdöbbenve tapasztalom mennyi örömöt és mennyi gondot tud az ember maga köré teremteni. Csak arra gondoltam tegnap délelőtt, hogy milyen rég láttam egy kedves barátnőmet, mire pár óra múlva felhívott és egy nagyon t beszélgettünk, ráadásul nagyon sokat adtunk is tegnap egymásnak , egy új irányt. Segített abban, hogy tegnap este mielőtt elaludtam, eldöntöttem, hogy szeretném megváltoztatni a páromhoz fűződő viszonyomat, helyzetemet. Eddig mindig csak azt erősítettem meg benen, amire nem képes, csupa olyan dolgot csináltunk, ami csak még jobban elmélyítette köztünk a problémákat. Ezért vettem egy ngy levegőt és leírtam maganak miért vagyok neki hálás...rengeteget köszönhetek neki.:-) csak a jó dolgokat írtam le... s tudod amit eddig sosem gondoltam hogy kimondom, az az, hogy csodáltos férj, apa és társ lesz belőle, mert hiszek benne és képsnk érzem rá. Nagyon jó ember, s egy ajándék nekem az élettől.

Olvastam pont ezen az oldalon, hogy másokra nem erőltethetjük rá az akaratunkat. Én látom a lehetőséget, vele szeretnék élni fejlődni és változni, s azt is tudom, hogy szeretném megtalálni a magamhoz vezető utat, mert igazad volt abban, hogy valójában mástól várom el hogy jó legyen a hangulatom, boldog legyek, döntsek. ha egyedül vagyok még nem érzem hogy így is lehet boldog az ember. Én szeretnék valamit, a másik lehet hogy teljesen mást akar... én kérek valamit, vizualizálok...de ha a másik mást akar? másrészt engem sokszor befolyásol a hangulatom... amikor kirobbanóan jókedvem van, meg tudnám váltani a világot, minden könnyűnek tűnik, s persze ott van az ellenkező oldal amikor rossz a kedvem. Melyek ilyenkor avalódi érzéseink? Mivel magamban még kevéssé bízom, sokszor befolyásol akörnyezetem azzal amit mond, s szinte így váltakozik a hangulatom és a döntéseim is.
Szeretném megtalálni a saját boldogságomat amikor a saját belső hangomra hallgatok, s szeretnék hinni a megérzéseimben. S a párommal jelen esetben az, ami már többször is visszatért hogy hiszek kettőnkben. Valaki azt mondja ez csak az ego játéka.
Tudom hogy először magamra kell találnom, s már nem először szembesülök az elmúlt hetekben azzal akérdéssel amit már mások is feltettek nekem, hogy ki is vagyok valójában, s mit akarok? S a legmegdöbbentőbb egy éjszaka a párom álmában ezt megkérdezte tőlem, hogy te ki vagy? persze reggelre nem emlékezett rá. akkor megsértődtem, ma már nagyon is igaznak vélem a kérdését? kinek is mondana ő igent? vagy akár nemet?

Szeretném megváltoztatni, vagy legalábbis áthelyezni a hagnsúlyt valami másra a párommal kapcsolatban, szeretném levenni a régi lemezt és feltenni valami teljesen újat... eddig még csak addig jutottam el miért vagvyok neki hálás...

keresd a boldogság útját... hogyan keresse az a boldogság útját, aki nem tudja elfogadni az örömet? hogyan higgyen a titokban abban hogy megteremtheti a maga életét, ha saját magában sem hisz? ha feladja a cél előtt? sokunban vannak régi sebek, szülőkkel való problémák és még sorolhatnám amit még nem tudott feldolgozni? így hogyan lehet alkalmazni helyesen a titkot?

Sok kérdés felmerült bennem, s tényleg nagyon köszönöm nektek, hogy feltehetek olyan kérdéseket amit lehet hogy máshol nem tennék meg. Rengeteget tanulok tőletk, s remélem ahogy én is egyre többet tanulok és megtapasztalok viszont tudok majd segíteni nektek is. Most még csak az út elején állok, s jó ha az első szát métert látom...

