A skorpió és a teknős meséje...

"A skorpió a hatalmas folyó partjára érve tanácstalanul szemlélődött. Hívogatta a túlsó part, ott várta a boldogság, ezt nagyon jól tudta. Teljesen elveszettnek érezte magát, egészen addig, mígnem a folyóban meg nem látott egy teknőst. Nem találkozott még ilyen állattal, de azt látta, ő lehet a megoldás a problémára. Csendesen megbújt az aljnövényzetben, onnan szemlélte a tempósan úszó lényt.
Mikor a teknős partot ért, s kissé fáradtan lerogyott a fövenyre, a skorpió előbújt rejtekhelyéből és köszöntötte a teknőst. Amaz meghökkenve kapta fel fejét, hitte, magányt lel ezen a parton.
-Üdvözöllek, kedves...
-Teknős vagyok. Te ki vagy? -pislogott gyanakodva a teknős, küszködve a rövidlátó szemei szabta korláttal. Ismerősnek tűnt számára az előtte álló teremtmény.
-Skorpió vagyok, teknős. és szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. Csak te segíthetsz rajtam.
A teknős felhorkant: -Skorpió?! ismerem a fajtádat. Mit akarhat egy gyilkos egy magamfajtától?
A skorpió hízelegve válaszolt: -Ó, bölcs teknős, nem vagyunk ám mindannyian egyformák, minden skorpió más.
-Hmm... ezeddig csak egy fajtával találkoztam. De nem állt szándékomban megbántani téged ezzel, csak óvatos vagyok. Mi az a hatalmas szívesség, mit kérni akarsz?
-Szeretném, ha átvinnél a túlsó partra.
-A túlsó partra??? Miért akarsz te oda menni? Most jöttem onnan, semmivel sem másabb, mint emez.
-Mert ott találom a boldogságomat. -felelte elszoruló hangon a skorpió.
-Á, értem. az fontos dolog.-Bólintott a teknős. -Jómagam már régóta keresem, de még magam se találtam. Nem tudom, miből gondolod, hogy amott megleled.
-Tudom.
-De skorpió... Hogy is vihetnélek? Ha úszás közben megszúrsz, én elsüllyedek, s megfulladok.
-Ne legyél bolond, teknős. Hisz akkor mindketten ott pusztulunk. S én nem meghalni szeretnék, hanem boldognak lenni. Ahhoz pedig át kell jutnom a túlsó partra.
A teknős hatalmas dilemma előtt állt. Segítőkész fajta volt, ugyanakkor bizalmatlan is, főképp az ilyetén teremtményekkel szemben, hisz volt már velük némi tapasztalata, s bár ezeddig mindegyiket túlélte, most valami szörnyű előérzet fogta el. Hunyorogva szemlélte a skorpiót, majd hatalmas sóhajt hallatva meghozta döntését.
-Rendben skorpió, mássz a hátamra, átviszlek.
-Köszönöm neked, teknős! -hálálkodott amaz, s felmászott a hátára.
Keserves volt az úszás a teknős számára. Fáradtan vágott neki, ráadásul terhet is cipelt, s szörnyű előérzet gyötörte, noszogatta: vesse le hátáról a skorpiót, meneküljön.
De kitartott, s már a folyó közepén jártak, mikor perzselő fájdalom járta át testét. Iszonyú görcsök közepette, fuldokolva szólt oda a skorpiónak:
-Miért tetted, te bolond?! Mindketten ittveszünk!
A skorpió, maga is fuldokolva, szomorú hangon válaszolt:
-Sajnálom teknős. Nem tehetek róla, ilyen a természetem..."

Hozzászólások



Másokat (is) megdicsérni...

Én bizony elég gyakran dicsérek meg másokat (is :))). Mára már elfogadta a környezetem, de eleinte... hááát voltak érdekes reakciók. Sem a férfiak, sem a nők nem tudták hová tenni. Volt aki üres hízelgésnek vette, volt aki azt gondolta, akarok tőle valamit, más egyszerűen csak gondolt egy nagyot magában - rólam. :) Van egy nagyon jó barátnőm, aki kolléganőm is egyben. Eléggé egy hullámhosszon vagyunk vele, és időnként elkezdjük hangosan egymást és magunkat is dicsérni. :)) Kifejezetten jól hat a hangulatunkra. :))



Drága Csillair

Drága Csillair,
Köszönöm szavaidat! :)
Fantasztikus lehetett átélni azt a légkört, amikor ezt a kísérletet elvégeztétek. :) Gondolom, szinte kézzel fogható volt, ahogy az energia rezgészintje egyre magasabbra emelkedik a helyiségben. :)

Szeretettel:
Álomkereső



Csak ömlengjetek! Ömlengjetek!