Már nagyon várom a hétvégi találkozót... nővérkémmel megyek, pedig szegénykém alig tud még valamit erről a titokról, mégis igent mondott... s veletek is szeretném megosztani a nagy örömöm, hogy ő kisbabát vár, s tegnap derült ki hogy kisfia lesz... csodás anyuka lesz belőle, s büszke vagyok rá amiért mindenhez olyan pozitívan áll hozzá, s amiért mindig számíthatok rá... ezt le kellett írnom, mert nekem ő a legjobb barátnőm.
S örülök, hogy itt új barátokat szerezhetek, jó hogy vagytok...
Sok szeretettel:
M.



de hát...

iiiiigen:)

Csillagvirágos ölelgetés

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Csillagvirágnak! :)))

Én is Téged! :)))))
De hát tudod! :))))

Ölelgetlek:
Álomkereső



Álomkeresőnek:)))

Imádlak:)))

Ölelgetés Csillagvirágosan

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Drága Macsesz:)))

Nagyon hálás vagyok, nagyon sok mindenre tanítasz mindennap:)))

Szóval elég nagy a káosz úgy tűnik nekem, Benned:)
Ne akard, ennyire, hogy tudd, kicsit görcsösnek érzem az egészed Benned:)
Engedd el ezt a görcsös akarást:) Feküdj fel a víz felszínére és lebegj:) és érezz! Ez az egyetlen titka, az érzés, ami feltölt:)
És ha már érzel, mert jön az érzés belülről, akkor cselekedj!
Benned van a válasz mindig mindenre:)

Macsesz! Ki vagy Te? Boldog vagy? Szabad vagy?
Ha nincs senki melletted, ha csak áramlik a szeretet Rajtad keresztül és árad belőled a boldogság, akkor is minden rendben van?
Ha Önmagadban bolodg tudsz lenni, és Önmagadban belül rendben vagy, akkor körülötted is minden meg fog változni:)

Milyen Társat szeretnél? Fogalmazd meg!
Miért ragaszkodsz éppen hozzá?

Ezekre a kérdésekre válaszolj!

Nem kell erőltetni a vizuálizációt sem, ha jön az érzés látni fogod, ha jön a vágy, érezni fogod:) és bármikor kizökknesz belőle, visszatalálsz hozzá:)

Minden rendben van:) Engedd el Magad! Légy Te Magad a boldog, a szeretet és az élet:) Ilyen emebreket, történéseket, és érzéseket fogsz vonzani...ez pedig majd csillagmagasságig emel:)))

Csillagvirágos ölelgetés

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Drága Macsesz,

Az emberek többsége kívül keres válaszokat és megerősítést, mert nem bíznak abban, sőt félnek attól, ami a bennsőjükben van. Pedig az igazi válaszok és az igazi útmutatás és megerősítés, ott van belül, az érzéseidben.
Nem baj, ha hullámoznak az érzéseid, hiszen megmutatják Neked azt, hogy a gondolataid is hullámzóak! :) És ha az érzéseid alapján felismered, hogy amire éppen gondolsz, összhangban van-e valódi vágyaddal és szándékoddal vagy sem, - bármi is legyen ez a gondolat - szabdságodban van megváltoztatni azt, vagy ha jó érzéssel tölt el, tovább összpontosítani rá és tovább erősíteni azt. :)
Úgy látszik, a párod Neked is tökéletes tükör. Te sem vagy tisztában valódi akaratoddal! Hát jelentsd ki: "Tudni akarom, hogy mit akarok!". Aztán hagyd megtörténni és figyeld ahogy szép sorban megjelennek életedben azok a helyzetek, amelyek segítenek eldönteni, mit is akarsz.
Engedd meg magadnak, hogy érezz! Engedd meg magadnak, hogy kellemes érzéseket érezz! Engedd meg magadnak, hogy arrafelé haladj, amerre egyre jobban érzed magad! Engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki valójában vagy: egy tündöklő gyémánt, vagy egy illatos rózsa, vagy bármi, ami igazán lenni szeretnél! :)
És mindezt engedd meg neki is! :)

Szeretettel:
Álomkereső



csillagvirágnak

Kedves Csillagvirág!

Tegnap olyan lelkesen írtam az érzéseimről, hogy milyen jó volt lenne vidéken, hogy tudom mit akarok. Kezdem úgy érezni magam, mintha egy hullámvasúton ülnék, hol így érzek, hol úgy. Valamikor teljesen biztos vagyok abban, hogy a páromat szeretném, máskor meg átsuhan egy teljesen más gondolat a fejemben. Vizualizáljak? Képzeljem el milyen lenne együtt élni?
Tudod mindig is nehezen tudtam a gondolataim összehangolni az érzéseimmel. S amikor tegnap megpróbáltam vizualizálni, nem ment, vártam valami elsöprő érzést, amit megtarthatok. Valahogy nehéz elhinni, hogy lehetünk mi egy pár, annak ellenére hogy most hol tartunk. Sokszor érzem úgy, hogy nem engedem meg magamnak azt, hogy örüljek bárkinek vagy bárminke is? Azt hiszem nem tudok vele mit kezdeni.
Eddig a páromra mindig úgy tekintettem, hogy ő nem tud párkapcsolatban élni, s azt hiszem én magam is megerősítettem sokszor abban hogy ő mire nem képes. Azon kívül hogy tudtam, szeretem, nem is képzeltem el mert nem is hittem benne, hogy tényleg képesek lennék együtt élni. S azt is nehéz volt és nehéz most is elhinni, hogy ő is szeretne velm élni. Mindent amit nem akartam vele kapcsolatban azt felerősítettem. Amikor együtt vagyunk sokszor bevillanak a régi rossz emlékek. Régen sokszor hazudott nekem, amikor még tartott a szerelmi háromszög, ez az érzés most is bennem van, hogy mi van ha megint becsap. Sokszor becsúszik a gondolataimba, hogy mi van ha őt várja vissza, ha nem is én vagyok az aki kellek neki...
Engedjem s ha mellettem a helye egyszerűen csak ott lesz... de honnan tudja az ember, meddig várjon? honnan fogom tudni, hogy talán mégsem ő az?
Meséltem hogy jövőre elutazom. Engedjem el... milyen elengedés az ha közben pedig arraól vizualizálok, hogy vele szeretnék lenni. Szeretném tudni mitől ilyen hullámzóak az érzéseim. S miért mindig külsőleg várom a megerősítést?
Másrészt amikor döntöttem hogy elmegyek, a nővéremék részéről megismerkedtem /igaz csak telefonon) egy barátjukkal, aki eddig Milánóban élt, s most teljesen véletlenül :-) Firenzében kapott állást, s azt mondta mjad amiban tud segít. Hogy őszinte legyek meglegyintett egy új kapcsolat szele...
Viszont most amikor a párommal lent voltunk teljes összhang volt köztünk, s valahogy vele együtt kerek volt minden. S igen nehéz most elhinni, hogy egy pár lehetnénk. hogy egyszer azt mondja, szeretne velem élni, szeret engem.

tudod én sokszor "túlagyalok" és túlanalizálok mindent, elveszek arészletekben, sorolom az érveket ellenérveket, s ha valami jót meg is kapok az életben ellököm magamtól,mint aki nem érdemli meg. Hogyan működhet a vonzás törvény ha az emberben ennyi régi seb és berögzült szokás van? Hogyan gondolkodhat egyik napról a másikra pozitívan ha saját magával sincs tisztában?

Szeretettel ölel:/a sok kérdés ellenére:-)
Macsesz



Macsesznek... :))))))))))))))))))))))

Hogy én tükör lennék? :-) Én még nagyon az út elején járok, de nagyon köszönöm ha így érzed. Tudod én mindent leírok, pontosan úgy ahogy abban a pillanatban érzek és gondolok.