Én nagyon szeretek ilyen ömlengéseket olvasni, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül! :))) Szeretek lelkesedni és ezt szeretem ki is fejezni. :)
Szerintem az lehet a gondod, O., hogy annyira nem szokványos egymásban megtalálni és megdícsérni a jót, annyira másról szól ez a fránya társadalom, hogy nem vagy hozzászokva. Pusztán ennyi. Másrészt bizonyára sok-sok nem őszinte ömlenglésben volt részed és most is még ezek ugranak be, amikor ilyen élmény ér. Csináltam egyszer az önismereti csoportommal egy kísérletet. Az volt a feladat, hogy végigmenjünk mind a tizünkön és hangosan felolvassuk a következő szubjektív megerősítést:
Én, Xy, megérdemlem a gazdagságot, boldogságot, sikert és egészséget, és ez most meg is valósul életemben. (ezt persze az egyén olvasta fel magának először egyedül, de hangosan.)
Utána jött a csoport :
Te, Xy, megérdemled, hogy..
Ön, Xy megérdemli, hogy..
Utána mindenkit megkérdeztem, milyen érzés volt azt hallani másoktól, hogy ő megérdemli ezeket a szuper dolgokat?
Az eredmény első körben nagyon elkeserítő volt. A résztvevők 99 %-a azt mondta: szörnyű. Második körben már sokkal jobb volt, harmadik körben pedig már jól esett.
Döbbenetes volt. Senki sem számított erre. A tapasztalat a következő volt: rengeteg olyan emlékünk van, amiktől boldogtalanok vagyunk, és amíg ebben a lelkiállapotban vagyunk, váratlanul ér minket, hogy lehetnénk boldogok is. Hogy elvárhatnánk saját magunknak a jó dolgokat is. Már pedig vágy, hit, elvárás. Ezért olyan iszonyúan fontos az énkép rendbetétele és ideálissá alakítása. Máskülönben minden jó dolog, ami ér minket, úgyanúgy megvisel, mintha valami rossz érne.
A fenti kísérletet tavaly az Elixír Alfajárókjának egyik sikertörténete alapján csináltuk meg. (A nő, aki írt erről a módszerről, komoly anyagi válságból állt vele talpra.)
Bizony, meg kell tanítani magunkat helyesen gondolkodni, kialakítani egy egészséges önbizalmat, mert aki alulértékeli magát, többnyire elfogadni sem tud.



:)

"A szeretet hoz megváltást, nem a gondolkodás."

Manfred Kyber



Kedves Anikó :)

Kedves Anikó,
Hogy vannak-e önálló gondolataim is? Remélem egyre kevésbé! :) Igyekszem miniél kevesebbet gondolkodni, inkább az érzéseimre figyelek, és azt írom le, amit érzek. :)
Csillagvirággal nagyon szoros a kapcsolatunk, és rengeteg érzést, "gondolatot" - bár én ezt inkább úgy nevezném, "ihletet" - cserélünk egymással nap, mint nap. Sőt, olyannyira nagy az összhang köztünk, hogy legtöbbször szavak nélkül is tökéletesen megértjük egymást, 200 km távolságból is. :) És igen, rengeteget tanulok tőle! :) És ezért rendkívüli hálát érzek felé! :)
Talán ezért vagyok felé egy kissé túláradó. :)
Hogy ez Téged miért zavarhat? Erre a kérdésre a választ valószínűleg magadban találod.
Gondolkodj el azon, hogy például Te megengeded-e bármikor is magadnak, hogy bárkivel szemben túláradó légy, vagy magadba mered-e engedni az érzést, ha valaki Veled kapcsolatban túláradó? :)
Köszönöm, hogy megírtad mindezt! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Okinának

Szia Okina!