Hálás vagyok hogy rátok találtam, erre az oldalra, a könyvre, a filmre...s főleg rátok:-) Valamelyik nap volt találkozóm volt a nővéremmel, de késett ezért bementem a közeli templomba, éppen mise volt, gondoltam végig hallgatom úgyis nagyon régen voltam már. Könnybe lábadt a szemem, mert a pap pont olyan történetet mesélt el, ami nagyon találó volt az én jelenlegi helyzetemhez. S ami egy nagy csoda volt... néha csak úgy ha elmegyek a ferenciek terén be szoktam ülni egy kicsit a templomban, ott lehet a legjobban szerintem igazán egyedül az ember a gondolataival.... egy ilyen alkalom után találtam rá egy újságra, az újságon keresztül erre az oldalra, pár napja a könyvre , s a filmre...s hát rátok is ... azt hiszem nagy ajándékot kaptam az élettől... pedig csak azt kértem, hogy segítsen, szinte nem is pontosítottam, hogy miben, s mégis kaptam... nagyon örülök neki.

Ezt írtad Te, és nagyon mélyen egyetértek veled. Beletaláltál az én lelkivilágomba soraiddal. Ezért jól írják Társaink, mindenki mindennel Egy. Egyek vagyunk. Én nagyon várom már a találkozást Veletek! : )))))))))))))))))))))))))
Anikó
Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel. Keresd mások boldogságát, és boldog leszel. Buddha



Kedves Mindenki!

Hihetetlen érzések kavarognak bennem! Rendkívül hálás vagyok, hogy rátok találtam,nem győzöm olvasni az írásaitokat!:) Öröm minden perc veletek! :)
Szeretetem küldöm mindenkinek!!!:))



Kedves Macsesz! Bármit is

Kedves Macsesz!

Bármit is kérsz, megadatik! :)
Hogy hol tartasz az úton, az pedig egyáltalán nem számít! :) A Tükör attól a pillanattól Tükör, hogy fel kerül a falra! :)
És csakis annak, aki belenéz! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Macsesznak!

Drága Macsesz!

Mert megérdemled:))) Szeretünk:) Ragyogj, szárnyalj!

Csillagvirágos ölelgetés

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Csillagvirágnak

Kedves Csillagvirág!

Hogy én tükör lennék? :-) Én még nagyon az út elején járok, de nagyon köszönöm ha így érzed. Tudod én mindent leírok, pontosan úgy ahogy abban a pillanatban érzek és gondolok.

Hálás vagyok hogy rátok találtam, erre az oldalra, a könyvre, a filmre...s főleg rátok:-) Valamelyik nap volt találkozóm volt a nővéremmel, de késett ezért bementem a közeli templomba, éppen mise volt, gondoltam végig hallgatom úgyis nagyon régen voltam már. Könnybe lábadt a szemem, mert a pap pont olyan történetet mesélt el, ami nagyon találó volt az én jelenlegi helyzetemhez. S ami egy nagy csoda volt... néha csak úgy ha elmegyek a ferenciek terén be szoktam ülni egy kicsit a templomban, ott lehet a legjobban szerintem igazán egyedül az ember a gondolataival.... egy ilyen alkalom után találtam rá egy újságra, az újságon keresztül erre az oldalra, pár napja a könyvre , s a filmre...s hát rátok is ... azt hiszem nagy ajándékot kaptam az élettől... pedig csak azt kértem, hogy segítsen, szinte nem is pontosítottam, hogy miben, s mégis kaptam... nagyon örülök neki.

Szeretettel:
M.



:))) ez nekem is szól

Drága Macsesz!

Tudom, hogy Te tükör vagy nekem, sokat segítesz:)))

Hálásan köszönöm!

Csillagvirágos ölelgetés

Jössz vasárnap, igaz?
Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Drága Macsesz!

Csillagvirág Tündérem mident elmondott, amit el lehet! :)))
Talán még annyit tennék hozzá, hogy ha Te már többet látsz benne és a kapcsolatotokban, mint ami éppen van, akkor tartsd is meg ezt a képet a gondolataidban! :) Hiszen éppen erről szól a teremtés folyamata. :)
Lásd őt annak, amilyennek tudod, hogy lenni akar! :)
Még ha ő maga nem is tudja! :) Neki pedig segíthet az, ha első lépésként kijelenti: "Tudni akarom, hogy mit akarok!". Hiszen ez a szándék azonnal vonzani kezdi, azokat a dolgokat, amelyek megvalósulása felé muatatnak. :)

Szeretettel:
Álomkereső



Macsesznak

Drága Macsesz!

Amikor ragaszkodunk valamihez, akkor görcsök vannak bennünk és nem biztos, hogy azokat a lépéseket tesszük meg amit éppen meg kell tennünk:) Mindenki furának érzi, de tényleg ha el tudsz valamit engedni akkor az már a Tied...Ha szeretnéd Őt, el kell engedned, ha melletted a helye, ott marad:))) Az nagyon jó, hogy Te már tudod mit szeretnél és ha meg van hozzá, az érzés maradj ebben az érzésben és csak akard, de nagyon!!! Vizualizálj! Minden nap! Sokat,sokat! És bízd az Univerzumra, a hogyan kérdést!Ő sem marad ebben az állapotban mindig, tudod egy valami állandó a változás:))) Változni fog, légy türelmes, adj neki időt és szeresd nagyon! Áramoltasd felé a szereteted, öleld át vele és maradj mindig ebben nagyon pozitív érzésben!
A sulit pedig csináld végig, ha kapsz lehetőséget menj el, szerintem!
Saját tapasztalatom is...és légy Önmagad, mert csak akkkor tudod neki is megadni mindazt, amit szeretnél ha Önmagad vagy!
Járd a boldogságod útját és minden a helyére kerül és minden választ, érzést megtalálsz!
Csak érezd jól Magad a bőrödben!

Csillagvirágos ölelgetés

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Kedves Csillagvirág és Álomkereső!

Kedves Csillagvirág és Álomkereső!