Ömlengés? mit jelent Neked ez a szó? Én írok, mert én később csatlakoztam ehhez az oldalhoz, mint Álomkereső...én is innen ismertem meg Őt! Azért vettem fel vele a kapcsolatot, mert nagyon tetszettek a gondolatai...Nagyon szeretem Őt! Én is dicsérem, mert fantasztikus Embernek tartom, érzékény Lélek, jó gondolatokkal, amiket érdemes megfogadni, elgondolkodni rajtuk! Tanulunk és tanítunk egymástól!
Van egy oldal, ahol őszinte lehetsz, ahol felvállalhatod az érzéseid és gondolataidat... Mindenkiben Önmagában van a válasz a kérdéseire! Kérdezd meg Magadtól, vajon miért? és hagyd hogy jöjjön, aminek jönnie kell és nézz szembe vele:) Én már nagyon sokat tanultam Tőle és csak hálás vagyok az Univerzumnak, hogy megismerhettem...nagyon jól kiegészítjük egmyást én így érzem, hasonlóan gondolkodunk sok mindenben...Tudod ez egy olyan érzés, amikor lépsz és lép aki melletted áll, nyújtod a kezed és van egy másik kéz, ami megfogja, van egy hang és jön egy másik, egy mosoly, amire egy másik mosoly a válasz...Nekem Ő egy Angyal, egy Lélek, tiszta, őszinte, nyitott, soksok szeretettel...kívánom, hogy Téged is öleljen mindig ilyen szeretet, engedd és érezd! és érezd a hálát, mindig ha hagyd, hogy átjárjon az érzés! Legyen a béke, szeretet és boldogság és soksok teremtés ezen az oldalon.... Kívánok Fényt, sok szeretetet és mosolyt Neked!

Csillagvirág



alomkeresonek

Richárd Bach : Illúziók részlet.
Tanulni: annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz!
Cselekedni: bizonyosságot tenned arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják Ők is
ugyan olyan jól! Anikó Kedves alomkereso! Önálló gondolataid is vannak, vagy csak visszhangja vagy Csillagvirágnak? És elnézésedet is kérem egyben, hogy megmerem ezt írni, ám egy ideje figyelem ezt a levelezést, és nem tudom miért, zavar, az állandó ömlengésed Csillagvirág felé. Most lehet nagy hibát követek el, hogy megírom. Kérlek, ha meg is köveztek érte, próbáljatok segíteni nekem, miért lehet ez bennem? Hiszen mindannyiunknak, ez alól én sem vagyok kivétel, tetszik, ha dicsérik. Akkor most mért nevezem ezt a te viselkedésedet ömlengésnek vajon? És miért zavar? Erre próbálok választ keresni.

His



Skorpió

Szegény skorpió! Ő is csak egy áldozat. Azért ilyen a természete, mert már megszokta, és még mindig hiszi, hogy ilyen kell, legyen a természete.
Hiszen a teknős is megmondta már neki a legelején. :)

Imádom ezt a történetet! :)
Köszönöm, Tündérem! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Természetünk

Szia Csillagvirág

A skorpiónak igaza van, ilyen a természete. A külömbség az ember és a skorpió között, hogy mi emberek rendelkezünk felsöbb rendű tudattal, felső Énnel. Ez az Én az ember Isteni mivolta, vagyis ennek az Énnek a tulajdonságai határozzák meg természetünket. Kezd a mondatot így. ÉN VAGYOK...... amit magadról érzel és kijelentesz az a természeted. De nem elég kijelenteni, hogy pl. gazdag vagyok, ezt a kijelentést át is kell érezned, mert amit érzel azt vonzod, és nem az amit gondolsz. Viszont, ha valakinek rossz a természete azt meg lehet változtatni, csupán az által, hogy az ember megváltoztatja a felső Énjét. Erre megvannak a megfelelő technikák. Egyébként változtatni mindig gondolataink által tudunk, és mindig a jelenben, vagyis most.

Ezekről a dolgokról Dr Joseph Murphy a Tudatalattid csodálatos hatalma című könyveiben nagyon sokat foglalkozik, sőt egész életét, munkásságát ennek a témának szentelte. Az érdekesség az egészben, hogy Dr Murphy már 1981-ben befejezte földi pálya futását.