Nagyon különös érzésben volt részem a hétvégén. A kedvesemmel elutaztunk vidékre. Mibdketten vidéken nőttünk fel s nagyon különleges kapcsolatunk van a földdel, a növényekkel. Egy pár órára egyedül maradt még neki dolga volt, én meg ültem a hintaágyban egy pohár teával a kezemben és hallgattam a csöndet, hihetetlen jó érzés járt át, azt hiszem erre a nyugalomra volt és van szükségem. Nem gondoltam volna hogy egy ház egy kert egy udvar, ami ráadásul a páromé, ilyen érzéseket indít el bennem. Ajándék ha ott lehetek lent. Arra jöttem rá, hogy szeretnék így élni, s szivesen élnék itt lent ebben a házban. Valahogy a párom is teljesen más itt, teljesen kicsérlődik, sokkal nyugodtabb, szeretek vele lent lenni. Már nagyon régen dolgoztam úgy igazán kertben, de tegnap kapáltunk, földet túrtunk, mindent amit el tudtok képzelni, s jó volt megint koszos :-) sáros lábbal a kinti csap alá állni. Amióta Pesten élek el isfelejtettem ezt a fajta érzést, amit nagyon szerettem gyerekkoromban...
Hazafelé szóba került a kapcsolatunk... nagyon nehezen nyílt meg, azt mondta nem tud egyértelműen igent mondani, arra vár hogy teljesen biztos legyen benne, hogy ne legyen ez már kérdés. A saját éltével sincs tisztában, nem tudja igazán mit akar, merre menjen. Rohan a munkába, este beesik az ágyba, mert a saját gondolatai elől is menekül. Ezeket ő mondta.
Tudjátok hazafelé pont így a beszélgetés alatt suhant át az agyamon, hogy én valójában már nagyon régen tudom, hogy szeretnék vele élni, így ahogy most van. Ki is mondtam neki.
Szerelmes vagyok belé. De úgy érzem magam mint Éva az Ember tragédiájában. Egyszerűen azt érzem, s ez már nem először villan be a gondolataimba, hogy ő az, akit kerestem, ő az akivel élni szeretnék. amikor azt mondom nehéz elengednem őt, erre gondoltam, ezt érzem.
Mégis úgy vagyunk hogy egy helyben állunk és nem mozdulunk semerre. Szeretem. Ő nem mond se igent se nemet. Én szeretném hogy részesen legyen az életemnek, szeretném, hog mellettem legyen a hétköznapokban. Egyszerűen hiszek benne, s én képesnek tartom arra, hogy igen lehet vele együtt élni, és igen hiszek abban, hogy ki tud mászni abból a gödörből amiben évek óta benne van. Magamnak sem mertem bevallani hogy bármennyire is úgy hittem párkapcsoaltban szeretné élni vele, a napokban tört ki belőlem, hogy tulajdonképpen ez így nem volt igaz. Féltem tőle, féltem magamtól, mert úgy éreztem nem vagyok rá képes, hogy valamit rosszul csinálok, én ugyanúgy féltem mint a párom. Nagyon megrázott ez az érzés, hogy így szembesültem ezzel, régen sírtam már ennyire.
de most amikor lent voltunk vidéken minden ilyen kérdésem a helyére került. A párom is tudja hogy fontos lépés előtt állok. Jövőre Firenzébe megyek. El kell mennem, ez az út rólam szól,az én kis belső utam is, magamért szeretném végigcsinálni. Hosszabb időre mennék, egy tanévre, dolgozni és tanulni fogok. S bármikor jöhet a telefon, hogy megvan az iskola, s nekem el kell döntenem, hogy akarom e.
Tegnap este csak szorította a kezem. előállt egy új helyzet, s erre neki is lépni kell. Szeretnék vele élni, szeretnék a társa lenni a párja. Mindketten keressük saját magunkat, kik vagyunk és mit is akarunk a legfőbb kérdések az életünkben jelen pillanatban. s közben itt vagyunk mi egymásnak. én szeretnék elindulni vele egy közös úton, én hiszek benne hogy együtt segíthetünk egymásnak élni. De ehhez az ő döntése is fontos. ő viszont nem mond se igent se nemet. Nekem így azonban már nem jó, mert én már többet látok benne.
Mit lehet ilyenkor tenni? elengedni és ha tényleg Ő Az, akkor vissza sodor minket egymás mellé az élet, ez nem önbecsapás? Engedjem el úgy, hogy szeretem, hogy látom benne azt akivel élni szeretnék? Bár az is megfordult a fejemben, hogy lehet hogy nem azért találkoztunk egymással hogy párként éljünk.



Kedves Magdolna, Valahogy

Kedves Magdolna,
Valahogy meg kellene értetned a barátnőddel, hogy soha senkinek és semminek sem kell megfelelnie. Úgy csodálatos és úgy szerethető, ahogy van.
A Mindeneket Teremtő Forrás, azért teremtette olyannak, amilyen, mert így leli örömét benne, és így szereti igazán! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Kedves Gizmo, Itt nem

Kedves Gizmo,
Itt nem számít, hogy ki mikor csatlakozott. :)
A gondolataid viszont nagyon is számítanak! :) Így hát továbrra is várjuk a fentihez hasonló hozzászólásaidat. :)

Szeretettel:
Álomkereső



Kadinnak...

Csodás napot és milliónyi csillámot:) Köszönöm, hogy Te is így látod:) Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!

Csillagvirágos ölelgetés



Valóban, Csillagvirág...

itt mindenkinek vannak jó gondolatai. :) És köszönet mindenkinek, aki megosztja velem/velünk a gondolatait. :) Örömteljes vonzásokat! :)



Kadinnak...

Kedves Kadin!

Köszönjük a dícséretet:) Itt Mindenkinek vannak jó gondolatai:)
Mindenkinek más az erőssége:) Mindannyian, tanulók és tanítók vagyunk:) Jó kis közösség ez:)
A szeretet és hála öleljen:)

Csillagvirágos mosoly

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Magdolnának...

Tudod a vonzások működnek, ha tudunk róla ha nem minden esetben...Ha tudunk róla, akkor már tudatosan változtathatunk....
Mindig a gyerekek választanak szülőt maguknak, hogy így tapasztalják meg azokat, amiket a szüleik mellett meg kell tanulniuk.
A tapasztalásainkat mi vonzzuk be magunknak.
A barátnődnek ez kell, hogy fejlődjön...tudod néha le kell kerülni az örvény legmélyére, hogy újra a felszínre juss!
Szeretne változni a Barátnőd? Tudsz neki segíteni ebben?
Néha a mozdulatlanság a segítség, néha egy mosoly...
Felvállalni, dönteni...ez is felelősség:)
Ezek voltak bennem, leírtam Neked:)

Csillagvirágos ölelgetés



Gizmonak...

Kedves Gizmo!

Nincs jelentősége, hogy új vagy itt:) Szeretettel köszöntelek:)
Köszönet és hála, hogy csatlakoztál és halljuk a gondolatidat!
Az első lépés mindig az, hogy pontosan megfogalmazd mit akarsz:)
A továbbiakban iis csak írd meg mindig a véleményed, hátha éppen valakinek a TE vélemnyedre vagy gondolataidra van szüksége:)

Csillagvirágos ölelgetés



Válasz

Kedves Álomkereső!
Az én barátnőm is egy hasonló, se veled- se nélküled kapcsolatban él. Az én tanácsaim is ugyanazok voltak mint az eddigi hozzászolókké. De mivel 25 éve a barátnőm, ezért nagyob rálátásom van az élettörténetére. Ő azt gondolja csak akkor szerethető, ha mindig megfelel az elvárásoknak. Gyerekként otthagyta az anyja a részeges apjával, így abban nőt fel, hogy neki kell megfelelnie apja elvárásainak és akkor majd szeretni fogják és nem hagyják el mégegyszer. Most már fuldoklik a kapcsolatban, hiszen kapni is szeretne, nem csak " megfelelni ". Ez két ember egymással játszott játszmája: az egyik gyenge és bizonytalan önmagával szemben, kevésnek érzi magát, ezért olyan partner választ akinek megfelelési kényszere van. Te már elérkeztél ahozz a ponthoz, hogy vlami nem jó körülötted, és a belső kényszer nyomást gyakorol rád, hogy lépned kell valamerre mert ez így nem folytatható. Úgy gondolom, hogy akkor fogsz tudni kilépni, ha a saját mozgatórugóidat felismered. Tehát: " Ismerd meg önmagad ". Még folytathatnám, hogy ehez hogyan kezdj hozzá, de lehet, hogy a többiek ez ügyben jobb, kézzelfoghatóbb ötleteket tudnak adni neked.

üdvözöllek!

Magdi



kötődés

Kedves Macsesz és Többiek (Csillagvirág és Álomkereső)!

Először is elnézést, hogy így ismeretlenül, még "tojás héjjal a fenekemen" bekapcsolódni bátorkodom, de egyszerűen nem bírom szó nélkül megállni. Biztos látjátok, hogy a regisztrációm még nagyon friss, de úgy érzem jól döntöttem, amikor csatlakoztam. Mindenekelőtt el kell mondjam,h hihetetlen jó gondolatokat olvasok Tőletek, és mindennel egyetértek. Csillagvirág említette a ragszkodás nélküli szeretetet, abszolút jó gondolatnak tartom. Ha elmondhatom a véleményemet ezzel kapcsolatban, csak annyi, hogyha valakihez nem ragaszkodsz a hétköznapi szokásaiddal, ragacsosan elviselhetetlenül és tanácstalanul, akkor szereted őt igazán. Álomkereső a számból vette ki a szavakat, miközben olvastam a történetedet. Az jutott eszembe, h lehet,h nem is tudod Te mit akarsz igazán?! Ha tisztában vagy erős vágyaiddal, nem lesz többé kérdés a hogyan:)
Szerintem:)
Remélem első hozzászólásom, nem volt túl okoskodó! De levelem célja elsősorban amúgy is csak az volt, hogy elmondjam, mennyire jó fejek vagytok!
Üdv: Gizmo



Drága Macsesz

Drága Macsesz!

Ahogy Tündérem is írja, a fogalmazás valóban fontos, hiszen a gondolataidat is tükrözi. :)
Viszont! :)
Az elején azt írod, hogy ez nem egyszerű.
Aztán pedig végig arról írsz, hogy mennyire jól érzed magad már csak attól is, hogy döntöttél, mégpedig az érzéseid szerint, és hogy tulajdonképpen elfogadod döntésed következményeit, bárhogy is alakuljanak azok. :) Lám, mégiscsak mennyire egyszerű az egész! Hiszen éppen erről szól a Törvény alkalmazása. :)))
Máris elkezdted az életedbe engedni mindazt, amire vágysz! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Macsesznak...

Macsesz! Ez egy teremtő oldal, figyeld meg hogyan fogalmazol...ha azt mondod, ez nem ilyen eccerű, igazad van, ha azt mondod ez ilyen eccerű, akkor is...Tudod amit szeretnél arra kell gondolnod:) képekben látni, ami meg van fejben ahhz előbb utóbb oda is érünk testben is...
Helyes vagy helytelen döntések nincsenek, döntések vannak, amelyek meghatározzááááák a további irányunkat:) Van egy kedvenc idézetem: Richard Bach: Illúziók című könyvéből:" Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, melyért ezt a létidőt választottuk". A változások pedig amiket remélsz csak akkor működnek, ha belső elhatározás hozza létre...ha külső körlmények hozzák létre, akkor csak addig állnak fenn, még meg van a külső hatás:) Legyen minden úgy, ahogy szeretnéd, de ne feledd, a gondolataiddal és a szavaiddal teremtesz...ezért ahogy mondod és ahogy gondolod úgy van:) Légy boldog Macsesz!

Csillagvirág



azért nem ilyen könnyű ez...

Kedves Csillagvirág és Álomkereső!

Sajnos nem ilyen könnyű ez az egész...mert mára már teljesen másképp látom a dolgot, a kapcsolatunk... megkönnyebbültem, mert végre el tudtam mondani neki, hogy mit zajlik le bennem, kiálltam magamért. S ez akkor nagyon jól esett, hogy nem tartottam magamban.
Ma délután beültem egy kávézóba és leírtam jelen pillanatban milyen párkapcsolatra vágyom, s pontosan megfogalmaztam /bízom benne/ hogy mit szeretnék a mostani páromtól. Szeretném, hogyha elég erőt kapna ahhoz, hogy átgondolja a kapcsolatunkat, s dönteni tudna szeretne e velem élni. Mindkettőnknek adtam gondolkodási időt, ne kérdezzétek miért, jövőhét szerda lett ez a nap. Miután ma hazajöttem úgy éreztem szeretnék vele élni, s szeretnék vele felépíteni egy párkapcsolatot. Sokat jelentett hogy elmondtam neki az érzéseim és mindent ami bennem volt... hogy őszinte legyek most először érzem úgy már egyedül is megállnám a helyem az életben, már kevésbé félek tőle. Van saját életem, tervem és célom, s már magamra is jobban kezdek figyelni, hogy én mit akarok. Őszintén szeretném, hogy a párom is döntsön, úgy ahogy most neki az a legjobb. Úgy érzem most már elég erős vagyok ahhoz, hogy elfogadjam és továbblépjek ha nem-et mond. Ha igen-t mond akkor pedig egy nagy átalakulás előtt állunk, s lassan tudnánk csak "építkezni", de most tudom igazán először felvállani őt és magát a kapcsolatunakt is.

Sokat segítettetek, amit szívből köszönök. Döntöttem. s most jól érzem magam. hiszek abban, hogy helyes döntést hozunk mindketten.
Szép napot nektek!:-)